A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

LO A JOG dolog rongálása, vagy nemhasználhatása miatti felbontása követelhető ; minthogy a a csődt. 48. §-a 2-ik bekezdése szerint a tömeg tartozását képezik a közadós kétoldalú szerződéseiből eredő követelések, a mennyiben a csödnyitás előtt keletkezett s a tömeg által átvett ügyletnél a teljesítésnek a csődnyitás után kell történnie : mindezeknél fogva a bérlemény előbbi állapotba való visz­szahelyezésével járó költség tömegtartozást képez (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 máj. 15. I. G. 182/902 sz. a.) A közös gazdálkodásból és felperesnek, mint családfőnek, a családtagok vagyona kezeléséből és a jövedelmek feletti ren­delkezéséből jogilag csak az következtethető, hogy a közös gazdálkodás közös jövedelméből alperes a netaláni szerződési megállapodásnak, vagy a törvényes rendelkezéseknek megfelelő részt igényelhetett, de nem következik az, hogy az alperes részére külön vagyonúi vásárolt ház vételára a közös jövede­lemből fedezettnek legyen tekintendő iA m. kir. Kúria felülviz>g. tanácsa 1902 május 29. 1. G. 22/902 sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben A kereskedelmi törvény 160. g-ának rendelkezése csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a részv.-társaság a bejegy­zése és kihirdetése előtt az ő nevében kötött ügyletet kifejezetten magáévá teszi, vagy ha a társaság konkludens tényeiből meg­állapítható, hogy az ügylethez utóbb maga a részv.-társaság hozzájárult. A szegedi kir. törvszék (1901 aug. 29-én 14,527/b. sz. a.) Szivessy L. dr. ügyv. által képv. H. Mátyásnak, B u k H. dr. ügyv. által képv. Tiszavidéki tpénztár rt. ellen 23,430 K. 80 fill. töke s jár. iránti r. perében következőleg itélt: Felperes kere­setével elutasittatik és végreh. terhével arra köteleztetik, hogy alperesnek 120 K. perköltséget 15 nap a. megfizessen, stb. Megokolás: Felperes részv.-t. alapszabályának 55. §-a szerint az igazgatóság kebeléből választott vezérigazgató fizetését, esetleg díjazását az igazgatótanács szerződésileg állapítja meg. Az alapszabályoknak ebből a rendelkezéséből kétségtelen, hogy a vezérigazgatónak fizetéshez avagy egyéb díjazáshoz már pusztán megválasztatásánál fogva igénye nincs, hanem ennek követeléséhez szükséges, hogy ez iránt alperes az «igazgató-tanács» utján szerződésileg kötelezettséget vállalt. Felperes keresetében és a per folyamán azt állitja, hogy köve­telt évi 600 frt fizetését az igazgatóság (igazgató-tanács) az 1900 január 21 -én tartott ülésében állapította meg s hogy eszerint közte és az igazgatóság utján alperes között a szerződés ekkor jött létre. Minthogy azonban a cágokmánytár iratai szerint az alperes részvénytársaság cége az 1900 ápril 6-án 6,063. sz. a. hozott vég­zéssel rendeltetett a cégjegyzékbe bevezettetni és a cégjegyzékbe történt bevezetés a Központi Értesítő 1900 ápril 29-én megjelent 36. sz.-ban tétetett közzé; minthogy továbbá a K. T. 160. §. szerint a részvénytársa­ság a keresk. cégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik és azok, akik a bejegyzésés kihirdetés előtt a társaság nevében eljárnak, személyesen és egyetemlegesen fele­lősek; ennélfogva kétségtelen, hogy a cégjegyzékbe bevezetés és kihirdetés előtt létrejött és a 27. a. jkvben foglalt megállapodás, illetve szerződés, alperesre nézve kötelező erővel nem bir, s ez a megállapodás csak személyesen azokat kötelezi, akik létesítették. Jóllehet tehát a cégokmánytár iratai bizonyítják azt, hogy a fel­peres vezérigazgatónak megválasztatott, ily minőségben műkö­dött, és hogy ebből az állásából felmondás nélkül elbocsáttatott, felperes fizetést nem igényelhet, mert ennek az igénynek alapja csak szerződés lehet, ilyen pedig a peres felek között érvényesen létre nem jött. Ezért a felperes keresetével, amelyben jogos ok nélkül történt elbocsáttatásamiatt, alperes részv.-tsaság fennállásának egész tartamára is 600 frt fizetést igényel—elutasítandó volt. stb. A szegedi kir. ítélőtábla. (1901 nov. 28-án 5,555. sz. a.) Az első bíróság ítélete megváltoztatódik, a felperes kereshetőségi joga megállapíttatik és a kir. tszék a jelen ítéletnek jogerőre emelkedése után további szabályszerű eljárásra utasittatik stb. Megokolás: A keresk. törvény 160. §. ama rendelke­zéséből, hogy a részvénytársaság a bejegyzés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik, csak az következik, hogy a részv.­tsaság bejegyzése előtt annak terhére kötött ügylelek, csakis ama feltételtől.függően tekintetnek fennállóknak, hogy a részv.-tsaság be­jegyzésés kihirdetés által törvényesen létezővé vált. Az alperes részv. tsaságnak az alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályai bejegyez­tettek és kihirdettettek; az alakuló közgyűlésen megválasztott igazga­tósági tagok által az alapszabályok értelmében a felperessel kötött az az ügylet tehit, mely szerint a vonatkozó cégokmánytári iratok­ból kitetszően a felperes vezérigazgatónak megválasztatott, az alperessel szemben is hatályossá vált, annyival is inkább, mert felperes a cégbejegyzés után is tényleg működött mint vezér­igazgató; amiből következik, hogy felperes mindazokat a jogo­kat, amelyeket az ügylet alapján szerzett és illetve elbocsátása folytán érvényesíteni kíván, az alperes ellenében érvényesíteni jogosítva van. Ezekből az okokból az elsőbiróság ítélete meg­változtatódott, a felp. kereshetőségi joga megállapittatott és az első bíróság további szabályszerű eljárásra utasíttatott, a hozandó véghatározatnak hagyatván fenn a megállapítandó összes perkölt­ség tárgyában az intézkedés. A m. kir. Kúria (1902 novemb. 20-án 196/v. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. stb. Megokolás: Annak megjegyzésével, hogy a kereskedelmi törvény 160. §. rendelkezése csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a részv.-társaság a bejegyzése és kihirdetése előtt az ö nevében kötött ügyletet kifejezetten magáévá teszi vagy ha a társaság konkludens tényeiből megállapítható, hogy az ügylet­hez utóbb maga a részv.-társaság hozzájárult: a másodbiróság ítéletét a benne felhozott s ezzel nem ellenkező indokai alapján helyben kellett hagyni. Az eladó a megrendelt árut olyan minőségben tartozik küldeni, hogy az a törvény- és kikötött kellékeknek megfelelő legyen ; ez alól a kötelezettség alól tehát nem menti fel az a kikötés, hogy eladó az illető áru hibájáért és hiányáért egy évig jótáll, mert ez a kikötés nem az átadáskor már felismerhetően létező, hanem az átadás után a használatbavétel folyamán ke­letkezhető vagy felismerhető hibákra és hiányokra vonatkozhat. (Hasonló ért. határozott a kir. Kúria 418/v. 1899., 462/v. 1900., 371/901. és 1902. G. 68. számok alatt. (A m. kir. Kúria 1903 január 17-én G. 426. sz.) Az évi fizetés mellett alkalmazott segéd részére kikötött utazási napidijak a dolog természeténél fogva csak az utazással járó kiadások megtérítésére kikötött átalánynak tekinthetők, amelyek tehát csak utazás esetén járnaK s igy utazás nélkül sem egészben, sem azon részükben nem követelhetők, amelyet azokból a segéd utazás esetében magának netalán megtakarít­hatott volna. (A budapesti kir. ítélőtábla 1903 febr. 12. G. 112. sz a.; A feloszlott alkalmi egyesülés tagjai, a feloszlott alkalmi egyesülés kétségtelenül közös jellegű könyveinek megtekinthetése és használhatása végett, az ellen, ki azokat magánál vissza­tartja, a K. T. 120. §. értelmében felléphetnek, mely igény érvé­nyesítése a keresk. eljárás 43. §-a szerint k tilönben is perenkivüli útra tartozik. Ahhoz azonban nincs joguk, hogy a szóban levő üzleti könyveknek általuk való megtekintése és használhatása végett azok birói letétbe helyeztessenek, mert az ily könyvek birói letét tárgyául nem szolgálhatnak, de másrészt a bíróság­nak az sem lehet leiadata, hogy az ilyen könyveket irattárá­ban gondozza és az érdekelt feleknek az ezen könyvek meg­tekintése és használása körüli ténykedéseit felelősség terhével ellenőrizze. (A m. kir. Kúria 1903 jan. 16. 406. sz. a.) A csődtörvény 72. §-a, arra való minden megkülönböztetés nélkül, hogy maga a közkereseti társaság ellen már korábban a csőd megnyittatott, avagy ugyanaz ellen annak elrendelése egy­idejűleg kéretik-e vagy sem és hogy a hitelező, ki a társasági tag ellen csődnyitás iránt folyamodik, követelését a társasági viszonyból származtatja e vagy sem, a közkereseti társaság tagja irányában a csődeljárásra azt a kir. törvényszéket mondja illetékesnek, melynek területén a társaságnak székhelye van. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1903 febr. 10. 210. sz. a.) Bűnügyekben. A bp. 437. § első bek. szerint az abban megjelölt alsófoku bíróságok által valóknak elfogadott tényekre köteles a kir. Kúria határozatát alapítani. Ebből a törvényes rendelkezésből nyilván következik, hogy a kir. Kúria semmisségi panasz esetében tények megállapításába nem bocsátkozhatik még akkor sem, ha erre az ügy irataiban megfelelő adatok benfoglaltatnának is. Utal erre a bp. 437. §. 5. bek. is, mely szerint az esetben, ha az eljárt bíróság a büntető törv. alkalmazhatása szempontjából lényeges körülményt fel nem ismert s annak megállapítását mellőzte, a kir. Kúria az ítélet megsemmisítésével az alsófoku bíróságok által megejtendő uj eljárás elrendelésére van hivatva. Ezzel összefügg a Bp. 328. §-ának rendelkezése is, mely szerint az ítélet indoko­lásában az ügy elbírálásához szükséges tények felsorolandók s azok megállapításának vagy megnemállapitásának okai is kifej­tendők. A Btk. 414. és 416. §-aiban meghatározott vagyonbukás bármelyik esete csak akkor valósul meg, ha a közadós tartozá­sai a csőd megnyitása idején vagyonának értékét meghaladják s az igy keletkezett vagyonhiány által a hitelezők károsodása következik be. Elsősorban tehát a büntetendő vagyonbukás fel­ismeréséhez szükséges az, hogy a közadós cselekvő és szenvedő vagyonállapota s ezek összehasonlításából a külömbözet szám­szerű összegben megállapittassék. A kaposvári kir. tszék mint btő bíróság (1901 dec. 18-án 8,848. sz. a.) vétkes bukás vétsége miatt vádolt Sch. Adolf ellen bűnügyében következeleg itélt: A kir. tszék a szabad lábon levő Sch. Adolf vádlottat bűnös­nek mondja ki a btk. 416. §. 2. és 3. pontjában ütköző vétkes bukás vétségében és ezért a btk. 416. §. alapján a btk. 92. §-ának alkalmazásával az ítélet jogerőre-emelkedésétöl számított 15 nap alatt végreh. terhével fizetendő, az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-bani meghatározott célokra fordítandó, behajthatatlanság esetén a btk. 53. §. értelmében 3. napi fogházzal helyettesítendő 50 K. pénz­büntetésre és az ítélet jogerőre-emelkedésétöl számítandó 1 évi hivatalvesztésre Ítéli. Elmarasztalja továbbá vádlottat az eddig és a még netán felmerülendő bűnügyi költségek stb. megfizetésé­ben stb. Megokolás: A kir. tszék vádlottat részben beismerésé­ből, valamint a hit alatt tanuként kihallgatott Sch. S. ügyv. csöd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom