A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére 8. [r.]

2 A J és becscsel pótolja, de ez szerény fejtegetésem körzetén kivül esik.3) Röviden megérintem, hogy a váltó- és a kereskedelmi jog speciális természetüknél fogva, de az utóbbi még terjedelmességénéi fogva is. a szorosan vett kötelmi jog köréből ma már teljesen különváltaknak tekintendők és ez okból azoknak rendezése a Tervezetbe nemis vétetett fel,4) de azért a kötelmi jog általános szabályai annyiban, amennyiben azok a váltó- és kereskedelmi jog elveinek megfelelők, ezekre is alkalmazást nyernek. Már eddigi, a lehető legrövidebbre vont igénytelen fejte getésem alapján is kétségtelenül megállapítható, hogy a kötelmi jogban, épp ugy mint a dologjogban az erkölcs uralma lényegében fenn van tartva, és érvényesül is. Ezt a társas érintkezés alapfeltételei is parancsolólag megkövetelik, hisz bizalom, tisztesség és becsületesség nélkül, — egészen el is tekintve az udvarias modortól - nincs egyáltalában társas viszony és még kevésbbé lehet vagyonérdekü jogvsizony. A kötelmi jogban és a dologjogban szerepet vivő és a Tervezetben kifejezetten szabályozást nyert erkölcsi alapelvek, a jog- és erkölcsbölcselet szempontjából, a causa és a consensus alapján osztályozhatók csak helyesen és szedhetők rendszerbe. A Tervezet azonban, mely főleg a gyakorlati életnek van szánva, e tekintetben egy bizonyos markáns rendszert nem állit fel, hanem az általa érvényre juttatott erkölcsi alapelveket az illető intézmények rendezésével kapcsolatosan emliti. Minthogy azonban szerény fejtegetésem a Tervezet egymásutánját — indokolásra nem szoruló okból — nem követheti, ha a Tervezetre való különös tekintetből el is kell tekintenem a bölcseleti rendszertől, mégis a Tervezet erkölcsi elveit egy megfelelő rendszer szerint kell csoportosítanom a végből, hogy azokat a maguk jelentőségében és valódi mivoltukban emelhessem ki. A Tervezetben külön találkozunk az erkölcsi elvek nyilt hangsúlyozásával és külön oly elvekkel, amelyek tisztán a kauzalitáson nyugosznak; továbbá a kauzalitási elvek közt találunk olyanokat, amelyeknek causája tisztátalan, erkölcstelen, (turpis) és viszont olyanokkal is, amelyeknél ez a kritéiium ily pregnánsan nem lép előtérbe; a turpis causáju erkölcsi alapelveket a Tervezet majdnem teljesen a nyíltan erkölcsinek dekretált elvek csoportjába veszi fel, de azokat mégsem meríti ki ; viszont oly erkölcsi elveket állit fel, dekretál, amelyek a causával nincsenek elválaszthatatlan kapcsolatban: végül a ' Tervezet a turpis causával nem bélyegez több oly alapelvet, amelyet a mai gyakorlat egyenesen és határozottan annak tart, de birói jogsegélyt sem ad. A Tervezetnek ezen (tisztán bölcseleti) rendszertelensége mellett a Tervezet alapelveire való tekintetből a kötelmi jog és a dologjog erkölcsi alapelveit a következőleg vélem a legmegfelelőbben osztályozni és rendszerbe foglalni : a) a Tervezet által kifejezetten erkölcselleneseknek nyilvánított, b) kauzális, c) méltányossági, d) jóhiszemüségi alapelvek, amelyek valamennyien kollektive és együttesen a jog materiális természetétől lényegileg elütő erkölcsi alapokon nyugosznak. Vegyük röviden sorra ezeket : ad a) A jognak is egyik legkardinálisabb alaptétele, fundamentuma az erkölcsiség oly értelemben, hogy minden jogügylet, amelynek alapja erkölcstelen, a jog sanctiójára, jogilag érvényesülésre, semmi körülmények közt nem számithat. A Tervezet az erkölcs követelményeit nyíltan és kifejezetten védi a következő intézkedéseiben : A 919. §. jogot ad a törvényes képviselőnek, hogy a kiskorú akarata ellenére is bármikor felbonthassa a szolgálati szerződést, ha a szolgálat a kiskorú egészségét, erkölcsiségét, vagy jó hírnevét veszélyezteti. A 956. §. semmisnek deklarálja az erkölcstelen tartalmú, vagy a közrendbe ütköző minden szerződést. A 957. §. szerint semmis minden oly szerződés, amely által az egyik fél a másik fél tapasztalatlanságának, könnyelműségének vagy szorult helyzetének felhasználásával a saját szolgáltatásának értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást köt ki magának. Ezeket a szerződéseket a Tervezet uzsora-szerződéseknek bélyegzi, amelyek mint ilyenek, kirívó módon sértik az erkölcs követelményeit. A 977. §. az erkölcstelen feltétel alatt létrejött szerződést semmisnek deklarálja. 3) Hoffmann: Die Lehre vom titulus und modus adquirendi. 1873. *) L. Jegyzökönyvek: I. füzet. Az 1.048. §. intézkedése megtagadja a jogsegélyt és birói uton nem érvényesíthetőnek mondja ki a pénztartozás nempontos fizetése esetére kötelezett bírságot, ha ennek mérve a birói uton érvényesíthető és a bírság összegéhez hozzászámított kamat mennyiségét meghaladja. Itt is az ülr'özött uzsora szerepel mint erkölcstelen faktor. Ugyanez az erkölcsi motívum nyer kifejezést az 1,051. §-ban is, amely szakasz hatálytalannak jelenti ki a birság kikötését abban az esetben, ha birói uton nem érvényesíthető követelés biztosítását célozza, amely rendelkezés igen gondos védelme az erkölcsnek azért, mivel ez lehetetlenné teszi azt, hogy az érvénytelen jogügyletnek a birság kikötése és érvényesítése által, tehát kerülő uton foganat szereztessék. Ezzel a rendelkezéssel összefüggőleg az erkölcstelen uzsora ellen nyújt védelmet a Tervezet 1,135. §. is, amely szerint a törvényesnél magasabb kamat csak ugy érvényesíthető, ha okiratban van kikötve; de ennek dacára nyolc százaléknál magasabb kamattól a jog a birói segélyt megtagadja. Az 1,079. §. erkölcsi törvényt véd nemcsak, de azt egyenesen jogi törvénynyé is minősiti. amidőn azt enunciálja. hogy aki a jó erkölcsökbe ütköző módon másnak szándékosan kárt okoz: jogellenesen cselekszik. Erkölcsi motívumok vannak lefektetve a Tervezet 1,505— 1,507. §§-aiban is, amelyek megengedik, hogy az ajándékozó az ajándékozási szerződés teljesítését megtagadja és illetve az ajándékot visszakövetelje, ha hibáján kivül képtelenné válnék önmagának és azoknak a személyeknek eltartásáról gondoskodni, akiket eltartani köteles. Ugyanez az elv nyilvánul a Tervezet 1,512. §-ában is. amely az ajándék visszavonását hálátlanság miatt megengedi. Az 1,607. §. rendelkezése felmenti a munkaadót ama töivényileg statuált kötelezettsége alól, hogy a munkavállalót betegségében vagy baleset folytán szenvedett sérelmezése esetében, gyógyíttassa és ápoltassa, ha a munkavállaló önmaga erkölcstelen életmódja által okozta betegségét vagy balesetét. Az 1,621. §. rendelkezése a házasság közvetítéséért vagy házasságkötésre kínálkozó alkalom közléseért igért alkuszdijnak követelhetését birói úton nemérvényesithetőnek mondja ki. Az 1,683. §. a megbízás nélküli ügyvivőre nézve kimondja, hogy az ügy urának a tilalma sem veendő tekintetbe, ha annak folytán az ügyvivőnek oly kötelezettsége maradna teljesítetlenül, amelynek elmulasztása a közérdekkel, vagy a tisztességgel ellenkezik, vagy ha maga a tilalom erkölcstelen. Itt is fényesen nyilvánul a jogállam erkölcsi érzülete, amely a tisztességet a magánérdek fölé helyezi; mely erkölcsi követelmény ellen a mai materialisztikus felfogás, sajnos, oly súlyos és számtalan botlást követ el. Az 1,769. §. azt rendeli, hogy arra való tekintet nélkül, hogy a célzott eredmény bekövetkezett-e vagy nem, visszakövetelhető a szolgáltatás, ha a másik fél annak elfogadása által törvényes tilalom, vagy a jó-erkölcsök ellen vétett. A most részletezett intézkedések közül a Tervezet 956., 957., 977., 1,048., 1,051., 1,135., 1,079., 1,850., 1,683. és 1,769. §§-aiban felsorolt ügyletekben maga a causa erkölcstelen, ti ztátalan (turpis); a felsorolt többi rendelkezésekben a causa magában véve nem turpis, de a Tervezet az erkölcs védelmében ennél tovább megy, mert ezen jogviszonyoktól is megvonja a bitói jogsegélyt azért, mivel a szerződés hatályosítását egyéb erkölcsi követelmények ellenzik. A most tárgyalt csoportban szándékosan utolsó helyen említem a Tervezet 1,517. és 1,766. §§-ainak rendelkezését, különösen azért, mert az 1,517. §. az ajándékozásra nézve, az 1,766. §. pedig a causa-hiányban szenvedő (nem causa-nélküli, — 1. IX. cikket) jogügyletre nézve speciális és az erkölcs szempontjából felette becses intézkedést tartalmaz ; nevezetesen : Az 1,517. §. szerint az ajándékozó, az 1,766. §. szerint pedig a szolgáltató fél nem vonhatja vissza az oly ajándékozást, illetve szolgáltatást, amely által az ajándékozó, illetve a szolgáltató fél erkölcsi kötelességének, vagy a társadalmi illem kötelességének tett eleget. Eddigi fejtegetésem során nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy a materiális jogot mint erkölcsit, mint ideálist mutassam be. A Tervezet az idézett 1,517. és 1,766, szakaszai ezt a lehetőséget is megadták nekem, ami szerény és igénytelen fejtegetésemnek kiváló elégtételül szolgál, azért, mert fényes bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy szerény fejtegetésem a biológiai, szociológiai és ethikai nagy horderejű elvek felsorolását nem meddőn és alaptalanul teszi. Eddig csak azt hangsúlyozhatta szerény fejtegetésem, hogy a jog magasabb erkölcsi követelmények és erkölcsi torvények előtt, enged materialisztikus merevségből, meghajlik a közjó érdekei előtt, és az erkölcs íőkövetelményeit szívesen átveszi