A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - A bányabiráskodásról az uj perrendjavaslatban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 7. számához. Budapest, 1902 február hó 16. Köztörvényi ügyekben. Abból a tényből, hogy a zálogjog bekebelezésének megengedésére vonatkozó nyomtatott szöveg ki nem töröltetett, önként következik, hogy alperes ennek a szövegnek megfelelő kitöltésétől el nem tiltatván, azt a megfelelő telekkönyvi adatokkal utólag jogosan töltötte ki. A nagykikindai kir. törvényszék (4900. jun. 7. 7,618. sz. a.) P. Zsiván, K. Zsiva és T. Isza felpereseknek első magyar gazdasági gépgyár részvénytársaság alperes ellen folytatott zálogjog törlése iránti perében következőleg itélt: Az 1898. évi 5,025. sz. végzéssel a mokrini 4,230. slbi. sz. tjkvben alperes javára 5,400 frt tőke és jkai erejéig bekebelezett zálogjog érvénytelen és köteles alperes tűrni, hogy ezen zálogjog 15 nap eltelte után végrehajtás utján nyilvánkönyvileg kitöröltessék. Indokolás: Felperesek keresetükben előadják, hogy az 1898. évi 5,025. sz. végzéssel a zálogjog 5,400 frt vételár és jkai erejéig a mokrini 423. . . . stb. sz. tjkvkben felvett ingatlanaikra az első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat budapesti cég javára bekebeleztetett. Azonban ezen bejegyzés érvénytelen, mert felperesek beleegyezésüket nem adták, hogy a kérdéses összeg a fenti tjkvekben foglalt ingatlanokra zálogjogilag bekebelezlessék, sőt a bekebelezésről és a biztosítékadásáról szó sem volt. Tanuk erre A. Ly., T. M., B. N, és J. M, akik az ügylet megkötése és az E. alatti aláíráskor jelen voltak. Ezen tanukat szükség esetére kihallgatni kérik felperesek. Kiemelik még felperesek, hogy a jogügylet nemis perfekt és így a vételárról még szó sem lehet. Alperes előadja, hogy a tkvi hatóság bizonyára nem rendelt volna el javukra zálogjogi bekebelezést, ha egy a tkvi rdts. követelményeinek teljesen megfelelő szabályszerű okiratot elő nem terjesztenek, melyben adósok a zálogjog bekebelezését megengedik. Ilyen teljesen kifogástalan okiratot terjesztettek be, melyben alperesek kifejezetten belegyezéjüket adták az iránt, hogy javukra a zálogjog 5,4CO frt tőke és jár. iránt az ő ingatlanaikra telekkönyvileg bekebeleztessék. Alperesek maguk sem kifogásolták a szerződést, nem tagadják, hogy ők azt aláírták, s hogy annak tartalmáról tudomással bírtak. Ennélfogva feltétlenül tudomásuk volt a szerződés tartalmáról s tudták azt, hogy bekebelezési engedélyt adtak, s igy azon kereseti állításuk, hogy bekebelezésről szó sem volt, nemcsak hogy valótlan, hanem nevetséges is. Ha a bekebelezésről szó sem volt, azon állításuk, hogy engedélyt nem adtak, csak ugy volna tekintetbe vehető, ha ők határozottan kijelentették volna, hogy ők bekebelezési engedélyt nem adnak s hogy ők csakis azon feltétel alatt kötik az adásvételi szerződést, ha a véteiárt ingatlanaikra be nem kebeleztelik. A szerződés olyan nyomtatvány kitöltésével köttetett, melyben a bekebelezési engedély is nyomtatva van, minek ellenében tehát felpereseknek kifejezetten kikötniök kellett, hogy bekebelezést — az adás-vevési szerződés határozmányainak félretételével — engedni nem akarnak, ez pedig hogy történt volna, felperesek nem s állítják. Ennélfogva alperes feleslegesnek mondja a felperesi tanubizonyitás elrendelését. Határozottan tagadja alperes, hogy felperesnek tanúi a szerződés kötése és aláírásakor, valamint a vétel tárgyalásakor mindannyiszor jelen lettek volna. Miért nem hivatkoznak felpsresek azon tanukra, akik a szerződést mint ügyleti tanuk aláírták ? Annak igazolására, hogy felpereseknek tudomásuk volt arról hogy bekebelezési engedélyt adtak, hivatkozik alperes a 2. •/. a. csatolt levélre. Tagadja alperes, hogy a jogügylet nem perfekt s igy vételárról szó sem lehet, mert a szerződés mindkét fél által aláírva van. De a 3. '/• alatti levélből kiderül az is, hogy az 1898 évi július 15-én felperesek már javában csépeltettek az alperesek által szállított gépen s igy a kereset beadásának napján 1898. aug 4-én. az ügylet már tartalmilag is perfekt volt. Miután tudták felperesek, hogy mit irtak alá, a keresetet elutasítani kéri alperes. Jelen perben kérdés tárgyát az képezi, hogy felperesek adtak-e engedélyt arra, hogy a zálogjog az eladott gép vételára erejéig telekkönyvileg ' bekebeleztessék és egyáltalán létrejött-e közöttük az a megállapodás, hogy a követelés jelzálogilag biztosittassék. Xem vitás peres felek között, hogy a töröltetni kétt zálogjogi bejegyzés alapjául a XXIV. alatti tanuvallomási jegyzőkönyv mellé •/< alatt csatolt eredeti okirat szolgált, melynek nyomtatott szövegében a jelzálog megjelölésére szolgáló üres hely, a szövegnek irott egyéb részeitől egészen elütő írással van kitöltve. A XVIII. és XXIV. alatt kihallgatott tanuk egyáltalán azt vallották, hogy a szerződés felolvasásánál nem volt szó arról, hogy felperesek jelzálogi biztosítást adjanak a gép vételarára nézve. H. J. ügyleti tanú hit alatti vallomása szerint felperesek nem adtak ahhoz beleegyezésüket, hogy a zálogjog alperes javára bekebeleztessék, mert erről szó sem volt. Tudja ezen tanú határozottan azt is, hogy felperesek is kaptak egy másolatot azon okiratról, amit aláirtak és tanú szerint ebben sincs benn a jelzálog megjelölés. Felperesi képviselő által már a tanúkihallgatás alkalmával felmutatott és XXIV. alatt csatolt ezen másolatban is üresen hagyatott az a rész mely a jelzálog megjelölésére szolgál. A. Ly. tanúnak hit alatti vallomása szerint tanú magyarázta meg felpereseknek a kérdéses szerződés tartalmát, mielőtt azt ezek aláírták volna, és határozottan tudja ezen tanú, hogy a szerződés akkor kitöltve nem volt. Tanú szerint felperesek kijelentették aláírás előtt, — az alperesi megbízott jelenlétében, hogy amennyiben zálogjogi biztosítást követelne felperes a vételár erejéig, ugy inkább visszalépnek a vételtől és nem veszik meg a gépst. Tanú jelenlétében az alperesi megbízott előtt szó sem volt a betáblázásról. Mindezekből azon meggyőződést meriti a kir. törvényszék, hogy felperesek nem kötötték le ingatlanaikat a gép vételárának jelzálogul, tehát alperes a bekebelezés alapjául szolgáló okiratnak azon részét, mely a vételár jelzálogi biztosításáról rendelkezik, a megegyezés ellenére, tehát jogellenesen töltötte ki. Az a körülmény, hogy a kérdéses okirat nyomtatott szövegének az a része, mely a vételár biztosítását tárgyazza, az aláírás alkalmával törölve, keresztülhúzva nem lett, nem szolgálhat arra alapul, hogy az megállapodás ellenére egészíttessék ki. Mindezeknél fogva a kérdéses zálogjogi bejegyzést érvénytelennek kimondani és annak a telekkönyvi kitörlését elrendelni kellelt. A szegedi kir. Ítélőtábla (19 .0. nov. 9. 3,632. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: A per során kihallgatott tanuk vallomását és azt a körülményt, hogy alperes nemis állította, hogy a szerződésnek a vételár telekkönyvi biztosítására vonatkozó része a szerződés kiállításakor ki lett volna törölve, nemkülönben azt a körülményt, hogy a szerződésnek felperesek részére kiszolgáltatott másolatából is hiányzik a jelzálogul szolgáló ingatlanok felsorolása: az 1893: XVIII. t.-c. 215. § a szerint a rendes eljárásban is alkalmazandó 64. §. alapján mérlegelve, a kir. ítélőtábla is tényként megállapítja, hogy a szerződés megkötése alkalmával felperesek a vételárnak tkvi biztosítását meg nem engedték. Ezért, valamint a többi indokok alapján a kir. tszék Ítélete helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1901. nov. 20. 561. sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: H. J. és A. Ly. tanuk azt vallották, hogy a zálogjog bekebelezésének alapjául szolgáló okirat tartalmát felpereseknek megmagyarázták, ebből pedig tényként megállapítandó az is, hogy a magyarázás kiterjedt az okirat egész nyomtatott szövegére és ekként a szerződés keletkezése előtt álló negyedik pontra is, mely szerint alperes felhatalmaztatott arra, hogy a telekkönyvi adatok utólag a telekkönyv megtekintése után tölthesse ki. Az előadottakból és abból a további tényből, hogy a zálogjog bekebelezésének megengedésére vonatkozó nyomtatott szöveg ki nem töröltetett, önként következik, hogy alperes ennek a szövegnek megfelelő kitöltésétől el nem tiltatván, azt a megfelelő telekkönyvi adatokkal utólag jogosan töltötte ki, hogy tehát felpereseknek az az állítása, mintha a szerződés aláírásánál a zálogjog bekebelezésének megengedéséről szó nem volt volna, elfogadható alappal nem bír. Megerősíti ezt különben a zálogjog bekebelezését elrendelő végzés vétele után irt 2. •/. alatti levél is, melyben felperesek akkora vevőtársi W. Ármin a jelzálog bekebelezésről mint kifogás alá nem eső tényről tesz említést; valamint az a további tény is, melynélfogva felperesek figyelemmel a 2. •/• és 4. •/• a. csatolt levelekre a megvett cséplőgépet a zálogjog bekebelezését elrendelő végzés vétele után átvették anélkül, hogy a bekebelezés ellen bármily kifogással vagy fentartással éltek volna. Mindezeknél fogva felperesek azt a kereseti állításukat, hogv a zálogjog bekebelezésére engedélyt nem adtak, a szerződés szövegével szemben nem igazolván, keresetükkel el voltak utasitar.dók stb.