A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 9. szám - Vételárfelosztásnál mik képeznek előnyös tételt?

A JOG ^7 ződésnek a végrehajtatóval szemben van-e, és milyen joghatálya, nem ennek az előterjesztésnek és felfolyamodásnak, hanem az elsőbbségi igények (?) tárgyalásának az útjára tartozik. Vagy továbbá 8,372/1902. számú végzésében azért változtatja meg az elsőbiróság Ítéletét és utasítja el a főbérlő előterjesztését, mert: . . . amikor az ingatlan haszonélvezeti joga vétetik végrehajtás alá. az ingatlan haszonélvezetére feljegyzett vagy bekebelezett végrehajtási zálogjog hatálya e tkvi bejegyzéssel szerzett elsőbbség időpontjától veszi kezdetét. Minthogy pedig végrekajtató zálogjoga végrehajtható közokirat alapján kebeleztetett be, e feljegyzés az 1881 : LX. t.-c. 137. §-a alapján a bekebelezésre hat vissza, ennélfogva ha mások ezen időpont után kötnek bérleti szerződést, ilyen szerződések végrehajtató jogának sérelméte nem lehetnek stb. E végzés elvi kijelentései szerint tehát, ha a zálogjog nem végrehajtható okirat alapján kebeleztetett be s a végrehajtási jog reá a bérleti jog bekeblezése után jegyeztetett fel, vagy éppen maga a végrehajtási zá'ogjog a bérleti jogot követő rangsorban kebeleztetett be: akkor az ingatlan haszonvételei zár alá vehetők nem volnának, bár az jogerősen elrendeltetett is, hanem ilyenkot csak a bérlő által fizetendő bérösszeg volna lefoglalható; 6,634/1902. és számos más végzésében tényleg ebből is indult ki a kir. tábla, mikor a béreknek a lakóknál való letiltásával foganatosított zárlatokat megsemmisítette. A legújabb időben ismét sok oly végzést is hozott, melyekben elvként azt mondta ki, hogy ha a zálogjogra a követelés behajtása iránt indított per a bérleti szerződés bekebelezésénél korábban jegyeztetett fel, ugy zár alá vehető a haszonélvezet, ellenkező esetben azonban csak a haszonbérlő által fizetendő bérösszeg tiltható le. Ezzel az indokolással utasitotta el a főbérlő kérelmét 9,452/1902. és 9,453/190^. számú végzéseiben és ugyanezen indokolással semmisítette meg a zárlatot többek között 6.633/1902. tkvi számú végzésében. Jogilag ez is egészen helytelen és következményeiben kiszámithatatlan ; mert eltekintve attól, hogy a bírósági végrehajtó nem lehet arra hivatva, hogy a telekkönyvi sorrendet megállapítsa : igen sok zivart és bonyodalmat okoz, ha több végrehajtató közül néhányan a bérleti szerződés bekeblezése előtt, mások azután indították meg a pert jelzálogilag biztosított követelésük behajtása céljából ; ezért a végrehajtási törvény is 208. §-ában szigorúan előírja, hogy az ingatlan haszonélvezete miképpen veendő zár alá, és ettől a haszonbérlők kedveért kivételt nem enged, és külömben is telekkönyvi intézményünkkel és a zálogról minden művelt államban alkotott fogalommal ellenkezik az, hogy ha az ingatlan haszonélvezete egyszer zálogba adatott — ami a telekkönyvből is kitűnvén, a bérlőnek is tudomására kell, hogy jutott legyen — akkor a zálogos hitelezőnek e zálogjoga egy utóbb ezen, már tethelt ingatlanra vonatkozólag kötött bérszerződéssel csorbittassék, sőt gyakran szinte teljesen hatályon kivül helyeztethessék ! A budapesti kir. Ítélőtábla ezzel szemben a végrehajtási törvény 137. §-ára szokott hivatkozni, pedig e §. csakis arról szól. hogy az ingatlan tulajdonában történő változásoknak mikor van az a hatásuk, hogy a végrehajtás foganatosításához az uj tulajdonos ellen is szükséges végrehajtható okirat (Ítélet, peregyesség stb.j kieszközlése és mely esetek azok, melyekben még a tulajdonos változása sem akadályozza a végrehajtás foganatosítását, illetőleg folytatását; ugy, hogy ha általában vonható valamelyes következtetés e §-ból, akkor ez csak az lehet, hogy tehát másmilyen telekkönyvi változás a végrehajtást sem meg nem akaszthatja, sem más módon nem befolyásolhatja és gátolhatja, mint az különben a telekkönyvi rendtartás 53. és 61. §§-aiból is kitűnik. A haszonbérleti jog, t. i. az itt jogforrásul szolgáló Osztrák polg. törv. könyv szerint, éppen ugy nem ddologbani jog» mint a kölcsön sem az, de telekkönyvi biztosítás által a telekkönyvi rendtartás 63. §-a értelmében dologi joggá \álik mindkettő, mert egyformán érvényesíthetők mindenki ellen és egyformán szolgál biztosításukra zálogul az ingatlan maga, sőt természetük annyira ro! on, hogy a bérlési jog is éppen ugy a teherlapon tüntettetik fel, mint a kölcsöntartozások, melyeknek az ingatlan zálogul szolgál. Az pedig ugy a telekkönyvi rendtartás idézett §§-ból, mint a végrehajtási törvénynek a telekkönyvi soi rendről szóló §§-ból kétségtelen, hogy az ilyen dologi jo^ok között összeütközésük esetén telekkönyvi rangsoruk az irányadó, - annyira, hogy mig a korábbi ranggal biró igény teljesen kielégítve nincs, addig a későbbi nem érvényesíthető. A követelés biztosításául az ingatlan haszonélvezetére bekeblezett zálogjognak pedig az lévén a célja és rendeltetése, hogy nemfizetés esetén a hitelező e haszonélvezetből szerezhessen magának kielégítést: önként következik, hogy a későbbi ranggal biró érdekelt csak addig gyakorolhatja (bérleti) jogát, mig a haszonélvezetre követelésének kielégítése céljából a további zálogos hitelezőnek szüksége nincsen, annak tehát okvetlenül engedni kénytelen, bármikor indította is az a pert követelésének behajtása céljából és bármikor jegyeztetett is fel a zálogjogára a végrehajtási jog, minthogy e feljegyzések is a zálogjog bekebelezésének rangsorára utalnak vissza, és csak a zálogjog érvényesítésére valók. Sőt a végrehajtási törvény 208. §-a azt látszik megkövetelni, hogy még az esetben is, ha a végrehajtó joga rangban a bérlő jogát követi: az ingatlan egész haszonélvezete vétessék zár alá, csakhogy akkor természetesen a bárjövedelmek felosztásánál elsősorban a bérlő igényei nyernének kielégítést. Az egyes helytelen határozatoknál sokkal nagyobb baj azonban az, hagy a budapesti kir. ítélőtábla, mint végrehajtási ügyekben legfőbb bíróság, egy ily fontos kérdésben úgyszólván egy és ugyanazon időben ennyi egymással homlokegyenest ellenkező határozatot hozhatott. Elképzelhető, hogy ez milyen jogbizonytalanságot, mekk )ra vagyoni károkat és micsoda elkeseredett jogvitákat okozott, amelyekben bizony gyakran a kir. tábla birái sem kiméltettek meg m'ndig a gyanúsításoktól. Mindenesetre baj az, ha ugyanolyan természetű ügyek különböző tanácsokban kerülnek eldöntés alá, de azt hiszem, e szomorú állapotoknak mégis főképpen az az oka, hogy az előadó birák a tudomásukra jutott ellentétes határozatokról nem tesznek mindég hivatalosan jelentést, és a tanácselnökök is nagyon fáznak a vitás kérdést teljes ülésbe vinni, mert az mindig sok drága idejét veszi igénybe a bíróságnak. Csakhogy annak a kérdésnek végleges eldöntése, hogy a tkvileg bejegyzett haszonbérleti jog gátolhatja-e és ka igen, mikor és mennyiben gátolhatja az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtást, — nagyon megérdemli a reá fordított fáradságot s a kérdés megoldásával eltöltött idő is bőven kárpótolva volna már azzal is, hogy az e kérdésben hozott teljes ülési határozat után évenkint legalább 100 felfolyamodással kevesebb kerülne a budapesti kir. ítélőtáblához. És különben is nem az a célja a bíróságoknak, hogy minél több számot intézzenek el, hanem az, hogy helyesen és mindenkinek egyformán osszák az igazságot. Hogy különben milyen kevés gondot fordítanak gyakran a budapesti kir. táblán a legsürgősebb végrehajtási ügyekie, mulatja a következő eset is : A budapesti kir. törvényszék, mint rendesen, kimondotta, hogy az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztárnak D. Alajos elleni végrehajtási ügyében az ingatlan haszonélvezetére ugy van a zárlat helyesen foganatosítva, hogy a főbérlő által fizetendő bérösszeg tiltatik csak le. Ez ellen végrehajtató felíolyamodást adott be. Időközben az árverés is elrendeltetett (az árverési feltételek szerint vevő birtokba csak az árverés jogerőre-emelkedését követő évnegyedben lép), meg is tartatott, s az ellene beadott felfolyair.odás folytán ennek az iratai is felkerültek a táblához. Ez alatt végrehajtató türelmetlenül várta a kérdés eldöntését, nemcsak az elv kedvéért és hogy a zárlatot törvényesen, a lakóknál való bérletiltással, foganatosíthassa, hanem azért is, mert e végzéstől függött, hogy kártérítési igény érvényesithető-e annak alapján a haszonbérlő ellen, az általa beszedett bértöbblet erejéig. Végre nagysokára leérkezett a következő táblai végzés • 3,333/1902. A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert ... az ingatlannak megtartott és a kir. itélő táblának mai napon 3,^535/1902. szám alatt hozott határozata következtében jogerős bírói átverésen történt eladása folytán a felfolyamodás meghaladottá (?) illetőleg tárgytalanná (?) vált. Hát igaz, hogy rengeteg nagy a száma a végrehajtási ügyekben tisztán időnyerés céljából beadott, teljesen alaptalan jogorvoslatoknak, de ez a körülmény még nem indokolja, hogy ilyen végtelenül könnyen térjenek napirendre minden kérelem felett! Sőt ezen alaptalan jogorvoslatok apasztásának egyetlen helyes és hatásos módja a gyors és helyes, következetes elintézésük. E tekintetben pedig — mint az előadottakból is kitűnik — még nagyon sok a kívánni való a budapesti kir. ítélőtáblánál. Vételárfelosztásnál mik képezntk előnyös tételt? Irta RÉSZEGH LAJOS, ügyvéd Csik-Csekefalván. Bírói árverésen eladott ingatlanok vételára felosztásánál az 1881. évi LX. t.-c. 189. §-a értelmében a jelzálogos hitelezők előtt következő előnyös tételű követelések elégitendők ki: a) a végrehajtatónak és a 166. és 167. §. eseteiben a