A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Folytatás

44 A JOG értetődőleg : az illető szakra vonatkozó irodalmi jogtudományt is ebbe eleértjük. * * * Mind a most fejtegetettekből az dedukálódik. hogy a gyakorlat sem fokozván részarányosán a kar általános jogi képzését,az általános jogi képzettség hézagos, a tudományos niveautól elmaradó s a tisztviselők semmiképen nem ellenőrizhető privata diligentiájától függő. Szóval magasabb szempontból nézve : nem tökéletes, hanem csak a mindennapi szükségletnek éppen csak stricte megfelelő. Miképen lehetne ezen segíteni, miképen lehetne a tisztviselők tudományosniveauját általánosan — a szervezet minden egyes tagját illetően — emelni: ennek megvitatása képezi éppen jelen eszmecserénk alapgondolatát. (Folytatása következik.) Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra*) Irta FÖVENYESSY LAJOS, tölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. Folytatás.*) A kifogás megváltoztatása. A keresetnek a megváltoztatása nincs feltétlenül megengedve ; de sőt ellenkezőleg csak bizonyos meghatározott feltételek mellett foghat helyt. Ellenben kifogásait az alperes a szóbeli tárgyalás berekesztéséig korlátlanul és bármikor megváltoztathatja. Nem tiltja ezt jelenleg érvényes perrendünk sem és nem tartalmaz erre vonatkozó tiltó rendelkezést 1901. évi javaslatunk sem. A kifogás megváltoztatásának hatása legfeljebb csakis a költségek tekintetében lehet ; ha ugyanis ez által több költség merült fel, azt rendszerint a védő eszközöket ok nélkül változtató alperes lesz kötelei viselni, még nyertessége esetében is. A kifogás elejtése. A kereset letétele egyenlő a pervesztéssel. A viszontkereset letétele az abban érvényesített igény elvesztését vonja maga után. Nem ugy a kifogás letétele. Ugyanis az alperes védekezése nem pusztán kifogásból áll, hanem, mint fentebb már kiemeltük, a kifogáson felül van még a tagadás, beszámítás és viszontkereset, s mindezek nem csupán egyenként, hanem együttesen, de sőt egy védő eszközből több is érvényesíthető egy és ugyanazon perben az alperes által. Mármost, ha a tagadás sikeres, mivel azzal szemben a bizonyításra kötelezett felperes az általa felhozott jogalkotó tényeket bebizonyítani nem tudja, akkor a kétesét már ez okból is elutasítandó, ezen esetben tehát az alperes kifogását, s esetleg kifogásait is bátran leteheti, az ő rá nézve veszélylyel nem jár és nem járhat. Több kifogás közül egynek az elejtése szintén nem járhat veszélylyel akkor : ha a fentartott kifogás a kereset elutasítására még mindig elegendő. A beszámító kifogás és a viszontkereset utján célzott beszámítás elejtése már nem ily tekintet alá esik. Ugyanis, ha az alperes beszámító kifogását elejti, akkor az ezen beszámíttatni kért ellenkövetelése teljes épségében fenmarad, akár pernyertes lett más védelmi eszköze által akár pedig pervesztes lett légyen is. Mert letétele által ezen kifogása, illetve az ezen kifogás alakjában érvényesített ellenigénye érintetlen maradt. Ha azonban az alperesnek tagadás hiján csak egy kifogása avagy kifogás hiján csupán egy beszámító kitogása volt, és ha ezt elejtette, akkor ez a per elveszését vonja maga után, s a felperes pernyertes lesz azon okból, mivel az alperes semmivel sem védekezett. A polgári per tárgya magánjogi igény, azzal a peres felek rendszerint szabadon rendelkeznek ; arról lemondhatnak, másra átruházhatják ; az alperesnek tetszésétől függ, hogy védekezik-e a kereset ellen, vagy nem. Miből következik hogy egyes védő eszközeiről s igy kifogásairól az alperes szabadon lemondhat. A kifogás hatálya tehát lemondás folytán megszűnik. Ez azonban csakis a tulajdonképeni kifogásokra áll ; mert az olyan ellenvetések, amelyek a felperes által érvényesített jogügylet lényeges tartalmának a hiányát emelik ki, pl. *) Megelőző közlemények az 1901. évi i2. és 45. s a f. évi 1. 3 és 5. zámokban. a bérleti .szerződésnek nem volt határozott tárgya, vagy a bérösszeg nem volt megállapítva, nem a kifogások közé, hanem a kereset tényalapjának a tagadása körébe tartoznak. Mert ugyanis a szerződés nincs megkötve, (Magyar általános törvénykönyv tervezete 932. §.) amig a felek minden pontra nézve, mely a szerződés lényegéhez tartozik megegyezésre nem jutnak. Ha tehát az alperes a szerződés megkötését, létrejöttét tagadta, és ha ezzei szemben felperes nem bizonyított, az alperes lényegtelen ellenvetéseinek az elejtése esetén is pernyertes lesz. A kifogás elejtése történhet hallgatag azáltal, hogy az alperes azt egyáltalán nem, vagy nem kellő helyen és időben érvényesiti, vagy nyiltan az által, hogy arról kifejezetten lemond. Ha azonban a kifogás alakja és tartalma szerint önálló jogot is alkot, akkor hatálya csak mint védő eszköz szűnik meg, de fennmarad az alperesnek azon joga, hogy azt mint önálló igényt külön érvényesítse. A pergátló kifogások területén azonban különbség teendő a hivatalból vagy csupán indítványra figyelembe veendő pergátló körülmények köztMert ugyanis hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény fenforgása esetén a per sorsára nézve teljesen közömbös az, mikép az alperes felhozza-e és kivánja-e azt érvényesítem vagytnem. Az tehát, ha az alperes egy ily kifogásról habár nyiltan és kifejezetten lemond is, nem menti meg a pert a megszüntetéstől s felperest a per elvesztésétől. A peranyag rendezése. Az állam törvényeit, a kormányhatóság törvényerejű rendeleteit, a szokásjogot és birói jogszokást ismeri a biró. De nem ismeri a felek által maguk között szerződés elnevezése alatt alkotott okiratokba foglalt törvényeket. Nem ismeri a felek közt létrejött jogi cselekményeket. A peres feleknek képezi tehát a feladatát az, hogy a birót a közöttük történt tényekkel megismertessék, rájuk háramlik az a teher, hogy a ténybeli peranyagot összehordják a biró elé. Da mihi factum, dabo tibi jus. A felek által összehordott ténybeli peranyag rendezése, rendszerbe szedése azonban rnár a biró feladata. Jogában áll ugyan mindenik félnek az általa mérlegbe vetni kivánt és feltárt peranyagot rendszerbe foglalni s ekként bocsátani a biró rendelkezésére, s jogában áll a teleknek a peranyag rendezése tekintetében a bírónak útmutatással szolgálni, és ez a saját jól felfogott érdekükben önónmaguk iránti kötelességök is; egyébként azonban nem kötelesek azzal, mert az a biró feladata. A bírónak kell különbséget tenni a támadó és védő tények közt, a felperes által felhozott tényeket és ezek bizonyítékait ennek, az alperes áltai felhozottakat meg c annak lapiára irni. Neki kell az alperes által felhozottakat és előadottakat osztályozni, rendezni. Kendet tartani és rendszert követr, i a legnagyobb és legelőrelátóbb pervezetés mellett sem lehet ugyan mindig: mert a felek támadó és védő eszközeiket nem rendszeresen, hanem csupán a szükségesnek megfelelő mérvben és módon hozzák tel, azonban a bírónak, aki ugyanolyan természetű perben már többször eljárt és itélt, ismernie kell a hasonlótárgyu per főbb alkotórészeinek a természetét, ismernie kell a per lebonyolodásának szabályait, amely ismerete a peranyag rendezésében jelentékeny segítségére lesz. A kif°gás minősítése. A megtámadott és védekező alperes előterjeszti és felhordja a maga védelmét a biró előtt. Felhordja pedig, és különösen felhordja az ügyvédi képviseletet igénybe nem vevő fél, a legpéldásabb össze-visszaságban s a legzürtebb-zavartabb módon. A bírónak fogja aztán leiadatát képezni ebből a khaoszból kiválasztani, hogy mi az elismerés, beismerés, tagadás és kifogás. De feladatát fogja képezni a felhozott kifogás precizirozása. ténybeli és jogi alapjainak, valamint az arra alapitható kérelemnek a minősítése is. Mennél inkább gondot fordit erre a biró és mennél inkább képes ebbeli feladatának megfelelni, annál könnyebb lesz helyzete a bizonyitó eljárás folyamán s annál bizonyosabb lehet abban az általa is óhajtott eredményben, hogy az igazságot nem ismerte félre, hanem érvényre juttatta.