A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

A JOG Az itt fenforgó esetben (B. P. 426. §. 5. pont) a kir. törvényszék által valónak elfogadott tények, melyekre határozatát a 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria alapítani köteles, JZ ítélet indokai szerint a következők: K. Dávid (a vádlott) a sértettekkel (P. Zsigmond, R. Lipót, A. Lajos) végérvényesen kiegyezett; a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette; nevezett hitelezőinek mit sem fizetett, Sz. Józset előtt eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; az áruraktárból befolyt összeget részben más hitelezői kielégítésére fordította. Minthogy a kir. törvényszék megállapításai között nincs olyan, hogy a vádlott már az egyesség által elkövette a bűncselekményt, sem olyan nincs, hogy már az egyesség a sértettek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésének vagy tévedésben tartásának volt az eredménye s a kir. törvényszék a valóknak elfogadott fent jelzett tények közül azt sem határozta meg, hogy melyiket, vagy melyeket vette alapjául a ravasz fondorlatnak és a tévedésbe ejtésnek megállapításánál, sőt az ítéletből még az sem tudható ki, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó: pedig ha nem volt lejárt az egyesség idején és lejárandó se volt az egyesség által kitűzött határidőn belül, akkor szükség se lehetett a ravasz fondorlatra és ez által a sértettek tévedésbe ejtésére — a hitelhosszabbitás kieszközlése végett, akkor tehát nem a végett volt a vád alapjául szolgáló tett elkövetve, amit a btk. 384. §-a megállapított, mert hitelezés kieszközléséről itten szó nincsen, hitelhosszabbitás kieszközléséröl meg csak abban az esetben lehet beszélni, ha a kiegyezés folytán hosszabb lett a lejárat ideje, mint amilyen eredetileg volt; minthogy a kir. törvényszék által hozott másodfokú Ítéletnek endelkező részében sincs megállapítva az a tett, melyet a bíróság a btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségének tekintett, a meg nem állapított tett pedig a bírói Ítélet szempontjából nem létezik; az ilyenre alapított Ítélet tekintetében tehát fenforog a B. P. 385. §-ának 1 a ) pontja szerint meghatározott és a vádlott valamint a védő részéről használt semmiségi panasznak alapú! is vett semmiségi ok, mert nem-létező tettre a büntető törvény rendelkezésének csak téves alkalmazásával mondható, hogy a bűncselekmény tényálladékát állapítja meg; minthogy a másodfokban eljárt kir. törvényszék ismerte fel a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett megállapítandó ama lényeges körülményt, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó s hogy forog-e fenn jogsérelem és ha igen: miből áll az és mi által volt előidézve?: ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének a B. P. 437. § ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni s ezt az eljárt székesiehérvári kir. járásbíróságra kellett bizni. [áger érk. 949/9o2. sz. a. előa. Hanák, n. e. — Ugyanazon felek között (zárlati ügy) 1,612'902. márc. 12. mv. — Hatvan L. A. dr. Papp— Csépány érk. 3.849/9 '2. sz. a. előa. Véber, ne. — Braun—Stekler nem érk. — Jászberény M. B. dr. 4,423. és 6,525/901. n. e. - A többiről legközelebb. - Kassa N. V. dr Szedlak-Szedlak !(2,818/90l. p) máj. 13. mv. — Kecskemét Gy. B. Fodor—Végh nem érk. a Kúriára. — Kőszeg M J. Partzer etc. ügy. érk. 3,315/902. sz. előa. Staud. n. e. - Meggyes S. J. dr. Untsch—Guitt (4,479/901. p) máj. 13. rend. - Pécs Sz. J. 672/901. v. n. e. — Sátoraljaújhely T. D. dr. Pikna-Hadik-Bukóczy (3,726/901.) máj. 10. hh. — Siklós S. E. dr. Lezsetár—Bódis (3,283/901). máj. 13. hh. - Fekete-Fekete (4,791/901.) máj. 13. hh. - Schmidt-Nesz érk. 6 016/901. sz. a. eló'a. Oeí'fner, n. e. — Murin-Murin érk. 7,078/901. sz. a. előa. Horváth, n. e. — Szabó — Mecskei érk. 5,722/901. sz. 1. előa Piukovits, ápr. 29. hh. — Szászrégen Ch. Á. Hurdugács-Moldován érk. .%229/901. p. sz. a. előa. Vermes, jan. 16, rmv. — Szegzárd S. L. dr. Singer —Hirschfeld (1,548/901. v.) máj. 11. hh.. — Temeskubin A. H. A jövő számban. — Zombor G J. dr. Knézy-Knézy (2,440/901.) máj 10 hh. Az itt fenforgó esetben (B. P. 426. §. 5. pont) a kir. törvényszék által valónak elfogadott tények, melyekre határozatát a 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria alapítani köteles, JZ ítélet indokai szerint a következők: K. Dávid (a vádlott) a sértettekkel (P. Zsigmond, R. Lipót, A. Lajos) végérvényesen kiegyezett; a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette; nevezett hitelezőinek mit sem fizetett, Sz. Józset előtt eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; az áruraktárból befolyt összeget részben más hitelezői kielégítésére fordította. Minthogy a kir. törvényszék megállapításai között nincs olyan, hogy a vádlott már az egyesség által elkövette a bűncselekményt, sem olyan nincs, hogy már az egyesség a sértettek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésének vagy tévedésben tartásának volt az eredménye s a kir. törvényszék a valóknak elfogadott fent jelzett tények közül azt sem határozta meg, hogy melyiket, vagy melyeket vette alapjául a ravasz fondorlatnak és a tévedésbe ejtésnek megállapításánál, sőt az ítéletből még az sem tudható ki, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó: pedig ha nem volt lejárt az egyesség idején és lejárandó se volt az egyesség által kitűzött határidőn belül, akkor szükség se lehetett a ravasz fondorlatra és ez által a sértettek tévedésbe ejtésére — a hitelhosszabbitás kieszközlése végett, akkor tehát nem a végett volt a vád alapjául szolgáló tett elkövetve, amit a btk. 384. §-a megállapított, mert hitelezés kieszközléséről itten szó nincsen, hitelhosszabbitás kieszközléséröl meg csak abban az esetben lehet beszélni, ha a kiegyezés folytán hosszabb lett a lejárat ideje, mint amilyen eredetileg volt; minthogy a kir. törvényszék által hozott másodfokú Ítéletnek endelkező részében sincs megállapítva az a tett, melyet a bíróság a btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségének tekintett, a meg nem állapított tett pedig a bírói Ítélet szempontjából nem létezik; az ilyenre alapított Ítélet tekintetében tehát fenforog a B. P. 385. §-ának 1 a ) pontja szerint meghatározott és a vádlott valamint a védő részéről használt semmiségi panasznak alapú! is vett semmiségi ok, mert nem-létező tettre a büntető törvény rendelkezésének csak téves alkalmazásával mondható, hogy a bűncselekmény tényálladékát állapítja meg; minthogy a másodfokban eljárt kir. törvényszék ismerte fel a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett megállapítandó ama lényeges körülményt, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó s hogy forog-e fenn jogsérelem és ha igen: miből áll az és mi által volt előidézve?: ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének a B. P. 437. § ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni s ezt az eljárt székesiehérvári kir. járásbíróságra kellett bizni. Képesítéssel biró ügyvéd közjegyzői állást keresCime a kiadóhivatalban. 4—2 Közjegyzőjelölt, volt gyakorló ügyvéd, aki egy éven át mint hivatalból kirendelt helyettes is működött, a német és tót nyelvet tökéletesen birja, nagyforgalmu közjegyzői irodába helyettesnek ajánlkozik. Cim a kiadóhivatalban. Az itt fenforgó esetben (B. P. 426. §. 5. pont) a kir. törvényszék által valónak elfogadott tények, melyekre határozatát a 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria alapítani köteles, JZ ítélet indokai szerint a következők: K. Dávid (a vádlott) a sértettekkel (P. Zsigmond, R. Lipót, A. Lajos) végérvényesen kiegyezett; a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette; nevezett hitelezőinek mit sem fizetett, Sz. Józset előtt eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; az áruraktárból befolyt összeget részben más hitelezői kielégítésére fordította. Minthogy a kir. törvényszék megállapításai között nincs olyan, hogy a vádlott már az egyesség által elkövette a bűncselekményt, sem olyan nincs, hogy már az egyesség a sértettek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésének vagy tévedésben tartásának volt az eredménye s a kir. törvényszék a valóknak elfogadott fent jelzett tények közül azt sem határozta meg, hogy melyiket, vagy melyeket vette alapjául a ravasz fondorlatnak és a tévedésbe ejtésnek megállapításánál, sőt az ítéletből még az sem tudható ki, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó: pedig ha nem volt lejárt az egyesség idején és lejárandó se volt az egyesség által kitűzött határidőn belül, akkor szükség se lehetett a ravasz fondorlatra és ez által a sértettek tévedésbe ejtésére — a hitelhosszabbitás kieszközlése végett, akkor tehát nem a végett volt a vád alapjául szolgáló tett elkövetve, amit a btk. 384. §-a megállapított, mert hitelezés kieszközléséről itten szó nincsen, hitelhosszabbitás kieszközléséröl meg csak abban az esetben lehet beszélni, ha a kiegyezés folytán hosszabb lett a lejárat ideje, mint amilyen eredetileg volt; minthogy a kir. törvényszék által hozott másodfokú Ítéletnek endelkező részében sincs megállapítva az a tett, melyet a bíróság a btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségének tekintett, a meg nem állapított tett pedig a bírói Ítélet szempontjából nem létezik; az ilyenre alapított Ítélet tekintetében tehát fenforog a B. P. 385. §-ának 1 a ) pontja szerint meghatározott és a vádlott valamint a védő részéről használt semmiségi panasznak alapú! is vett semmiségi ok, mert nem-létező tettre a büntető törvény rendelkezésének csak téves alkalmazásával mondható, hogy a bűncselekmény tényálladékát állapítja meg; minthogy a másodfokban eljárt kir. törvényszék ismerte fel a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett megállapítandó ama lényeges körülményt, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó s hogy forog-e fenn jogsérelem és ha igen: miből áll az és mi által volt előidézve?: ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének a B. P. 437. § ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni s ezt az eljárt székesiehérvári kir. járásbíróságra kellett bizni. Nagyforgalmu vidéki takarékpénztár ügyésze keres bejegyezhető, főleg telekkönyvi ügyekben már némi jártassággal biró joggyakornokot, mielőbbi belépésre. Föltételek egyesség szerint. Cim a kiadóhivatalban. 3—3 Az itt fenforgó esetben (B. P. 426. §. 5. pont) a kir. törvényszék által valónak elfogadott tények, melyekre határozatát a 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria alapítani köteles, JZ ítélet indokai szerint a következők: K. Dávid (a vádlott) a sértettekkel (P. Zsigmond, R. Lipót, A. Lajos) végérvényesen kiegyezett; a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette; nevezett hitelezőinek mit sem fizetett, Sz. Józset előtt eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; az áruraktárból befolyt összeget részben más hitelezői kielégítésére fordította. Minthogy a kir. törvényszék megállapításai között nincs olyan, hogy a vádlott már az egyesség által elkövette a bűncselekményt, sem olyan nincs, hogy már az egyesség a sértettek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésének vagy tévedésben tartásának volt az eredménye s a kir. törvényszék a valóknak elfogadott fent jelzett tények közül azt sem határozta meg, hogy melyiket, vagy melyeket vette alapjául a ravasz fondorlatnak és a tévedésbe ejtésnek megállapításánál, sőt az ítéletből még az sem tudható ki, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó: pedig ha nem volt lejárt az egyesség idején és lejárandó se volt az egyesség által kitűzött határidőn belül, akkor szükség se lehetett a ravasz fondorlatra és ez által a sértettek tévedésbe ejtésére — a hitelhosszabbitás kieszközlése végett, akkor tehát nem a végett volt a vád alapjául szolgáló tett elkövetve, amit a btk. 384. §-a megállapított, mert hitelezés kieszközléséről itten szó nincsen, hitelhosszabbitás kieszközléséröl meg csak abban az esetben lehet beszélni, ha a kiegyezés folytán hosszabb lett a lejárat ideje, mint amilyen eredetileg volt; minthogy a kir. törvényszék által hozott másodfokú Ítéletnek endelkező részében sincs megállapítva az a tett, melyet a bíróság a btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségének tekintett, a meg nem állapított tett pedig a bírói Ítélet szempontjából nem létezik; az ilyenre alapított Ítélet tekintetében tehát fenforog a B. P. 385. §-ának 1 a ) pontja szerint meghatározott és a vádlott valamint a védő részéről használt semmiségi panasznak alapú! is vett semmiségi ok, mert nem-létező tettre a büntető törvény rendelkezésének csak téves alkalmazásával mondható, hogy a bűncselekmény tényálladékát állapítja meg; minthogy a másodfokban eljárt kir. törvényszék ismerte fel a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett megállapítandó ama lényeges körülményt, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó s hogy forog-e fenn jogsérelem és ha igen: miből áll az és mi által volt előidézve?: ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének a B. P. 437. § ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni s ezt az eljárt székesiehérvári kir. járásbíróságra kellett bizni. 126/E. 902. Pályázati hirdetmény. Dobsina r. t. városnál üresedésben levő: a) tiszti ügyészi állásra, javadalmazása évi 1,200 K k. pénz, b) aljegyzői állásra, javadalmazása évi 1,6C0 K k. pénz és 200 kor. lakbér mellett ezennel pályázat nyittatik. 1886. évi XXII. t.-c. 73. és 74. §-ban jelzett minősítést, valamint a pályázó egészségi állapotát is igazoló pályázati kérvények 1902. évi május 31-ig bezárólag alulírott polgármesteri hivatalhoz nyújtandók be. A megválasztottak a városi nyugdíjintézetbe belépni kötelesek. Dobsina, 1902. május 12 én. Szontdgh Bcla polgármester. Az itt fenforgó esetben (B. P. 426. §. 5. pont) a kir. törvényszék által valónak elfogadott tények, melyekre határozatát a 437. §. első bekezdése értelmében a kir. Kúria alapítani köteles, JZ ítélet indokai szerint a következők: K. Dávid (a vádlott) a sértettekkel (P. Zsigmond, R. Lipót, A. Lajos) végérvényesen kiegyezett; a halasztásra kapott határidő alatt áruit elidegenítette; nevezett hitelezőinek mit sem fizetett, Sz. Józset előtt eltagadta, hogy Fehérvárról távozni akar; az áruraktárból befolyt összeget részben más hitelezői kielégítésére fordította. Minthogy a kir. törvényszék megállapításai között nincs olyan, hogy a vádlott már az egyesség által elkövette a bűncselekményt, sem olyan nincs, hogy már az egyesség a sértettek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésének vagy tévedésben tartásának volt az eredménye s a kir. törvényszék a valóknak elfogadott fent jelzett tények közül azt sem határozta meg, hogy melyiket, vagy melyeket vette alapjául a ravasz fondorlatnak és a tévedésbe ejtésnek megállapításánál, sőt az ítéletből még az sem tudható ki, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó: pedig ha nem volt lejárt az egyesség idején és lejárandó se volt az egyesség által kitűzött határidőn belül, akkor szükség se lehetett a ravasz fondorlatra és ez által a sértettek tévedésbe ejtésére — a hitelhosszabbitás kieszközlése végett, akkor tehát nem a végett volt a vád alapjául szolgáló tett elkövetve, amit a btk. 384. §-a megállapított, mert hitelezés kieszközléséről itten szó nincsen, hitelhosszabbitás kieszközléséröl meg csak abban az esetben lehet beszélni, ha a kiegyezés folytán hosszabb lett a lejárat ideje, mint amilyen eredetileg volt; minthogy a kir. törvényszék által hozott másodfokú Ítéletnek endelkező részében sincs megállapítva az a tett, melyet a bíróság a btk. 384. §-ába ütköző csalás vétségének tekintett, a meg nem állapított tett pedig a bírói Ítélet szempontjából nem létezik; az ilyenre alapított Ítélet tekintetében tehát fenforog a B. P. 385. §-ának 1 a ) pontja szerint meghatározott és a vádlott valamint a védő részéről használt semmiségi panasznak alapú! is vett semmiségi ok, mert nem-létező tettre a büntető törvény rendelkezésének csak téves alkalmazásával mondható, hogy a bűncselekmény tényálladékát állapítja meg; minthogy a másodfokban eljárt kir. törvényszék ismerte fel a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett megállapítandó ama lényeges körülményt, hogy a sértettek eredeti követelése mikor járt le vagy mikor volt lejárandó s hogy forog-e fenn jogsérelem és ha igen: miből áll az és mi által volt előidézve?: ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének a B. P. 437. § ötödik bekezdése értelmében megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni s ezt az eljárt székesiehérvári kir. járásbíróságra kellett bizni. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : a budapesti keresk. és váltótszéknél az Altalános aerogáz részvénytársaság helybeli cég ellen, bej. jun. 19, fsz. jul. > 7, csb. Ipovitz Károly dr., tg. Friedvalszky Sándor. — A szolnoki tszéknél Csekö Lajos mezőtúri gyáros ellen, bej. jul. 30, fsz. aug. 26, csb. Pálka Kálmán dr. tg. Ádám Sándor dr. — A pécsi tszéknél Schwabach Zs. G. helybeli kereskedő ellen, bej. jun. 30, fsz. jul. 21, csb. Makara Iván, tg. Krasznay Miklós dr. — Az aradi tszéknél Zeiner Ignácz helybeli kereskedő ellen, bej. jun. 10, fsz. jun. 26, csb. Schartner Sándor dr., tg. Velcsov Géza dr. — A szombathelyi tszéknél a Vasmegyei gőzsütö és kenyérgyár Stadler és Lichtenfeld helybeli cég ellen, bej. jun. 16, fsz. jun, 23, csb. Prugberger Vince dr, tg. Kassay Gvőző dr. — Az aradi tszéknél Jurincsik János pankotai kereskedő ellen, bej. máj. 24, Isz. jun. 17, csb. Schartner Sándor dr., tg. Domsa György. Pályázatok : A balassagyarmati kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. máj. 23. — A budapesti büntetőjbiróságnál albirói áll. máj. 23. (io5) — Az ilosvai jbiróságnál birói áll. máj. 4. — A hátszegi jbiróságnál albirói áll. máj. 24. — A szabadkai tszéknél jegyzői, esetleg aljegyzői áll. máj. 24. — A szent-ágotai jbiróságnál albirói áll. máj. 24. — A zilahi jbiróságnál albirói áll. máj. 24. — A szegszárdi jbiróságnál albirói áll. máj. 24. — A bácsalmási jbiróságnál birói áll. máj. 24. — A csíkszeredai tszéknél birói áll. máj. 24. — A zombori kir. ügyészségnél al ügyészi áll. máj. 24. — A budapesti keresk. és váltótszéknél két jegyzői, esetleg aljegyzői áll. máj. 2Í-. (106; — A szepesófalusi jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 28. (107) — A szabadkai tszéknél birói áll. máj. 29. — Az eperjesi tszéknél birói áll. máj. 29. THE MUTUAL new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Tisztán a kölcsönösség elvén alapszik. Utánfizetési kötelezettség nélkül. Részvényesei nincsenek. Összes vagyon 1901. év december hó 31-én 1,828,181,200*36 ^n, Biztosítási állomány 1901. dec. 31-én 6,443,021,249'27 frank. Magyarországi vezérigazgatóság: Budapest, IV., Károly-körut 26. Kúriai és táblai értesítések. Kérjük t. előfizetőinket, hogy ismételt tudakozódás esetén a megtudott iktató szdtnot zs irják meg, ne csak a felek neveit. Apatin B. M. dr. 6,196/901. n. e. — Speiser—Kámerer érk. 2.181/901. p. sz. a. előa. Stephanides, n. e. — Kovcsin—Kovcsin érk. 369/902. sz. a. előa. Vaszilievics, n. e. — Zetovits—Zetovits érk. 1,928/902. sz. a. előa. Vaszilievics n. e. -- App.tin G. L. dr. Prigl.-szentiváni árvatár—Graber érk. 666. sz. a. ápr. 29. hh. a zombori tszék ítélete. — Brassó F. J. dr. Benedek—Feiler érk. 1,493/901. v. sz. a. előa. Beck, n. e. — Dárda N. K. dr. Wamoscher—Fischer ápr. 30. rendelv. 4.449/901. sz. a. n. e. — Dáni—Szőr érk. 2,483/902 sz. a. előa. Asztalos n e. — Bősz—Elbing érk. 2,491/902. sz. a. elöa. Illyés Károly, n. e. — Hochmann— Orsz. öns. nem érk. — Besző—Wapperschall (6,60 901 p.) máj. 14. hh. — Gyöngyös P. S. dr. Jáger— THE MUTUAL new-yorki életbiztosító-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Tisztán a kölcsönösség elvén alapszik. Utánfizetési kötelezettség nélkül. Részvényesei nincsenek. Összes vagyon 1901. év december hó 31-én 1,828,181,200*36 ^n, Biztosítási állomány 1901. dec. 31-én 6,443,021,249'27 frank. Magyarországi vezérigazgatóság: Budapest, IV., Károly-körut 26. PAUA8 RÉeZVÉNVT/ÚWA&tO NYOMDÁJA eUC*PS8TEK-