A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-cikk által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához

16 A JOG üldözhetök, mert csak egy tudatosan és szándékosan kiadott hamis orvosi bizonyítvány csinálhat az orvosból bűnöst. Ennek folytán vádlottat a btk. 408. §-ában emiitett bűncselekmény fenn nem forgása illetve nem létezése miatt fel kellett menteni. Hátramaradt tehát annak a megállapítása, mit követett el vádlott ama panaszolt bizonyítvány kiállítása által, mely panaszos tudomására jutott. Minthogy büntető törvénykönyveinkben, ugy a büntettek és vétségekről, valamint a kihágásokról szólóknál hiányzik oly büntető intézkedés, amely könnyelműen és meggondolatlanul kiadott orvosi bizonyítványról szól és különösen azon alkalomra, midőn oly bajok és betegségekre nézve kiállíttatnak, amelyek ha fenforgóknak nyilvánulnak, akalmatosak érzékenyen megingatni (risenotere alatt ezt akarta érteni a jbiró, mert risenotere behajtani-t jelent) a társadalmi állásában megtámadott egyént (eredetiben van ilyen hiányosan kifejezve) és melyek komoly erkölcsi és anyagi következményeket előidézhetnek. Ily intézkedések hiányában nem marad más hátra, mint a btk. 261. §-ában foglalt intézkedésekhez fordulni. A büntető törvény szelleme és a 261. §-nak jogászok által történt magyarázata szerint a becsületsértés vétsége nem áll csak oly tettek és kifejezésekből, melyek a megtámadott személy polgári becsületét, hírnevét, reputátióját meggyalázzák vagy nevetségessé teszik, hanem egy oly tény állításában, mely tény alkalmatos megtagadni, kétségbe helyezni vagy veszedelemnek (mellere a repentaglio — veszedelemnek kitenni) kitenni a megtámadt egyén képességeit, hivatásával járó teendők elvégzésére is lelhetők a becsületsértés vétségét képező elemei. Ily értelemben ítélt a bpesti kir. Ítélőtábla mint harmad és utolsó fórum, bűnösnek mondván ki vádlottat, ki egy gymnasiumi tanárt elmezavart bolondnak s öntudatlan illetve képtelennek mondta hivatali kötelessége teljesítésére. Minden kétségen kívüli, hngy vádlott által panaszossal szemben tett roszalás (taccio = roszalás, hiba, a jbiró alighanem sértést akart érteni) midőn paralysis progressivaban szenvedőnek mondta ki, társadalmi állására nézve káros és érzékenyen sérti anyagi érdekeit; ennélfogva vádlott által elkövetett cselekmény becsületsértés vétségében volt minősítendő s ezen vétségben volt bűnösnek kimondandó és a jelen Ítélet rendelkező része szerint büntetendő. A büntetés kiszabásában tekintetbe vétetett vádlott büntetlen előélete, vádlott teljes beismerése a panaszolt bizonyítvány kiállítására nézve, előrehaladt kora s azon utólagos körülmény, hogy vádlott a biztosító társaság vagy más ember meggondolatlan (az eredetiben temerario van, ami vakmerőt jelent, azt hiszem, hogy a jbiró inkább meggondolatlanságot vagy elhamarkodottságot akart kifejezni) indiseretiója folytán, mely kezébe szolgáltatta a kérdéses bizonyítványt büntettetik, — ezek mind enyhítő körülmények, melyek azonban a sértés súlyossága által, mely alkalmas a házi és családi békét háborgatni és panaszos társadalmi állásának ártani, ellensulyoztatnak ugy hogy a vádlottra kiszabott büntetés igazságos és méltányosnak látszik. A fiumei kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság (1900. febr. 26-án 4,180. sz. a.) által a fenti Ítéletnek a bűncselekmény minősítését tárgyazó része megsemmisíttetik s R. Lipót dr. bűnösnek mondatik ki a btk. 408. §-a alá eső vétségben, elkövetve az által, hogy W. Gusztáv egészségi állapotáról nem a valóságnak megfelelő orvosi bizonyítványt a végett adott ki, hogy a «Gizella» cimü biztosító társaságnál használtassák s ezért vádlott az idézett §. alapján a 92. §. alkalmazásával 100 kor. pénzbüntetésre Ítéltetik. I ndo k o k: A kir. járásbíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét illetőleg a bünper adatai, különösen vádlott beismerése szerint vádlott mélyebb megvizsgálás nélkül orvosi bizonyítványt adott ki, amelyben kijelentette, hogy panaszló «paralysis»-ben szenved, hogy e bizonyítványt a «Gizel!a» cimü biztosító társaságnál használta, amelynek alapján a károsnak életbiztosítási ajánlata vissza is utasíttatott és hogy a felvett orvosszakértői lelet szerint a káros testileg és lelkileg teljesen egészséges. Vádlott védekezésében megmarad azon orvosi véleményében amely szerint mindig fentartja azt, hogy a káros a paralysis progresivában szenved, állítván, hogy ha nem is többé ma, de azon időben midőn vádlott a károsnál jelentkezett, bizonyosan szenvedett olyan bajban. Tekintve azonban, hogy egy orvosnak tudnia kell, mikép olyan betegségnek megállapithatása végett, a minő a paralysis progressiva, sokkal mélyebb megvizsgálása igényeltetik s minden, esetre elégtelen az előszobában folytatott heves szóváltás alatt szerzett benyomás; tekintve továbbá a meghallgatott orvosszakértők látleletét, amely szerint káros állapotában teljesen hiányoztak az olyan tünetek, amelyekből következtetni lehetne, hogy az orvosi bizonyítványban említett bajban az előbb szenvedett volna vagy jelenleg szenvedni fogna, amiből következik, hogy vádlott tudatosan adott ki hamis orvosi bizonyítványt a végett, hogy biztosító társaságnál használtassák; tekintve, hogy ezen orvosi bizonyítvány egy biztosítási ügyben tényleg használtatott is: a cselekményben nem a btk 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége, amint ezt a kir. járásbíróság kimondotta, hanem a btk. 408. §-a szerint büntetendő vétségnek összes ismérvei találtatnak, amiért is a bp. 554. §-nak Il-ik bekezdése, a 423. §-nak Il-ik bekezdése és 385. §-nak 1. b. pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének fenti részét meg kellett változtatni. A büntetés kimérésénél figyelemmel vádlottnak korábbi büntetlen előéletére, részbeni beismerésére s a magánfélnek magaviselete által előidézett Kedély-felindulásra mint enyhítő körülményekre, súlyosító körülmények hiányában a btk. 92. §-a alkalmazandónak találtatott. A m. kir. Kúria (1901. nov. 27-én 7,137. sz. a.) által a vádlott semmiségi panasza a bp. 557. §-nak harmadik bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 437. §-nak negyedik bekezdése értelmében elutasittatik. I nd o k o k: A kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság való ténynek fogadta el azt, hogy vádlott orvos 1899. június 19-én W. G. egészségi állapotáról hamis bizonyítványt a végett állított ki, hogy a «Gizella» cimü biztosító egyletnél használtassák; minthogy az a tett büntetendő cselekmény tényálladékát foglalja magában, a vádlottnak a bp. 385. §-nak l.a.) pontjában meghatározott semmiségi okra fektetett semm. panasza alappal nem bir, ennélfogva visszautasítandó volt. Pótmagánvádló vádiratában a Btk. 379. tj-ába ütköző s a 380. §-a szerint minősülő csalás büntette miatt emelt vádat s a kir. törvényszék vádtanácsa terhelteket szintén a Btk. 37g. és 880. S-okban meghatározott csalás büntette miatt helyezte vád alá. habár a pótmaganvádló a fótárgyalási jegyzőkönyv szerint a főtárgyalás alkalmával a vádlottakat a törvény szakaszára hivatkozás nélkül csak általánosságban a «csalás»-ban indítványozta is bűnösöknek kimondani, de a BP. 316. §-a értelmében a vádat meg nem változtatván, azt kellett megállapítani, hogy a vádat képviselő pótmagánvadló a vádlottakat a főtárgyaláson is a vád iratában megjelölt s a vád alá helyezési végzésben meghatározott csalás büntette miatt vádolta. Vádlott a törvényszék ítéletében a Btk. 384. §-ában meghatározott s az 1867. évi XXXIV. t-c. 18. §-a szerint a királyi járásbíróságok hatáskörébe utalt csalás vétsége miatt ítéltetett el. Minthogy pedig a Btk. 379. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás büntette az T899 : XXXIV. t.-c. 17. fcj-ának 1 pontja szerint a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik ; minthogy a BP. 381. S?-ának 2. bekezdésének 2. pontja értelmében a törvényszéknek elsőfokú ítélete ellen, ha csupán egy oly büntetendő cselekmény miatt állapit meg bűnösséget, mely rendszerint a járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva, a felebbezés csak az esetben van kizárva, ha a cselekménynek emiitett kisebb minősítése tekintetében a vád és az ítélet megegyeznek ; minthogy a fent megállapítottak szerint a kir. törvényszék ítélete a pótmagánvádló vádjától eltérő, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben aBP. 381. S ának 2. bekezdésének 2. pontja nem alkalmazható és a kir. törvényszéknek elsőfokban hozott ítélete ellen perorvoslatul nem a Bp. 426. S-ának 2. pontjában említett semmiségi panasz használható, hanem a BP. 381. S-ának 1. bekezdése szerint az emiitett ítélet ellen a kir. táblához felebbezésnek van helye. (A m. kir. Kúria 1901 november 30. 7,242/901. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: A soproni tszéknél Gebauer Sándor helybeli kereskedő ellen, bej. márc. 13, fsz. ápr. 10, csb. Lukács Béla, tg. Deszkásy Boldizsár dr. — A nyitrai tszéknél Stefkovics József helybeli kereskedő ellen, bej. február 7, fsz. március 7, csb. Névery Ignác, tg. Vürmer Károly dr. — A szegedi tszéknél a Gazdasági gőzmalom részvénytársaság szentesi cég ellen, bej. márc. 4, fsz. márc. 29, csb. Fehér Tamás, tg. Ecsery Lajos dr — A soproni tszéknél Báss Dávid csornai kereskedő ellen, bej. márc. 17, fsz. ápr. 7, csb. Lukács Béla, tg. Herbszt Lajos dr. — Az aradi tszéknél Schlesinger Lipót helybeli kereskedő ellen, bej. márc. 4, fsz. ápr. 3, csb. Schartner Sándor dr., tg. Jellinek Henrik dr. — A budapesti kerek, és váltótszéknél Weisz Gusztáv és Adolf helybeli cég ellen, bej. febr. 20, fsz. márc. 18, csb. Vályi Sándor dr., tg. Szadovszky József dr. — A budapesti tszéknél Matekovics Mórné helybeli lakos ellen, bej. márc. 19, fsz. ápr. 18, csb. Gaár Vilmos dr., tg. Milassin Mihály. — Az újvidéki tszéknél Guttmann Arnold helybeli kereskedő ellen, bej. márc. 15, fsz. ápr. 10, csb. Rehátv Ferenc, tg. Horváth Géza dr. — A nagykanizsai tszéknél Braun Henrik keszthelyi lakos ellen, bej márc. 22, fsz. ápr. 7, csb. Csesznák Miklós, tg. Hochstiidter Sándor dr. — A veszprémi tszéknél Krausz Gábor pápai szabó ellen, bej. márc. 15, fsz. ápr. 4, csb. Misley Sándor dr., tg. Tarczy Dezső. Pályázatok : A székesfehérvári tszéknél aljegyzői áll. febr. 1. — Az abaujszántói jbiróságnál aljegyzői áll. febr. 1. — A szabadkai tszéknél aljegyzői áll. febr. 1. -- A zalaegerszegi jbiróságnál al bírói áll. febr. 1. — Az aradi )biróságnál, esetleg tszéknél a 1 b i r ó i áll. febr. 1. (12) — Az újpesti jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. febr. 2. — A budapesti tszéknél aljegyzői áll. febr. 2. (13) — A nagyilondai jbiróságnál bírói áll. febr. 4. — A vágsellyei jbiróságnál birói áll. febr. 4. ('4)— A beregszászi tszéknélbiró i áll. febr. ö.— A beregszászi jbiróságnál a 1 bir ói áll. febr. 5. — A kolozsvár-városi jbiróságnál albiróiáll. febr. 5. (i5) Kúriai és táblai értesítések. Békéscsaba F. K. Kotván b. ü. (5,822/901.) febr. 4. terminus. — Győr K. J. dr. Pfeiffer b. ü. (3,217/903., 379/902.) jan. 16. rvu. relu. — Hajdúböszörmény F. I. Kovács—Porkoláb érk. 300/902. p. sz. a. előa. Stefanides, n. e. — Nagyszeben B. I. dr. Liedler—M. Á. V. érk. 1,100/901. sz. a. előa. Grecsák n. e. — Paks T. G. Mittler—Niki érk. 188 902. sz. a. előa. Vaszilievics, n. e. — Pozsony R. F. Stefunko — Popluhár érk. 101/902. p. sz. a. előa. Vaszilievics. n. e. — Zombor G. I. dr. Bamberger—Spreiter érk, 5,147/901. p. sz. előa. Oeffner n. e. — 921. és 2,440/901. n. e. - Foltz b. ü. (5,752/901.) márc. 5. term. PALLU NéeZvéNVTÁMAMlo NYOMDÁJA BUDAPESTET*.