A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

48 A JOG előszabott alaki kellékeknek mindenben megfelelvén, az idézett t.-c. 37. első bek. érteim, az A) a. végrendelet érvényességének fentartása végett, annak közhatóságnál való letétele sem volt szükséges stb. Az i885 : XXIII. t.-c. í. §. érteim, a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrészét képezi, az 1888 : XIX t.-c. I. S- szerint pedig a halászat joga a meder tulajdonosát illeti. Az a törvényes szabály, mely szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi, az 1885. évi XXIII. t. c. 5. §. 3. bek. érteim, nem érinti a törv. életbeléptetése előtt magánjogi cimen szerzett tulajdont: el kell fogadni a törvényben emiitett mágánjogi cimnek az urb. rendezés és tagosítás alkalmával történt megállapításokat, vagyis azt a jogalkotó birói egyességet és határozatot, mely szerint a volt jobbágyak illetménye kiadatott, és annak helye és fekvése kijelöltetett, egyszersmind pedig a volt földesurat illető terület meghatároztatott. A peres félmeder tulajdonosa lévén, illetve azt még a törv. életbeléptetése előtt magánjogi cimnek tekintendő egyesség alapján végrehajtott urb. rendezés utján megszerezvén, a medernek tulajdonjogával kapcsolatos általa gyakorolt halászati jogot az 1888 : XIX. t.-c. 3. §. érteim, bejelenteni nem tartozott. E jogot alp. mint medertulajdonos a bejelentés elmulasztása miatt az idézett törv. 6. íj-ban foglalt rendelkezés folytán el sem veszíthette, s ez a jog a parti birtok alapján felpereseket nem illetheti, mert a parti birtokkal a mellette elterülő meder sem az urb. rendezés folytán, sem az 1885 : XXIII. t.-c. 4. §. alapján nem vált az alperes tulajdonává, minthogy arra, a most idézett törv. 5. §. 3. bek. érteim, alperes még a törv. életbe léptetése előtt szerzett tulajdonjogot s ezzel a meder a parti birtoktól már akkor elkülönittetett stb. A m. kir. Kúria (1902. évi október 21-én 4,298/P. sz. a.) Hermann Adolf dr. ügyv. által képviselt J. János és 83 társának, Kajuch József ügyv. által képviselt Cs. György é. a kalocsai é uradalom javadalmasa ellen halászati jog megállapítása és ennek gyakorlásától az alperesnek eltiltása s jár. iránt, a szabadkai kir. törvényszék eló'tt folyamatba tett (1901. jan. 17-én 24024. sz. a.) r. perében következőleg itélt: Mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltség azonban peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. Megokol ás: Az 1885: XXIII. t.-c. 4. §. érteim, a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona, és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrészét képezi, az 1888: XIX. t.-c. 1. §. szerint pedig, a halászat joga a meder tulajdonosát illeti, s habár az elsőbiróság ítéletében felhozott és a másodbiróság által elfogadott indokok szerint bebizonyitottnak tekintendő, hogy a Sugovica nevü Dunaág balpartján a felperesek a parti birtokosok s ez alapon a Sugovica medrének a balpart mellett elterülő fele, az első helyen idézett törvény érteim, őket illetné, és az is tény, hogy az alperes érseki uradalom a földesúri jogon őt illetett és általa gyakorolt halászati jogát az 1888: XIX. t.-c. 3. §. érteim, be nem jelentette, felperesek keresetükkel mégis elutasitandók voltak. Mert a fent idézett az a törvényes szabály, mely szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi, az 1885. évi XXVIII. t-c. 5. §. 3. bek. érteim, nem érinti a törv. életbeléptetése előtt magánjogi cimen szerzett tulajdont, minélfogva ha az alperes érs. uradalom a Sugovica medrét még a vízjogi törv. életbeléptetése előtt törvényes módon megszerezte, a vizjogi törv. 4. §-nak rendelkezése nem volna alkalmazható,mivel korábban már megszerzett jogokra a 4. §-ban felállított általános szabály kihatással nincs. Az eldöntendő kérdést tehát az képezi, vájjon az alp. a vizjogi törv. életbeléptetése előtt nem szerzett e a mederre magánjogi cimen tulajdont, ami a törv. életbeléptetése eló'tt kizárva nem volt, miután a mederre és partra a nélkül is volt tulajdon szerezhető, hogy az a parti birtokkal kapcsolatban állott volna. A peres felek között nem vitás az, de a felperesek által bemutatott földköryv is bizonyítja, hogy a Szeremle községben még a vizjogi törv. életbeléptetése előtt végrehajtott úrbéri rendezés és tagosítás alkalmával az alp. tulajdonába jutott, a 3,649. térképi számmal megjelölt «Sugovica-fele» félre ismerhetetlen kapcsolatban azzal a jogi ténynyel, hogy alperesi uradalom, mint volt földesúr, a Sugovica vizében a halászati jogot magának fentartotta, de mindenesetre olyan tulajdonul, mely a földkönyv, illetve a rendezési munkálatok alapján jogot biztosit alperesnek a szóban forgó mederre. Habár tehát itt vételi vagy ehhez hasonló magánjogi címről szó sem lehet, mivel ez a felperesek és az alperes közötti viszonyban ki volt zárva, de el kell fogadni a törvényben emiitett magánjogi cimnek az urb. rendezés és tagosítás alkalmával történt megállapításokat, vagyis azt a jogalkotó birói egyezséget és határozatot, mely szerint a volt jobbágyok illetménye kiadatott és annak helye és fekvése kijelöltetett, egyszersmind pedig a volt földesurat illető terület meghatároztatott. Igaz, hogy a földkönyvi kivonatban csak a fél Sugovicáról van szó, közelebbi meghatározása nélkül annak, hogy az a folyam jobb, vagy azon bal fele, melynek partján az alperesi földek elterülnek, de mivel azt felperesek nem is állítják, hogy nekik a Sugovica bármely része kiadatott, el kell fogadni, hogy a szóban forgó fél Sugovica nem lehet más, mint a folyam azon fele, mely a bal part mentén terül el, a hol a felperesek illetőségei kiosztattak, mert a Sugovica másik, vagy.s jobbparti fele, a szerelmiéi rendezés körébe a földkönyv adata, szerint be nem vonatott s ezt felperesek se állítják, minélfogva el ke I fogadni az az állítást, hogy a Sugovicának azért adatott k. csak a fele az a perest uradalomnak, mert ugyanezen víz másik fele az átelleni parton fekvő birtoka után alperest illeti. E szerint a peres fél meder tulajdonosa leven, illetve azt, még a törv életbeléptetése előtt, magánjogi cimnek tekintendő egyezség alapján végrehajlott urb. rendezés utján megszerezvén, a medernek tulajdonjogával kapcsolatos általa gyakorolt halászati jogot az 1888.-XIX. t.-c. 3. §. érteim, bejelenteni nem tartozott,* e bejelentésre nem is vok oka, mivel akkor mikor a bejelentés ideje volt, a volt úrbéresek vitássá nem tették alperesnek szobán forgó jogát, következőleg e jogot alp. mint medertulajdonos a bejelentés elmulasztása miatt az idézett törv. 6. §-ban foglalt rendelkezés folytán el sem veszíthette, s ez a jog a parti birtok alapján felpereseket nem illetheti, mert a parti birtokkal a mellette elterülő meder sem az urb. rendezés folytán, sem az 1885: XXIII. t.-c. 4. §. alapján nem vált az alperes tulajdonává, minthogy arra, a most idézett törv. 5. §. 3. bek. érteim, alperes még a törvény életbeléptetése előtt szerzett tulajdonjogot s ezzel a meder a parti birtoktól már akkor elkülönittetett, stb. A nyilvános közlekedésre szolgáló járda céljánál fogva kell, hogy a közlekedés akadálytalanságának és biztonságának is megfeleljen, éspedig olyképpen, hogy a járdán közlekedő közönségnek arra is ügyelnie kelljen, hogy a járdának valamely részére való reálépést a biztonság szempontjából kerülje. A járdának ez a követelménye nem függ attól, hogy a járda minden részei meg vannak-e ugy világítva, hogy a veszélyes helyek felismerhetők, mert a járdának megnemvilágitasa esetében is bátornak kell lennie. Am. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 dec. 31 G. 413. sz. a.) S t e r n Lázár dr. ügyvéd által képviselt D. Gizella felperesnek, Annau Ernő dr. ügyvéd által képviselt F. Pál és neje K. Vilma alperesek ellen 1,033 kor. 80 fill. kártérítés iránt a nagybecskereki kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő it-letet hozott: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Megokolás: Alperesek azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével állapította meg tényállásként azt, hogy felperes balesetének oka az alperesek házi csatornáját fedő deszka volt, mivel F. Antalné tanú vallomásával az nyert bizonyítást, hogy felperes és kísérete a felperest ért baleset történtekor nemis a járdán, a hol a fedődeszka volt alkalmazva, hanem a járda és kocsiút közti területen haladt és eme aggálytalan tanú vallomásával szemben a felperes nővérének és sógorának aggályos és érdekelt vallomása bizonyítékul elfogadható nem volt. Továbbá alperesek azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabály sértésével állapította meg tényállásként azt, hogy az alperesek házi csatornáját fedő deszka a balesetet megelőzőleg törött volt és hogy erről alpereseknek tudomásuk volt, mivel az elfogulatlan tanuk azt bizonyították, hogy a deszkán semmi rendellenséget nem tapasztaltak és hogy az még a baleset délutánján ép volt, alperesek pedig az nap egész délután estig otthon nem voltak s az alatt a deszkával egy fiu játszott. Mindezekből pedig alperesek azt a következtetést vonják le, hogy tényállásként az volt volna megállapítandó, hogy a házi csatornát fedő deszka alpereseknek hazulról eltávoztukkor ép volt, tehát alperesek a bekövetkezett eseményt előre nem láthatták és annak elnemháritása körül őket gondatlanság nem terheli, hogy továbbá felperes nem a járdán haladt, nemis a fedő deszkára lépett, nem ez a deszka okozta az ö balesetét s eme baleset és a deszka hiányos volta közt az okozati összefüggés nincs meg. Ezek a panaszok azonban miután arra irányulnak, hogy a felebbezési bíróságnak a tanúvallomások alapján más tényállást kellett volna megállapítani, mint amilyet azokból megállapított, alaptalanok. A biróság a S. E. 64. §. alapján a tanuk vallomásának bizonyító erejét szabadon mérlegelni van hivatva és a mérlegelésnek az az eredménye, amely szerint bizonyítottnak fogadta el azt a tényállást, hogy a fedő deszka ketté volt törve és amikor felperes a deszkára lépett: az ketté vált, s felperes lába a csatornába szorult, s e miatt felperes hanyatt esett, felülvizsgálat tárgyává csak valamely jogszabály sértése esetében tehető, ily jogszabálysértést a tényállás megállapítása körül azonban alperesek fel nem hoztak; a felebbezési biróság pedig csak indokolni tartozik, hogy a tanúskodásból ki nem zárt tanuk vallomása alapján valamely ténykörülményt miért tart vagy nem tart bizonyítottnak, eme indokolási kötelezettségének azonban megfelelt. Ebből a tényállásból pedig következik, hogy a fedő deszka hiánya és a baleset közt az okozati összefüggés tennlorog. Panaszolják továbbá alperesek, hogy a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint alpereseket a felperes balesete körül gondatlanság terheli, anyagi jogszabály sértésével történt, mivel gondatlanság csak akkor forog fenn, ha a bekövetkezett eredmény előre volt látható és az el nem hárittatott; továbbá mert felperes is köteles volt gondosságot és elövigyázatot kifejteni, ezt pedig telperes elmulasztotta, amennyiben a helyszíni szemle megállapítása szerint a villamoslámpa a szóba forgó deszkától 8—10 lépésnyire van és a kihallgatott tanuk vallomása szerint a