A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 12. szám - A házassági törvény 54. és 55 §-a a házasság általános jelentőségére és a német ptkv. megfelelő rendelkezéseire tekintettel

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. tfelléklet a Jog 12. számához. Köztörvényi ügyekben. A házassági életközösség céljával ellentétes és közjegyzői okiratba joghatállyal be sem foglalható megegyezés nem gátolhatta felperest abban, hogy alperestől az életközösség visszaállitását kivánja s azt erre biroi határozattal köteleztesse. A beregszászi kir. tszék (1902 június 18-án 6,529/P. sz. a.) R ó t h Gábor ügy v. által képv. K Dezsőnek, R.Eötvös Károly ügyv. által képv. M. Paulina Izabella ellen házasság felbontása iránti perében következően itélt: Felperes a házassági kötelék felbontása iránti keresetével, alperes ugyancsak az iránti viszonkeresetével elutasittatnak. V. L. házasságvédő munkadija és költsége 50 K.-ban állapittatik meg és annak a házasságvédő részére 15 nap a. végreh. terhével leendő megfizetésére a peres felek egyetemlegesen köteleztetnek stb. Megokolás: Felperes az alperessel kötött házasság felbontását az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) p. alapján kéri. A törvény idézett rendelkezésével szabályozott válóok csak akkor létesül, ha 6 havi különélés után a jogos ok nélkül elhagyott fél az életközősség visszaállítását komolyan kéri és az elhagyott fél birói felhívás dacára az életközösséget vissza nem állítja. Felperes az életközösség visszaállítása iránti kérvényét 1898 nov. 23-án adta be, felperesnek 7,864. sz. kérvényéhez hit. másolatban csatolt közjegyzői okirat igazolása szerint pedig 1896 dec. 22-én peres lelek <komoly és higgadt megfontolás után> elhatározták, hogy a közöttük létrejött házasságot felbontják és vagyoni viszonyaikat válás céljából azon közjegyzői okiratba foglalt egyezséggel rendezték. Tehát a közjegyzői okiratban foglalt egyezség megkötése után, majdnem 1' ev múlva a kir. tszékhez 13,962. sz. a. beadott kérvényével felperes nem az életközösség visszaállítását, hanem azt célozta, hogy azon kérvényre hozandó birói határozatnak az idézett közjegyzői okiratba foglalt megállapodás értelmében alperes nem fogván eleget tenni, bontó okot létesít. De a közjzői okiratban foglalt megállapodás folytán az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) p.-ban meghatározott válóoknak egyik keiléke. hogy kérelmező az életközösség visszaállítását csupán a célból kérje, a jelen esetben hiányzik, ennélfogva ha elhagyó félnek különben alperes is lenne tekinthető, azzal, hogy a kir. tszék végzésére az életközösséget vissza nem állitottt, bontó ok nem állott elő. miért felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. Alperes a házasság felbontása iránt viszonkeresetet támasztott, kérte a viszonkeresete folytán a felperessel kötött házasságot az 1894. XXXI. t.-c. 89. §. a) p. alapján bontani föl. Alperes által előadott tények, amikből az általa hivatkozott válóokot meg állapítani kéri, az 1899 nov. 22-én tartott tárgyalásról felvett jkvben 1—4. pontok a. foglaltatnak, arra itt is hivatkozás történik, a 2,369. sz. a. kérvénye kapcsán bemutatott •/. kérdő pontokra pedig alperes még fölhozza, hogy vele felperes mindig veszekedett, öt felperes durva kifejezésekkel illette, gyakran tettleg bántalmazta és ha felperesnek valamelyik étel nem tetszett, azt tálostul a földhöz csapta. Az idézett jkvbe 1. pont a. foglaltakra nézve peres felek előadásából a 13,962. sz. a. beadott kérvényhez E a'/, csatolt helyhatósági bizonyítványból az állapitható meg, hogy alperes felperest 1896 dec. havában hagyta el, azzal szemben alperes mi bizonyítékot se hozott íöl arra nézve, hogy különélésük 1896 decemb. havát megelőzőleg l'/2 évvel, egy fedél alatt élve kezdődött volna és igy csak az vehető igazoltnak, hogy peres felek 1896 december havában különöztek el. Alperes által viszonkeresetében okul felhozott tények, mind peres felek együttélése alatt történtek, alperes a viszkeresetét 1899 máj. 8-án, tehát az elkülönözéstó'l számítva 2»/2 év múlva támasztolta, azonban az 1894. XXXI. t.-c. 83. §-a rendelkezése folytán a törvény 80. §-a eseteiben a kereseti jog, mint jelen esetben, a vétkes cselekmény elkövetésétől számított 6 hó elteltével elévül, a beállott elévülés folytán tehát alperest a viszonkeresetével elutasítani kellett. Felperes a polg. prts. 251. §. alapján perköltséget nem követelhet, stb. A házasságvédő dija megállapításában peres feleknek egyetemleges marasztalása a birói gyakorlaton alapul. Nem lehetett a házasságvédő diját egyedül alperes terhére megállapítani, habár a 7,865. sz. a. kérvény kapcsán bemutatott közjegyzői okirat szerint a bontó per költségei alperest terhelik, mert azon okiratban foglalt egyezség alperes terhére csak azon perköltséget rója, amely perben a felek közötti házasság felbontatnék, az pedig be nem következett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1902 szept. 10-én 2,692/P. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Megokolás: A C/2. a. közjegyzői okirat szerint a peres felek között vagyoni viszonyaik rendezésén, és gyermekük elhe- i lyezésén felül házasságuk felbontása iránt is létre jött egyezség, I felperesnek az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjára alapított keresetével való elutasítására nem fogadható el alapos indokul, mert Budapest, 1903 március 22. habár az az eg"ezség annak szövege szerint komoly s higgadt megtontolás után, de még 1896. dec 22-én jött létre, a felperes azonban nejének az életközösség visszaállítására leendő birói felhívását csak az 1898. novemb. 23-án 13,962. sz. a. beadott kérvénynyel, ekként tehát az egyezség létre jöttét követett majdnem két év múlva szorgalmazta, nem tekinthető feltétlenül kizártnak az a feltevés, hogy a felperes abban a majdnem két évi időközben attól az egyezségtől elállott, és az életközösség visszaállítására annak a szorgalmazása időpontjában már maga részéről is hajlandó volt. Jóllehet továbbá az alperes nemcsak az E és A/2, a. mtllékelt helyhatósági bizonyítványok, hanem saját beismerése szerint is az 1896. dec. óta él a felperestől különválva és a házassági életközösséget az 1898. évi 13,962. sz. végzésbeli meghagyásra sem állította vissza; minthogy azonban özv. R. J. és még 5 tanú vallomásával bizonyítottnak vehető az alperes amaz állításának valódisága, mely szerint felperes az együttélés tartama alatt a háztartás szükségleteit időközönként nem fedezte, az alperessel kíméletlenül bánt, azt egy ízben a kicédulázott közös lakásból kizárta és tettleg is bántalmazta, ezzel az alperes különválásának jogos indoka igazolást nyert, és ekként a felperes keresetének jogalapja is megdűlt, ugyanazért az első bíróság ítéletének a felperest keresetével elutasító része ezekből az indokokból helybenhagyandó volt. A felhívott törvény 83. §-ának első bek.-ben csak a keresetről történik ugyan említés; minthogy azonban annak a §-nak 2. bek. már általán házastárs, tehát nem csak a felperes, hanem az alperes iránt is rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a 83. §. az alperes viszonkeresetére is kiterjed; ugyanazért az elsőbiróság Ítéletének az alperes viszonkeresetének elutasítására vonatkozó részét is az abban felhozott indokok alapján helyben hagyni kellett. Végül az elsőbiróság ítélete a házasságvédő dijára vonatkozó részében és annyiban, amennyiben alperes a felperes perköltségének megfizetésére nem köteleztetett, indokain felül azért hagyatott helyben, mert a pervesztes felperes költségének megtérítését az 1868:54. t.-c. 251. §. szerint nem igénytlheti. A m. kir. Kúria (1903. február 25-én 7,619. sz. a.) A másodbiróság ítélete abban a részben, melylyel alperes viszonkeresetével elutasittatott, helybenhagyatik; abban a részében pedig, melylyel felperes keresevétel elutasittatott, mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, K. Dezső és M. Paulina Izabella között Ungváron, az orth. izr. hitközség rabbija előtt 1891. nov. 10-én kötött házasság alperes hibájából, felperes keresete folytán az 1894. évi XXXI. t.-c. 78. §-nak a. p. alapján felbontatik s alperes a most idézett törvény 85. §. alapján vétkesnek mondatik ki. Ungváron 1893 április 21-én született Irén Elza nevü gyermek elhelyezése és tartása iránti rendelkezés mellőztetik, s e részben teendő intézkedés végett az iratok az ítélet hív. kiadmányával együtt az illetékes gyámhatósághoz áttétetni, stb. rendeltetik. Alperes köteleztetik, hogy felperesnek a felebbezési költség beszámításával összesen 356 K. 90 f. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen meg stb. Megjegyeztetik, hogy az elsőbiróság ítélete a házasságvédő diját tárgyazó részében a másodbiróság által érintetlen hagyottnak tekintetik stb. Megokolás: Habár peres felek az Ungváron 1896 dec. 22-én 526. sz. alatt felvett s a perhez csatolt közjegyzői okirat szerint abban állapodtak meg, hogy egymástól elválnak s a fentirt időben a házassági együttélést mégis szüntették; tekintve azonban, hogy a házassági életközösség céljával ellentétes és közjegyzői okiratba joghatállyal be nem foglalható ez a megegyezés, nem gátolhatta felperest abban, hogy alperestől az életközösség visszaállítását kivánja, s azt erre birói határozattal köteleztesse; tekintve, hogy felperes kérvényéből nem lehet arra következtetni, hogy az életközösség visszaállítását nem komolyan akarta; tekintve, hogy alperes a birói határozatnak az abban megszabott határidő alatt eleget nem tett, azt pedig, hogy erre jogos oka lenne, ki nem mutatta, amennyiben a kihallgatott tanuk vallomása szerint, ha néha volt is peres felek között civódás és félreértés, de alperes felperesnél rossz bánásmódban nem részesült, sőt felperes őt fürdőre is többször elküldte az orvos tanácsára, alperes olyannak volt tekintendő, mint aki az életközösség visszaállítását meghagyó birói határozatnak igazolatlanul nem tett eleget, amiértis peres felek házassága, mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatása mellett, felperes keresete folytán az idézett törv. 77. §-ának a) pontja alapján felbontandó, s alperes a 85. §. érteim, vétkesnek kimondandó volt stb. A megfelelő kellékekkel kiállított okiratokra nézve is csak annyiban áll fenn kötelező bizonyitási szabály, hogy azok teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk az azokban foglalt nyilatkozatokat tette ; azonban azok tartalmával szemben is annak bizonyítása, hogy az a valóságnak meg nem felel,