A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Bírósági szervezet és kinevezés

Huszonegyedik évfolyam 5. szam. Budapest, 1902 február hó 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. BET1LAP AZ IGmtóy lUFIEBB KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen poetautalványnyal küldendők. TARTALOM : Bírósági szervezet és kinevezés. Irta Egy délvidéki biró. —Jogi szakoktatás a bíróság körén belül. Irta R. B. dr. Budapesten. — Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Irta l'övenyessy Lajos, fölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. — Igazolás az 1893 : XVIII. t.-c.8. ij-ának esetében. Irta C s a p 1 a k y Lipót, kés nárki járásbiró. — Törvényalkotás. Irta ifj. Kocsán János, kisjenöi kir. albiró. — Belföld (Az uj perrendtartás tervezetének benyújtása a képviselőházhoz. — M o h a y Sándor igazságügyminiszteri államtitkár. — A Magyar Jogászegylet ülése.) — Külföld (Az orosz .-észvényjog reformja.) — Nyilt kérdések és feleletek i Mikor alkalmazandó a B. P. 823. §-a s mikor a B. P. 326. §-ánik i. pontja. Irta Bauer Gyula, erzsébetvárositszéki aljegyző. — Irodalom (Magyar Törvénytár — A magyar magánjog vázlata. Irta SzMadits Károly dr. — Megjelent könyvek) — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Bírósági szervezet és kinevezés.* Irta EGY DÉLVIDÉKI BIRÓ. Mikor az 1890 : XXV. t.-c. életbe lépett, még azok is, akik a jogegységet féltették, abban reménykedtek, hogy a bírósági szervezetben beállott változás enyhíteni fogja a szolgálati pragmatika hiányát. Bekövetkezett azonban az, hogy, mig a jogegység megóvásának hagyományos terhét a Kúria a hivatkozott t.-cikk 13. §-án alapuló döntvény hozatali jogánál fogva hiven teljesíti, addig a főfelügyeleti hatóság sikeres gyakorlásának garanciáit az 1891 : XVII. t.-c. megingatta — elannyira, hogy ma vannak jól és rosszul adminisztrált táblai területek, de nincs jól adminisztrált birói terület. Ennek egyik jelentősége az, hogy a birói testület már-már teljesen elveszítette bizalmát abban, hogy régi erényei, u. m. a függetlenség megőrzése, pártatlanság, 1 kitartó munka és szegénységi fo adalom utján a főfelügyeleti hatóság előtt érvényesülni tudjon, mert a főfelügyeleti hatáskör decentralizációja azt az eredményt szülte, hogy a bírónak csak a hibái juthatnak el a kegyelmes ur fülébe, az erénye i nem. Az 1891 : XVII. t.-c. jól széttagozza a felügyeleti hatásköröket, de arról nincs gondoskodás a törvényben s még kevésbé a törvény kezelése körül, hogy a kir. táblai elnök, a kir. törvényszéki elnök, a kir. főügyész minő felelősség mellett teljesítse informáló kötelességét. Már pedig ahol a felelősség törvényben kimondva nincs, ott a kötelességek hü gyakorlásának alkotmányjogi biztositéka hiányzik. Eoből áll elő a bíró kart demoralizáló azon állapot, hogy az igaztalan minősítés ellen sehol se kereshet orvoslást. Más volt — és mássá lenne az áll apot most is akkor, ha a legfőbb felügyeleti hatóság a felügyeleti jognak személyi ügyeket tárgyazó részét akképen gyakorolná, hogy egyúttal azokat a hivatalvezetőket, akiknek a jog gyakorlatában részt enged, aközpontból ellenőrizné is. De nemcsak ezen ellenőrzés hiányzik, hanem ujabb tapasztalataink szerint a kijelölő tanács ok működése is formalizmussá vált. így aztán megtörténhetik olyan bíró: kinevezés, ami a pancsovai kir. törvényszéknél a közel múltban tényleg előfordult, hogy egymásután három olyan egyén lőn birói állásra kinevezve, akik egymással első izbeli sógorságban vannak. A jogkereső közönség most már apellálhat egyik sógortól — a másikhoz! így történhetik meg az is, ami szintén nap-nap melletti tapasztalat, hogy A. pályázó az őt közvetlenül ismerő felügyeleti hatóság által jól minősíttetik, de mire a miniszterig jut a neve, a fehér szint teljesen elveszíti. *J Eme nagyérdekü cikkre felhívjuk az igazságügyminiszter figyelmét. A szerkesztőség. Likpunk mai száma A központi felügyeleti szerv gyengülésének és a közp. ellenőrzés hiányának tudható be, hogy a protektio, amit a miniszter magától elhárít, alsóbb fokokon, a hivatalvezetőkn él kiván érvényesülni. Ha mármost érvényesül, akkor a központ olyan informatiot kap alólról, aminő szükséges ahhoz, hogy a protegált célhoz jusson. És ha mármost az ilyen kinevezés rendszerré válik, előáll egy — tagjaiban képzetlen, munkára satnya birói kar, amely a reformkorszak vívmányait az életben meggyökeresiteni nem képes. E pontnál már a jogkereső közönség érdeke is előtérbe lép, amely a nagy közáldozatokért jó birói testületet kiván; az is közös érdek, hogy a birói testalet jól adminisztráltassék. Ha nem adnak szolgálati pragmatikát, körvonalozzák ki a hivatalvezetők informálási jogát; ellenőrizzék a központból a terhelő minősítésül felhozott tények valóságát oly utakon és eszközökkel, amelyek a valóság kiderítésére alkalmasak és — ami legfőbb,— töröljék ela t i t k o s m i n ő s i t é s i rendszert, a felügyelési jog gyakorlásának eme inkvizitórius eszközét. Hogy a közp. felügyelet már-már csak fogalomként él a bírósági adminisztrációban, annak minnennapi bizonyságai a polgári fölebbviteli tanácsok — a törvényszékeknél. E tanácsok alakítására nézve az 1894. évi 745. I. M. sz. a. kelt sommás ügyviteli szab. 67. §-a megszabja, hogy a fölebbezési tanács alakításáról s tagjairól minden év január 15-ig, — a beosztáson évközben történt változásokról pedig esetenként jelentést kell tenni az igazságügyminiszterhez. E rendelkezés azonban hatályon kivül tétetett az 1900. évi 4,621. I. M. számú rendelettel, amely szerint most már elegendő, ha a szóban forgó jelentés a táblák elnökeihez intéztetik. Ily jelentős tárgyú felügyeleti jogot még se kellett volna igy decentralizálni! Az eredmény az, hogy a törvényszéki fölebbezési tanácsok működése ellen országos elégületlenség uralkodik; a jogegység veszélyeztetve van; az abszurd fölebbezési határozatok mindennaposak; a jogérzület fel van háborítva. De nemis várható más eredmény olyan adminisztráció mellett, amely megengedi, hogy a fölebbezési tanácsokban 3—4 évi albirói szolgálat után előléptetett birák működjenek, mig a gyakorlati érzék és elméleti képzettség tekintetében előrehaladott idősebb birák onnan kilöketnek. Hát azért ki áll jót, hogy a maga körzetében mindenkor nagy tekintéllyel biró törvényszéki elnökkel szemben az a fiatal referens biró önálló marad ?! A magyar magánjog még nincs kodifikálva; magában ez a körülmény is arra utalja a felügyeleti hatóságokat, hogy a polgári felebbezési tanácsokban olyan birák alkalmaztassanak, akik hosszú gyakorlat utján birtokába jutottak az évtizedeken át átszűrődött és megállapodott jogelveknek. Éppen ma, az egységes polg. perrendtartás hajnalán kiváló figyelem fordítandó a polg. fölebbezési tanácsok megalakítására. A teljes szóbeliség sikere teljesen érett birói kart feltételez ; már csak azért is, mert csak ilyen birói kar lesz képes az ügyvédi karral való összhangzatos működésre is. Több évi tapasztalat eredményeként mondhatom, hogy az ügyvéd nem indul fel azon, ha pert vészit, de igenis, — méltán felindul a felett, hogy a pert amiatt veszíti el, mert a tényállást felfogni nem képes, avagy ferde kogniciójú biró járt el az ügyben! A felügyeleti jogkör decentralizációjának hátrányos oldalát láthatjuk a táblai tanácsjegyzői állások betöltésénél is. Mondanom sem kell, hogy ily állásokra való berendelés mást, minta táblai elnökök jelöltjét, nem érhet. A törvényhozó intenciója szerint ezek az állások oly albirákkal vagy jegyzőkkel töltendők be, akik magukat az önképzés és szolgálat terén kitüntetik. Ma már ugy áll a dolog, hogy a 12 oldalra terjed-