A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

A JOG annak theoretikus voltát, minthogy az a gyakorlattal összhangba nem hozható; a kritikusok között pedig a jogi tudománynak vezércsillagait találjuk, mintDernburg és La b and, kikről felte­hető s el is ismerik, hogy a kereskedelmi ügyek észszerű veze­téséhez hozzájárulni kívánnak. A Pommer-féle jelzálog- és részvénybank, nemkülönben a lipcsei bank előzményei a közvéleményt arra indították, hogy a kormányt meggyőzze, mily sürgősen szükséges magasabb igaz­ságügyi hivatalnokokat bizonyos ideig nagyobb kereskedésben vagy bankban gyakorlatilag kiképeztetni, olycélból, hogy a kettős könyvvitelt, az üzleti szokásokat, egyszóval az egész kereske­delmi életet megismerjék. Sok magasabb hivatalnok ezt maga is megtette és ezáltal oly követelésnek tett eleget, mely a mi modern időnk lényegének föltétlenül szükséges, mert miként Ítélkezne például a bíró a polgári törvénykönv alapján, ha a 'kereskedelmi szokást* maga nem ismeri. Örvendetes, hogy a weimari igazságügvminisztérium ezen indítványt először fogadta el. Valószínű, hogy a jövendőbeli weimari bíráknak alkalmuk fog nyilni, magukat kereskedelmi uton tökéletesbiteni. Eddig élvezett jogi tudományuk ezáltal alap­vető érdeket fog kielégíteni, ha a kereskedelmi gyakorlatban mindazon dolgokat önmaguk felfogásával figyelhetik meg, mit eddig csak hallomásból tudtak. Akkor aztán elvárhatjuk, hogy később mint birák ezen a téren is szakszerű ítéletet hozhatnak és hogy a weimari példához más igazságügyi minisztériumok is csatlakozván, a magasabb igazságügyi hivatalnokoknak a keres­kedelmi ügyekben való gyakorlati kiképzésének szükségéről a többi müveit államokat is meggyőzik s idővel azokban követőkre találnak. Nyilt kérdések és feleletek, A hagyatéki eljárás köréből. (Felelet.) Fenti cím alatt a Jog 5-ik számában megjelent kérdésben, és a 8. és 9-ik számokban adott feleletekbe , foglaltakra legyen szabad véleményemet az alábbiakban kifejteni. Az én nézetem szerint az adott esetben sem örökösödési eljárásnak, sem örökösödési prejudiciáiis pernek helye nincs, hanem egyszerűen prejudiciáiis pernek, mégpedig annak meg­állapítása végett, hogy kinek j avára kötötte az elhalt Sz. J. az életbiztosítási szerződést? Abból ugyanis, hogy a biztosított kedvezményezettül a tör­vényes örököst jelölte ki, nem az következik, hogy tehát meg­állapítandó, kit illet a törvényes öröklési jog — ami egyedül lehet célja az örökösödési eljárásnak vagy pernek; hanem az, hogy megállapítandó a biztosított által tett jognyilatkozat értelme, vagyis az, hogy kit akart a biztosított kedvezménye­zettül kijelölni. Lényegileg ugyanígy vélekedik H. Sz. dr. is a 8-ik számban közölt válaszában, de nem marad következetes, midőn azt mondja, hogy az indítandó megállapítási per nem lesz kizárólag örökösödési per Egyáltalán nem lehet az, mert — mint fentebb kifejtetett — nincs arra szükség, hogy öröklési jog állapíttassák meg, hanem hogy egy jognyilatkozat értelmeztessék. És ha szükség lenne is a törvényes örökösi minőség megállapí­tására, ez sem lehetne cél, csak eszköz. Hiszen nem lévén hagyaték, örökösödés esete fenn nem forog. Nincs tehát örökös sem, csak olyan személy, ki örökös volna, ha lenne örökség. Ezen mit sem változtat azon körülmény, hogy a biztosított törvényes örökösről beszél. Ez csak támaszpont lehet legfeljebb nyilatkozatá­nak bírói értelmezésénél. Mindezekben pedig nem csupán az elvileg helyesen in­dítandó per tárgyának precízebb körvonalozása foglaltatik, hanem annak a kérdésnek tisztázása is, hogy van-e helye előzetes, peren­kivüli örökösödési eljárásnak? Mert ha az indítandó megállapítási per nem lesz örökösödési per, vagy jobban mondva, ha ilyen perre szükség nincs, akkor természetesen semmi értelme sincs a perenkivüli előzetes örökösödési eljárásnak. Megjegyzem még, hogy azért hangsúlyoztam fentebb, hogy az elvileg helyesen indítandó per tárgyát körvonaloztam, mivel in concreto azt is lehet mondani, hogy sikerrel folyamatba tehető a tisztán öröklési jogosultság vagy minőség megállapí­tására irányuló per is, mert hiszen a letett biztosítási összeg felett rendelkező bíróság nem kíván mást, mint annak birói uton való megállapítását, hogy a törvén) es örökösödési jog Sz. I. után megilleti-e kizárólag a kiutalást kért özvegyet? A biróság tehát ezzel megelégszik. Én mindazonáltal az özvegy képviseleté­ben mégsem indítanék pusztán csak öröklési jogosultság meg­állapítására irányuló pert, mert lehet, hogy a per bírósága azt hagyaték hiányában tárgytalannak Ítélné, vagy hogy az alperesek — nem lévén helye viszonkeresetnek, mivel a per tárgya nem követelés — az általam megjelölt tárgyú pert tennék külön folya­matba s igy esetleg egy hiábavaló per költségeiben való marasz­talásra szolgáltatnék alkalmat. Rojcsek Sándor, sükösdi betétszerk. albiró. Sérelem. Adalék a végrehajtási költségek megállapításához. Minden kommentár nélkül közlöm e végzést. Tessék a költ­ségek arányát a követeléshez figyelembe venni. Mikor jön el a végrehajtók intézményének államosítása ? Végzés. 1903. V. 47/2 szám.É d e s k u t y L.cég és P a 1 u g y a i I. és fiai cég javára, Takáts Miklós elleni 133 kor. 45 fii!, és 109 kor. 44 fill. s jár. iránti ügyében 1903. V. 45/1. és 47/1. számú végzés következtében foganatosított kielégítési végrehaj­tásról felvett ezen jegyzőkönyv tudomásul vétetik és az eljárás körül felmerült költségek, éspedig I. Édeskuty L. cég ügyében 1. Bir. végrehajtó összes dijaiban 47 kor. — f. 2. Becsüs-dijban felerész 16 < — € 3. G r o s z László könyvvezetőnek könyv­kivonat elkészítéséért felerészben 8 « — < 4. Leltározásnál segédkezett 2 kereskedő­segédnek 8 napra felerészben 32 « — « 5. Zárak és lakatosmunkadij kiadásért felerész 1 « 20 « 6. Jegyzőkönyvi bélyeg felerész 6 « — « Összesen 110 kor. 20 f. II. Palugyai I. és fiai cég ügyében: 1. Bir. végrehajtó összes dijaiban 47 kor. 70 f. 2. Becsüs-díjban felerészben 16 « — c 3. Könyvvezetői dijban felerész 8 < — « 4. Leltározásnál segédkezett 2 kereskedő­segéd dijában 32 « — < 5. Zárak és lakatosmunkadij 1 * 20 « 6. Jkvi bélyeg felerészben 6 « — « Összesen HU kor. 9U tr. Miről a felek értesíttetnek, a bemutatott iratok pedig Óváry Dezső bir. végrehajtónak az 1881 :LX. t.-c. 91. és következő § ai értelmében további eljárás végett jelentéstétel kötelezettsége mel­lett visszaadatnak. Kelt Selmec 1903 évi február 24-én. A se 1­meci k i r. járásbíróság. P. H. Olvashatlan aláírás, kir. alj ­biró. Hü másolat hiteléül: Mihálovics Béla dr., budapesti ügyvéd. Vegyesek. A kongresszus a miniszternél. Programmszerüleg. — a birói kongresszus több tagja tisztelgett hétfőn, Stipl kongresszusi elnök vezetése alatt — az igazságügyminiszternél. Már előtte való nap, a kongresszus alkalmával is voltak vésztjósló viharmadarak, akik azt híresztelték, hogy a miniszter rémmód fel van hábo­rodva a birák ellen, mert igényekkel fellépni merészkedtek. Lejárt az az idő, midőn az ilyen híresztelésekkel a bírákra még ráijeszteni lehetett. Azon percben, amidőn bennök a tes tületi szellem felébredt, megjött a bátorságuk is. De különben is rossz szolgálatot tesz a miniszternek az, aki róla iiy hírt ter­jesztett. Plósz a leghumánusabb, legjobb indulatú emberek egyike, aki bizonyára szívesen szeretne segíteni biráin is, — ha az tisztán tőle függne. De éppen mert más valaki tartja a kezét a nervus rerumon, kénytelen ő barátságtalan arcot vágni, mert nem segíthet a bajukon. Az audiencia lefolyása ekképp a szokásos volt. P 1 ó s z kedve­sen fogadta a küldöttséget és igért, amennyit saját hatáskörében ígérhetett— azaz vajmi keveset. Keserű irónia, hogy a miniszter a séreimi küldöttség előtt annak bizonyítására vállalkozott, hogy mennyire j a v i t a javaslat a birák sorsán. Ezt bizonyára ő maga sem hiszi el komolyan, — de hát csak nem lehet a történt hibát és mulasztást nyiltan bevallani. A felelősség elvénél fogva, saját hátával kell fedeznie az igazságügyminisztérium közegeinek a ja­vaslat körül tanúsított nembánomságát vagy egyenes mulasztását. r. I. Apróságok a kongresszusról. Nagy volt a meglepetés, midőn a kongresszusnak azon határozata után, hogy Do 1 e sc h a 11 előadó fényes beszéde kinyomassák és minden bíróságnak megküldessék, — kiderült, hogy e beszéd sem az előadó által Írásba foglalva, sem gyorsírók által lejegyezve nem volt. Arra a komplikációra tény­leg senki sem számított. A rendező bizottság gyorsíróról nem gondoskodott, mert nem állott rendelkezésére semmiféle pénzalap; az előadó viszont arra számított, hogy nem kell leírnia azt, ami amugyis sztenografálva lesz. Most újból kell e keserves munkát végeznie, — reméljük, hogy a másolat nem fog az eredeti mögött állani. Persze az előadás varázsa az irott szónál nem lesz élvezhető. * A szaklapok közül a Jog és a Jogt. Közlöny gondoskod­tak arról, hogy a kongresszus tagjai utolsó számuk egy-egy példányának birtokába jussanak. Különösen a Jog-nak nagyszámú, a fizetésrendezést tárgyazó cikkei keltettek kellemes meglepetést. Az első cikknek «bedeszkázott» kifejezése szálló igévé vált, — mely még egyes közbeszólásokban is érvényesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom