A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. 1. [r.]

A JOG 35 vizsga egy ellen. Mindkettő egyforma jogositványnyal s egyformán előr. segítő erővel ! A jogi doktor ugyancsak három esztendei joggyakorlatot köteles kimutatni birói vizsgái terminust kérő folyamodványában. Rámutatunk arra a \isszás helyzetre is, hogy a jogtudományi államvizsgát egy birói pályára már eleve készülő ifjú, az absolutorium birtokában quasi azonnal is leteheti (s igy esetleg még normális körülmények között is : 22 esztendős korában — ha nagy szerencséje van, — például vidéken aljegyző lehet), mig a másik oldalon igen jól kell már aránylag annak a fiatal embernek összeszednie magát, aki az absolutorium elnyerésétől — egy évre, doktori oklevelet akar magának haza vinni, i'l ermészetes^n vannak csekély számú kivételek, kiknek nem kell egy esztendő sem, de államszolgálatban állóknál, kiknek legmunkásabb 6—7 órája a hivatalé, csak vajmi ritkán). Közbevetőleg megjegyezzük, hogy éppen ebbe az időbe: a 21-ik év és rendesen a 24-ik év közé esik a katonai szolgálati év is. Az állami szolgálatban alló fiatal embert erre az esztendőre: «a katonai szolgálat idejére» ugyan szabadságolják. Ez az esztendő neki azonban, bár mint szolgálati idő a nyugdíjigény tekintetéből számításba jön, az előkészítő szolgálat tekintetéből csak aránylag igen csekély részben tudatik be. Ez a gyakorlati kiképzés szempontjából igen helyesen van így, de egy fiatal ember haladásának szempontjából nézve a dolgot, a katonai szolgálati év elveszett idő, ha pedig az államszolgálatba lépés, mint az szintén gyakori eset, az egyévi önkéntesség lefolyása után következett be, ez a későbbi xkezdés» — az egy évvel idősebb pályakezdő szempontjából a «haladása chance-ainak határozottan árt. (Nem lehet rossz néven venni senkitől s az nem minősiti még az illetőt stréberré, ha megvan az az igyekvése, hogy lehetőleg mentül fiatalabb korban mentül magasabb hivatali fokot érjen el. Ez az igyekezet lehet emberi gyengeség, mert alaprugója gyakorta a hiúság, de emberi, természetes és mindennapos). Ez a másik fajtája tehát a birói kvalifikációnak: jogi doktoratus és birói vizsga. Ez a leggyakoribb m a az igazságügyi kormányzat ama irányánál fogva, mely ezen kvalifikáció megszerzését kívánatosnak tartja. A 3-ik kevésbbé gyakori formája a birói képesítésnek : az ügyvédi vizsgálat. Az ilyennel bírók rendesen az ügyvédjelölt kből állami szolgálatba lépett fiatal emberek sorából kerülnek ki. (Az, hogy aki joggyakorlatát a bíróságnál kezdette, mint joggyakornok időközben éppen az ügyvédi vizsga letehetése céljából ügyvédi, ügyvédjelölti gyakorlatra mehessen ki, oly technikai akadályokba ütközik s ugy a minisztérium, mint a kamarák részéről oly nehézzé tétetik, hogy alig tudunk reá precedenst. Az illetőnek direkt le kell mondania a joggyakornokságról : egy ügyvédnél, mint kamarailag bejegyzett ügyvédjelölt, az előirt 1^ esztendőt, vagy ha már előbb volt ügyvédnél mint ügyvédjelölt : az 1£ esztendő kompletirozásához szükségelt időt ki kell tölteni s ezután, ha még ezután is kedve tartja szolgálni, újból folyamodnia kell a kir. tábla elnökéhez joggyakornokká leendő kineveztetése végett. S itt még az a furcsaság is megeshetik, hogy az újból kinevezett joggyakornok, ha a létszám visszonyai éppen ugy hozzák magokkal, második kineveztetése után egy ideig, mint díjtalan joggyakornok fog működni, noha lemondása idején — minden valószmüség szerint már segélydijas volt. Az sem utolsó hátrány az ilyen eljárást követő fiatal tisztviselő szempontjából, hogy lemondása előtt eltöltött szolgálatát egyáltalában be nem számítják. Az ügyvédjelöltek helyzete ebben a tekintetben sokkal rationalisabb; ők, szervezeti szabályaik szerint, beszámítható joggyakorlatuk fele idejét a bíróságnál is eltölthetik). Az ügyvédi oklevéllel biroknak van meg a legnagyobb s legváltozatosabb jogi előiskolájuk, t. i: ügyvédnél eltöltött \\ — esetleg több — esztendő s 3 évi joggyakorlat: az első jogtudományi szigorlattól — illetve a kamaránál történt bejegyzés napjától számítva. Es megvan továbbá azon nyugodt öntudatuk, hogy az állami szolgálatból esetleg az idők folyamán szükségessé válható kilépésük alkalmával, az ezután választandó pálya tekintetében nem iesznet nehézségeik, hanem meglevő ügyvédi diplomájuk alapján, bármely kamara területén bejegyeztethetik magokat. Az ilyen kvalifikációval bírók — éppen ennek tudatában — sokkal nyugodtabban, de viszont önérzetesebbe n is szolgálhatnak, mint azok, akiknek az ügyvédi oklevelet még csak az esetleges kilépés (nyugdíjazás) után kellene, sokszor már az előre haladott kor következtében is előálló nagy fáradsággal megszerezni. (Tudunk is reá eseteket, hogy a k t i v szolgálatban álló birák tették le a 3 évi birói gyakorlat jogalapján bölcsen előre látó u. n. «passzióból» az ügyvédi vizsgát). * A most részletezett vizsgákon kivül egyéb, sem elméleti, sem gyakorlati vizsgát igazságügyi államszolgálatban álló egyén életében sohasem tesz. A birói vizsgának cime egyébként «gyakorlati», nem tulnagyjjogosultsággal,— mert ez is úgymint az ügyvédi vizsga: a gyakorlatban elméletivé alakult. «Hála Isten végeztem,— kiált föl az ifjú tisztviselő a birói, vagy ügyvédi vizsga letétele után. miattam a tankönyvek akár többet ne is létezzenek!» — s az egész elméleti könyv-collectiót vagy a könyves polc egy eldugott sarkában helyezi el, vagy az antikváriushoz vándoroltatja őket. Vizsgáljuk, hogyan folyik tehát a tisztviselő továbbképzése? — mert az csak nem vehető zsinórmértékül, hogy az ekkép a vizsgák tisztító fürdőjéből kikerült tisztviselő a jogi tudás magasságaiba került ! A továbbképzés ; 1. elméleti részét fejleszti a magánszorgalom: törvények, elméleti, külföldi munkák tanulmányozása, hazai jogai szaklapoknak, főleg a fejlődő joggyakorlat szempontjából, szorgalmas és szakadatlan olvasgatása, 2. gyakorlati részét : a) az előkészítő szolgálat s b) a gyakorlat. Az ezen fejtegetések során általában alkalmazott vázlatos modorban vessünk néhány futó pillantást a jogi továbbképzés eme most fölsorolt mindegyik válfajára. 1. A magánszorgalom. Rendkívül tág fogalom, mint a szorgalom általában : az egyiknek szorgalmas az, ami a más szemében a lustaságnál csak egy szemérnyivel is több. Továbbá a legellenőrizhetlenebb dolog. De ha meg is van, ha tegyük föl, az a bármelyik rangfokozatban is álló igazságügyi tisztviselő érez is magában vágyat, tudományos látókörét tágítani, — csekély, dicséretes kivételtől eltekintve, — eme érdeklődése aligha lehet általános, a jogtudomány mindenféle ügyágazataira kiterjeszkedő, hanem rendesen arra fog szorítkozni, hogy a saját speciális tárgyát, vagy kedvenc stúdiumát illetőleg, gyarapítsa ösmereteit. Ezen a magánszorgalmon alapuló továbbképzés tehát a legjobb esetben sem lesz univerzális. Kifejezésre fog ez jutni az igazságügyet érintő törvények tanulmányozásának szükségét illetőleg is. A legszorgalmasabbak fogják lapozgatni a jogi szaklapokat is, fogják talán olvasni a benőnk ösmertetett jogeseteket is, hanem a zöme aligha. A fiatal tisztviselőt a jogeseteknél sok más, a szolgálattal legkevésbbé összefüggő dolog fogja jobban érdekelni, az öregebbeket s öregeket meg m á r nem érdeklik, a k özöm bősek és elkeseredettek (s nem csekély ezeknek a száma) pedig jogi tudások gyarapítására vajmi keveset gondolnak. Látni való ebből, hogy magánszorgalom utján csakis az képezi tovább magát, akinek véletlenül kedve van hczzá s az igazságügyi tisztviselő az összes rangfokozatban fényes elméleti tudás s a «felesleges törvények)) ismerete nélkül éppen ugy (sőt sokszor talán jobban) prosperálhat és léphet elő, mint az, ki a hazai s külföldi judikatura által saturálva van s akire sokszor nem bókként sütik ki, hogy «elméleti férfiu». 2. Vessünk ezek után néhány pillantást a tisztviselő gyako rlati továbbképzésére. a) Az előkészítő szolgálat. Köztudomás u, hogy a fiatal köztisztviselő azon szolgálati ideje, melyet az a bírói állásra minősítő vizsgálat letételéig eltölt, az előkészítő szolgálati idő. Sokkal ismertebbek az előkészítő szolgálat szervi határozmányai, semhogy itt azok ösmertetésébe, vagy fejtegetésébe bocsátkoznánk. Jelen sorok célja csupán az : eme intézmény egynémely visszás állapotára egy-egy fénysugarat vetni. Az előkészítő szolgálat minősége s egész szervezete, ugy mint azt a birói ügyviteli szabályok s egyéb szigorúan e kérdés alá tartozó rendeletek szabályozzák — a mai formájában sem éppen rossz, csak az a hibája, hogy a rendeletet nem veszik elég komolyan, azaz magyarán szólva : be nem tartják. S ha be is tartják, a legtöbb esetben nem tartják be pontosan s a rendelet szellemében. Mi az előkészítő szolgálat ideális célja? 1*