A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 9. szám - Vételárfelosztásnál mik képeznek előnyös tételt?

68 A JOG végrehajtatóknak az ingatlanárverés hirdetése és foganatosítása körül felmerült s bíróilag megállapított költségei, továbbá a sorrendi tárgyalás bélyegköltségei, az ismeretlen hitelezők képviseletére rendelt gondnok sorrendi tárgyalási dija és a 164. és 212. §. esetében zárgondnoki költségek és dijak; b) az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő állami és községi adók, amennyiben az árverés napját megelőzőleg esedékessé váltak és az árverés napjától visszaszámított 3 évnél nemrégibb időről vannak hátralékban, továbbá az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő és a fennálló szabályok szerint törvényes elsőséggel biró illetékek ; c) a fönnálló törvények értelmében az ingatlant közvetlenül terhelő szőlő-dézsma, úrbéri és más hasonló természetű váltságösszegnek és a vizszabályozó tartozásnak az árverés napját megelőzőleg esedékessé vált 3 évnél nemrégibb időről hátralékban levő részletei. Nem képez előnyös tételt végrehajtatónak vagy végrehajtatóknak árveréskérési és általában a jelzálogos hitelezőknek a sorrendi tárgyaláson megjelenési költségei, sőt ezen követelések sorozása a birói gyakorlat szerint a bekebelezett követelések s ezeknek bekeblezett járulékai után történik, jóllehet a végrehajtási árverés ingatlanokra árverési kérvény nélkül nem foganatosítható s az árverést kérő hitelező által beadott árverési kérvény a többi jelzálogos hitelezők javára is szolgál, éppen ugy, mint az árverés foganatosítása, ezekn.jk szükségszerű folyománya a sorrendi tárgyaláson megjelenés: tehát nemcsak a foganatositási költségek, hanem az árveiési kérvény és a sorrendi tárgyaláson megjelenés költségei is előnyös tételű követelések közé lettek volna sorozandók. A törvénynek ezen intézkedése nagyon méltánytalan és igazságtalan, különösen a végrehajtató hitelezővel szemben, az elősoroltakon kivül még azért is, mert eltekintve azon ritka esettől, amidőn a végrehajtást szenvedettet illető vételárból a hitelezőknek s igy a végrehajtatónak mindennemű követelései födözetet nyernek, — a végrehajtató hitelező a többi hitelezőkkel szemben károsodik az árverési kéréssel és a sorrendi tárgyaláson megjelenéssel felmerült költséggel, amennyiben ezen összegekkel tényleg kevesebbet kap meg bekebelezett követelése teljes sorozása esetén is a többi jelzálogos hitelezőknél, akik, hogy követelésüket megkaphassák, semmi más lépést nem tettek, mint hogy követelésük erejéig a zálogjogot vagy végrehajtási zálogjogot bekebeleztették. Az igazságtalanság az árverést kérő hitelezővel szemben szembeszökő ; ezt hosszasan fejtegetni is fölösleges. Érdemes dolog volna statisztikai adatokat szerezni be arra nézve, hogy Magyarországon a végrehajtási törvény ezen igazságtalan intézkedése folytán az árverést kérő hitelezők a többi hitelezőkkel szemben mennyivel károsodnak meg, — bizonyára ezen összeg évenkint több ezer koronát tenne ki. A törvényhozásnak kötelessége volna a törvény hiányait vagy helytelenül szövegezett szakaszait a helyes jogelveknek megfelelőleg novelláris uton sürgősen megváltoztatni, módosítani vagy kiegészíteni. A végrehajtási törvény 189. §-a kiegészítendő lenne azzal, hogy a végrehajtatónak, vagy végrehajtatóknak árveréskérési és a sorrendi tárgyaláson megjelenési költségei is, mint előnyös tételű követelései a jelzálogos hitelezők követelései előtt elégitendők ki. Tarlózás. A birói függetlenség és a fizetés-«rendezési» javaslat. Tapasztalás az élet iskolája. íme eddig abban a tévhitben ringatóztunk, hogy a birói állís a vele járó hatalomnál fogva, valami igen fontos, sőt kimondhatatlan fontosságú kreatúrája az álladalomnak. Azt kellett hinnünk, hogy annál a hatalomnál fogva, melynek birtokában (3 Felsége a Király Nevében itél erkölcsi és anyagi javak felett és annál a tiszteletnél fogva, melylyel ezeket az ítéleteket fogadnunk kell, és annál a kényszerűségnél fogva, hogy az álladalom ezt az Ítélkezést emberekre, vérbő'l és húsból való emberekre kénytelen bízni, az, aki erre mandátumot kapott: a biró, megmérhetetlen magasságban lebeg a — beamterek felett s oly kivételes — szerencséjü ur, hogy ugy kell vele bánni, mint a hímes tojással. Telebeszélték a fejünket, hogy: íme maga az állam is anynyira megkülönbözteti biráit a többi tisztviselőitől, hogy bíráinak függetlenségét törvényileg biztosította. És lám, az ember holtig tanul. Tessék leszállni arról a magas piedesztálról birák-uraimék! Tessék csak egysorba állni a többi beamterekkel, nagyokkal és kicsinyekkel, de inkább csak a kicsinyekkel, ott is csak miné) hátrább. Nem én mondom, a magas kormány mondja ! Eddig is mondta, de csak ugy suttogva, csendesen, biztató vállveregetéssel: «nem lesz ez mindég igy!» Most már hangosan kiáltja és kiáltása mint egy arculcsapás hat mindazokra, akik eddig a birói függetlenségben az alkotmány egyik legerősebb védőbástyáját látták. Nem akarok kisebbíteni senkit. Mindenki, akinek az állami gépezet működésében funkció jutott, tiszteletre méltó munkát végez. Nem ismerem el azonban és nem ismeri el senki, még azok sem, akik ezt a szerencsétlen javaslatot az ország elé hozták, hogy mindenkinek szüksége van anyagi függetlenségre, csak a bírónak nincsen. Ilyen fejtetőre állított logikája nem lehet senkinek. Ivs mit látunk r Látjuk először azt, hogy a kormány egyáltalán nem disztingvál biró és beamter között. A kormány előtt a biró funkciója mivel sem fontosabb, mint a bélyegraktári gondnoké, a zálogházialigazgatóé, a tejgaz d. kísérleti állomás-vezetőé, s az al biró — az ő a 1 mivoltában — nem végez ponderánsabb munkát, mint a bélyekraktári ellenőr, a finánc-főbiztos, a sótárnok, a múzeumi segéd őr, a rendőrségi fogalmazó, a cégnyilvántartó pénztárnok, a postatak. p. fogalmazó, a II. gazd. int. állatorvos és a többi hivatalnok, kiknek működési körét Isten ments hogy kisebbítsem, de ők maguk is belátják talán, hogy eltekintve a kvalifikáció különbségétől, más: bélyeget elraktározni, és más — ítélni. Ez az egyik. A másik az, hogy a birák ezekkel a hivatalnokokkal egy sorba szorítva is a rövidebbet húzzák. Megfosztja a javaslat a bírákat a második fizetési fokozatba való kinevezés kedvezményétől, megfosztja a táblai tanácsjegyzőket a pótlékuktól, megfosztja az egyes magasabb fizetési fokozatokba már előléptetett bírákat és albirákat megszerzett jogaiktól, stb. stb., a helyett, hogy a fizetési osztályokból kiszakítva az itélőbirák kontingensét, biztositana nekik tisztességes megélhetést. Vagy meri-e valaki azt állítani, hogy 1,300 írt. fizetésből egy uri ember, egy biró, aki nem adhat privátákat, mint a szegény, mellőzött professzor urak, akiken, istenuccse, megesik az ember szive panaszaik hallatára, és aki nem keres százakat hivatalos kiküldetéseivel, mint egyéb ágazatok tisztviselői, — mondom, meri-e valaki azt állítani, hogy az a biró, akinek a diplomája megszerzése tömérdek fáradságba, idővesztésbe és pénzbe került, az ő 1,300 írtjából állásához méltón megélhet? Még ha nemis csinált addig, mig ilyen zsiros hivatalba jutott, adósságot ! És ha nem, mint ahogy hiszem, hogy nem meri azt állítani senki: mi következik abból, hogy a benyújtott javaslat a bírákat annyira mellőzi, sőt lebecsüli ? Nem következhetik más, mint az, hogy az illető faktorok a biró kezeire bizott funkciót korántsem taksálják oly magasra, mint azt a nagyközönség, bár igen ljgikusan, de mégis tévesen hiszi, és amint azt a birák hinni szeretik. És következik az, hogy az illető faktorok előtt a biró anyagi függetlensége ma már korántsem oly féltett palládiuma az alkotmánynak, mint amilyen volt az 1869 : IV. törvénycikk megalkotása idejében. Nem vélek csalódni, ha azt állítom, hogy nagyot hibáznak azok, akik ezért az igazságügyek miniszterét okolják. Meg vagyok győződve, hogy ha valaki, ugy az igazságügyi miniszter ur bizonyára tisztában van a birói állás jelentőségének terjedelmével. S ha a javaslat ennek dacára ezt a jelentőséget aránytalanul leszállítja, nem tulajdonithatom másnak, mint hogy az ellentétes érdekek harcai közepette, az igazságügyminiszter háta mögött nem állt egy légió követelőző biró, mint teszem fel a kultuszminiszter háta mögött egy légió tanár. Egyszóval, mint mindig, az győzött, aki — jobban győzte tüdővel és torokkal. S a birák várhatnak legalábbis egy uj évtizedig, amikor ismét kikaparhatják a sült gesztenyét — másnak, hacsak idejekorán es sürgősen le nem vonják maguknak a tanulságot s a karhoz melto formában ki nem lépnek abból a homályból, melybe tulságig vitt szerénységük burkolta őket. Nem képzelek el magyar országgyűlést, mely pártkülönbség nelkul be ne látná egyrészről a kérdés jelentős voltát s más részről azt a veszélyt, amit ennek a karnak elkedvetlenedé se vonhat maga után. A bírói kar nemcsak önmaga iránt való kötelességét teljesitendi azzal, ha felemeli szavát, de szolgálatot tesz vele alkotmányunknak is mert megvédi annak egyik főerősségét, a birói függetlenséget legalább amennyiben az az anyagiaktól függ. erkölcsi függetlenségről, a titkos minősítés korszakában ugy sincs mit beszélni. Bölcs Kálmán királyunk szavai szerint: Ue strigis, quae non sunt, nulla mentiofiat. (-» -í.)