A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. 3 [r.]

Az, hogy a fiatal tisztviselő végig vezettessék a jogszolgáltatás minden szakában, ágában és csoportjában ugy. hogy mire előkészítő szolgálata letelt, a gyakorlati jogalkalmazás minden lehető ága tekintetében tisztában legyen ; vagyis, hegy a minősítő vizsgálat letételének — mint az előkészítő szolgálat megszűntének — időpontjáig «mindenben dolgozott* legyen. Ennek elismerésére szolgálnak az előkészítő szolgálatb an állóknál levő s általuk pontosan vezetendő «ügyjegyzékek», a hivatali főnököknél vezetett jegyzékek, időszaki jelentések. Már most ezzel szemben mit látunk ? Azt. hogy az előkészítő szolgálat soha, vagy a legritkább esetben les/ betartva az előirt sorban és rendben, terjedelemben és időtartamban (Folytatása következik.) Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra.*) Irta FÖVENYESSY LAJOS, tölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél' A HIKifogás. Reus exeipiendo fit actor. A római jognak és a classicus római jogászoknak hervadhatatlan és örök érdeme nem csupán az, hogy a jog rend jzerének, a társadalmi szabadság szabályainak alapvető s megingathatatlan tételeit lerakták; hanem az is, hogy egyes jogelveket, egyes jogtételeket rövid, tömör, de mégis érthető, világos és határozott axiómákban tudtak kifejezni. Ebben a rövidke mondatban : «a kifogásoló alperes felperessé lesz», benne van a kifogás meghatározása, alak, tartalom, horderő — szóval minden tekintetben. Ki élhet kifogással? Támadólag a felperes lép fel. Támad pedig tényekkel, jogszülő, jogalkotó tényekkel; a tényekre jogot, a jogra kérelmet alapit. A megtámadott, a marasztaltatni kért fél: az alperes, a támadás ellen védekezhet. A védekezést a támadás mindig kihívja. A kihívott fél pedig nincs a puszta védelemre kárhoztatva, hanem egyik kezével pajzsát tarthatja, s azzal a támadó csapásait felfoghatja; a másik kezével meg visszavághat és támadóját halálra sebezheti. Nincs a megtámadott fél pusztán arra szorítva, hogy a támadó felperes ellen csak védekezzék; nincs arra kárhoztatva, hogy csakis a felperes támadó eszközeit engedje a perben szerepelni és érvényesülni; de a mellett, hogy a felperes által felhozott tények alaptalanságát tagadja, kimutassa, — joga kiterjed arra is, mikép a kereset megdöntésére más ujabb tényeket is felhozhasson. Az alperes tehát nem csupán védő; de támadó fegyverekkel is küzdhet; s a kereset ellen olyan önálló ténykörülményeket, jogkizáró, vagy jogszüntető tényeket hozhat fel, melyek — valóság esetén — alkalmasak arra, hogy az alperes elitéltetését egyelőre, vagy egyszer s mindenkorra kizárják, s eme eszközeinek neve, szemben a kereset elnevezésével, a mai értelemben vett : kifogás. Miből következik, hogy kifogással az alperes élhet s csakis az alperes. A viszontkereset ellen a felperes élhet ugyan kifogással, úgyde a viszontkeresettél szemben ő nem fel-, hanem alperes. Hol érvényesíthető a kifogás? Védekezésre csupán támadással szemben van szükség. Ahol kereset nincs, ott kifogás sem lehet; miből folyik, hogy a kifogás csak perben érvényesíthető. Mikor érvényesíthető a kifogás? A kifogások előterjesztésének az ideje tekintetében különbség teendő a pergátló és perdöntő kifogások közt. Pergátló kifogásokkal az alperes csak a kereset előadása után és csak a perbe bocsátkozás előtt élhet (S. T. E. 27. §., 1901. évi átdolgozott tervezet 186. §.). Kivétel e szabály alól: a) a hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény, amely az ítélet meghozataláig bármikor előterjeszthető és b) ha az alperes pergátló kifogásait a kereset előadása és a perbe bocsátkozás előtt hibáján kívül nem érvényesíthette. Hogy az alperes által emelt viszontkereset elli n élhet-e a felperes pergátló kifogással, vagy nem : azt már előző, e b. lapok 1901. évi november hó 10. napján megjelent 45. számában tettük eszmecsere tárgyává. *) Megelőző közlemények az 1901. évi 42. és 45. s a f. évi 1. és 3. számokban. Perdöntő kifogásait ellenben a perfél a tárgyalás berekesztéséig bármikor felhozhatja. E szabályt tartalmazza jelenleg érvényben levő sommás eljárásunk 32. §-a és ugyanezt célozza uj javaslatunk 230. §-a s ez kétségen felül helyes. Igaz ugyan, mikép az ellenfélre és a pervezetésre, de különösen magára az ügyre hátrányos lehet, ha a konok perlekedő a tárgyalás és esetleg hosszas biz myitási eljárás befeezése után egy addig még fel sem emiitett uj kifogással hozakodik elő; az ily huza-vona ellen azonban hathatós eszköz már a S. E. T. 32. §-ának ama rendelkezése is, mikép a bíróság a félnek oly utólagos előadásait, melyek figyelembe vétele a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, az ellenfél indítványára figyelmen kívül hagyhatja, ha arról győződik meg, hogy a fél előadásait az ügy elintézésének késleltetése végett halogatta. Azok azonban, akik gyakorlati téren működnek, gyakorta tapasztalhatták, hogy eme törvényi intézkedés nem kielégítő, emellett a perek még sokszor a végtelenbe húzódhatnak és húzódnak is. Helyesnek és célszerűnek kell tehát tekintenünk 1901. évi javaslatunk 231. §-ának amaz uj irányát, mikép a bíróság a félnek oly utólagos előadásait — tehát kifogásait, melyek figyelembe vétele a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, nem csupán az ellenfél indítványára, hanem hivatalból is figyelmen kívül hagyhatja, ha arról győződik meg, hogy a fél előadásait az ügy elintézésének késleltetése végett szándékosan halogatta. A javaslat e szakaszának szigorító rendelkezése mindenesetre befolyással lesz arra, hogy a felek és pedig ugy a felperes a netáni viszontkereset elleni, mint az alperes a kereset elleni kifogásaikkal és bizonyítékaikkal jobban felszerelve fognak már az első tárgyaláson is megjelenni, ez pedig maga után vonja a gyorsabb permenetet, s az egyes ügyeket megóvja az elposványosodástól. A kifogás alakja. A perrendek — kivéve egyes különleges eseteket — a kifogások előterjesztését semminemű a akszerüséghez nem kötik. Nem kívánja azt meg jelenlegi perrendünk sem, és nem tervezi uj javaslatunk sem. S nagyon helyesen mellőzi azt. Elvégre a kifogás majdnem annyiféle, mint az egyes jogeset, ezeket egy kalap alá vonni még forma tekintetében sem lehet, de nem is szükséges. Nem főleg azért, mert hiszen nem is az alak, hanem a lényeg, a tartalom a fő. Ha van a kifogásnak lényege, alapja, tartalma, hordereje ; akkor az csiszolás nélkül is oda fog jutni, ahová kerülnie kell: a mérlegbe míg ellenben, ha hiányzik belőle a tartalom, kellő s tetszetős alakban sem fogja a mérleget a kifogásoló javára billenteni. Mindezzel azonban nem azt kívántuk jelezni, hogy a kifogásoló fél éppen semmiféle alakba se öntse ebbeli védekezését ; hanem csak csupán azt, hogy az alak törvényes szabályozása szükségtelen. Ellenkezőleg sietünk kiemelni, mikép a saját érdeke ellen vét és cselekszik az, akinek egy alapos kifogása van és azt kellő kidomboritás nélkül csak amúgy pongyolán dobja a peranyag közé. A kif gás tartalma. Kiemeltük fentebb, hogy a kifogásoló fél felperessé lesz, azaz kifogásbeli tényeit éppen ugy kell feltárnia, mint a felperes azt kereseti, — jogalapitó — tényeivel teszi. Ki kell tehát emeinie, hogy az a jogkizáró, jogsemmisitő, jogszüntető, joggátló ténykörülmény, amelylyel védekezni akar, amelyre a kereset elutasítására irányuló jogot és ezen jogra helyezhető ellenkérelmet alapit: mikor, hol, miként, szóval, írásban vagy raás módon jött-e létre ? Meg kell jelölnie az ennek beigazolására szolgáló bizonyítékait. Minősítenie kell kifogási tényét jogilag; ki kell emelnie azt az anyagi jogszabályt, idéznie kell azt a törvényt vagy jogforrást, amelynek alapján védőténye befolyással van a keresetben érvényesített jogra. Ki kell fejtenie azt a befolyást, amit kifogása, védőténye, az anyagi jog szabályainál fogva a keresetre gyakorol. Végül pedig éppen ugy, aminthogy a kereset kérelmi reszszel bír, a kifogásra is, azaz a kifogásként felhozott ténykörülményre, az élőjog szabályain átszűrődő és ezekből horderöt mentő kérelmet kell alapítania. Röviden kiemelve, a kifogásnak éppen ugy, mint a kere-