A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

A JOG 09 hagyaték létezése nem szükséges, hanem csak a hivatalból való megindítás mellőzendő, nehogy a semmiféle érdeket nem szolgáló örökösödési eljárás is minden esetben lefolytatandó legyen. Az adott esetben az özvegy kétségtelenül igénybe veheti a hagyatékbiróság hatáskörét. Itt azután két ut állott rendelkezésre. Az egyik a hirdetményi eljárás az 1894 : XVI. t.-c. 104. §-a értelmében, a másik a hagyatéki tárgyalás. Az előbbi csak ugy vezethet eredményre, ha más igénylő nincs. Amint valaki jelentkezik, a hirdetményi eljárás teljesen negatív eredményű. Adott esetben tehát a szülök igénylése ismeretes lévén, nem volt célszerű a hirdetményi eljárást igénybe venni. Aminthogy szó sem lehet arról, hogy a bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék a hirdetményi eljárásnak eredménye alapján, kiutaló végzést hozhasson. A hirdetményi eljárásnak egyszerűen nem volt eredménye, az ugy tekintendő, mintha meg sem indíttatott volna és a törvényszéknek most épp oly kevéssé, mint azelőtt, tartozhatik hatáskörébe a törvényes örökösi minőség bármily kézenfekvő megállapítása. Az ö/.vegynek tehát kezdettől fogva az örökösödési eljárás megindítását kellett volna kérnie és kell most is kérnie, az 1894 : XVI. t.-c ut. bek. alapján. Ennek eredménye azután kétségtelenül perreutasitó végzés lesz. Hogy a hagyatéki bíróság az 1894: XVI. t.-c. 73. § 1. bekezdése értelmében átadó végzést hozhatna, melynek jelen esetben tényleg az örökösi minőség megállapítása volna egyedüli tartalma, arról szó sem lehet. Átadó végzést a hagyatéki bíróság csakis az érdekelt felek megállapodását hitelesítve hozhat ; ilyen megállapodás hiányában hatásköre csakis az eljárás alakjára vonatkozó határozatokra terjed ki. Az örökösödési igények érdemében semmi körülmények között, bármennyire kézenfekvő a döntés, nem dönthet. Kétségtelen azonban, hogy perreutasittatni a szülők fognak. Mert az Ideigl Törvénykez. Szabályok 14. §-a értelmében, leszármazó hiányában örökös a házastárs. A szülők csakis a róluk vagy águkról hárult érték kiadását követelhetik. Ott. ahol tehát hagyaték van, a vélelem a szerzeményi minőség mellett harcolván, azok, akik az ági minőséget vitatják, mint különleges jogcímre hivatkozók, jelen esetben pedig, ahol hagyaték egyáltalán nincs, annyival is inkább a szülők fognak perreutasittatni a házastárssal szemben, aki csakis annak megállapítását igényli, hogy ő a törvényes örökös. A lefolytatott örökösödési eljárással tehát az özvegy mindenesetre a kedvezőbb alperesi pozic'óba fog jutni. A szülők által lesz megindítandó a per annak megállapítása iránt, hogy ők a törvényes örökösök és igy őket illeti meg a biztosítási összeg. Téves azonban a t. kérdező azon véleménye, hogy a döntés a biztosítási összeg szerzeményi minősége körül fog forogni. A biztosítási összeg egyáltalán nem örökhagyó vagyona, tehát nemis szerzeményi vagyona, hanem egy 3-ik személy, a törvényes örökös javára kikötött szolgáitatás. A kérdés tehát az lesz : kinek javára kötötte örökhagyó a biztosítást ? Minthogy pedig a törvényes örökös javára kötötte, a kérdés az lesz, ki a törvényes örökös ? Kitűnik ebből az is, hogy e perben nemcsak az fogja a döntés tárgyát képezni, hogy ki a törvényes örökös, hanem ezzel szemben bizonyítható lesz az is, hogy örökhagyó mástértett törvényes örökös alatt. A per tehát nemis lesz kizárólag örökösödési per és az özvegy igénye nem is áll minden kétségen felül. A perben hozandó ítélet alapján azután a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék ki fogja utalni a biztosítási összeget a pernyertes félnek, mint mármost névszerint megnevezett törvényes örökösnek. A fent előadottak alapján a felvetett kérdésekre a válasz önmagától adódik : Ad 1. A hagyatéki bíróság ezen nem hagyatékot tárgyazó kérdésben igenis bír hatáskörrel. Ad 2. Mindenesetté csak perreutasitó végzést hozhat. Ad 3. A bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék csakis jogeiős hagyatékbirósági átadó végzés, vagy a perben hozott ítélet alapján hozhat kiutaló végzést. Ad 4. A kérdés elesik, mert a hagyatéki bíróságnak meg kell állapítania hatáskörét. De ha nemis volna, a per nem « kiutalás tűrése és jár.» iránt, hanem mint láttuk, egész más iránt indul. Ad 5. Meg lesz indítandó a hagyatéki eljárás B. után ; és B.-nek igy legitimált törvényes örököse fogja hagyományát követelhetni A. örökösétől. Holitscher Szigfrid dr., kir. közjegyzőhelyettes Bpesten. Sérelem. Felhívás Magyarország birói karához! Az ország birói kara a fizetés-rendezés mozgalmával szemben eddig állásához méltó magatartást tanúsított, mert azt hitte, hogy az ország legtekintélyesebb testülete az őt megillető javadalmazásban részesül. A most beterjesztett törvényjavaslat azonban alaposan kiábrándítja a birói kart. Megtudja ugyanis belőle, hogy az 1893. évi IV. t.-c. 4. §-nak a) pontjában meghatározott jogától a javaslat még azon birót is megf >sztja, aki ezen törvény hatálya alatt neveztetett ki ítélőbíróvá 1 Ajavaslat ugyanis megszünteti hatályát az 1893. évi IV. t.-c. 3. §-nak a) pontjában meghatározott azon törvényes intézkedésnek, hogy a bíró jövőben is csak a VIII. fizetési osztály II—ik fokozatába legyen kinevezhető : ezt a jogfosztó intézkedését azonban a javaslat nemcsak a jövőben kinevezendő birákra, hanern az 1893. évi IV. t.-c. 3. §-nak hatálya alatt már kinevezett birákra is kiterjeszti; vagyis megfosztja a Vili ik fizetési osztály Il-ik fokozatába már kinevezett törvényszéki bírákat és járásbirákat azon joguktól, hogy az uj törvény alapján ezen birák a VIII. fizetési osztály megfelelő fokozatába, vagyis a második fokozatába besorolhatók legyenek s ezen cél elérésére az uj törvénynek visszaható erőt tulajdonit. Magyarország birói kara ezt el nem tűrheti. Addig, míg a VIII. fizetési osztályba sorozott pénzügyi titkár a javaslat szerint egyszerre, — eltekintve a tetemes összegekre rugó kiküldetéseitől, 800 korona fizetési többletben lészesül s reá nézve az uj törvény kedvező javadalmazása egészben kiterjed — addig a birák már megszerzett jogaiktól megfosztatnak és lefokoztatnak! És miért ? Vájjon azért, mert a külföldi államok aránytalanul sokkal jobban javadalmazzák biráikat, vagy a magyar birák fizetése aránytalanul magasabb a külföldi birákénál, vagy azért, mert a magyar birói kar működése nem megfelelő, a külföldi bírál: működése mellett teljesen eltörpül ? Vagy pedig azért, mert a VIII. fizetési osztályba soiozott törvényszéki bírák és járásbirák aránytalanul sokkal hamarabb jutnak a VlII-ik fizetési osztályba, mint a többi állami tisztviselők ? Aki ismerős a birói kinevezési viszonyokkal, az tudja, hogy ezeknek éppen az ellenkezője áil; vagyis tudja azt, hogy a magyar birák fizetése hatalmasan eltörpül a külföldi birák fizetése mellett ; tudja jól azt, hogy Magyarország törvényeit és alkotmányát a birói kar nap-napután védelmezi s hogy a birói kar áll első helyen a magyar nemzeti állam megvédelmezésében. S végül tudja azt is, hogy a biró átlagosan 34—40 éves korában jut a VlII-ik fizetési osztályba sorozott birák közé. Általában a javaslatból az tűnik ki, hogy mindazok, akik a javaslat ellen saját javukra eddig bármily irányban fejtették ki tevékenységüket, azoknak a javaslat megadja azt, amit jogosan követelhettek, a bírákat azonban a már megszerzett jogaiktól is megfosztani kívánja. Erkölcsi kötelessége a birói karnak, hogy a javaslat ezen intézkedése ellen szavának egész súlyát felemelje, s alkotmányos eszközökkel oda hasson, hogy a magyar birói karon ez a megszégyenítő jogfosztás meg ne történjék, szükséges, hogy a birói kar ez irányban tömörüljön; s szükséges, hogy a törvényjavaslatba becsúszott ez a hiba a törvényhozás előtt reparáltassék. Kérelmezzünk magyar birák az országgyűléshez, a magyar kormányhoz, hogy Magyarország itélőbiráival szemben a javaslat ezen intézkedése töröltessék és az 1893. évi IV. t.-c. 3. §-nak a) pontja a jövőre is érvényben hagyassák, s a kinevezett ítélőbirák szerzett jogaiktól meg ne fosztassanak. Ezen megszégyenítő jogfosztás megakadályozására szükséges a birói kar egyhangú tiltakozása s ecélból országos tiltakozó gyűlés megtartása. Judex. Irodalom. A Corpus Juris Hungarici, vagyis Magyar Törvénytár 27-ik kötete gyanánt megkaptuk az 1902. évi törvényeket. Ez a kötat is méltóan sorakozik elődeihez előkelő külsejű kiállításával, s ezekkel együtt oly tekintélyes munkál alkot, amely ugy nagy terjedelmét tekintve, valamint tudományos és irodalmi jelentőségére nézve kétségtelenül legkiválóbb és legjelentőségesebb irodalmi munkája a most lefolyt évtizednek. Sőt mondható, hogy