A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A házassági törvény 54. és 55 §-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel

A JOG Belföld. A Magyar Jogászegylet ülése. A favor defensionis elve és a Kúria cim aiatt ifjabb Schulhof Géza dr. ügyvéd előadást tartott f. hó 14-én a Jogászegylet dísztermében, melyet színültig megtöltött a nagyszámú és előkelő jogászközönség. A közel másfél órán át tartott előadás folyamán, melyet vita követett, a törvények nyomán fejlelt gyakorlatot hasonlította össze a Kúria gyakorlatával, azt bizonyítva, hogy nem volt kor, melyben vádlottnak veleszületett emberi jogait és védelmét inkább megszorították volna, mint a mienkben. A favor defensionis elve vádlottat az észjog elveinél fogva megillető jog. Nem kegy, hanem jog, melyért nem esedezni, hanem azt követelve léphet fel, valahányszor a törvénykezés terén bármiféle vitás kérdés merül fel, éspedig akár jog-, akár ténykérdés, minélfogva a biró ezt mindig a vádlott javára legyen köteles eldönteni. Aki csak némileg figyelemmel kisérte a Kúriának az utolsó pár év alatt folytatott gyakorlatát, annak lehetetlen volt meg nem győződnie arról, hogy minden vitás, sőt minden nem-vitás kérdést is vádlott terhére döntöttek el. E tekintetben a törvény hézagos volta oka minden bajnak. A nyilvánosság oknélküli kizárása, amely minden államban az ítélet megsemmisítését vonja maga után, nálunk csak akkor semmisségi ok, ha lényeges befolyással volt az itélet hozatalára; minthogy pedig azt, hogy hogy itélt volna a bíróság, ha a tárgyalás nem lett volna nyilvános, kimutatni mindig lehetetlen, azért a nyilvánosság kizárása mint semmisségi ok nem érvényesíthető. Ezután a törvénykezési közállapotok méltatására térve ál, odakonkludált, hogy nem szabadelvű a törvényhozásunk és jogfelfogásunk, hanem csak uj-, vagy inkább álszabadelvü. Sérelem. A biróságok t. vezetőinek figyelmébe. Egy idő óla az ügyvédek igen gyakran kapnak oly fizetési meghagyásokat, melyekben a lelet az ellenfélnek kikézbesitett irat vagy a III., esetleg IV-ed példány bélyegének hiánya miatt vétetett fel. Miután az ellenfélnek kikézbesitett példányokat a felperes legritkábban képes beszerezni, hogy annak téves voltát igazolja, még kevésbbé képes azt igazolni, hogy vájjon a melléklet a Il-od vagy Ill-ad példányhoz volt mellékelve, - a lelet ellen védekezni majdnem lehetetlen. Ugyanazért a biróságok vezetőinek kellene gondoskodni arról, hogy az ellenfélnek kikézbesitendő iratok csak akkor leleteztethcssenek meg, ha a lelet helyességét a bíróság vezetője, előadója vagy magasabb bíróságnál az irodaigazgató tanusilja. Ö. M. dr. Irodalom. Megjelentek: A biztosíték mellett való szabadiábra-helyezés. Irta Angyal Pál dr., budapesti tud. egyetemi magántanár, pécsi jogtanár. Perorvoslat a jogegység érdekében. Irta Székely Aladár dr. Budapest, 1903. Mindakét munka a Balogh Jenő szerkesztésében, Singer és Wolfner kiadásában megjelenő Jogi Értekezések gyűjteményében jelent meg, mint 7. és 8. füzet. A gyűjtemény első Kötete, amely az eddig megjelent 7 füzetet foglalja magában, 12 koronába kerül. A magyar birodalom története. Irta A c s á d y Ignác 9. és 10. füzet. Athenaeum kiadása. Egy füzet 60 fillér. Vegyesek. Tóth Lőrinc f. Nagy halottja van a hazai jogtudománynak. F. hó 17-én, nyolcvankilenc éves korában meghalt Tóth Lőrinc, a magyar jogtudomány egyik disze, akinek egyéb munkássága is oly sokoldalú, hogy valóságos kortörténet az élete. Birói működése 1869-től kezdődik, 1883-ban lett a Kúria rendes tanácselnöke. A jogi irodalom terén rendkívül nagy munkásságot fejtett ki s ebbeli érdemeiért az Akadémia rendes tagjának választotta meg. Az 1885-iki bűnügyi kongresszuson mint az Akadémia küldöttje vett részt. Küzdött a negyvenes években törvénykezésünk reformján, a jogegyenlőség kivívásán, jogi műnyelvünk megmagyarositásán. Számos jogi munkát irt és fordította Werbőczy t. Buzgólkodott a magyar ügyvédség helyzetének javításán s ápolója volt gyakorlati jogéletünknek is törvénytárak szerkesztésével. Meg kell még emlékeznünk klasszikus emlékbeszédeiről, amelyeket az Akadémiában mondott nagy kortársai fölött. A birák és ügyészek külön státusa. Körber,az igazságügyi tárca vezetésével ideiglenesen megbízott osztrák miniszterelnök a Reichsrath egyik legközelebbi ülésében e kérdésről ekképp nyilatkozott: «Egy dolgot mélyen érzek, és azt mielőbb tetté alakítani óhajtanám. A birói kar státusa az ügyészség státusától elkülönítendő. Folyton eszembe jut egy rajz a nyilvános szóbeli eljárás első éveiből: az egyik képen az államügyész feketére festi a vádlottat és ez a hozzá illő keserves arcot vágja; a másik képen viszont a védő fehérre festi a vádlottat és ez mosolyog. Elhiszik-e, hogy a b íróvá kinevezett ügyész az ecsethasználatát teljesen elfelejtette volna? Nem is tételezhetem fel róla ezen sacrifizio del' intelletto-t. Alkalmam lesz még e kérdést, a hozzá illő kellő komolysággal tárgyalni. Itt csak azon forró óhajomnak adok kifejezést, hogy az osztrák igazságszolgáltatás független, igaz, igazságos és enyhe legyen.» Az igazsigügyminiszter a budapesti ügyvédi kamarával közölte a Budapesten 1903. évben tartandó börtönügyi kongreszszus napirendjére kitűzött kérdések sorozatát és felhívta a kamarát, hogy tagjai a kérdéses kidolgozásban minél nagyobb számban vegyenek részt. A kamara választmánya ezen felhívás folytán a maga kebeléből bizottságot küldött ki, mely a kitűzött kérdések feldolgozása végett a kamira arra hivatott tagjaival az érintkezést keresse és a megfelelő élőkészitések iránt intézkedjék. A bizottság Brüll Ignác dr. helyettes elnök elnöklete alatt P ap József dr. titkár, P o 11 á k Illés ügyész, B i h a r y Mór dr., F i t 11 e r Dezső dr., Okolicsányi Géza dr., és S t e r n Sámuel dr., választmányi tagokból áll. Nemzetközi ügyvédszövetség. Párisban B a r r e a u intern a t i o n a 1 cimmel nemzetkö i ügyvédszövetség alakult. A szövetség célja a világ összes ügyvédjeinek közérdekű ügyeit előmozdítani, a nemzetközi jogsegély igénybevételét megkönnyíteni, hogy tekintet nélkül a nemzetközi szerződésekre, minden ügyvéd és ezek révén minden kereskedő és iparos részére a követelések gyors behajtása előmozdittassék, és végül célja az ügyvédek körében alakult jótékony intézetek kölcsönös támogatása. A szövetségnek, mely időnkint nemzetközi kongresszusokat tart, máris sok tagja van a világ minden részéből. Tisztelet a biróság iránt. Bozek Mirton stepanoi lakos egy bécsi cégnél hitelbe vásárolt 40 korona értékű árban egy tizedes-mérleget. Lejáratkor nem fizetvén, a követelés a béc^i lipótvárosi járásbíróságnál bepereltetett és a tárgyalási határnapon megnemjelencs folytán hozott ítélettel elintéztetett. Pár nappal később a bírósághoz egy távirat és több levél érkezett, melyek mindenikében alperes a tárgyalástól való elmaradását a kereset kézbesítésének elkésett voltával kimutatta és ujabb tárgyalás kitűzését kérte. Ezen előadás valónak bizonyulván, a biróság által ujabb határnap lett kitűzve. Erre alperes nemzeti ünneplő ruhában meg is jelent — és mert németül nem tudott, tolmács utján a biróság és az ellenfél nagy ámulatára kijelentette, hogy az egész kereseti tőkét járulékaival együtt azonnal hajlandó lefizetni. Felperes, aki sehogysem tudta e helyzetet megérteni, késznek nyilatkozott alperestől részletfizetéseket elfogadni, — ez azonban újból oda nyilatkozott, hogy kész azonnal fizetni. «De hát akkor minek jött fel Bécsbe?* — kérdé tőle a biró. Hát csak nem sérthettem meg a császári bíróságot avval, hogy meg ne jelenjek, hisz akkor szép véleményük lett volna az uraknak felőlem* szólt a válasz. És B. egyúttal elmondá, hogy minden levélért egy koronát fizetett és ezenfelül falujából a legköz: lebbi vasútállomásig fél napig volt kénytelen gyalogolni. Onnét Bécsig egész éjen át utazott. Uti költsége 20 koronára rúgott. «Ez — úgymond — sok pénz egy szegény embernek, de mégsem sajnálom e kiadást, mert tiszteletemet tanúsíthattam a biróság iránt.» Rendbírságok sértő tartalmú periratokért. Utóbbi időkben az osztrák ügyvédi egyesületekben élénken vitattatott az a kérdés, vájjon illetékesek-e az e. f. biróságok az ügyvédek bírságolására, állítólag sértő tartalmú beadványok- vagy periratokért ? Az ügyvédi kamarák állandó bizottsága e kérdésre ne m-mel felelt, mert a bírságoló biró saját ügyében határoz, ami a törvénykezési eljárás alapelveibe ütközik. Ezen bizottságnak felterjesztése alapján az osztrák igazságügyminiszter felkérte a legfőbb ítélőszék elnökségét azon kérdés iránt való döntésre: vájjon az elsőfokú biróság illetékes-e rendbirságolásra oly sértő kifejezésekért, melyek a másodfokú bírósághoz intézett periratokban foglaltatnak ? A legfőbb ítélőszék véleménye (itt nem világos, vájjon elnöki vagy plenáris véleményről van-e szó, ami pedig lényeges különbség) oda irányul: «Már általános jogelvek szerint a büntetésnek ott kell megtörténnie, ahol a törvénysértés véghez ment. Különbséget arra az esetre tenni, ha maga a biróság lesz sértve, már azért sem lehet, mert a ppts 86. §-a ezen esetet a többiekkel egy sorba helyezi és a törvénybe bele nem értelmezhető oly megkülönböztetés, melyet az nem ismer. Midőn ezenfelül a törvény a tárgyaló biró megsértéséből eredő rendsértés megtorlását elsősorban erre a biróra bizza, nincs ok arra, hogy miért érvényesüljön más eljárás az ily, írásbeli uton elkövetett rendzavarásokkal szemben. A jogrend mindkét esetben azt kívánja, hogy a sértés repressziója lehetőleg közvetlenül következzék be. Szó sem lehet arról, hogy a sértett biró ott saját ügyében ítélkezne, mert ha személyesen is érzi magát sértettnek a beadvány által, a magánpanasz utja részére fenn van tartva. A rendbirságnak azonban semmi köze a biró személyéhez, hanem csakis méltóságos és a gyors jogszolgáltatás biztosítására irányul. Ennek folytán már az e. f. biróság, melyhez a sértő perirat beadatott illetékes a rendbírság elrendelésére*. NYOMOtlA BUOAPHTtN. • T. ~ \ ; ' [ ; ""T