A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

GS A JOG megállapítása, hogy vájjon a kutató megfelelt-e a jogszerzés előfeltételének vagy sem; c) mert a törvény könnyen megkerülhető, lejátszható volna, pl. régi, elhagyott vágásokra jelentenének be kizárólagos kutatásokat ; d) mert sok esetben a gyorsabb jogszerzés kedveért nem eléggé megfontolt irracionális kutatási munkálatok eszközlésére vezetne stb. Szóval az ily korlátozó intézkedés a praktikábilitás szempontjából méltán erős kifogások tárgyává tehető, felvétele tehát egy oly törvénykönyvbe, ahol az egyes jogintézmények szabályozásánál a gyakorlati szempontokra kell a legfőbb súlyt fektetni, nem ajánlható.9) 2. Határozott időbeli korlátozás a kizárólagos kutatás jogérvényt-s fennállása tekintetében. Nézetem szerint ide helyezendő a kutatási hegyzárlatok elleni védekezés súlypontja, mert a pusztán spekulációból történő, tehát bányászatilag a meddő és a komoly vállalkozás terjeszkedését gátló térfogla lásokat egészen megszüntetni sohasem leszünk képesek, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy már apriori is kizártnak legyen tekinthető annak a lehetősége, hogy valaki spekulációból évek során át elzárva tarthasson a komoly vállalkozás elől egyes területeket. A geológia és a bányászati tehnika mai fejlettségi fokán, bármily kutatási problémát aránylag rövid idő alatt meg lehet oldani; a vállalkozó igyekezzék ezt az időt kihasználni; ha pedig ezt nem teszi, vagy nem képes megtenni, akkor engedjen helyet olyanoknak, akik az illető kutatási probléma megoldására megfelelő anyagi erővel és tudással vállalkoznak. Az ausztr. ált. bányatörvény is megállapít időbeli korlátozást a szabadkutatás fennállása tekintetében, csakhogy a fennállást nem köti prekluziv közjogi határidőhöz, hanem évről-évre in infinitum további meghosszabbítást enged. Ez az időbeli korlátozás minden jelentőségnélküli, mert a kutatási jog meghosszabbításának törvényes előfeltételét képező munkateljesítést a hatóságok nem ellenőrzik, elég hatályosan nemis ellenőrizhetik s a meghosszabbítási kérvények érdemleges elintézésénél ezt a körülményt a mai gyakorlat szerint egyáltalában nemis teszik vizsgálat tárgyává. De ha tennék is, a törvény megkerülhető, kijátszható volna. Itt csak a határozott időbeli korlátozás, a jogosultság fennállásának záros határidőhöz való kötése tekinthető helyes és célravezető szabálynak. Hogy mily terjedelmű legyen a kizárólagos kutatási jogosultság fennállásának ideje, ezt azon körülmény is lényegesen befolyásolni fogja, hogy mily előmunkálatokhoz lesz kötve a bányaművelési jog megszerzése. Ha a törvény — amint ajánlatos is — a bányaadományozásnál a vájást-érdemlőségtől, mint a bányaművelési jog megszerzésének pozitív kefékétől eltekint, vagyis a bányatulajdon eredeti szerzéséhez kiterjedtebb s igy hoszabb időt igénylő feltárási munkálatokat nem fog kívánni, akkor a kizárólagos kutatási jog tartama rövidebbre szabható, mint ellenkező esetben. A szász bányatörvényben megszabott egy-, illetve másfélévi idő azonban manapság, midőn a kutató már nagyobb mélységekbe van utalva, igen rövid és nagy rázkódtatással is járna, főképpen minálunk, hol a vállalkozók szokva vannak a zártkutatmányok évtizedeken át való fentartásához. Méltányos és a mai bányászati viszonyok között indokolt is, hogy a kizárólagos kutatási jog tartama j évben állapittassék meg, s hogy minden eshetőséggel szemben kellőleg fedve legyen a komoly vállalkozó érdeke, — lehetővé kell tenni, hogy a bányahatóság különös méltánylást érdemlő esetekben egy izben s legfeljebb i—2 év tartamára meghosszabbítást engedélyezhes9) Nincs is a tételes bányatörvényekben és bányarendtartásokban ilyféle korlátozásnak nyoma sehol, csak az 1876. évi osztrák «Reí'erenten-Entwurf» akarta a szabadkutatást az 1849-diki tervezet nyomán ily irányban reformálni, de az eszme, különösen a gyakorlati kivitel nehézségeinél fogva, ott sem talált kedvező fogadtatásra. 10) A határozott időbeli korlátozásra nézve, a tételes bányatörvények közül az 1868. évi szászországi bányatörvény szolgálhat alaptípus gyanánt, melvnek kizárólagos kutatási rendszere, jelesül ez a határozott időbeli korlátozás számos ujabb keletű bányatörvénybe átvitetett, nevezetesen Schwarzburg-Sondershausen 1894. ÍII/6, R o m ánia 1895. IV/20, az afrikai-francia gyarmatok 1899. VII/6, Szenegál és Szudán *896. VIII/14, anémetalföldiindiai gyarmatok 1899. V|3. Oroszország 1817. VI/14, Chile-köztársaság 1888.XU/10, Mexikó 1884. XI|22-iki bányatörvényébe, az 1886. évi francia bányajavaslatba. A szász bányatörvény szerint a kizárólagos kutatási igazolvány csak egy évig érvényes, ez a határidő legfeljebb hat hónappal és csak abban az esetben hosszabbítható meg, ha a kutató a kutatási munkálatok megkezdésében, illetőleg befejezésében önhibáján kivül akadályozva volt. (20 §.) Más bányatörvényekben az alaphatáridő 6 hó és 2 év közt váltakozik ; a meghosszabbított határidő terjedelme pedig az alaphatáridö terjedelméhez van mérve. sen ; a meghosszabbítás feltétele legyen azonban, hogy a kutató összes kötelezettségeinek megfelelt s a kutatási munkálatokat ennek dacára még be nem fejezhette. Ilyetén határozott időbeli korlátozás nélkül, nézetem szerint lehetetlen a kizáiólagos kutatás rendszerét fentartani ; a proponált időbeli korlátozás pedig oly tág keretben mozog, hogy abból a komoly vállalkozóra nézve semmi hátrány, vagy érdeksérelem sem származhatik. A vázolt határozott időbeli korlátozás szükségszerű követelményének tekintendő azon további szabály felállítása, hogy a kutatási idő lejárta után a kutató egy bizonyos ideig (3—5 évig) arra a területre ujabb kutatási igazolványt nem kaphat. 3. Határozott térbeli korlátozás a kizárólagos kutatási jog kiterjedése tekintetében. Ily korlátozásképpen meg kell állapítani a kutatási tér kiterjedésének maximumát s ezen megállapításnál a bányaművelési jog térbeli viszonyaiból kell kiindulnunk, s azon irányelvet kell szem előtt tartanunk, hogy a kutatási jogosultságnak nagyobb területre kell kiterjednie, mint amennyi egy feltárásra adományozható ; más szóval' hogy a kutatási tér maximuma nagyobb legyen a bányatelek maximumánál. A bányatelek-maximum kérdését alantabb a bányatulajdonn ál fogom fejtegetni, s a kutatási tér maximumára nézve, — mellőzve e helyen ezen inkább bányászati szakkérdés tüzetes fejtegetését, — csak annyit jegyzek meg. hogy ez a maximum 4OO hektárban volna megállapítandó. A kutatási jog térbeli korlátozására vonatkozó fejtegetések keretébe tartozik azon kérdés tárgyalása is, hogy nem kellene-e a kizárólagos kutatásijog szerzését térbelileg akként is korlátozni, hogy egy vállalkozó egy — és ugyanazon vidéken csak egy kutatási igazolványt nyerhessen, illetve, hogy egy és ugyanazon vállalkozó több kutatási térre csak az esetben nyerhessen igazolványt, ha a bejelentett kutatási tétek között megvan a törvényben megállapított minimális távolság.11.) (Vége következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A hagyatéki eljárás köréből. (Felelet) E lapokban 1903 februárius 8-án Qui nescit által felvetett kérdés megoldása egyrészt az örökösödési eljárásról szóló 1894: XVI. t.-c, másrészt az anyagi jogszabályok alapján igen egyszerű. Sz. I. leszármazó nélkül elhalván, utána hagyaték nem maradt, de élete biztosítva volt 4,000 K.-ra törvényes örököse javára. A biztosító társulatnál igényüket ezen címen bejelentik örökhagyó özvegye és szülői. A társulat nem lévén jogosítva eldönteni, ki a törvényes örökös és igy kinek tartozik fizetni, teljes joggal teljesít ugy, hogy a biztosítási összeget a bpesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél letétbe helyezi. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék pedig, melynél az özvegy a kiutalást kéri, teljes joggal megtagadja azt. — természetes lévén, hogy annak megállapítására, ki a törvényes örökös és igy kinek utaljon ki, épp oly kevéssé birhat hatáskörrel, mint a biztosító társulat, melynek egyszerűen helyébe lépett. Hogy mármost mitévő legyen az özvegy, igen közelfekszik. Megindíthatja ugyan rögtön a pert törvényes örökösi minőségének megállapítása iránt (nem pedig «kiutalás tűrése ésjár.» iránt), a szülők, mint ismert igénylők és az ismeretlen örökösök ügygondnokának perbevonásával (prejudiciális örökösödési per). De mielőtt ezt teszi, megindíthatja az örökösödési eljárást is bizonyos kedvezőbb perbeli pozíció elérése végett. Az, hogy a biztosítási összeg nem hagyaték : egyáltalán nem akadály. Valamint örökösödési per kétségtelenül megindítható hagyaték hiányában is, épp ugy megindítható a perenkivüli eljárásban annak megfelelő örökösödési eljárás is, ha nincs is hagyaték. Az eziránti kétely ugylátszik az 1894 : XVI. t.-c. 2. § ból ered, mely azonban csak azt rendeli, hogy a ((hivatalból való megindítás mellőzendő, ha az örökhagyó után vagyon nem maradt. • U. a. t.-c. 3. §-a szerint pedig az örökösödési eljárás a jogosítottak valamelyikének kérelmére mindig elrendelendő. Világos tehát és a gyakorlatban soha kétség tárgyát sem képezte, hogy az örökösödési eljárásnak kérelemre való megindításához ") Ily határozott térbeli korlátozásra találunk a szász bányatörvényben, melynek 19. §-a szerint a kutatónak egynél több kutatási térre (egy kutatási tér = 100,000 • öl) csak akkor adható kizárólagos kutatási igazolvány, ha azok legalább 1,000 ölnyire fekszenek egymástól, f 1 ét t tt a * bányatörvény nyomán több ujabb bányatörvénybe