A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája

58 A JOG vezet szerint annak semmisem áll útjában, hogy az ig. kormány a fővárosi e. t törvényszékekhez csak VI—VII. oszt. és a kir. járásbíróságokhoz csak VII. és VIII. oszt. bírákat alkalmazzon 1 Nem zárkózunk el azon általánosan elismert visszás helyzet orvoslásának igyekezete elől, hogy a fővárosban jelenleg alkalmazott régibb birák és albirák fül. ügyészek és alügyészek) végrevalahára a megérdemelt előléptetésben részesüljenek, de ezt egy oly rendszer alkotásával orvosolni nem lehet, mely mellett a fővárosiak e minőségben 3—5 évi szolgálat után a magasabb fizetési osztályba kinevezés utján nyernének előléptetésre igényt, mert a különös státus arra alkalmat nyújt, mig a vidékiek ily előléptetéshez rendes viszonyok közt 6—12 évig várni kénytelenek lennének. Hogy ez igy volna, ezt a következő számitás igazolja: Vegyük az elsőfokú bírósági birák és ügyészek összlétszámát ___ ... ... 2,400-nak. Ebből VI—VIII. osztályú ... ... ... — — 1,200 IX. « ... „, ... ... — — 1,200 A VI—VIII. osztályból. VI. osztályú (10°/0) ._. ... __. — 120 VII. « (30%)„. ... ... ... ... — 360 VIII. « (70%) ... ... ... 720 Ha elfogadjuk, hogy a fővárosban a VI—IX. osztályban alkalmazott e. f. birák és ügyészek száma 300, akkor az összlétszámból esik a fővárosra a vidékre a VI—VII. osztályúból 120 360 a VIII. « 120 600 a IX. « 60 1,140 Ha továbbá az elmúlt 3 évi előléptetési viszonyokból megállapítjuk, hogy évenkint kb. 100 albiró és alügyész léptettetik elő törvényszéki bírónak és ügyészneK, akkor ugyanazon arány szerint (300: 1200-hoz) a fővárosban 12, vidéken 88 üresedés áll be; a fővárosi albirói kar tehát 5 év alatt teljesen ki volna merítve, a vidéki pedig 12 év alatt! A jelzett expediens tehát szerintünk a törvényjavaslatból teljesen kiküszöbölendő s a fővárosban jelenleg alkalmazott birák és ügyészek anyagi helyzete azzal az eszközzel lenne orvoslandó, amely a t. j. 53. §-ában elő van irva s mely szerint az az állami alkalmazott, aki a pótlékkal együtt edd'g nagyobb javadalmat élvezett, mint amennyi az uj tervezet szerint őt illetné, a többletet egyéni pótlék cimén megkapja. Vagy ami a leghelyesebb volna, az ig. kormány átmenetileg felhatalmazást nyerne arra, hogy a fővárosban alkalmazott VIII — IX. fiz. osztályú bírákat s ügyészeket a fizetési osztály utolsó fokából a megfelelő uj fiz. osztály első fokába előléptesse, mert ezzel az illetők a pótlék elvesztése mellett az eddigi javadalmukat 400 koronáról meghaladó nyugdijképes fizetést nyernének. : A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának judikaturája. Hosszabb idő óta nagy figyelemmel kisérem a Kúria felülvizsgálati tanácsának határozatait, éspedig nemcsak azokat, amelyek a Jog és a többi szaklapok révén akár egészben, akár kivonatosan a nyilvánosság elé kerülnek, hanem azokat is, amelyek az esetek a/.onos volta folytán, úgyszólván sablonos elintézésben részesülnek. Ezen stereotip jellegű határozatok természetszerűleg nagy részét teszik a tanács elintézéseinek. Ily előzmények után tiszta képét nyertem a Kúria — bizonyos kérdésekben már megállapodott és állandó joggyakorlattá vált— judikaturájának és azon nehézségeknek is, melyek a Kúria ítélkezésére és evvel karöltve az anyagi igazság kiderítésére bénitó hatással vannak. Senki, még a Kúria birái sem veszik tagadásba, hogy a felülvizsgálati tanács működése korántsem felel meg a belé helyezett nagy várakozásoknak. Megkötött kézzel és ridegen kelt visszautasítania oly kérelmeket és sérelmeket, melyek jogos és indokolt volta előtte is kétségen felül áll. És mig az alsóbb bíróságok a törvény liberális intézkedéséből: a bizonyítékok szabad mérlegeléséből (gyakran illicite is) bőven követelik a részüket, addig a Kúria felülvizsgálati tanácsa a formalizmus békóiba van verve és kötött kézzel kénytelen nézni az anyagi igazságnak, — az alsóbiróságok egyes felebbvitt Ítéleteiben előforduló - arculcsapásait. Oka mindennek pedig a S. E. 197. §-a, melynek értelmében a Kúriára nézve a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása az irányadó; továbbá a 229. §. értelmében alkalmazandó 1881 : LX. t.-c. 30. és 97. §§-ai, melyek szerint két egybehangzó ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye; végül a S. E. 184. §-a értelmében alkalmazandó 1881 : LIX. t.-c. 52. és 59. § 4. P-, amelynek alapján a másodbiróságnak a birói illetőség tárgyában hozott végzése csak annyiban vehető felülvizsgálat alá, amennyiben oly esetekben, amelyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróság illetékesnek mondatott ki. Az utolsó időkig a Kúria teljes ridegségükben alkalmazta ezen szakaszokat és ennek folytán legio volt a felülvizsgálati kérelmek elutasítása, szerfölött csekély a feloldó vagy megváltoztató határozatok száma és igen gyakori az ügyvédet anyagilag érzékenyen sújtó és erkölcsi szempontból is megszégyenítő (és azért legalább is fölösleges) bírságolások száma. Mindhárom irányban legújabban azt tapasztaljuk, mintha a Kúriánál most már enyhébb felfogás érvényesülne. Lehetséges ugyan, hogy az alaptalan felülvizsgálati kérelmek száma a közzétett kúriai döntések hatása alatt némileg csökkent • lehetséges, hogy azok jobban is vannak indokolva és a magánjogi kódex hiányában a bölcsek kövét képező azon problémát : hogy mi tekintendő tény- és mi jogkérdések, sikeresebben megoldják, — de tény, hogy ujabb időben a feloldások, továbbá a részbeli és egészbeli megváltoztatások száma lényegesen emelkedik, a bírságok száma pedig évrőlévre szemmelláthatóan fogy. Előttünk fekszik a mult évről, annak utolsó hónapjaiban hozott többrendü határozat. A G. 156/1902., és I. G. 553/1902. sz. Ítéletek, továbbá az I. G. 313/1902. és H. 12., 15., 25. 33. és 36/1902. sz. végzések a felülvizsg. kérelmet, illetve felfolyamodást egyszerűen visszautasítják, a bírságokat mellőzik és beérik avval, hogy az ellenjegyző ügyvéd részére dijat és kiadást saját felével szemben sem állapítanak meg : a «törvény által kizárt, tehát céltalan jogorvoslati beadványért.» Az I. G. 292. és 586/1892. sz. végzésekkel viszont az ellenjegyző ügyvéd 10 — 10 K. ; a G. 549/1902. sz. végzéssel 20 K., a G. 530/1902. sz. végzéssel 40 K. pénzbirsággal büntettetik és mind a 4 esetben a képviselő részére munkadíj és költség saját fele irányában sem állapittatik meg. A birság a S. E. 205. §-a alapján alkalmaztatott. De miért nem alkalmaztatott az az előző esetekben és miért ily feltűnő eltérésekkel? Vagy gyakorolhat a Kúria a bírságolás tekintetében kegyelmi jogot, vagy nem, — ha igen, miért tesz különbséget ügyvéd és ügyvéd közt, miért szégyeníti meg az egyiket jobban mint a másikat ? Kezdetben azt hittük, hogy az előadók különbözőségében rejlik a különféle elbírálás titka. De ezen érv nem áll, — mert ugyanaz az előadó hol eltekint a birságtól, hol pedig alkalmazza azt. Az ily eljárás már bővebb magyarázatra szorulna, annál is inkíbb, mert a birság indokolása azonos a költség megszüntetésének indokolásával és csupán a S. E. 205. §.-ának felhívásából áll. Nem volna-e helyén, ha a Kúria alaposan indokolná, hogy mely esetekben tartja a bírságot alkalmazandónak és melyekben nem? Mert kizártnak véljük, hogy itt puszta szeszély, jó- vagy rossz hangulat döntene az ily, az ügyvédi karra nézve éppen nem közömbös kérdésben. A felülvizsgálati kérelmek visszautasításának egyik legfőbb oka : a tény- és jogkérdés tárgyában még mindig fennforgó tájékozatlanság, — mely alól a Kúria >em képes teljesen szabadulni, amennyiben határozataiban gyakran fikcióhoz kénytelen folyamodni, hogy az egyiket a másik helyébe tegye és Ítéletét ennek alapján sikeresen konstruálhassa. Csodálatos a Kúria előtt megforduló jogesetek mennyisége és változatossága; és ezek mindannyi esetben részletes és beható elbírálás alá kerülnek. Sok ezekben a kazuisztika is, a gyakorlati élettől való teljes elzárkózottság és ennek folytán a mindennap felmerülő és érvényesülő jogviszonyok téves megítélése. — de nagyjában Ja legnagyobb deferenciával viseltetünk a Kúria ítélkezése előtt. A felülvizsgálati kérelmek sorában igen jelentékeny százalékkal szerepelnek 1. a nő-, 2. a gyermektartási perek és az ezek kapcsán felmerülő jogi kérdések. Ezekkel kívánunk ezúttal az alábbiakban bővebben foglalkozni es az ezek tekintetében teljesen megállapodott kúriai judikaturat k.túntetni. Talán sikerül ezáltal számtalan alaptalan és így biztos elutasítást váró felülvizsgálati kérelmet visszatartanunk es evvel ugy a feleknek, mint a munkával tulhalmozott felülvizsg. tanácsnak is szolgálatot tennünk. I- Az ideiglenes nőtartás iránti judikatur a. k*iPl*!lAháíaSSáf', viszony felbontása utáni kölcsönös jogok és fár s ílŐ g 3 h^ZaSságÍ válóPerben, esetleg az örökösödési élalatti ,„i %PCr Utján lévén e>döntendök, a házasság fönnállása Sk.rG 2S3P/Y90^%CSak " ÍdeÍglen6S tartás Lrdése tar-