A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 13. számához. Budapest, 1903 március 29. Köztörvényi ügyekben. Az örökösök az érvénytelen végrendeletet is elfogadhatván, következik, hogy egyes alaki kellékek hiányától is eltekinthetnek, ennélfogva a végrendelet szabályszerűsége csak azon az alapon tehető vizsgálat tárgyává, ameiy alapon az megtámadtatott. A kalocsai kir. törvényszék (1900 nov. 22-én 3,543. sz. a.) Abonyi Ign. dr. ügyv. által képv. L. Istv.-né, mint kk. L. Pál és Ilona t. és t. gyámjának, Safáry Gyula ügyvéd által képv. L János és többi tsai ellen végrendelet érvénytelenítése, törvényes örökösödés megítélése iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesek részére 111 K. 50 fill. perköltséget 15 nap a. végreh. terhe mellett megfizessen, stb. Megokolás: Felperes keresetében előadja, hogy néhai L. Pál 1881 máj. 11-én elhalálozván, az A) és B) a. másolatban, a XII. n. sz. a. pedig eredetben elfekvő' végrendelet és fiókvégrendeletet hagyta hátra. A végrendeletben felperes néhai férjét L. Istvánt és I., II. r. alperesek atyját, III. r. alperesnek pedig férjét, néh. L. Jánost nevezte meg örökösökül, a fiókvégrendeletben pedig alperes számára a néh. L. János részére esett örökségnek 1 holdnyi szőllöjére holtig tartó haszonélvezeti jogál biztosította. Ámde az A) alatti 1876 febr. 14-én kelt végrend, érvénytelen, mert dacára annak, hogy az 1876: XVI. t.-c. 6 §-ban előirt alaki feltételekkel nem bir, nem lett az illetékes közhatósághoz letéve, amint azt az 1876: XVI. t.-c. 37. §. c) p. az 1876. évi július 1. előtt keletkezett irásbeii végrendeletekre előírja A B) a. 1881. évi május 9 én kelt fiókvégrendelet is érvénytelen, mert az okiraton nincs tanúsítva, hogy az irni olvasni tudó tanuk egyike által felolvastatott, hogy végrendelkező kijelentette volna, miszerint az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza. Eze< alapján kéri felperes, hogy az A) és B) alatti végrendeletek érvényteleneknek mondassanak ki s alperesek köteleztessenek, miszerint az egyenlő irányban törvényes örökösödést elismerjék, és hogy a felperesek részére jutott örökrészt 735 frt tőkével s ennek megfelelő kamataival kiegészítsék s alperesek a perköltségekben marasztaltassanak. Alperesek tagadták, hogy az A) és B) alatti végrendeletek érvénytelenek lennének s előadták, hogy az A) alatti végrendelet, elkészülte után nyomban letétetett őrzés végett Kis-Kőrös városházához s ha a végrendeletek érvénytelenek lennének is, tagadták, hogy ők felperes örökrészét még 735 frttal kiegészíteni tartoznának. Kérik felperest keresetével elutasítani és a perköltségben marasztalni. A kir. tszék felperest keresetével elutasította, mert az 1876: XVI. t.-c. 37-:k §-nak C) pontjából nyilvánvaló, hogy azon irásbeii végrendeletek, melyek ezen törvény hatályba lépte előtt készültek, bár a törvény rendelkezésének nem is felelnek meg, érvényesek, ha ezen törvény hatálybalépésének napjáig az illetékes közhatóságnál letétettek, — már pedig T. János tanú, ki az A) alatti 1876 febr. 14-én kelt végrendeletet Írásba foglalta, eskü alatt bizonyítja, hogy mig jegyző volt Kis-Kó'rösön, a végrendeleteket elkészültük után a városházánál őrizték; — hogy tanú az A) a. végrendelet elkészítése idején s még azután is jó ideig jegyző volt Kis-Kőrösön, az ugy a végrendeletekből mint a II. sz. a. hagyatéki iratokból kitűnik; s hogy az A) végrendelet is tanú vallomása értelmében Kis-Kőrös városházánál tétetett le s őriztetett a végrendelkező haláláig, bizonyítják a XI. n. sz. a. elfekvő eredeti végrendelet külsején található Kis-Kőrös városának pecsétjei, a «41» őrzési szám, továbbá a végrendelkező néh. L. Péternek a II. n. sz. a. elfekvő haláleset felvételi ive, mely szerint a végrendeletek még mindig lezárva adattak át a hagyaték tárgyalására. Tehát az A) alatti végrendelet az 1876: XVI. t.-c. 37. §. c) p. szerint érvényes, s így felperes kereseti kérelme a B) a. fiókvégrendelet érvénytelensége esetén sem nyerne semmiféle támogatást, mert az ebben foglalt rendelkezés csupán I. és II. r. alperes örökrészét érinti stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901. évi október 15-én 9,381. sz. a.) az elsőfokú biróság Ítéletét megváltoztatja, az örökhagyó által Kiskőrösön 1876. febr. 14-én alkotott irásbeii magán végrendelet és ugyanannak Kiskőrösön 1881. május 9-én Írásba foglalt fiókvégrendeletét érvénytelennek nyilvánítja, az örökhagyó hagyatékára nézve a törvényes örökösödés rendjét megállapítja és a kir. tszéket arra utasítja, hogy ennek az Ítéletnek a jogerőre emelkedése után a keresetnek a törvényes örökrész kiadása, illetve kiegészítése iránt előterjesztett kérelemre vonatkozó része felett a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet hozzon, stb. Indokok: Az 1881. évi május 11-én elhalt L. Pál örökhagyó által az 1876: t.-c. életbe lépte előtt alkotott irásbeii magán végrendelet, minta mely a most idézett törvény 1. és 6. §-ban meghatározott alaki kellékekkel ellátva nincs, a 37. §. c) p. érteim, tekintettel I arra, hogy az a) és b) pontokban felhozott esetek egyike sem 1 forog fenn,csak akkor volna érvényes, haazaz idézett törvény hatályba léptének napjáig közhatósághoz vagy egy éven belül a kir. közjegyzőhöz letétetett volna. A kérdéses végrendelet, ugy amint azt az elsőfokú biróság a per adatai alapján helyesen megállapította, Kis-Kőrösváros elöljáróságánál helyeztetett el, s a kihirdetésig ott őriztetett. A kérdéses végrendeletnek ekként történt elhelyezése azonban, ha az szokásban volt is, a Kis-Kőrösön az elöljáróság által alkotott régi végrendeletekre nézve nem vonhatta maga után azt, hogy a végrendelet az 1876: XVI. t.-c életbelépése utáni időben is megtartotta érvényességét: mert a most idézett törvény életbeléptetése idejében érvényben volt jogszabályok, vagyis az 1868: LIV. t.-c. 564. és 566. §. szerint a végrendelet csax annál a közhatóságnál volt letehető, amely a végrendelet kihirdetésére s a hagyaték tárgyalására is illetékes volt. Minthogy tehát Kis-Kőrös város elöljáróságának a hatáskörén a végrendeletek kihirdetése és a hagyaték tárgyalása kivül esett, a végrendelet ottan történi elhelyezésének nem lehet azt a jogi hatályt tulajdonítani, hogy annak következtében a végrendelet eredeti érvényességét az 1876: XVI. t.-c. életbeléptetése után is megtartotta volna, ezt a végrendeletet tehát az elsőfokú biróság ítéletében foglalt vonatkozó rendelkezés megváltoztatásával érvénytelennek kellett kimondani. Az 1881. évi május 9-én, tehát az idézett törvény életbelépése után, kiállított fiók végrendeletet pedig azért nyiUá itotta érvénytelennek a kir. ítélőtábla, mert az a fiókvégrendelet önálló végintézkedést nem foglal magában; továbbá, mert annak tartalmából különben sem tűnik ki az, hogy a fiókvégrendeletet magában foglaló okirat az irniolvasni nem tudó örökhagyó és a tanuk együttes jelenlétében a tanuk egyike által felolvastatott, hogy tehát a tanuk a végrendelet tartalmát megismerték volna, nem lehet tehát megállapítani azt magából a végrendelet tartalmából, hogy a végrendelkezés alkalmával az 1876. XVI. t.-c. 6. §-ban megkívánt alaki kellékek megtartattak. A végrendeletek érvénytelenségének törvényes folyománya, a törvényes örökösödés megállapítása s a törvényes örökrész kiadása illetve kiegészítése iránt előterjesztett kereseti kérelemre vonatkozólag, azért kellett az első bíróságot ítélethozatalra utasítani, mert ebben a kérdésben még az elsőfokú biróság határozatot nem hozott. A m. kir. Kúria (1902. évi október 22-én 7,691 sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a kiegészítéssel, hogy a felperesek részérői alpereseknek fizetendő perköltség összege a felebbezési költség beszámításával 147 K. 80 f. leend. stb. Megokolás: Az örökösök az érvénytelen végrendeletet is elfogadhatván, következik, hogy egyes alaki kellékek hiányától is eltekinthetnek, ennélfogva a végrendelet szabályszerűsége csak azon az alapon tehető vizsgálat tárgyává, amely alapon az megtámadtatott. Felperesek az A) a. végrendelet érvényességét nem támadták meg azon az alapon, hogy annak alkotásánál csak 3 tanú volt jelen, ebből az okból tehát a végrendelet érvénytelensége ki nem mondható, hanem a keresethez képest csak az vizsgálható, hogy az A) és B) a. mellékelt végrendeletek az 1876: XVI. t.-c. 6. §-nak megfelelőek-e? Ezt a kérdést pedig igenlően kellett eldönteni; mert felperesek nem is állították, hogy végrendelkező és a tanuk a magyar nyelvet sem bírták volna, minthogy pedig ugy az A) mint a B) a. végrendelet magyarul van szerkesztve, az, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értették, magukból a végrendeletekből kitűnik; továbbá, mert mind a két végrendeletben bizonyítva van, hogy felolvastatott, az pedig, hogy végrendelkező és a tanuk a felolvasásnál együtt jelen voltak, az ellenkező kimutatásának hiányában már az aláírásokból következik, valamint abból, hogy nem is állíttatik, mikép a végrendeletek alkotásánál más is jelen lett volna; az is magukból a végrendeletekből megállapítható, hogy azokat egyik tanú olvasta fel; mert az A) a. végrendelet utolsó bekezdésében foglalt ama szavakból «azt mint végső akaratomat kijelentvén, miután az felolvastatott, jóváhagyom> s a B) a. végrendeletben foglalt eme szavakból <ez akaratom lévén, miután az felolvastatott jóváhagyom*, nyilván kitűnik, hogy végrendelkező olyan értelmű kijelentést tett, mely az 1876: XVI. t.-c. 6. §-nak teljesen megfelel, végül mert a végrendeleteken ki van tüntetve, hogy végrendelkező nevén T. János tanú, mint néviró irta alá, a többi tanú pedig ennek valóságát aláírásával bizonyította. Ezek szerint a megtámadott végrendeletek a keresetlevélben felvett alapon nem lévén érvényteleneknek tekinthetők, sőt ugy az A) mint a Bj a végrendelet az 1876: XVI. t.-c. 6. §-ban