A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Igazolás az 1893: XVIII. t.-c 8. §-ának esetében - Törvényalkotás

A JOG 19 nap alatt leendő teljesítésére hivja fel. (Budapest, 1901. június 26 68,601/1901. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését annyibanamennyiben kimondotta, hogy a díjtartalék külföldi államp ipirokban el nem helyezhető', megváltoztatja és ennek az intézkedésnek helyét nem találja; mégis az elsőbiróságnak azon rendelkezését, mely szerint folyamodónak 68,601/1901. sz. bejelentését tudomásul nem vette, helybenhagyta. Indokok: Az elsőbiróságnak a fentebbiek szerint megváltoztatott fentebbi intézkedését azért kellett megváltoztatni, mert a kereskedelmi törvény 456. §-ának 2. pontja belföldi és külföldi állampapírok közt megkülönböztetést fel nem állítván, e tekintetben a bíróság sem tehet megkülönböztetést. Ellenben az eljáró bíróságnak azt az intézkedését, mely által felfolyamodónak az 58,601 1901. sz. bejelentését tudomásul nem vette, azért kellett helybenhagyni, inert a módosított alapszabályok XXV1I1. pontjában, valamint az 51,605 886. sz. bejegyzést rendelő végzésben felsorolt mindazon papírokban, melyek nem állampapírok vagy állami kamatbiztositást élvező vállalatoknak elsőbbségi kötvényei, jelesül: városi, megyei, helységi, községi vagy iskolakerületi kötvényekben, valamint fizetésképes intézeteknek kötvényeiben a kereskede.mi törvény 456. 2. pontja értelmében, mely törvénypont a kereskedelmi törvény 461. i;-a értelmében a külföldi társaságokra is alkalmazást nyer, a díjtartalék el nem helyezhető; továbbá: mert a kereskedelmi törvénynek 461. §-ában felhívott 211. §2 pontja szerint a külföldi társaságnak az itteni üzlete folytatására szánt tökéje a belföldön levén elhelyezendő, a jelzálog fogalmához és természetéhez képest is a díjtartalék külföldi ingatlanokra adott és jelzálogilag biztosított kölcsönökben sem helyezhető el; végül: mert az 51,605 886 sz. végzéssel történt bejegyzés ténye a törvény idézett rendelkezéseivel szemben nem állapit meg szerzett jogot arra nézve, hogy a díjtartalék más, mint a törvényben tüzetesen felsorolt értékekben helyeztethessék el. (Kelt Budapesten, 1901-ik évi október hó 24-én. 30,77'1901. v. sz.) A fizető forgató, előzői ellen a v. t. 51. §-a szerinti összegekért nem felelős, hanem visszkereseti joga terjed ki az 51. sj-ban meghatározott összegekre, amelyek közé a fizető forgató által fizetett perköltség nem sorozható, mert ez nem az anyagi váltójogból, hanem a visszkereső felperes saját mulasztásából származik. A nagykanizsai kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1900. dec. 20. 8,446. sz. a.) A. József felperesnek G. Jakab I. r. S. és S. cég II. r., K. J. és S. József III. és IV. r. alperesek ellen folytatott 332 K. 79 fill. töke és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetének további 35 K. 80 f. megtérítése iránti részével elutasittatik stb. Indokolás: Alperesek a kir. Ítélőtáblának 1,973/1900. sz. végzésével elrendelt tárgyalásra 7,751/900. sz. a. kitűzött határnapon nem jelentek meg, jóllehet a kézbesítési vevény tanúsága szerint szabályszerűen megidéztettek. Ennek a mulasztásnak a ptr. 111. §-a szerinti jogkövetkezménye abban áll, hogy a kereseti ténybeli előadás, nevezetesen az valónak tartandó, hogy felperes kifizette azt a 35 K. 80 fii. korábbi perköltséget is, amely a korábbi váltóbirtokos délzalai takarékpénztár részvénytársaság részére a 3,558/1900. sommás végzéssel megállapittatott. Csakhogy ebből a tényállásból a kereseti követelés megitélendősége csak abban az esetben következik, ha a tényállás a kereseti jogot a mindenkor hivatalból alkalmazandó anyagi jogszabály szerint kellően meg is állapítja. Ezt az elvet alapul véve : minthogy a fizető forgató az előző ellen csak a vt. 51. §-a szerinti összegekért s ezek közt azokért a költségekért felel, melyek magából az anyagi váltójogból folynak; minthogy továbbá a korábbi per költségeit a felperesnek nem az anyagi váltójog alapján, hanem az ottani perveszteségnek eljárási jogi következményéül kellett kifizetnie: a felperesnek a kérdéses költségek iránti váltói visszkeresete, az alperesnek meg nem jelenéséből vélelmezett ténybeli beismerése dacára, sem ítélhető meg. A pécsi kir. ítélőtábla 1901. jan. 22,12(1. sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja és alpereseket arra kötelezi, hogy a 4,613/p. 1900. sz. a. kibocsájtott sommás végzésben kötelezett 281 K. 94 fii. tőkén ennek kamatán váltódiján, és a perköltségen kivül még 35 K. 80 fill-t, mint a 3,558'p. 1900. sz. végzéssel megállapított sommás végzésbeli költségeket stbit megfizessen. Indokok: felperes, mint a kereseti váltó forgatója, a váltónak magához váltásával a délzalai takarékpénztár részvénytársaságnak, mint a váltó birtokosának nem csak az anyagi váltójogból származó, hanem a váltó peresitése körül felmerült összes öltségeket is fizetni tartozott. Tekintve már most, hogy alperesek szabályszerű megidéztetésük dacára a kitűzött tárgyalási hasárnapon meg sem jelentek és tekintve, hogy az 1876: XXVII. f-c. valamint a váltóeljárás tárgyában 1881. évi 2,851/1. M. E. tz. a. kibocsájtott igazságügyminiszteri rendelet a tekintetben, sogy ezen költségek a váltóeljárás keretén belül nem érvényesíthetők, semmi rendelkezést nem tartalmaz s ekként arra nézve, hogy a felperes a váltó korábbi peresitéséből származó költségek iránti keresetével a nem védekezett alperesekkel szemben az 1868: LIV. t.-c. 111. §-a ellenére elutasittassék, semmi törvényes alap nincsen, miértis alpereseketa 3,558/890. sz. sommás végzéssel megállapított, felperes által az eredeti váltó toldalataira vezetett nyilatkozat szerint kifizetett 35 K. 80 fill. sommás végzésbeli stb. költség megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1901. dec. 30-án 508. sz. a.) által a másodbiróság ítélete, mely a váltóeljárási rendelet 36. §-a értelmében I., III. és IV. r. alperesek részéről is lelebbezettnek tekintetik, megváltoztattatik és az elsŐDiróságnak a felperest a 35 K. 80 fii. összegre nézve keresetével elutasító ítélete hagyatik helyben a benne felhozott indokok alapján, mindazonáltal az indokoknak oly kiigazításával, hogy a fizető forgató, előzői ellen a v. t. 51. §-a szerinti összegekért nem felelős, hanem visszkereseti joga terjed ki az 51. §-ban meghatározott összegekre, amelyek közé a fizető forgató által fizetett perköltség nem sorozható, mert ez nem az anyagi váltójogból, hanem a visszkereső felperes saját mulasztásából származik. Bűnügyekben. Vádlott a rendöröknek nevét meg nem mondotta, azok felhívására a községházahoz bemenni nem akart s ellőállitását az által akadályozta, hogy a kocsijával elhajtott s a rajta ülő Sz. A. rendőr felé a jobb kezében tartott nádvágóval csapkodott. Ez a tényállás azonban a btk. 165 §-ban meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettének minden alkotó ismérvét ki nem meríti, mert vádlott a rendőröket msg sem érintette, személyük ellen tehát erőszakot nem használt, az a tény pedig, hogy a nádvágóval Sz. A. felé csapkodott, veszélyes fenyegetésnek nem vehető. Az újvidéki kir. törvényszék (1900. dec. 29-én 5,876. sz. a.) által J. Márkó vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszok bűntettében, melyet az által követett el, hogy 1899. évi nov. 8-án a kovili réten nádlopáson tetten éretvén, a hivatalos eljárásban megjelent Sz. Antal és B. Mihály rendőröknek, akiknek felhívására nevét megmondani s őket a községházára követni nem akarta, ellenszegült s Sz. Antal rendőr felé, aki ezért kocsiját a községházára behajtani akarta, nádvágóval a kezében csapkodott s a lovak közé v?gva, őt a kocsiról leugrani kényszeritette s igy hivatalos kötelességének teljesítésében erőszakkal akadályozta s ezért a btk. 165. és 169. §-ai alapján 8 hónapi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre köteleztetik. Indokok: A Sz. Antal, B. M., G. K. és G. F. tanuknak mindenben egyező vallomása nyomán minden kétséget kizáróan az a tényállás nyert igazolást, hogy 1899. évi nov. 8-án G. Károly és G. Fülöp ama panaszára, hogy nádjukat a kótyi rétben egy szerb ember lopja, Sz. A. és B. Ál. rendőrök a lopás megakadályozására kirendeltetvén, ezek J. Márkó vádlottat tényleg a nádlopáson rajta érték, aki felhívásukra sem nevél megnevezni, sem a rendőröket a községházára követni nem akarván, Sz. A. rendőr vádlottnak kocsiját és lovait a községházára behajtani akarta, de abban őt vádlott megakadályozta az által, hogy a lovak elé állott, midőn pedig Sz. A. és G. F. a kocsira ültek, hogy azt majd ;gy behajthassák, vádlott is felugrottá kocsira s a lovak közé csapott s a jobb kezében levő nádvágóval Sz. A. rendőr felé csapkodott, úgy, hogy Sz. Antal kénytelen volt a kocsiról leugrani s mert kiáltására vádlott a lovakat meg nem állította, szolgálati fegyverével vádlottnak egyik lovát lelőtte. Ezen valónak elfogadott tényállás szerint tehát bizonyítva van, hogy vádlott a hatóság közegeit hivatali kötelességük teljesítésében erőszakkal akadályozta, s minthogy az a cselekménye vádlottnak a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettének tényálladékát alapítja meg, ebben őt bűnösnek kimondani s enyhítő körülményekül véve büntetlen előéletét s hogy lovának elvesztése által érzékeny kárt szenvedett, a rendelkező rész értelmében fenyíteni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1901. márc. 22-^n 767. sz. a.) által az első fokú biróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó része a Bp. 385. §. 3. pontja alapján megsemmisíttetik és vádlott a btk. 92. §-ának alkalmazásával 2 havi fogházra Ítéltetik s ennél fogva cselekménye a btk. 20. §-ához. képest hatóság elleni erőszak vétségének tekintetik. Egyben a mellékbüntetésképen alkalmazott hivatalvesztés mellőztetik. Egyebekben a kir. tszék ítélete helybenhagyatik. Indokolás: A cselekmény véghezvitelénél kifejtett erőszak kisebb fokára tekintettel, az elsőbiróság által a vádlott javára felhozott enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, hogy ezek a btk. 92. §-ának alkalmazását tették indokolttá. Ez alapon, minthogy az elsőbiróság a btk. 92. §-át feltételeinek fenforgása dacára nem alkalmazta: Ítéletének ezt a részét a Bp. 423. §-ának második bekezdése szerint a btk. 385 §. alapján megsemmisíteni kellett stb. A m. kir. Kúria 11901 december 19-én 7,772. sz. a.) által vádlott semmiségi panaszának hely adatik, mindkét alsófokú biróság Ítélete a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján megsemmisíttetik s J. Márkó vádlott a hatóság elleni erőszak büntette miatt az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok: A kir. ítélőtábla valónak logadta el azt a tényt, hogy vádlott 1899. nov. 8-án a rendőröknek nevét meg nem