A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája

A JOG 59 2. Nötartás iránti perben a tényálláshoz tartozik, mindazoknak a tényeknek és körülményeknek tüzetes megállapítása, a melyekből biztosan lehetne arra következtetni: a peresfelt k melyike akarta a különélést, erre pedig az is befolyással bir, hogy a nő féijét becsületében megsértette, vagy alaptalanul gyanúsította. (G. 522/2902.) F ^ 3. A női tartásdíj nagyságának megállapításánál a férj egvéb terhei is figyelembe veendők (u. o.; ellenkező döntés 1903 január 24. G. 476/1902. sz. a: <a férj hibájából különváltan élő nő töntartására szükséges és nélkülözhetetlen összeget a férj a saját vagyonának összegére és jövedelmére való tekintet nélkül kiszolgáltatni köteles). 4. Ideiglenes nőtartást köteles fizetni nemcsak az a férj,aki sérelmes magaviseletével a nő eltávozására okot szolgáltatott, hanem az is, aki a különélést megkezdett nejét, amikor az hozzá visszatérni és a házas együttélést megkezdeni óhajtja, alapos ok nélkül vissza nem fogadja. (I. G. 373/1902.) 5. Az ideiglenes nötartás fizetésének célja csak az, hogy az erre reá szoruló nőnek életfentartása biztosittassék. Oly esetben azonban, amidőn a nő megélhetése az alperesénél jobban van biztosítva, és ideiglenes eltartásra szüksége nincs, alperes terhére felperes javára tartásdíj meg nem állapitható (u. o ). 6. Miként azt a kir. Kúria I. G. 421/900. sz Ítéletében is már kimondotta, az 1894: XXXI. t.-c-nek 90. §-a csak a házasságnak végleges felbontásánál nyerhet alkalmazást; az ideiglenes nötartás ír. indított perben keletkezett ítéleti rendelkezés pedig csak ideiglenes jellegű, mely mihelyt a házassági bíróság a házasságból eredő viszonyokat szabályozza, hatályát veszti. (1903 január 16. I. G. 446/1902. sz.) 7 Az, hogy valamely személy tartásának mily összegű tartásdíj felel meg, ténykérdésre vonatkozik, és e részben az ítélet íelülvizsg. kérelemmel sikeresen csak az alapon támadható meg, ha a tartásdíj összegének megállapítása valamely jogszabály megsértésével, vagy figyelmen kívül hagyásával, vagy helytelen alkalmazásával történt. (I. G. 340/1902. sz.j 8. A női tartásdii összegének a megállapításánál a nőnek vagyoni viszonyai, illetőleg munka- és keresetképessége is tekintetbe vehető. (U. o.) 9. A házastársak különélése esetében az ideiglenes nötartás célja az, hogy addig míg közöttük a házassági viszony bontó perben végleg nem rendeztetik, a férj vagyoni és jövedelmi viszonyaira is tekintettel a nő megélhetése biztosittassék. Ha tehát a nő vagyonés jövedelemmé! bir, az őt megillető tartásdíj összegének megállapításánál saját vagyona és jövedelme is figyelembe veendő, éspedig akkor is, ha az együttélést alapos ok nélkül a fé r j szakította meg. De e mellett az az évi járadék, amelynek fizetésére a szülők leányuk férjhezmenése alkalmával a háztartási költség részbeli fedezésére minden korlátozás nélkül magukat kötelezték, hozomány természetével bir s ekként, amennyiben ezen járulék fizetése feltétlenül köteleztetett s a fizetésre a szülők képesek is, — ennek hováíorditása iránt a házassági kötelék fennállása idejében a férj lévén jogosult intézkedni, amennyiben azt a férj neje eltartására óhajtja fordítani, a tartásdíj megállapításánál az ily évi járadék is figyelembe és a mérlegelés körébe veendő. (1903 január 17. I. G. 457/1902. sz.) 10. Az id. nőtartási perben nem csak a kereseti jog keletkezésére, hanam az annak megszűnté re vonatkozó körülmények is megbirálandók, — következőd g a különválást sérelmes viselkedése által előidézett férj nincs kizárva annak a bizonyításától, hogy a nő időközben beállott vétkessége által ideigl. tartás iránti jogát e 1 v e s z t et t e. (I. G. 374/1902 sz.) 11. Jogszabály az, hogy az a nő, aki a férjével való együttélést megszakította és más férfiúval szerelmi viszonyt folytat, ideigl. tartást követelni nem jogosított. (U. o.) 12. Habár r e n d s z e r i n t áll is az az elv, hogy a per a kereset beadása idejében fennállott jogállapot szelint bírálandó meg, ezt az elvet a házassági viszonyból folyó perekre mereven alkalmazni nem lehet, mivel a per folyama alatt az e viszonyt érdeklőén közbejött események is, eljárási jogszabály sértése nélkül a végeldöntésnél éppúgy tekintetbe veendők, mintha azok a per indítása előtt merültek volna fel. (I. G. 290/1902. sz..) 13. A'peresnek a felülvizsg. kérelmében tett az a nyilatkozata, hogy felperest az együttélésre visszafogadni hajlandó, a felülvizsgálatnál tekintetbe nem vehető, mivel az ily természetű nyilatkozat is a jogszabály alkalmazására nézve alapul szolgáló ténykérdés keretébe tartozik és a felülvizsg. biróság a felülvizsgálatnál valamely a felébb, biróság Ítéleti tényállásával ellenkező tényállás megállapításába vagy annak az Ítélet hozatalánál alapul vételébe nem bocsátkozhatik (u. o.). 14. Magában véve az a tény, hogy a férj nejét a közös lakásból kiutasította, szemben azzal, hogy a per folyama alatt nejét magához visszahívta, a férj eltartási kötelezettségét nem állapítja meg, hanem megállapitandók a férj viseletét illetően azok a tények is, melyek indokolttá tehették azt, hogy a nő a visszatérést alapos okból megtagadhatta; mivel ily tények megnemállapithatása esetében a nő különélése alapos ok nélkülinek tekintendő és ez férjétől külön eltartást követelni nem jogosult. (I. G. 368/1902. sz.) 15. A nő külön eltartását férjétől csak abban az esetben jogosult követelni, ha a házastársi együttélés megszakítását a férj eltürhetetlen viselkedése okozta. ÍI. G. 143/1902. sz., azonos G. 149/1902., I. G. 241/1902.) 16. A jogi méltatás tárgya az, hogy a férj vagy hozzátartozóinak bánásmódja a nő irányában olyan volt-e, hogy a nő jogosan indíttatva érezhette magát arra, hogy a közös házastársi együttélést megszüntesse. Amennyiben a házastársak a férj szüleinél laknak, nemcsak a férjnek, hanem a család tagjai- és hozzátartozóinak tűrhetetlen viselkedéseisokul szolgálhat arra, hogy a nő az együttélést megszakítsa, — minthogy annak a kérdésnek megbirálásánál, hogy az életközösség megszüntetése jogos alapon nyugszik-e vagy sem, nemcsak az elvontan tekintett tények, hanem a felek családi életének körülményei, sőt a felek társadalmi és vagyoni viszonyai, ugy műveltségi foka is figyelembe veendők. (I. G. 23/1902. sz.) 17. Az a kérdés, hogy a férj bánásmódja olyan foku-e, hogy a nő különélése jogilag indokolt, nem ténykérdés, hanem j o gkérdés, mely az alapul szolgáló megállapított tények alapján bírálandó meg. (I. G. 431/1902. sz.) 18. Az, hogy a házasélet megbontásának felperes volt-e az oka s ez a felperes vétkességére vezethető-e vissza, jogkérdést képezvén, csak megállapított tények alapján dönthető el. A felebbezési biróság tehát jogosítva volt ugyan a tényállás megállapításánál a válóper iratait és ítéletét is felhasználni, de ez nem menthette fel attól a kötelességétől, hogy a tényállást külön megállapítsa és a S. E. 64. §-a értelmében az indokokat, amelyek a tényállás megállapítására indították, tüzetesen ismertesse. (1903 január 16. I. G. 447. sz. a.) 19. Oly nő, ki a köteles házastársi hűséget oly módon sértette meg, hogy a különválást közvetlenül megelőző időben az alperes szüleinek korcsmájába járó férfiakkal nemcsak többször mulatott, hanem ezek közül némelyikkel szobájába zárkózva, azzal nemcsak az estét, hanem az éjszakát is együtt töltötte, — s ki életmódját emellett a különválás alatt sem változtatta meg, férjétől ideigl. tartást követelni nem jogosult. (I. G. 186/1902. sz. a.) 20. Felperesnek az a cselekménye, hogy alperest oknélkül elhagyta, az alperest csak akkor menti fel a tartási kötelezettség alól, ha a házassági együttélést folytatni kész felperes, visszafogadásának megtagadására jogos okot tud felhozni. (I. G. 236/1902.) 21. A nő visszahívásának, még ha az a tartási per folyama alatt történik is, az a hatálya, hogy amennyiben a nő oly tényeket nem bizonyít, amelyekből következik, hogy a visszatérést jogosan megtagadhatja, az a közös háztartásba visszatérni tartozik. Mit ha megtagad, különtartásra jogos igényt nem tarthat (I. G. 200/1902. sz.; azonos I. G. 149/1902. és I. G. 245/1902.) 22. Felperesnek, aki helyes oknélkül hagyta el törvényes férjét és ahhoz komolyan, állandó együttlétre visszatérni nemis akar, attól ideiglenes tartásdijat követelni joga nincs. (I. G. 267/1902. sz. ; azonos I. G. 222/1902.) 23. Felperes a különélés alatt egy férfival vadházassági viszonyt folytatván, — tartás iránti igénye, ha fennállhatna is, a most említett körülménynél fogva, elenyészett. (I. G. 222/1902.) 24. A nő nem kötelezhető arra, hogy a férj hozzátartozóinak durva, vagy elviselhetlen viselkedését eltűrje. Amennyiben az együttélést indokolatlanul felperes szakította meg s azt alperes többszöri kérelmére helyreállítani vonakodott, alperesnek azon jogos kifakadása, hogy neki neje ily körülmények között nem kell, uly sulylyal bírónak nem tekinthető, mely magában véve a visszatérés megtagadását és a különélést indokolttá tehetné. (1. G 241/1902.) 25. Alperes egyizben kijelentette ugyan, hogy felesége nem kell neki; minthogy azonban alperes ezen kijelentést közvetlen indokolatlan elhagyása után tette, — alperesnek jogos felháborodásában tett eme kijelentése, a felek társadalmi állására és műveltségi fokára is tekintettel, nem bir oly sulylyal, hogy a felperest a különélésre feljogosítaná; oly tények pedig meg nem állapíttattak, amelyekből alaposan következtetni lehetne, hogy felperes a visszahívásnak engedni nem tartozik. (I. G. 196/1902. sz.) 26. Az a tény, hogy felperes házastársi kötelességeit súlyosan megszegte és alperest folyton rágalmazta, különös tekintettel a peres felek magasabb társadalmi állására, bizonyítás esetén elegendő annak elfogadására, hogy alperes nejével az együttélést nem jogosulatlanul szakította meg. Habár alperes felperes ellen válópert tett folyamatba, a mennyiben felperest a válóper megindítása előtt hivta vissza, felperes a visszatérést, — az ezt gátló körülmények bizonyítása nélkül, — meg nem tagadhatta, s illetve a visszatérés indokolatlan megtagadása esetében nem jogosult arra, hogy alperestől külön tartást követeljen. (I. G. 300/1902 sz.) 27. Miután nem alperes férj bontotta meg az életközösséget, de ennek megbontására felperesnőnek okot sem szolgáltatott, tőle különvált nejének tartásdíjat nem köteles fizetni. (I. G. 190/1902. sz.) * * 28. Ha a férj a tőle különváltan élő nő visszafogadását megtagadja, s nem hoz fel oly tényeket, amelyekből a visszafogadás megtagadásának alapos voltára következtetni lehetne, — nejét külön eltartani köteles. (I. G. 688/1901. sz. Azonos I. G. 197/1902.) 29. Az ostorral való megütés, mint tettleges bántalmazás, az elhagyás jogos indokául annál is inkább elfogadható, mert nem állapíttattak meg oly tények, amelyekből következtethető