A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Igazolás az 1893: XVIII. t.-c 8. §-ának esetében - Törvényalkotás

18 A JCG Az, hogy a nő az együttélés megszakítása után a házassági hűséggel össze nem egyeztethető életmódot folytatott-e, a per eldöntésere lényeges befolyással bir, mert ha a tények erre nézve megállapittatnak, jelesen, hogy felperes más férfiakkal éjjeleket áttivornyázott, más férfiúval szerelmi viszonyt folytatott, más férfiúval nemileg közösült, esetleg betegsége más férfiakkal való nemi közösüléséből származott, a fennálló biroi gyakorlaton alapuló jogszabálynál fogva felperes tartásra igényt jogosan nem támaszthat, és e részben felperesnek nem szolgálna mentségére az, hogy alperes maga is más növel a közerkölcsiségbe ütköző életmódot folytat. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901 nov. 14. I. G. 371 1901 l.polg. sz. a.) Hajtsch Dezső dr. ügyvéd által képviselt M.Jánosné P. Jolán kéményseprőnek neje budapesti lakos felperesnek, Brünauer Bálint dr. és a felülvizsgálati tárgyaláson Erdős Kálmán dr. ügyvéd által képviselt M. János kéményseprőmester, egri lakos alperes ellen ideiglenes női tartás iránt az egri kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő végzést hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik, és ez a bíróság tárgyalás tartására a tényállás szabályszerű megállapítására s az összes költségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok • Alperes a felebbezési bíróság ítéletét eljárási és anyagi jogszabályok sértése miatt a S. E. 185. § a és c) pontjai alapján támadta meg. A felebbezési bíróság ítéletében azt a jogálláspontot foglalta el, hogy ha a házasfél a másiknak korábbi vétkét megbocsátja és a házassági együttélést visszaállítja is, amennyiben a vétkes fél korábbi magaviseletét újra folytatja és a későbbi elhagyás közvetlen oka nem is volt oly súlyos, hogy az magában elégségesnek volna tekinthető, — ezt mégis jogos oknak kell az elhagyásra tekinteni, ha abból a sértett házasfél azt következtetheti, hogy a másik fél korábbi, az elhagyásra jogos okokul szolgák tetlegességeit és bántalmazásait folytatni fogja, és hogy e tekintetben a helyzet javulni nem fog. Alaptalan ugyan alperesnek eme jogi álláspontra vonatkozólag emelt az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az 1899 évi nagypénteki esetnek jogos elhagyási ok gyanánt mérleg lésénél a korábbi elhagyási okokat is, holott azok a birói gyakorlat szerint megbocsátottaknak tekintendők, mérlegelése tárgyává tette, mert a birói gyakorlat a férj tartási kötelezettsége megállapításánál oly megelőző tények, amelyek után a házassági együttélés tovább folytattatott, a később megújuló sérelmes magaviseletnél szintén mérlegelhetök. Azonban a felebbezési bíróság' tényként megállapítván azt, hogy alperes 1899 évi nagypéntek napján felperessel újból civódást kezdve, ez alkalommal felperesnek késsel neki ment, mire felperes néhány nappal később alperes távollétében, dolgait pakolva a közös háztartást elhagyta és megállapította tényként azt is, hogy alperes 1899. évi július hó óta G. Piroskát vette magához, ezzel azóta közös háztartást folytat és eme nőnek 1900. évi július hóban gyermeke is született, azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy alperes, aki korábban felperes részéről indított, de megszüntetett házassági váló pert is 1899. június 13-án megindította, ezek által a házassági együttélés visszaállítását lehetetlenné tette. Minthogy az ekkép megállapított tényállás mellett a házasegyüttélés megszakítására alperes sérelmes viselkedésére vezethető vissza és felperesnek alapos oka van, a közös háztartásba való visszatérésnek megtagadására, felperes jogosan támaszthatna ugyan igényt arra, hogy alperes neki tartásdijat fizessen; azonban alperes ezzel szemben azzal is védekezik, hogy felperes a tartáshoz való igényét, ha erre joga volt is, elvesztette az által, hogy a különélés óta erkölcstelen életet él. E tekintetben a felebbezési biróság bizonyítottnak vette ugyan a 2. és 3. alatti kórházi kivonatokkal, hogy felperes 1899. évi szeptember 18-tól 28-ig a Budapest fővárosi Szent István kórházban kankós méhbél-hártyalobban ápoltatott s igy bujakóros betegségben szenvedett, de ezt a tényt a szakértő orvos véleménye alapján nem fogadta el bizonyítékul arra, hogy ez a betegség más férfival való közösülésből származott volna és az alperes részéről annak a ténynek, hogy felperes éjjeleket férfiakkal attivornyázott, bizonyítására felhívott tanuknak kihallgatását azért mellőzte, mivel arra a jogi álláspontra állott, hogy a kereset elutasítására jogos okul nem szolgálhatna az, ha tényként megállapítható volna is felperes emiitett betegségének közösülésből származása és felperesnek a közerkölcsiséget a házassági hűséget sértő életmódja, mivel alperes idegen nővel lépvén életközösségre, felp2restó'l a házassági hűség megőrzésére már számot nem tarthatott. De a felebbezési biróság ítéletének ez a jogi álláspontja nyilván téves, és ebből folyólag a biróság lényeges eljárási jogszabályt is sértett, mert az, hogy a nő az együttélés megszakítása után a házassági hűséggel össze nem egyeztethető életmódot folytatott-e, a per eldöntésére lényeges befolyással bir, mert ha a tények erre nézve megállapittatnak, jelesen hogy felperes másférfiakkal éjjeleket áttivornyázott, más férfiúval szerelmi viszonyt folytatott, más férfiúval nemileg közösült, esetleg betegsége más férfiakkal való nemi közösülésből származott, a fennálló birói gyakorlaton alapuló jogszabálynál ^fogva felperes tartásra igényt jogosan nem támaszthat, és e részben felperesnek nem szolgálna mentségére az, hogy alperes maga is más nővel a közerkölcsiségbe ütköző életmódot folytat. Ezekből kilolyólag pedig a felebbezési biróság az alperes részéről lényeges tények bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását jogszabály sértésével mellőzte. Ez okokból a per érdemi eldöntésre ez által nemiévén alkalmas, a S. E. 204. §. alapján a felebbezési biróság ítéletét feloldani, és a további eljárást a rendelkező rész szerint elrendelni kellett. E feloldó végzés következtében alperes egyéb panaszai tárgytalanokká váltak. A felülvizsgálati eljárás költsége a peres felek részére ezúttal csak megállapítandó volt, a hozandó uj határozatra tartozván annak eldöntése, hogy azokat melyik peresfél köteles viselni. E költség megállapításánál a felperes válaszirata figyelembe nem vétetett, és ennek tejében az alperes ügyvéde részére sem volt dij és kiadás megállapítható, azért, mert a válaszirat a S. E. 194 §. szerint a tárgyalási időköz első felében nyújtandó be; márpedig a tárgyalást rendelő végzés felperes ügyvédének a szabályszerű vétív szerint 1901 évi október 4-én kézbesittetvén, és a tárgyalás napjáig tartó határidő 40 napból állván, a csak 1901. november 1-én beadott válaszirat beadási határideje október 24-ével letelt, és igy elkésett. Az elkésetten beadott válasziratért pedig dij és költség meg nem állapitható. Az 1894 : XVI. t.-c. 69. §-a értelmében még oly esetben is, midőn több vagy egy előzetes hagyaték tárgyalásáról van szó, mindenik hagyaték tárgyalására fenn van tartva az arra nézve az idézett törv.-cikk 8. §-ában megjelölt biróság illetékessége és csakis az érdekeltek között létrejött előzetes megállapodás esetén egyesíthető a különböző hagyatékok tárgyalása az illetékes bíróságok valamelyikénél. A m. kir. Kúria (1901. dec. 6-án 6,693. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely néhai P. Józselné, K. Anna, R. Antalné, K. Katalin és K. Eva hagyatéki ügyében a módosi kir. jbiróság 1901. okt. 29-én 1900. ü 432/8 sz. a. kelt jelentése szerint, a nevezett kir. jbiróság és a dettai kir. jbiróság között felmerült, a következőleg határozott: Néhai P. Józsefné K. Anna örökösödési ügyére nézve a dettai kir. jbiróság, — R. Antalné K. K. es K. Éva örökösi ügyeikre nézve pedig a módosi kir. jbiróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: Jelen esetben mindkét örökhagyó után különböző örökösök jelentkezvén, az örökösök és ezek örökjoga között kapcsolat nincsen, a különböző hagyatékok között csupán annyi összefüggés van, hogy ugyanazon egy tjkvben felvett ingatlanból illet meg mindenik örökhagyót egy-egy meghatározott tulajdon járar.dóság, ami jogi szempontból külön ingatlannak tekintendő: minthogy pedig az 1894: XVII. t.-c. 69. §-a értelmében még oly esetben is, midőn több vagy egy előzetes hagyaték tárgyalásáról van szó, mindenik hagyaték tárgyalására fenn van tartva az arra nézve az idézett törv.-cikk 7. §-ában megjelölt biróság illetékessége és csakis az érdekeltek között létrejött előzetes megállapodás esetén egyesíthető a különböző hagyatékok tárgyalása az illetékes bíróságok valamelyikénél, ennél fogva törvényes jogalap arra nézve nincs, hogy a jelen esetben a különböző járásbíróságok területén lakott örökhagyók hagyatékára nézve egy biróság jelöltessék meg illetékesnek, hanem mindenik járásbíróság megtartja a saját területén lakott örökhagyó utáni örökösödési eljárásra az 1894: XVI. t.-c. 7. §-án alapuló illetékességét, mely alapon P. Józsefné, K. A. hagyatékára, kinek utolsó rendes lakhelye Gattaján volt: a dettai, R. Antalné K. K. és K. Éva volt surjani lakosok hagyatékára a módosi kir. járásbíróságot kellett illetékesnek kimondani. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Külföldi életbiztosító társaságok díjtartaléka külföldi állampapírokban is helyezhető el. Ellenben jelzálogokban való elhelyezésnél csak belföldi ingatlanokra szóló jelzálogok tekinthetők törvényeseknek. A keresk tv. 456. S. magyarázata A bpesti kir. kerekedeimi és váltótörvényszék. A kereskedelmi törvény 456. §. 2. pontjának bekezdése, mely szerint az életbiztosítással foglalkozó társaságok díjtartaléka záloglevelekben, állampapírokban, állami kamatbiztositást élvező vállalatok elsőbbségi kötvényeiben helyezhető el, a dolog természeténél fogva ugy magyarázandó, hogy a biztosító társaságok belföldi üzletek után a díjtartalékot csak a magyar állam állampapírjaiban, magyarországi záloglevelekben és magyar állami kamatbiztositást élvező értékpapírokra adandó kölcsönökben helyezhetik el. Ennek a követelménynek azonban a folyamodó társaság által az 50,302. 1886. sz. kérvényben tett bejelentés azért nem felel meg, mert ezen bejelentésből nem tűnik ki, hogy mely állam vagy város értékpapírjai, kötvényei vagy záloglevelei értendők, mely hiány miatt az irányban való tévedésre szolgáltathat alkalmat, hogy a Magyarországon kötött biztositások díjtartalékai külföldi államok értékpapírjaiban, kötvényeiben és zálogleveleiben is elhelyezhetők: ez pedig meg nem engedhető. Miértis a kir. törvényszék ezt a bejelentést tudomásul nem veszi, hanem a kereskedelmi törvény 454 § a értelmében leendő közzététel végett a f. é. 44,916. sz. meghagyásnak 15