A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 9. szám - A birói és ügyészi kar elleni merénylet
Huszonkettedik évfolyam. 9. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Budapest, 1903 március L Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAH ÜGYVÉDI K0ZL0NY) HETTUP AZ IRAZSÁGŰCY ÉRDEKEM KÉPÍISELETÉRE. 1 MAHYAR GGYÍÉDI, BÍRÓI, CGÍÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: ^Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: 3 korona Fél « _ 8 « Egész • _ 12 « Negyed évre Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványnyal küldendők. TARTALOM : A birói és ügyészi kar ellen való merénylet. Irta Révai Lajos dr. — A föbérleti kérdés a budapesti kir. Táblán. Irta Zsemb e r y Gyula dr., Budapesten, — Vételárfelosztásnál mik képeznek előnyös tételt ? Irta R é s z e g h Lajos, csikcsekefalvi ügyvéd. — Tarlózás (A birói függetlenség és a fizetés-«rendezési» javaslat.) Irta (—n —s). — Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Külföld ( A bírósági periratok külső alakja). — Nyilt kérdések és feleletek (A hagyatéki eljárás köréből. Irta Lax Adolf dr., Turóc-megye t. főügyésze)—Sérelem (Visszaélések az adóvégrehajtásoknál és az árveréseknél. Irta x—y.) — Irodalom (N é m et h y Károly dr : A közigazgatási eljárás egyszerűsítése) —• Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tara. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A birói és ügyészi kar elleni merénylet. Valahol — ha nem csalódunk — ugy Buckle: History of the civilisation in England cimü müvében olvastuk azon bölcs mondást, hogy «a törvényhozó nem végezhet hálásabb munkát, mint ha elődei és önalkotta törvényeit mihamarább hatályon kivül helyezi». Valóban bizonyos átokszerü gyámoltalanság revelálódik a modern kodifikációban; az igazságot, az ok- és észszerüséget a fejére állítja, a jogtiprást és brutalitást favorizálja és ahelyett hogy az élet küzdelmeiben támaszt, a bonyodalmakban biztos útmutatót nyújtana — minden tőle telhetőt elkövet, hogy a polgárok anyagi és erkölcsi jólétét, jogb'ztonságát és lelki nyugalmát agyonsilányitsa. Hasonló eset foiog fenn most «az állami tisztviselők illetményeinek ujabb szabályozásáról)) szóló törvényjavaslatnál. Fonákabb, szerzett jogokkal nagyobb gúnyt üző javaslat alig került még ki a miniszteri retortából. És — risum teneatis — ezen javaslatot a képviselőház pretoriánusai — élénken megéljenezték ! Józan eszű embernek azt kellene feltételeznie, hogy a javaslatnak azon része, mely a birák és bírósági alkalmazottak viszonyait tárgyazza, — életbevágó intézkedéseinél fogva elsősorban vagy talán kizárólag az igazságügyminiszter által lesz kidolgozva és az egészbe beillesztve. Sokkal jobb véleményünk van igazságügyéi ünk tárgyilagossága és jóindulata felől, hogysem ezt a javaslatot illetőleg csak pillanatnyira is feltételezhetnők. Lateiner ember nem ért komplikált mathézishez— hadd törje ezen pénzügyminiszterünk a fejét! És ez utóbbi ahelyett, hogy saját fejét törte volna, — betörette a birói és ügyészi karét. Pénzügyminiszterünk — persze csak másokat illetőleg — Succi éhenkórász — elméletének a hive. Ha koplalás mellett is meg lehet élni, minek akkor a bírónak módot nyujtani, hogy szerényen bár, de gond nélkül megélhessen ? A jólét enervál, kevesebb munkát eredményezhet és akkor a kincstár rövidséget szenved bélyeg-és illetékben ! A koplaló bíró ellenben dühös a társadalomra és ha egyébbel nem, hát felebbezések dijjaival gyarapítja a más — elsősorban katonai —célokra fordított jövedelmet. Ha néki nincs oka örülni, ne legyen másnak sem oka arra. Inter duos litigantes tertius, — a kincstár — gaudet! Hiszen csak az utolsó évben is egy millióval több folyt be bélyeg- és jogi illetékekben az előirányzatnál! Megtakarítani pedig hol lehetne jobban, mint az igazságügyi tárcánál, a birkamódra türelmes birói karnál? Más reszortnak a miniszterei — a honvédelmitől el is tekintve — egyre követelőbbek, tárcájuk dotációjának emeléséért harciasan és rendszerint sikeresen szállanak sikra, — az igazságügyi tárca pedig Szilágyi után újból a szerény hamupipőke szerepét viszi és tavaly is egymilliónyi leszállítását mukkanás nélkül megtűrte. Minden ágazatában az államháztartásnak van élénk sürgés-forgás, szolidaritás és erélyes tiltakozás, ha érdekei ellen véteni akarnak; a birói kar ellenben mély rezignációval néz és visel el mindent, —arról, hogy siralmas helyzetén javítani akarna, éppenséggel szó sem lehet. Franciaországban a tanuló dauphinek mellé parasztfiuk lettek rendelve, akik a lakoncátlan vagy tanulni nem akaró királyfiak helyett a testi fenyítéseket voltak kénytelenek elszenvedni. Ilyen «souffre douleur» szerepére van igazságszolgáltatásunk és annak közegei régóta lealacsonyítva. Ha tehát okát keressük a birák iránti mostoha bánásmódnak és mellőzésnek, ugy azt abban véljük találni, hogy a birák eddigi illetményeit csakis azért szállították le, csakis azért követtek el ujabb, most már az éld húsba vágó merényletet a bírói kartiak ma is tűrhetetlen megélhetése ellen, hogy a bírói és ügyészi kar részérel in fine finali nagy vívmánynak tekintessék a mostani állapotnak változatlan fönntartása és a nesze semmi, fogd meg jól elvénél fogva a birói kar még vívmányképpen örüljön annak, ha jelenlegi helyzetében bántódás nélkül, változatlanul megmaradhat. Ez a kormánynak nem kerül semmijébe, a bíráknak pedig véghetetlenül jól esik. Számítottak a birák hagyományos indolenciájára, a «titkos minősitéstőb való félelmükre, a szolidaritás teljes hiányára. Ki akarná jövőbeli előléptetését kockára, felfelé magát lehetetlenné tenni, alantasabb vagy egyrangu kartársaiért a gesztenyét a tűzből kikaparni ? Quieta non movere! Ezúttal azonban alaposan csalódtak! Az óriás ez egyszer álmából felébredt és lesujtással fenyegeti a vakmerő merénylőt. Es az erkölcsileg és anyagilag mélyen sértett, létfeltételeiben megtámadott birói kar mellé segédhadnak vonul fel az ügyvédi kar és a felvilágosodott, fellármázott közvélemény. Az ország érdeke követel egy tudományosan képzett, anyagilag független és az igazságot hiven, —még a hatalommal szemben is — szolgáló birói kart. Éhes proletároktól mindezt várni nem lehet. Hacsak nem akarjuk biráinkat a kadi szerepére lealacsonyítani, aki az igazságot a nyert ajándék nagyságához méri, — akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a bíró ellenállóképességgel is birjon a kísértéssel szemben. Elég szomorú példa utal arra, hogy hová vezet az eddigi szűkkeblű gyakorlat, — kíváncsiak vagyunk-e többre, vagy hogy a kivé tel szabálylyá váljék? Ily rövidlátóságot mégsem tételezhetünk fel az ország sorsát intézőktől. Szomorú jelenség, hogy az ily irányú fejtegetéseket kell felhoznunk akkor, mikor a tisztviselők fizetésének emelése forog szóban. Emelés az tényleg minden államtisztviselőre nézve, csak a birói és ügyészi karra nézve nem. Ezen közigazságokat és a gyakorlati életben — fájdalom nem elég ritkán — előforduló jelenségeket mindenki ismeri — intéző köreinket kivéve. Nekik az igazságügy fejős tehén, a birák pedig politikai szempontból a lehetőleg leghasznavehetetlenebb ember-anyag, — mert őket még korteseknek sem lehet használni. A birói kar ezúttal országszerte szervezkedik, a közlelkiismeret felébred ; érzi, hogy itt egy régi vétkes mulasztást kell jóvá tenni és a bíráknak teljes elégtételt kell nyerniök a törvényjavaslattal rajtuk elkövetett affrontért. Ha a kölcsönös leszámolásban egyszer már benne vannak, akkor mondják el mindazt, ami leikükön hosszú időn át ólomsúly gyanánt fekszik, kérjék mindazt, amihez elvitázhatatlan joguk van és ne tágítsanak addig, amig jogaikat egészben ki nem vívták. A néma gyermeknek még az anyja sem érti szavát. Megbocsáthatatlan hibája volt eddig is a birói karnak, hogy annyi időn át szótlanul türt és hallgatott, atomokra oszlott és nem szervezkedett. Beszéljenek tehát hangosan, hogy szavuk messze elliallassék, erélyesen, hogy lássák, miképp Lapunk mai száma ií oldatra terjed-