A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - Erös felindulási kérdések az esküdtekhez

Huszonegyedik évfolyam. Szerkesztőség: 0-71 ' 52. szám. Budapes^/IB€|%december 28. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAIÍ ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIM KÉPYISHETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr/ ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. §y Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványnyal küldendők. TARTALOM : Erős felindulási kérdések az esküdtekhez. Irta K. Nagy Sándor, pestvidék tszéki biró. — A végrehajtási törvény revíziójához. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — A törvényes zálog- és előnyös kielégítési jog végrehajtás esetében. Irta vidéki ügyvéd. - Belföld (A polgári perrendtartás a képviselőház igazságügyi bizottságában) — Külföld (Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga. Irta Messinger Simon dr. budapesti ügyvéd). — Nyilt kérdések és feleletek. (A váltójog köréből. Kérdés. Irta Gr é b Brúnó dr., dévai tszéki aljegyző) — Irodalom (F a y e r László : Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye. — Ifj. V écsey Tamás dr. A vízjogi törvény és a vonatkozó jogszabályok) — Vegyesek. TÁRCA: A magyar nő magánjogi helyzete. Irta Kontúr Béla dr. Budapesten. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Erös felindulási kérdések az esküdtekhez. Btkv. 281. §. 1. és 2. p., 307. §. 1. és 2. p., Bp. 359. §. Irta K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki kir. tszéki biró. Bármily könnyűnek látszik is az esküdtekhez intézendő kérdések megállapítása: sok-sokévt gondos megfigyelés és gyakorlat kell ahhoz, amig ezeknek szabatosságáról beszélhetünk. Némelyek előtt csodálatosnak tetszik, hogy az esküdtbíróság néha órákat s bonyolultabb és nagyobb ügyekben néha egész napot, sőt ennél is többet tölt el a kérdések birói megszövegezésével, másoknak kifogásuk van a kérdések nagy száma, ismét másoknak a kérdések tartalma ellen: azonban, ha ezek a Bp. szakaszainak kellő figyelembevétele mellett megkísérlik a Bp. szabályai szerint tenni fel a kérdéseket, akkor ismerik fel csak a nehézségeket s mindjárt kevesebb gáncsolni valót találnak az esküdtbíróság eljárásán. Ez alkalommal azonban nem akarok beszélni az esküdtekhez intézendő kérdésekről általában, hanem csak figyelmeztetni akarok az erős felindulásra vonatkozó kérdésekre, melyeken — hogy ugy mondjam — könnyen át szoktak siklani, néha nem-kevés sérelmére a vádlottnak, vagy az igazságnak. Ugy a szándékos emberölésnél (Btkv. 279. mint a haláltokozó súlyos testi sértés bűntetténél (Btkv. 306. §.) feltehető az erős felindulás kérdése, sőt ha arra csak a legkisebb ok is van, az felteendő az esküdtekhez, mert az erős felindulás fenforgását ugy a szándékos emberölésnél, mint a haláltokozó súlyos testi sértés bűntetténél, a Bp. 359. §. értelmében az esküdtek vannak iiivatva elbírálni. Ettől a joguktól őket elzárni nem lehet és nem szabad. Márpedig, ha az esküdtbíróság az erős felindulásra vonatkozó kérdések feltételét mellőzi, ezáltal el is bírálja azokat, ez elutasításban benne foglaltatván annak a kijelentése, hogy erős felindulás nem forog fenn. Az ilyen határozat az esküdtek jogkörének megcsorbítása volna, ami kitehetné az esküdtszéki eljárást a megsemmisítésnek. Ha áll ez az erős felindulás kérdésének feltevésére általában : éppen ugy áll az erős felindulásnak mindkét esetére külön-külön. A Btkv. 281. §'. első bekezdésében ez foglaltatik : «Ha a szándék (t. i. szándékos emberölés esetében) a tettesnek erős felindulásában keletkezett és rögtön végre is hajtatott: az emberölési évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ugyanezen szakasz második bekezdése igy van: «Ha pedig az erős felindulást az okozta, hogy a megölt személy a tettest vagy hozzátartozóit jogtalanul súlyosan bántalmazta, vagy megsértette és az emberölés ezen felindulásban rögtön végre is hajtatott, a büntetés ót évig terjedhető börtön leend.» A haláltokozó súlyos testi sértés bűntettére vonatkozólag — mely a Btkv. 306. §-ában van meghatározva — a Btkv. 307. §. első bekezdése így szól: «Ha a 306. §. első esetében a halált okozó testi sértés a tettes erős felindulásában követtetett el: a büntetés egy évtől ötévig terjedhető börtön leend» Ugyanezen szakasz második bekezdése szerint : «Ha pedig az erős felindulást az okozta, hogy a sértés folytán meghalt személy a tettest, vagy hozzátartozóit jogtalanul súlyosan bántalmazta és a testi sértés ezen felindulásban rögtön követtetett el: a büntetés károm évig terjedhető börtön leend.» A felhívott szakaszok első és második bekezdésének összehasonlításából nyilvánvaló, hogy mennyivel súlyosabb büntetési tétel van kiszabva az első bekezdésben, mint a második bekezdésben. Nagy különbséget tesz tehát a vádlottra, hogy melyik bekezdés állapittatik meg reánézve és hogyan tétetik fel a kérdés az esküdtekhez ; vajon ugy-e, hogy mindkét bekezdésre felelhessenek, vagy pedig ugy, hogy csak az egyikre ? Az esküdtekhez az erős felindulásra vonatkozólag feltett kérdések figyelmes vizsgálgatása mellett azt tapasztaljuk, hogy némely esküdtbíróság külön teszi ugyan fel ugy az első, mint a második bekezdésre vonatkozó kérdést, de e két kérdést ugy csatolja össze, hogy az esküdtek csak az egyik kérdésre felelhetnek «igen»-nel s az első kérdésnek «igen»-leges eldöntése esetében a második kérdést nem tehetik birálat tárgyává. Ugyanis az első bekezdésre vonatkozó kérdés után utasításul azt teszik, hogy ha az első bekezdésben körülirt erős felindulás nem forog fenn : döntsék el, hogy fenforog-e a második bekezdésben foglalt erős felindulás ? Vagyis ez az összekötő szó van az első kérdés után : nha nem»... Amiből nyilvánvaló, hogy ha az első kérdésre «igennel» felelnek, akkor a második kérdésre nem lehet felelniök, viszont ha az első kérdésre «nem»-mel felelnek, csak akkor bocsáthatják szavazás alá a második kérdést. A kérdéseknek ilyeténképpen való összekapcsolása helytelen s azon a tévedésen alapul, hogy mindkét bekezdésben külön büntetési tétel lévén meghatározva, az esküdtek zavarba jöhetnének s ha mindkét kérdést «igennel» döntenék el, a bíróságnak nehéz lenne kiszabni a büntetést. Éppen itt van a tévedés, hogy az esküdtek zavarba jöhetnének a büntetési tételek miatt. Az esküdtszéki intézmény egyik legnagyobb veszedelme, )iogy az esküdtek közül sokan a tényállás mérlegelésénél a kiszabható büntetés nagyságát tartják szem előtt s az esküdteknek ezt a gyengéjét sokszor felhasználja a védelem mintegy ijesztgetésül. Az esküdtek nem azért vannak, hogy a büntetési tételeket mérlegeljék, hanem azért, hogy vádlott bűnösségét, bűnösségének fokát és büntethetőségét megállapítsák; az a hivatásuk, hogy kimondják: elkövette e vádlott a terhére rótt bűncselekményt s ha igen, beszámitható-e az neki ? Nem tartozik tehát az esküdtekre a felett gondolkozni, hogy miképpen szabja ki az esküdtbíróság a büntetést s az erős felindulásra vonatkozó mindkét kérdés feltevésénél, illetőleg eldöntésénél nem aggódhatnak a miatt, hogy mindkét kérdés megállapításánál az esküdtbíróság az első, vagy második bekezdést alkalmazza-e? Ez az esküdtbíróság dolga s ez bizonyára nem jön és nem jöhet zavarba. Az esküdtek határozzanak csak a felett, hogy fenforog-e az erős felindulás s ha fenforog, ennek a meghalt személy volt-e az oka ? És ha joguk van e felett határozni, akkor mindkét kérdést az ő bírálatuk alá kell bocsátani. Az első bekezdésre vonatkozó kérdés «igenleges» eldöntése esetén következhetik csak a második bekezdésre vonatkozó kérdés, vagyis akkor, ha az erős felindulás fenforgása megállapittatott; mert csak akkoi lehet kérdezni, vajon a meg halt személy volt-e okozója az erős felindulásnak, de ha az erős felindulás az esküdtek szerint nem forog fenn : akkor már Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.