A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - A halál által való hitelesités

90 A JOG Négy törvényszék: az eperjesi, fiumei, miskolci és aradi nem tartották érdemesnek sem kiküldöttet küldeni, sem egyáltalában a meghívásra reagálni. Érdemes volna ezen tartózkodás okát tudni. Mert hogy ezek sem veszik közömbösen saját és bajtársaik sorsát, sem pedig az Ugocsa non coronat álláspontjára nem akartak helyezkedni, az kézen fekvő. Talán nem késik majd a kellő felvilágosítás. >'• \ A vendégjognak tiszteletbentartása érdekében a budapesti bíróságok tagjai a tág esküdtszéki teremnek a hallgatóság számára fenntartott padsoraiban foglaltak helyet, — a tág földszintet ellenben a vidéki kartársaknak engedték át. Ez alkalomból újból tapasztaltuk, hogy mily szerencsétlen konstrukciója van e teremnek. A közönség a világossággal szemben ül és igy sem az elnököt, sem a közvetlen előtte történőket nem képes látni, mert a beözönlő fény vakítja. Talán lehetne ezen is valami intézkedéssel segíteni ? A budapesti ügyvédi kamara választmánya — habár csak részben — eleget tett a birói kar részéről belé helyezett várakozásoknak. Elnöke, Szivák Imre már az igazságügyi bizottság tárgyalásainak egyikén hangoztatta azon kivánságot, hogy a* fizetésrendezésről szóló javaslat, amennyiben a birák fizetéséről is rendelkezik, az igazságügyi bizottsággal is közöltessék. Ezen napirend előtt tett indítvány azonban határozathozatal tárgyát nem képezte, sőt Plósz nyilatkozatát sem provokálta. Mult héten a kamara választmánya S z i v á k elnöklete alatt ugyanezt a kérdést tárgyalta. Pap József dr., a kamara titkára, mint előadó ismertette a javaslat sérelmes intézkedéseit a birákra és ügyészekre nézve és azt indítványozta, hogy a kamara egy memorandumot terjesszen fel az igazságügyminiszterhez, melyben e sérelmeket ismerteti és orvoslásukat kéri. A titkár által bemutatott memorandum erre felolvasás után egyhangúlag ellogadlatott és felterjesztetni határoztatott. Köszönettel tartozunk ezért is, de szivesebben láttuk volna ez ügyben a közgyűlésnek sokkal impozánsabb határozatát. A nő feslett életmódja. Lapunk mult számában a Kúria felülvizsgálati tanácsa döntvényeinek bemutatatásánál egy jegyzetben annak adtunk kifejezést, hogy a Kűrial. G. 463/1902. sz. határozatával szakítani látszik a feslett életmód tekintetében joggyakorlatával. Egy fecske azonban még nem csinál nyarat. Azóta(a fenti határozat 1903 január 17-én kelt) már 1903 febr. 7-én I. G. 513/1902. sz. határozatában (közölve mult heti cikkünkben 5. alatt) és legújabban 1903 évi január 30-án kelt I. G. 48Í/1902. sz. ítéletében is visszatér a Kúria régi tarthatatlan és a feslett életmód fogalmát ad absurdum vezető joggyakorlatához Ezen most idézett határozat következőképp szól: «A nemzés Kolozsvárt történvén, a gyermektartási kötelezettség kérdésében az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései nyernek alkalmazást. Az O. P. T. 163. §-a szerint a törvénytelen gyermek atyjának az vélelmezendő, aki a gyermek anyjával oly időszak alatt közösült, melyből a születésig hatnál nem kevesebb és tiznél nem több hónap mult el. Az O. P. T. e szakaszában azonban nem foglaltatik olyan rendelkezés, hogy a törvénytelen gyermekneknem volna igénye a természetes apátói tartást követelni abban az esetben, ha az anya afogamzási időszakban többekkel nemileg közösült, vagy esetleg feslett életet folytatott. Ezekhez képest a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn alperes annak a kifogásának, hogy F. Róza a válságos időben többekkel nemileg közösült s feslett életet folytatott, helyt adva, felperest keresetével elutasította. Minthogy tehát az e részben meg nem támadott tényállás szerint alperes a fogamzási időszakban F. Rózával nemileg közösült, a felebbezési bíróság ítéletét az O. P. T. 163. §-a értelmében megváltoztatni, az alperes kötelezettségét kisk. F. Margit tartására vonatkozóan megállapítani kellett.* A Kúria ezen határozatában ellentmondásba jön az általunk 2., 4., 10., 12., 13., 15.,21.-al közölt határozataival. Feltétlenül szükségesnek tartjuk tehát, hogy annyi ellentmondó határozattal szemben (melyek annál súlyosabb természetűek, mert egy és ugyanazon tanácstól származnak) a kérdés plénum elé vitessék. r. I. A budapesti kir. Ítélőtábla büntető tanácsai abban állapodtak meg, hogy az esetben, ha a fölebbviteli főtárgyaláson a meg nem jelent vádlott külön védője jelenvolt s a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be, az elmaradt vádlott előtt a kir. ítélőtáblai Ítélet nem hirdetendő ki, hanem a külön védő által használt semmisségi panasz folytán az iratok közvetlenül a kir. Kúriához terjesztendők fel. Ugyancsak a Bp. 425. §-ának 2. és 431. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés indokolja azt a további megállapodást, hogy az esetre, ha a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vádlott külön védője a kir. Ítélőtáblai ítéletben megnyugodott, ellenben a vádló (kir. főügyész, fő- és pótmagánvádló) semmisségi panaszt jelentett be az ellen, az iratok szintén közvetlenül a kir. Kúriához terjesztendők fel. Az ügyvédnek adott szóbeli meghatalmazásról elvi kijelentés foglaltatik a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsának ID. 257. számú határozatában. A felebbezési bíróság egy ügyvédet keresetével elutasított a következő indokolással: Nem osztja ugyan a kir. törvényszék alperes védekezésének azt a felfogását, hogy ügyvéd, mint ez esetben is, nem járhatna el írásbeli meghatalmazás nélkül, nem pedig azért, mert a törvények ily megszorító rendelkezést általánosságban nem tartalmaznak s a perjogi intézkedések szerint az ügyvéd peres eljárásnál tartozik csak meghatalmazását már a keresethez csatolni, egyébként'pedig még peres eljárásnál is a fél szóbeli meghatalmazása alapján is eljárhat, annál kevésbbé szükséges tehát perenkivül eső ügyekben való eljáráshoz Írásbeli meghatalmazás, és a szóbeli meghatalmazás is jogérvényes. Mindamellett a kir. törvényszék az elsőbiróság ítéletét megváltoztatandónak találta és felperest keresetével az alperes irányában kereshetőségi jog hiányából elutasította, mert alperes részvénytársaságnak, éppen ugy, mint más részvénytársaságnak ügyeit a kereskedelmi törvény 182. §-a értelmében az igazgatóság intézi, a 185. §. szerint pedig az «igazgatóság*, a részvénytársaságot kötelezően a társasági cégjegyzést az alapszabályok értelmében kell hogy eszközölje, amiből az következik, hogy «igazgatóság» alatt az igazgatók annyi száma értendő, a hány a cégjegyzés alapszabályszerü érvényes jegyzéséhez szükséges. A jelen esetben tehát szükséges volt volna a két igazgatónak együttes és egyidejüleges aláírása Írásbeli kötésnél, vagy Írásbeli meghatalmazásnál, együttes és egyidejüleges kijelentése a cég nevében szóbeli meghatalmazásnál. A most jelzett alakban alperes részvénytársaságot kötelező meghatalmazást a két igazgató a felperesnek nem adott, mert magának felperesnek eskü alatti kihallgatásából is kitűnik, hogy egyszer egyik, máskor másik igazgató és különböző időben, tehát nem együttesen beszélt vele a kereseti követelés alapját képező ügyben stb. A részvényes szólásjogának megvonása a közgyűlésen az elnök által, Egy részvénytársasági közgyűlésen a közgyűlés elnöke az egyik részvényestől, midőn ez a napirend 2. pontjának tárgyalásánál felszólalt s a zárszámadás egyes tételeit bírálat alá vette s a kedvezőtlen üzleti eredményért és veszteségekért az igazgatóság tagjait felelőssé tette, a szólás jogát a közgyűlés egész tartamára megvonta és azzal fenyegette, hogy ha még egy szót szól, a közgyűlésből kivezetteti. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék ezért a közgyűlésen hozott összes határozatokat megsemmisítette. A budapesti kir. Ítélőtábla nem tette magáévá az elsőbiróságnak azt az álláspontját, hogy a közgyűlés összes határozatai megsemmisítendők volnának a miatt, hogy a Közgyűlés elnöke a részvényestől a szólás jogát a közgyűlés egész tartamára megvonta ; mert kétségtelen ugyan — igy szól az indokolás — hogy a részvényest a közgyűlésen a szólás joga megilleti s attól alapos ok nélkül meg nem fosztható, ámde ezt a jogát a részvényes nem használhatja fel arra, hogy a tárgyalás anyagával összefüggésben nem álló személyes természetű viszo nyok taglalásával a közgyűlés nyugodtságát veszélyeztesse ; mert az elsőbiróság ítéletében helyesen megállapított tényállás szerint a felszólaló szólási jogát éppen ilyen a tárgyhoz nem tartozó személyes természetű viszonyok taglalására használta fel akkor, amikor azt kezdte tárgyalni, hogy a keringő hirek szerint az igazgatóságnak egyik tagja két család között házasságot közvetített— e szerint azonban a közgyűlés elnöke, mint a közgyűlés vezetésére jogosított közeg, nem lépte tul a jogkörét az által, hogy a részvényestől a szót a közgyűlés egész tartamára nézve megvonta, mivel ezt az intézkedést a tanácskozás- és a határozathozatalhoz megkívántató rend és nyugalom érdekei szükségessé tették. (2,30471902.) A királyi jogakadémiák tanárai a fizetésrendrzési javaslat reájuk vonatkozó határozatai ellen későn, de annál nyomósabb érvekkel szólaltak fel. Jóllehet a királyi jogakadémiák már az 1874. évi szervezeti szabályzat által teljes jog- és államtudományi karoknak ismertettek el, most nemcsak az egyetemeknél, de még az állatorvosi főiskolánál, az erdészeti és bányászati akadémiánál is sokkal mostohább elbánásban részesültek. Érthetetlen, hogy birák, ügyvédek, miniszteri tisztviselők képzése miért legyen alantasabb foglalkozás, mint állatorvosok iskoláztatása? • ÍY a legmaSasat>b kvalifikációt — egyetemi magántanári képesítést — igénylő jogakadémiai tanári állás mintegy lefokozást seenved, ami különösen a jogi államvizsgálati reform küszö bén, mely a királyi jogakadémiákra akar támaszkodni, megfoghatatlannak tetszik. De az erkölcsi sérelmen kivül anyagilag is káros a javaslat a jogakadémiai tanárokra, kik eddig az állami tisztviselők VII. fizetési fokozatába voltak sorozva. Szinte hihetetlen, hogy a javaslat a quinquenniumok dolgában a középiskola! tanároknál is 600 koronát, a jogakadémiai tanároknál azonban csak 500 koronát vesz föl. A pozsonyi királyi jogakadémia tanári kara is ez ügyben emlékiratot küldött szét 'MiA. RÉftZvtMYTÁRMlAO NYOMuU BUOAPEtTIN^ ' " fÍ