A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 7. szám - Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. Vége. 2 [r.]

Huszonegyedik évfolyam Szerkesztőség V., Rudolf-rakpart 3. sz. 7. szám, Budapest, 1902 február hó 16. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JO (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: lelyben. vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Jogi szakoktatás a bíróság körén belül Irta R. B. dr., Budapesten. — A fuvaros felelőssége. Irta Horváth Ede, sümegi járásbiró. — A végrehajtási törvény 50. és 102. S-aihoz. Irta Székely Miklós dr., rózsahegyi aljárásbiró. — A bányabiráskodásról az uj perrendi javaslatban. Irta Vidéki ügyvéd. — Belföld (M o h a y Sándor, igazságügyi államtitkár. — A közjegyzői kamara közgyűlése.) — Külföld (Az osztrák igazságügyminiszter rendelete a felsőbíróságokhoz az ügyvédekkel szemben való viselkedés és költségmegállapitás tárgyában. I — Nyilt kérdések és feleletek (Utóöröklés érvényesítése. I. Irta L i e b m a n.n Ernő dr, Budapesten. II. Irta K. B. dr, Budapesten. III. Irta Friedmann Oszkár dr, Győrött. — A btk. 400. S-ába ütköző közokirathatnisitást képez-e az, hogy valaki az adós helyett más hasonló nevű egyénnek ingatlanára végrehajtási zálogjogot kebelezlet be s azt később el is árverezteti r Irta V I a j k o v i t s Velimir, Máriaradnán.) — Irodalom (Gy ö ngy ösi József dr: Az országos ügyvédgyülés naplója. — Farkas Lajos dr • A római jog történelme. — L ő w Tibor dr: Das ungarische llandtlsgesetz.) — Vegyesek. M ELLEKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. (Az igazságügyi kormány figyelmébe.) Irta R. B. dr. Budapesten. X ^Vége). } " Az első fejezetben fejtegetettek folyamán láttuk, hogy igazságügyi tisztviselőink nagy átlagának általános jogi képzettsége nem áll a tökély ama magas fokán, amely magasabb fok elérése a fokozatos és általános, de mindenesetre nagy energiát és szorgalmat — az életviszonylatok nem kis számában azonban még önmegtagadást is igénylő képzés folyamán, éppenséggel nem volna nehéz. Gyakran hallható kinevezések alkalmával az a kijelentés, hogy itt vagy amott, szűkebb vagy tágabb kebelben a pályázati kérvények tömkelege dacára sem áll a kinevezés tekintetéből «alkalmas anyagú rendelkezésre és sok esetben épp ez képezi annak az indokolását, ha «idegeneket)) (p. o. ügyvédeket) hoznak be a szervezetbe, kinevezvén őket birákká (esetleg magasabb birákká), ügyészekké stb. Vil ágos, hogy e symptomatikus jelenségekkel szemben az igazságügyi kormánynak az volna feladata: az anyagot általánosságban is alkalmasabbá tenni, hogy a succrescentia kérdése egyszerűbb és eredménye megnyugvást keltőbb legyen Tétetik azonban ez iránt intézkedés ? Nem. A kormányzat az össz, esetleg gyengébb állapotával nem törődik, a sok esetleges selejtes között mégis kikeresi magának az alkalmas, vagy relatíve alkalmas egyest, a többit pedig sorsára hagyja. Alkalmatlan voltuknak ádáz következményeit a meg nem felelőek egyszerűen : tovább viselik. Itt kellene az állapotokon segíteni, a sokszor sokfelé fölmerülő visszásságokat szanálni ! De hogyan ? Szerény néze:ünk szerint tanfolyamok és vizsgálatok által. Jól tudjuk, hogy a théma, melyhez nyulunk, kényes s amit elmondandók vagyunk nem rokonszenves. Ennek dacára is a köz érdekéből végtelen üdvösnek tartanok, hogy az igazságügyi tisztviselő szolgálatának kezdetétől föl egészen táblai bírói kineveztetéseig — hivatalból fokozatosan tudományosan folyton képeztessék tanfolyamok által; elméMegelú'ző cikkek f. é i 5. és C>. számunkban. leti képességéről pedig előmenetelének létalapját képező vizsgálatok letétele által tegyen időnkénti ujabb és ujabb tanúságot. Oroszországban egy császári jogi iskola képezi ki teljesen függetlenül az egyetemektől azokat, akik ott közigazgatási vagy jogszolgáltatási pályára lépnek. Előre bocsátjuk, hogy föltételezzük, nr.szerint a megreformált egyetemi leckerend. a tulajdonképen csak a szabadalmazott semmitevés elpalástolására megteremtett tanszabadság megkorlátozása, szóval a nagyobb ellenőrzés az egyetemeken, elő fogják idézni azt, hogy az absolutoriumot szerzett fiatal embereknek fogalmuk lesz legalább a jogról. Ha tehát ők a majd létesítendő jog és államtudományi államvizsga alapján hivatalba fognak lépni, nem ugy lesznek a jogi fogalmakkal, mint vak a színekkel. Hinni szeretnők, hogy a jövőben nem sejtésekben, de jogi tudásban lesznek gazdagok. A speciális jogszolgáltatási kiképzés első alapját az képezné, hogy az előkészítő szolgálat igen komolyan s lelktösmeretesen volna kezelendő. A hivatali esküt letett joggyakornok egy idősebb s tapasztaltabb a'jegyző, esetleg jegyző gondozásába volna beutalandó, akinek kötelessége volna az első forma megadásáról gondoskodni. * így ennek képezné feladatát arra ügyelni, hogy a szolgálatba lépett a kezelő hivatalok mindegyikén az iktatótól az irattárig keresztül menjen, vagy ő vagy a kezelő hivatali főnökök volnának kötelesek arról gondoskodni, hogy a kezdő tisztviselő az ügykezelési szolgálattal hegyiről tövire megösmerkedjék, megósmerje annak minden csinját-binját. (Hányan szolgálnak, fogalmazási szakbeliek, évek hosszú sora óta s nem tudják, hogy kell egy szereletlen darabot fölszerelni s a különböző kezelési könyvekről, azok hivatása és vezetése módjáról, halvány sejtelmök sincs.) A kirendelt «betanitó» volna köteles arról is gondoskodni, hogy ifjú kollégája az ügyviteli szabályokat keményen megtanulja, ez iránt őt megvizsgálná. Ez az intézkedés az ügyvédjelölt— vagy ügyvédből kinevezett aljegyző — és jegyzőre is á lana. Idegenből, albirótól fölfelé, kinevezettek azonban kötelesek volnának a kezelést önmagok megtanulni, mivel annak alapos ösmeretére a szolgálatban okvetlen szükség van. Ha azután a joggyakornok eme 3—í hét alatt elvégezhető tanulmányát a segédhivatalokban tényleg elvégezte s betanítója meggyőződést szerzett arról, hogy az ügyviteli szabályok intézkedéseivel is tisztában van, erről a hivatalfőnöknek jelentést tenne, aki ekkor a joggyakornok szolgálati beosztását eszközölné. Megjegyzendő, hogy az ilyen alapos bevezető eljárás csak ama joggyakornokokkal szemben volna alkalmazandó, kik írásban köteleznék magokat, hogy legalább 3 esztendőt igazságügyi államszolgálatban töltenek el. Olyanoknak, akik csupán joggyakorlat céljából, rövid időre lépnek be (ügyvédjelöltek), az ily körülményes kiképzés teljesen fölösleges. A joggyakornokkal szemben aztán a továbbiakban az előkészítő szolgálat szelleme betartandó lenne, azaz a törvényszékeknél az összes ügycsoportokban időbeli (és esetleg sorrendbeli) egymásutánban foglalkoztatandó volna, a fővárosban az egyik törvényszéktől (szakbiróságtól) a másikhoz való tranzferálások szigorúan keresztül vitetnének, a joggyakornokok még az ügyészségekhez is megfelelő időre beosztatnának s a járásbíróságok ugyancsak ilyen előkészületi tancsoportok volnának, nem pedig mint ma, amikor a járásbírósághoz kihelyezett csak nehezen s ritkán kerül a központba. Mindama helyeken pedig, hol az ilyen a kiképzés alapLapunk mai ssinraa 12 otctalr* terjetf-