A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga. Vége

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 52. számához. Köztörvényi ügyekben. A ferj feleségével szemben nem bir házi fegyelmi joggal. A gyulai kir. törvszék (1902 január 22-én 618/P. sz. a.) M. Ambrus ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg i t é lt: A kir. tszék felperes F. Teréziát keresetével elutasítja, — és kötelezi, hogy Frankó László ügyv., mint házasságvédö részére 25 K. ügyv. dijat megfizessen stb. Megokol ás: Felperes azl894:XXXI. t.-c. 80. §. a) és c.) p. alapján azért kérte az alperessel megkötött házasságának a fel­bontását, mert alperes vele durvi, goromba bánásmódot tanú­sított; töb izben becsületében mélyen sértő kifejezésekkel illette és tettleg bántalmazta. Nevezetesen 1900. jun. 23-án 1 lavillával, ugyanazon év és hó 25-én pedig egy vasúti szolgálati zászlócska rud­jával megverte, mely tettlegesség folytán ő aztán az életközös­séget is megszakította. Bontó ok gyanánt érvényesítette továbbá felperes azt is, hogy kereseti _ állítása szerint alperes a tényleges különválva élés óta egy A. Klára nevü nővel vadházasságra lépett. Alperes a kereset elutasítását kérte, mert bár nejét együtt­élésük ideje alatt kénytelen is volt vagy kétszer megfenyíteni, azonban erre okot felperes azon ténye szolgáltatott, hogy adós­ságokat csinált és «traktálózott>. Azt szintén beismerte, hogy Á. Klárát a tényleges különválás után magához vette, azonban ta­gadta azt, mintha a nevezett növel neki nemi viszonya lenne. Ami alperesnek a keresetben részletezett magaviseletét illeti, csupán L. András és U. György tanuk vallomásai szolgáltatnak arra bizonyítékot, hogy perjs felek cöbb izben szóbelileg vesze­kedtek, sőt egy izben alperes egy favillával gyengén a felperes vállára is ütött. Ezen tények azonban egymagukban véve nem alkalmasak arra, hogy azok egy, a peres felek társadalmi helyze­tén és műveltségi fokán lévő egyént véve figyelembe, a házassági kötelességszegés oly fokát és mérvét megállapítsák, amelyet a Ht. 80. §. a) p. feltételes bontó ok gyanánt felállít. Hasonlóképpen nem minősithető a tényleges különválásnak közvetlen okát képező ama tény sem a Ht. 80 §-ának a) pontjá­ban szabályozott kötelességszegésnek, melyszerint alperes nejét egy vasúti szolgálati zászlócska rudjával megverte, mely kö­rülmény különben alperes beismerésével bizonyítottnak te­kinthető, éspedig azért, mert maga a tettlegességnél használt eszköz nem alkalmas arra, hogy azzal olyan nagyobb fokú sére­lem előidézhető lenne, amely a peres felekhez hasonló sorsban lévő közönségesebb életviszonyok közt élő férj nejével szemben használható házi fenyiték-jogának határát túllépné, másrészről mert maga felperes sem állította, annál kevébbé pedig bizonyí­totta, miszerint vele szemben ez alkalommal valamely súlyosabb beszámítás alá eshető, vagy súlyosabb eredményt előidéző tett­legességet követett volna el, s mert végül felperes beismerésével az is bizonyítva van, hogy alperes azért verte meg ez alkalommal nejét, mert ez férje utasításának megfelelően nem kapálta meg a káposztát, vagyis a tettlegességre felperes magatartása szolgál­tatott okot. Hátra lenne még felperesnek ama tényre állapított kereseti jogának elbírálása, amely szerint alperes a különválva élés óta vadházisságot és ezáltal erkölcstelen életet megátalkodottan folytat. Alperes határozott tagadásával szemben felperes ide vonat­kozólag W. György tanú hit alatti vallomásával annyit bizonyí­tott, hogy Á. Klára 1900. őszén bútoraival együtt a felperes la­kásául szolgáló őrházba költözött s ott alperessé! együtt lakik. Ahhoz hogy a 80. §. c) p.-ban meghatározott bontó ok, tehát vadházasság fenforgása is bizonyítottnak tekintessék, oly tények bizonyítása szükséges, amelyekből minden kétséget kizárólag a kérdéses viszony fenforgása megállapítható. Alperes tagadta, hogy Á. Klára neki egyebe lenne mint gazdasszonya. S figyelembe véve alperesnek foglalkozását: vasúti őr,— természetesnek található azon védekezése: hogy neki aki foglalkozásánál fogva az otthoná­hoz van láncolva, házának vezetése és ellátása céljából gazdasszonyra van szüksége. Ezért is az az eljárása, hogy felperes által elhagyott háza vezetésére idegen nőt fogadott, indokolt és egymagában véve a 80. §. c) p. alá eső bontó ok megállapítására nem elegendő, annál kevésbbé, mert a felperes által egyedül hivatott W. György vallomása a vadházasság megállapítására nem elegendő. E-, okból lelperest keresetével elutasítani smint a há/asságvédő kirendelésére okot szoigáitató felet annak d'jazására egyedül kötelezni kellett stb. A nváradi kir. ítélőtábla (1902 ápril 28-án 715. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét megváltoztatja, feleknek Gyomán 1896 nov. 4-én az ottani állami anyakönyvvezető előtt kötött házasságát a Ht. . 80. §. a) és c) p. alapján alperes hibájából és vétkessé nyilvánítása mellett felbontja, a házasságvédő részére 25 K.-ban megállapított I díjnak fizetésére mindkét felet egyetemlegesen kötelezi s egyúttal Budapest, 1902 december 28 utasítja a kir. tszéket, hogy e felek házasságából született Terézia nevü leánygyermek elhelyezése és tartása, valamint a nevezett leány­gyermek tartásdíja s egy aranygyűrű kiadása vagy értékének megfizetése iránt előterjesztett és fenntartott kereseti kérelem felől a perköltségre is kiterjedő ítéletet hozzon s ennekutána a (elebbezési határidő letelte után a kir. Kúriához leendő továbbí­tás végett ide terjeszsze fel. Megokolás: Felperes a Ht. 80. § a) és c) p. alapján azért kérte a házasság felbontását, mert alperes őt becsületsértő kifejezésekkel illette, testileg bántalmazta, vagyis 1900 június 28-án egy vasvillával, 1900 június 25-én pedig egy vasúti jelző­zászló nyelévé: megütötte, aminek következtében kénytelen volt férjét 1900. június 25-én elhagyni s alperes ugyanazon évi szept. havában Á. Klárával összeállott, ezt a nőt magához vette s vele tiltott szerelmi viszonyt folytat. Minthogy alperes beismerte, hogy nejét vagy kétizben megütötte s M. Gy. és K. A. kifogástalan ta­nuk vallomásával igazolva van, hogy peres felek az 1900 nyarán, tehát a keresetben jelzett időben civakodtak, mely civakodáso­kat alperes kezdte s K. A. azt is bizonyította, hogy alperes a ne­jét s ennek anyját kurvának nevezte, U. Gy. pedig azt erősítette, hogy alperes a nejét egy vasvillával vállon ütötte s alperesnek ezen viselkedése a Ht 80. §. a.) p. ban meghatározott bontó ok­nak fele) meg s minthogy továbbá alperes beismerte, hogy neje eltávozása után 1900. szept.-ben Á. Klárát házához vette, taga­dásával szemben pedig W. György tanú vallomásával igazolva van, hogy alperes a most nevezett növel az egy szobából álló vasúti őrházban együtt lakik, ahová a tanú a nevezett nőnek bútorait az 1P00. szept. havában elszállította s ugyanakkor alpe­res kijelentette a tanú előtt, hogy azért fogadta a házához Á. Klárát, mivel asszony nélkül nem élhet s mindezen körülmények egybevetéséve! megállapítható, hogy alperes a házához fogadott nővel vadházasságban él, mely viselkedése a Ht. 80. §. c) pont­jában meghatározott bontó ok ismérveit meríti ki; tekintettel arra, hogy férj nejével szemben házi fegyelmi joggal abban az irány­ban, hogy nejét felelősség nélkül becsületében és testileg bántal­mazhatná, nem bir: Mindezeknél fogva a kir. tszék ítéletét meg­változtatni, felperes keresetének a házasság felbontása kérdésé­ben helyt adni, a házassági védő dijának fizetése felől a birói gyakorlatnak megfelelően rendelkezni, amennyiben pedig az első bíróság a házasságból származott gyermek elhelyezése és tartása és a keresetbe helyezett gyermektartásdíj és egy aranygyűrű visszaadása iránt nem itélt, a kir. tszéket ez irányban, valamint a perköltségre kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1902 decemb. 4-én 6,181. sz. a.): A másod­bíróság ítélete a házasságvédő diját tárgyazó nem felebbezett részében érintetlenül, a házasság felbontását tárgyazó hivatalból megvizsgált részében pedig helybenhigyatik; a házasságból született Teréz nevü gyermekre vonatkozó részében azonban megváltoztattatik s a gyermek elhelyezése s tartása iránti intéz­kedés az illetékes gyámhatóságnak hagyatik fenn; s ebből folyó­lag a másodbiróség ítéletében foglalt utasítás folytán az első bíróság által hozott Ítéletnek a nevezett gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó része hatályon kívül helyeztetik, stb. MegoKolás:A másodbiróság ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében felhozott indokai alapján volt helyben hagyandó, az indokoknak azzal a helyesbítésével, hegy alperes felperest U. Gy. tanú vallomása szerint nem vasvillával hanem favillával ütötte meg, s annak kiemelésével, hogy a férj feleségével szem­ben házi fegyelmi joggal nem bir. A kiskorú gyermek iránti rendelkezés az 1894. évi XXXI. t.-c. 96. §-án alapszik. A háztulajdonos az épületére akár általa, akár utasítására mások által elhelyezett tárgyaknak, vismajor esetén kivül, leesése által a másoknak okozott kárért felelős, és az ő uta­sítására palotájára, a köteles gondosság hiányával kitűzött zászló leesése által felperes és kk. gyermekeinek okozott kárt meg­téríteni tartozik. Semmit sem változtat ezen az a körülmény, hogy az, ki a zászló kitűzését teljesítette, erre kellő szakértelemmel birt. mivel az esetleg csakis az ő visszkeresetének a szakértövet szemben megállapítására szolgálhatna alapul. A bpesti kir. törvszék (1900 szept. 26-án 28,960. sz. a.) ózv. N. Alajosné, úgyis mint k. k. N. A. és S. gyerm. tt. gyám­jának, B. József, Lovrich Gusztáv ügyv. ált. képv. H. Lipót s trsai ellen 160,000 K. iránti r. perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. A perköltség a peres felek között kölcsönösen megszüntettetik. stb Megokolás: A gondatlanságból okozott emDeröiéssel vádolt B. József bűnügyére vonatkozó s hivatalból beszerzett ira­tok között 37. n. sz. a. feltalálható, ugy a bpesti kir. tábla mint a kir. Kúria által helybenhagyott jogerős elsőbirósági ítélettel és I az ezek alapjául szolgáló összes bűnügyi iratokkal, különösen F Károly, K. Mór és H. Lipót tanuknak a végtárgyalás során tett

Next

/
Oldalképek
Tartalom