A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

A JOG íl tömeggondnok vallomásából és a meghallgatott K. E. és S. V F. szak­értőknek a véleményéből azon tényállást állapította meg, hogy vádlott Sch. Adolf, ki ellen a csőd a kaposvári kir. tszék 1,111. sz. végzésével 1900. febr. 3-án megnyittatott, üzleti könyveit az által, hogy a rendszerint kitöltendő helyeket üresen hagyva, azokban utólag bejegyzéseket tett, könyveinek egyes tételeit kijavította, az egyes lapokat a valóságnál nagyobb összegre összegezte, adó­sainak tartozásait nagyabb összegekre javitjtta és a már kétesek­ként beirt követeléseit a következő évekre is mint aktiv követe­léseit felvette, a hitelezők megkárosítására irányuló szándék nélkül megváltoztatta, továbbá kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve lévén, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget nem készített. Minthogy pedig vádlott ezen cselekmé­nyei a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaiba ütköző és minősülő vétkes bukás vétségének a tényálladékát állapítják meg, minthogy vádlott azon kifogása, hogy a könyveket nem ő, hanem alkalmazottja vezette, bűnösségének megállapításánál figyelembe nem vehető, mert azok rendes vezetéseért ő, mint cégtulajdonos a felelős: ennél fogva vádlottat a btk. 416. §. 2. és 3. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek kimondani és ezért őt a btk. í 16. §. alapján a btk. 92. §. alkalmazása mellett az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetésre Ítélni kellett. A btk. 92. §. alkalmazását vádlott büntetlen előélete, töre­delmes beismerése és azon körülmény, hogy szabadságvesztés­büntetés által tulszigoruan, és ez által ártatlan családja is sújtat­nék, mint túlnyomó és nyomatékos enyhítő körülmények indo­kolják. Ellenben felmentette a kir. tszék vádlottat a btk. 416. §. 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja és következ­ményei alól a bprt. 326. §. 2. p. alapján azért, mivel a szakértők véleménye szerint a vádlott vagyona 1899 január hóban még 700 frtot tett ki s igy aktiv lévén, fizetésképtelenségét annyival kevésbbé tudhatta, mert az üzleti forgalom hullámzásai folyamán vagyoni viszonyaiban javulás is állhatott volna be stb. A pécsi kir. ítélőtábla mint Il-odfoku btő-biróság (1902 ápril 10-én 570. sz. a.) a sértett fél felebbezését a Bp. 383. §.111. 2. b. pontja alapján visszautasítja és az ügyet egyedül a kir. ügyész felebbezése folytán véve felülvizsgálat alá, az elsőbiróság ítéle­tét a bűnösség kérdését illetően akként állapítja meg, hogy vád­lott bűnösségét a btk. 41ii. §. 2. és 3. pontjain felül ama cselek­ménye miatt, hogy bár fizetési képtelenségét már 1899 április hóban tudta, mégis ezen idő után is áruhitelezés igénybevéte­lével uj adósságokat csinált, a 416. §. 4. p. alapján megállapítja; ugyancsak az elsőbiróság ítéletének ama rendelkezését melylyel vádlottat a btk 92. §-nak alkalmazásával fogházbüntetés helyett pénzbüntetésre ítélte, a Bp. 385. §. 3. p. alapján megsemmisíti, s vádlottat a btk. 92. §. mellőzésével az elsőbiróság ítéletében megállapított pénzbüntetés helyett az itélet foganatbavételétől számítandó 1 havi fogházra itéli. A mellékbüntetés iránt rendel­kező, valamint nem-felebbezett egyéb részeiben ugyanazt az Íté­letet nem érinti. Megokolás: Minthogy sértett a bp. 383. §. III. 2. b. p. érteim, a felmentő ítéletet csak azon esetben felebbezheti, ha a vádló nem felebbezett, a jelen esetben azonban az első bíróság ítéletének felmentő része ellen a kir. ügyész felebbezéssel élt, a felebbezését a kir. főügyészség is fenntartotta: a sértett felebbe­zését a kir. Ítélőtábla a bp. 400. §. 3. pontjának rendelkezéséhez képest visszautasította. Az ügy érdemét illetően, a kir. ítélőtábla vádlott bűnösségét a btk. 416.§-ának2. és3. pontjain felül még a 4. p. alapján is megállapította; mert a kihallgatott K. E. és S. V. F. szakértők vallomásával bizonyítva van az, hogy vádlottnak 1899. év elején 1,400 K. értékű vagyona volt, mig ápril hóban már vagyonnal egyáltalán nem rendelkezett, tehát vádlottnak a közön­séges kereskedő ismereteivel tudnia kellett, hogy fizetési kép­telensége ekkor beállott, mégis saját beismerése szerint 1899. évben 3,200 K. értékű árut hitelbe rendelt és igy uj adósságokat csinált, minthogy vádlottnak ezen ténykedése a btk. 416. §. 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének tényálladékát kimeríti, ezért bűnössége e pont alapján is megállapítandó volt. Minthogy az elsőbirósági Ítéletben felsorolt enybitő körül­mények, a büntetlen előélet kivételével, ilyenekül el nem fogadhatók; ellenben súlyosító körülményt képez az, hogy a vád­lott bukása folytán a csődhitelezők bejelentett követeléseiket csak­nem teljesen elvesztették; minthogy ezek szerint a btk. 92. §-nak alkalmazására törvényes indok fenn nem forog, az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését, melylyel a btk. 92. § át alkalmazta, a bp. 385. § 3. p- alapján megsemmisíteni s vádlottat a 92 §. mellőzésével a rendelkező rész szerinti fogházbüntetésre itélni kellett. A m. kir. Kúria (1902 november 25-én 10,154. sz. a.) Mind­két alsófoku bíróság ítélete a bp. 385. §. 1. a. pontjában meg­határozott semmisségi ok miatt a bp. 437. §. 5. bek. érteim, a bp. 385. §. utolsó bek.-hez képest hivatalból megsemmisíttetik s a kir. tszék további eljárásra és uj itélet hozatalára utasittatik. A közbevetett semmisségi panasz felülvizsgálata mellőztetik. Megokolás: A bp. 437. §. első bek. szerint az abban megjelölt alsófoku bíróságok által valóknak elfogadott tényekre köteles a kir. Kúria határozatát alapítani. Ebből a törvényes ren­delkezésből nyilván következik, hogy a kir. Kúria semmisségi pa­nasz esetében tények megállapításába nem bocsátkozhatik még akkor sem, ha erre az ügy irataiban megfelelő adatok bennfog­laltatnának is. Utal erre a bp. 437. §. 5. bek. is, mely szerint az esetben, ha az eljárt biróság a büntető törvény alkalmazhatása szempontjából lényeges körülményt fel nem ismert s annak meg­állapítását mellőzte, a kir. Kúria az itélet megsemmisítésével az alsófoku bíróságok által megejtendő uj eljárás rendelkezésére van hivatva. Ezzel összefügg a Bp. 328. §-ának rendelkezése is, mely szerint az itélet indokolásában az ügy elbírálásához szükséges tények felsorolandók s azok megállapításának vagy megnemálla­tásának okai is kifejtendők. A Btk. 414. és 416. §-aiban meghatározott vagyonbukás bármelyik esete csak akkor valósul meg, ha a közadós tartozásai a csőd megnyitása idején vagyonának értékét meghaladják s az igy keletkezett vagyonhiány által a hitelezők károsodása követ­kezik be. Elsősorban tehát a büntetendő vagyonbukás felismeré­séhez szükséges az, hogy a közadós cselekvő s szenvedő vagyon­állapota s ezek összehasonlításából a különbözet számszerű összegben megállapittassék. Ennek a következmények azonban az alsófoku bíróságok meg nem feleltek. De hiányosak az alsó­biróságok Íteletei azért is, mert habár jelen bűnvádi perben a btk. 416. §. 2. és 3. p.-ról is van szó, az ezen pontokban meg­határozott bukást, tekintet nélkül arra, vájjon cége be volt-e jegyezve vagy nem, csak az a közadós követheti el, aki kereske­delmi könyvek vezetésére kötelezve volt, ennek a kötelezettségnek fenforgása pedig attól függ, hogy a közadós fennállott üzlete a kisipar körét meghaladta legyen, mindezek dacára az alsófoku bíróságok ítéleteikben nem állapítottak meg oly ténykörülménye­ket, melyekből okszerű következtetés volna vonható arra nézve, hogy vádlott üzlete a kisipar körét meghaladta-e ? Ezekhez képest tekintve, hogy az eljárt alsófoku bíróságok a vádbeli cselekmény tényálladékához tartozó lényeges körülményeket fel nem ismerték s azok megállapítását Ítéleteikben mellőzték, s vádlottat mégis bűnösnek mondták ki: annálfogva mindkét alsófoku biróság Ítéle­tét a bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmisségi ok miatt, ugyané §. utolsó bek. alapján, hivatalból megsemmisíteni s további eljárást elrendelni kellett stb. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A bpesti kir. tszéknél ifj. Muck Károly helybeli ellen, bej. ápr. 3, fsz. ápr. 30, csb. Szabó Árpád dr., tg. Hets Ödön. — A pozsonyi piszéknél Schwarc Ignác somorjai kereskedő ellen, bej. ápr. 6, fsz. ápr. 20, csb. Würtzler Ödön, tg. Csáder Ernő dr. — A nyír­egyházai tszéknél Nádasi Zsigmond tiszapolgári kereskedő ellen. bej. ápr. 15, fsz máj. 11, csb. Székely Sándor, tg. Örvös Lajos dr. — A lőcsei tszéknél Fest Sándor volt szepesváraljai kereskedő ellen, bej. ápr. 21, fsz. május 15, csb. Putz Mátyás, tg. Beér Mór dr. — Az egri tszéknél Czeizíer J. és tsa. helybeli cég ellen, bej ápr. 3, fsz. máj. 6, csb. L. Farkas Kálmán, tg. Schwarcz Dezső dr. — A budapesti keresk. és váltótszéknél Steinberger Mór helybeli kereskedő ellen, bej. ápr. 9, fsz. máj. 7, csb. Ipovitz Károly dr., tg. Brügler Bertalan dr — A tor­dai tszéknél Dick Vilmos és társa helybeli cég ellen, bej. ápr. 8, fsz. ápr. 29, csb. Szarka Jenő. tg. Lengyel Kristóf. Pályázatok: A veszprémi jbiróságnál birói áll. márc. 21. (52) — A gyulafehérvári tszéknél aljegyzői áll. márc. 22. (53) — A veszprémi jbiróságnál birói áll. márc. 22 (53) — A dévai kir. ügyészségnél ügyészi áll. márc. 26 (56) — A tamási jbiróságnál albirói áll. márc. 26 (56) — Kúriai és táblai értesitések. Beszterce M. I. dr. Ciuta—Zálogkölcsön int. nem érk. — Deb­recen W. J dr. Stiglitz—Pécby érk. 5,873/902 p. sz. a. elöa. Debreczenyi n. e. — Weisz—Bodnár érk. 1,154/902 v. sz. a. előa. Nagy János, n. e., — Derecske L. I. dr. 8,547/902 márc. 6. hh. — Hódság L. F. dr. Popovits —Popovits (I. G. 572/902) márc. 10. mv. a tszék ítélete. Mohács N. L. Szaffenauer—Robey (1.185/902) márc. 10. hh. — Nagyszeben H. K. dr. I. G.[525/902 11-én leküldetett. — Schun—Schun nem érk. — Szenic N. M. dr. Legközelebb. — Versec S. V. Hoffmatin—Hitelbank nem érk. Közjegyzősegéd, aki a hagyatéki ügyek tárgyalá­sában és a közjegyzői okiratok önálló fölvételében töké­letes jártassággal bir, beszél magyarul, németül és tótul — jó közjegyzői irodába azonnal beléphet. Cim a kiadó­hivatalban. Kilenc éves közjegyzői (és ügyvédi) gyakorlattal, valamint német és tót nyelvjogositványnyal biró, önállóan is ügyködött kir. közjegyzőhelyettes, nagyobb közjegyzői irodába hasonló minőségben állást keres. Szives aján­latokat a kiadóhivatalhoz kér. Gyulay János, aki jelenleg Kalocsán önálló tár­gyaló segéd, négy esztendeig a dévai közjegyző irodá­jában működött, április elsejére közjegyzői állást keres. Fiatal, szorgalmas ügyvédjelölt állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Gyakorlott ügyvédjelölt április vagy május elsejétől Molnár József ügyvédi irodájában, Rimaszombatban, alkalmazást nyerhet. Ajánlatokra bővebb értesítést szívesen ad az iroda. A szerkesztésért felelősek • Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom