A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - A végrehajtási törvény reviziójához

OG százakra menő tkvi érdekelteknek kézbesíteni, s ahol legtöbbször nagyobb érték és érdek inkább birna ki nagyobb költséget, ennek dacára a bíróság hivatalból értesiti az összes érdekelteket,— nincsen semmi létjogosultsága annak, hogy a leg öbbször kisértékü ingó árverési hirdetmény kibocsájtása a feleknek néha 15—20 koronára is felrugó árverés-kitűzési dijat okozzon. Ha a végrehajtási eljárás olcsóbbá-tétele a cél, s a? állam a mai végrehajtói intézményt nem tö.li el, legalábbis az eljárásidijon felüli sallangokat el kell törölnie, annál is inkább, mert ezek birói végzések jellegével birnak, melyeket úgyis a bíróságnak kötelessége kibocsájtani és kézbesíteni. IV. Ezzel a kérdéssel kapcsolatos, hogy miután a végrehajtás elrendeléséhez nem szükséges kérvény, hanem a fél maga is jelentkezhetik, s a mai joggyakorlat a végrehajtók dijainak előlegezésére az ügyvédet kötelezi^ a végrh. törv. ez iránt határozott rendelkezést tartalmazzon. Éspedig ez a rendelkezés nem lehet más, mint hogy a végrehajtó dijait csakis a fél ellen lehet megállapítani, nem pedig az ügyvéd ellen, ki jövőben a végrehajtáshoz esetleg elküldi segédjét, mert a féllel e miatt nem akar összekerülni, azonban ezen eljárásból semmi előnye nem lévén, a legnagyobb méltánytalanság volna őt kötelezni a végrehajtói dijak előlegezésére. A végrehajtói eljárási dijakkal kapcsolatosak a fuvardijak, melyekre nézve Budapesten a gyakorlat ugyan enyhített annyit, hogy a végrehajtók csakis a villanyost számithatják fel, vidéken azonban még mindig az óriási fuvardijak s illetve mérföldpénzek lesznek felszámítva akkor is, amidőn néhány fillérbe kerül az ut vasúton. így pl. Gödöllőtől Aszódig szomszédos zóna és egy végrehajtás 8—10 frtba, (15—20) koronába kerül. Ennélfogva a végrehajtási törvénykezés-, ugy az életbeléptetési rendeletben szabályozni kellene ezen kérdést, különösen pedig kimondani, hogy a végrehajtót oly helyeken, hová vasúton el lehet mtni, csakis a vasúti menetjegy ára illeti meg. V. Ugyancsak a végrehajtási törvény revíziójának tárgya az összes különböző fajú végrehajtási cselekmények egyesítése. Ma a végrehajtáson kívül ugyanazon ingóságok ' lefoglaltatnak közigazgatási uton kisebb polgári perek, vagy egyéb közigazgatási követe ések fejében, továbbá 'ó-és illetéktartozások fejében az állami és városi adóvégrehajtók által. A hitelezők kijátszásának legegyszerűbb módja, hogy ilyen közigazgatási vagy adóárverésen potom 'ron eladatnak az ingóságok, s a polgári követeléssel biró hitelezők az egész végrehajtási cselekményről csak akkor értesülnek, amidőn a végrehajtási alap el van kótyavetyélve. Ha tehát az összes végrehajtások nem egységesithetők is, feltétlenül szükséges volna, hogy a közigazgatási és adóvégrehajtások, vagy legalább az árverések a végrehajtási bírósággal mindenkor akad vőlegénye. S — fájdalom — ha a férfi ismeri a férjnek magánjogi helyzetét a vagyontalan nővel szemben, okosan is cselekszik, ha nem veszi el. Teszem azt, egy előkelő földbirtokos családnak utolsó férfileszármazója beleszeret egy vagyonbukott (közadós) budapesti cipész félművelt lányába s vele az illetékes anyakönyvvezető előtt házasságra lép. A nászéjszakán ama szomorú tapasztalatra jut a férj, hogy az ő szépséges feleségének bájai másban is birásvágyat ébresztettek s az illető vágyai kielégítést is nyertek. Mit tesz az ilyen rászedett férj? Megindítja a házasságot érvénytelenítő pert az 1894. évi XXXI. t.-c. 55. §-a alapján s hivatkozik arra, hogy neje, aki teljesen vagyontalan volt, tudta, hogy csak azért veszi nőül, mert őt tisztességes leánynak tartja, őt lényeges személyi tulajdonságaira nézve megtévesztette. A bíróságok elutasítják, mint egy szerencsétlen flótást a kir. Kűria 1898. évi április 6-án 5,759 sz. a. kelt ítéletével elutasított, kimondván, hogy na nemi tekintetben való érintetlenség — szüzesség — egymagában a nőnek nem képezi oly lényeges személyes tulajdonságát, melyre nézve, ha bizonyított volna is a megtévesztés, ez azi8g4:XXXI. t.-c. 55. §-a értelmében a házasság érvénytelenítésére alapúi szolgálhatna.^ Elismerem én, aki a római kánonjog emlőin táplálkoztam, a Kúria mélyen járó bölcsességét, mely ez ítéletben megnyilvánul; de hát egy más, akit nem kolostorban neveltek, a jelenleg érvényes házassági törvények revíziója nélkül, vagyontalan nővel nem mer házasságra lépni, nehogy hasonló eset érhesse s a becstelen nőt tartani kelljen, mig él, vagy mig a hölgy egy más baleket nem fog, aki vele az anyakönyvvezető elé mer állani. Ez az egyik. Második következmény az, hogy miután a leány éppen ugy örököl, mint a fiúgyermek, sok igen gazdag nő van, akit a férj, vagy annak helyettese tékozlásra, öröklött vagyonuk pazarlására birhat s a hosszuhaju, de szenvedélyes asszonyok nemcsak saját, de gyermekeik anyagi jólétét és jövendő sorsát is veszélybe sodorják. A nőnek természete az, hogy önmaközöltessenek, mely az esetben, amidőn ugyanazon végrehajtást szenvedett ellen birói ütőn is eszközöltetett zálogolás, az érdekelteket az árverés idejéről értesíteni köteles VI. Ugyancsak költségkímélés szempontjából törlendő, mint teljesen fölösleges, az árverési hirdetménynek a hivatalos lapban való közzététele. Azt a célt, hogy az árverésről értesülést szerezzenek a hivatalos lap utján a venni szándékozók, elérni ez uton nem lehet, mert a hivatalos lapot csak a hivatásos árverési hiénák olvassák. Ha tehát az illető bíróság területén hírlap nincsen, bármely fővárosi napilapban való közzététel többet eredményez, mint az ez uton eszközölt hírlapi közzététel. Hogy milyen felesleges, azt legjobban igazolja azon körülmény, hogy mig a polgári árverés a hivatalos lapban közzéteendő 600 korona becsértéken felüli ingóknál, addig a közigazgatási és adóárverés, ha bármily nagy is az érték, sem a hivatalos, sem más lapban nem tétetik közzé, — ami azt bizonyítja, hogy ha tényleg árverésre kerül a sor, azok a vevők, akik ezzel foglalkoznak, úgyis megjelennek, más vevő pedig árve! réseken, különösen a hírlapi hirdetés folytán úgysem jelenik meg. VII. Feltétlen gondoskodása tárgyát kell, hogy képezzék az uj végrehajtási törvénynek az álfizetésietiltások, fiktív követelés fejében. Itt szintén meg kell adni a módot, hogy az előző végrehajtató követelését az utána következő kifogásolhassa s ezen kifogás jogerejü eldöntéséig az utalványozás felfüggesztessék. Ma százakra megy nemcsak a magán-, de azon közhivatalnokok száma is, kiknek fizetése egy rokonnak fiktív követelése fejében le van foglalva s mig ő folyton visszakapja a letiltott fizetését, a hitelezők követelésükre mi törlesztést sem kapnak. Ezzel kapcsolatos a fizetésnek álcímekre, lakbér, utazási pótlék stb. beosztása, csak azért, hogy a törzsfizetés lefoglalható ne legyen. Az ilyen, a valónak meg nem felelő s egyedül a hitelezők kijátszására irányuló fizetésmegosztásnak szintén a végrehajtási eljárás folyamán kell remediumot találni. Ezek volnának az ingó-árveréseknél azon főbb kérdések, melyek szabályozást kell hogy nyerjenek, ha azt akarjuk, hogy a mai végrehajtási törvény hiányait orvosolja a revízió. Az igényperekre nem terjeszkedem ki, miután a lefoglalható bútorok korlátozásával együtt jár e kérdés szabályozása s igy többé-kevésbbé megoldást fog nyerni ezen kérdés. Legfontosabb kérdés volna természetesen a mai végrehajtói intézmény eltörlése és olcsó, az osztrák mintára hivatalszolgák utján eszközlendő végrehajtás. Ha nincs a végrehajtónak semmi magasabb funkciója, felesleges a kvalifikáció is, amivel bír. Ha pedig kvalifikációval kell birnia, akkor nagyobb hatáskört kell neki adni, s hogy ezt hivatásához méltón tölthesse be, megfelelő dotációval államosítani az intézményt. gának kárt okoz s ezt a törvényhozónak nem lett volna szabad szem elől téveszteni. Turdus sibi qui etc. A két nem — férfiúnak és nőnek — polgárjogi egyenlősége nem lehet az az alapelv, melyből kiindulva a nőkérdés megoldható lenne, mint azt a francia forradalomban kimendották, mely alapelvből a magyar törvénvek karrikaturát csináltak, midőn a lőt a polgári törvény előtta férfiú fölé helyezték. A nőkérdést másképpen megoldani nem lehet, csak ha a nőktől a vagyont elveszik s a fekvő vagyont az örökösödési törvények a finemü örökösök kezeiben pontosítják össze. Természetesen ott, hol egyetlen leánygyermek van, annak fiúsítása lenne kívánatos, mely a természet hiányát pótolja, mint a Hármaskönyvben bent is foglaltatott s az, hogy az utolsó fiörökös leányát jogilag fiúvá tehesse. Akkor nem lesznek házassági pörök s kevesebb tartásdijas özvegyke fog szaladgálni a hazában szanaszét ; s anyákká a testileg s lelkileg kiválóbb nők lesznek s nem azok, kikre szüleik után tetemes vagyon néz, de termetük hibás és nagyzási rohamokban szenvednek. A hitvestársi öröklés, mely ott kisért az uj polgári törvénykönyv tervezetében, minálunk az őrültséggel határos, hiszen melegágya lenne a Jáger Mariknak s a feminizmus dühöngése zenithre hágna. A kereszténység valláserkölcsi tanítása a nőkéi désnek fundamentális része, amely nélkül a nőkérdést megoldani nem lehet. Gynokráciára nincs semmi szükség\ Maga Robespierre is a jakobinus női kiubbokat, — melyek tagjai az utca némbersöpredékéből állottak, de voltak köztük főrangú hölgyek is, — becsukatta, Manu — aki a legnagyobb mértékben feminista volt, aki egy virágszállal sem engedte testileg bántalmaznia női,— háromezer évvel ezelőtt tanította: «A nőne': függeni kell atyjától, férjétől, fiától, férje rokonaitól; soha sem kormányozhatja magát.» Mondám!