A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 52. szám - A magyar nő magánjogi helyzete

A JOG 378 nem vizsgálhatják, hogy ki okozta azt az erős felindulást, ami nem létezik. Vagyis a második kérdésre csak akkor lehet felelni, ha az első kérdés igenlegesen döntetett el, ha pedig «nem»-mel döntetik el az első kérdés, ugy a második bekezdésre vonatkozó kérdés szavazásra nem bocsátható, liy e két kérdés nem ezzel a szóval kapcsolható össze : aha nemt>, de éppen ellenkezőleg, ezzel : aha igen.n Igaz, hogy az erős felindulásra vonatkozó mindkét kérdésben benfoglaltatik az erős felindulás, de az a különbség, hogy az első bekezdés fennállhat, bármely okból származott is az erős felindulás, de a második bekezdés csak akkor, ha annak a meghalt személy volt az okozója, éspedig súlyos bántalmazás által. Az első bekezdés szerinti erős felindulást előidézheti bármely ok, igy pl. részegség, megtámadtatás és kergetés, tettlegesség, civódás, küzdelem, üldözés folytán bántalmazás, szerelemféltés, a tettes nejének folytonos rágalmazása, kiutasitás a korcsmából, szidalmazás, vagyon védelmezése, a tolvaj kergetése közben tett lövés, hosszas csufolkodás, korcsmai verekedés, az elfogyasztott italok ára feletti összeszólalkozás a korcsmában stb, amint ezek a kir. kúriai határozatokban ismételten ki vannak mondva. A második bekezdés szerinti erős felindulás csak súlyos bántalmaztatás folytán állhat elő, de ezt azért nem szabad csak testi sértés és ennek hosszabb tartama szerint venni, mert ez fenforoghat minden testi sértés nélkül is, vagy könnyű testi sértés esetében is. így megállapította a kir. Kúria ennek fenforgását: folytonos és érzékeny becsületsértés esetén a vádlott és leánya ellen, 8 nap alatt gyógyuló testi sértés, hosszabb kölcsönös dulakodás, jogtalan behatolás a vádlott házába és ennek bántalmazása, fejbeütés bottal, verekedés közben történt támadás, arculütés felhevült vagy ittas embernél, üvegdobálás, arcaiütés és dulakodás, hajcibálás és sértő szavak, folytatott bántalmazás, ütés, verés, stb. Ugy a btk. 281. §. mint a 307. §. második bekezdése szerinti erős felindulás megállapithatásának alapfeltétele, hogy a súlyos bántalmazást a tettes vagy hozzátartozói a megölt, illetve meghalt személy részéről szenvedjék. «Ha a vádlottat, más, mint a sértett bántalmazta : a Btkv. 281. §. 2. p. nem alkalmazható.)) (Bjt. XXXII. 187. C.) ((Bántalmazás csak a meghalt és nem más személy részéről indokolja a 307. §. 2. pontnak alkalmazását» (Bjt. XI. 44. C.) «Nem alkalmazható a 307. §. 2. p. ha a meghalt a tettest nem bántalmazta.)) (Kúria 1882. évi 10,440.) Van egy eset, midőn kimondta a kir Kúria, hogy ((Bántalmazás nem a megölt által figyelembe vétetett, midőn vr'dlott azt hitte, hogy a megölt sértette őt meg.» (Bjt. XXI. 184. C) Ezek mind megfelelnek igy a törvény világos szavainak, De a törvény világos szavaival szemben nem lehet megmagyarázni azoknak a Btkv. 307. §. 2. pontjára vonatkozó határozatoknak a jogosultságát, amelyek e pont szerinti erős felindulást akkkor is megállapítják, ha a vádlott nem a megsértett személy által szenvedte a jogtalan és súlyos bántalmazást (Bjt. XI. 44. C. XII. 169. C. XVIII 71. C. és XXV. 333. C.) Hiszen ha ez utóbbi határozatok helyesek, akkor csakugyan zavarba jöhetnek ugy az esküdtek, mint a birák az első és második bekezdés közötti különbségre, és hatályon kívül van helyezve a törvénynek az a világos rendelkezése, mely csak azért kíván enyhébb büntetést szabni a vádlottra, mert ez épen a megölt, vagy meghalt személytől szenvedte a súlyos bántalmazást. Ennyire nem lehet menni a szabadelvüségben, mindaddig, mig a második bekezdésnek ez az alapfeltétele törvény által hatályon kivül nem lesz helyezve. A határvonalat éppen ezen feltétel képezi az erős felindulás első és második bekezdése között s ezt a határvonalat tisztán és világosan fenn kell tartani. H Btkv. 281. és 307. §. első bekezdésére vonatkozó kérdésekben általánosan csak arra kérünk feleletet az esküdtektől, hogy erős felindulásban követte-e el vádlott a cselekményt ? És ha erre «igennel» felelnek: akkor megkérdezzük tőlük tovább még azt is, hogy ezt az erős felindulást a megölt, vagy meghalt személy idézte-e elő? Mégpedig minden zavar kikeiülhetése végett teljes hatírozittan igy teendő fel a kérdés: I. Erős felindulásban követte-e el vádlott a vádbeli cselekményt? Ha igen, II. az okozta-e a vádlott erős felindulását, hogy a megölt (meghalt) személy vádlottat (vagy hozzátartozóit) jogtalanul súlyosan bántalmazta vagy megsértette és vádlott a tettet ezen felindulásban végre is hajtotta? Mármost ha az esküdtek az első kérdésre «nemmel» felelnek: akkor nem állapítván meg az erős felindulást, a második k'rdést nem bocsáthatják szavazás alá. Ha azonban az első kérdésre «ígennel» felelnek, ugy eldöntik a második kérdést is. Ha az esküdtek az első kérdésre «igen nel,» a második kérdésre «nemmel» felelnek : akkor a bíróság az első bekezdés alapján méri ki a büntetést, mert az erős felindulásnak csak súlyosabb esete forog fenn, ha pedig a második kérdésre is «igennel» felelnek: ugy a második bekezdés szerint mérendő ki a büntetés, meg lévén állapítva, hogy az erős felindulás a megölt, vagy meghalt személy által okoztatott. Vigyázzunk ezekre a kérdésekre s ne fösvénykedjünk TÁRCA. TV A magyar nö magánjogi helyzete.*) A Jog eredeti tárcája. Irta KONTÚR BÉLA dr. Budapesten. Vége. A törvényi házassági vagyonjogról akarok szólani, melyben a magyar törvényhozás feminizmusa szembeszökő. Mintha mind agglegények, vagy tiz leánynyal megáldott (azaz hogy megvert) apák készítették volna, kik sohasem sóhajtottak föl: «Mon Dieu, quelle peine de fairé entendre une femme . . .» Ezekről a törvényekről elmondható, hiszen olvasva lelkesítők és szépek : «leges in schola virgines, in foro meretrices». A házasélettel járó terhek hordozása a férj vállaira nehezül; a nőnek özvegyi joga van, a férjnek nincsen. A nő külön vagyonát, ha veszélyeztetve látja férje kezeiben, vagy pedig tetszése szerint bármilyen okból, sőt minden ok nélkül is, visszakövetelheti s ez esetben megilleti az asszonyt a kártérítés iss ha meghal, a követelési jog átszáll örököseire. Mikor a férj j ellen vezetnek végrehajtást, a házasfelek közös birlalásában lévő, nyilvánvalólag női használatra szánt dolgok (a nő kezdőbetűivel ellátott arany-, ezüst- es ruhanemüek, drágaságok) foglalás tárgyát nem képezhetik. A jegyajándék (donatio propter nuptias, paraphernum) szintén külön vagyonát teszi a nőnek. A nemes, vagy nem-nemes módon szerző nő, (nemes módon szerzőknek tekintetnek, pl. a hivatalnoknők, színésznők, irónők, festőmüvésznők) és férje között szerzeményi közösség van (nemesek és honoráciorok között nincsen!) s ez törvényes házassági vagyonjogot alkothat. Megjegyzendő, hogy az osztrák magánjog közszerzeményt nem ismert s igazán nem értjük, hogy az országbírói értekezlet, a bírói tekintélyen nyugvó for*) Előző közlemény az 51. számban. rás: mért sújtja vagyonjogi hátránynyal a nemes nőt, akinek ősapái vérükkel szerezték vissza a hazát? Az özvegyi jog (ius viduale) nem egyéb, mint a férj tartási kötelezettségének kitolása a házasság megszűnése utáni időkre is, sőt ha a férjnek gyermekei nincsenek, az özvegy asszony, mig meg nem hal, illetve újra férjhez nem megy, férje összes javaiban bennmarad s annak összes természeti és jogi gyümölcseit élvezheti. Az özvegy férj pedig elmehet homokot kötözni! Az osztrák polgári törvénykönyv szerint,mely több helyütt Magyarországon (Erdély, polgárosított határőrvidéki terület, Fiume) még most is érvényben van, az özvegynek csak özvegyi tartáshoz van joga s ez is csak a legszükségesebbre szorítkozik. A lovagias magyar törvényhozó tovább megy s az özvegy asszonynak lakáson és tisztességes eltartáson kivül megadja a jogot, hogy az — horribile dictu! — kiházasitást is követelhet elhalt férje örököseitől. Nem az őrülettel határos ez? S ez nagy dolog, mert ha az egyik fél elhal, az elhaltnak közszerzeményi illetménye gyermekeire s gyermek nem lévén, az életben maradt házastársra száll s csak harmadik j sorban következnek az elhunyt fölmenői (szülők, nagyszülők). Ami a hozományt (allatura uxorea) illeti, abból a férjet csak a haszonélvezet illeti s a házasság megszűnése (halál, holttányilvánitás, a házassági kötelék érvénytelenítése, végérvényes bontó-itélet) után visszaadandóvá válik. A női hozománynak megvan az a sajátsága, hogy a férj ingatlanára zálogjogilag bekebelezhető (1885. évi telekkönyvi rend. 65. §., 1840: XXII. t.-c 86. §.) s megilleti az elsőbbségi s visszautasitási jog s ha a férj csődbe jut, az asszony a csődtömegből igényének bejelentésével és bizonyításával kivonhatja. Hazai törvényeink ösmerik a hitbért vagy móringot s ehhez való jogát csak ritkán veszíti el a nő. Mint tudjuk, ez mágnás-családoknál 400 írt., nemeseknél és városi polgároknál 200 frt., nem-nemeseknél kisiparosoknál, parasztoknál 40 frt. nyi összeget tesz (1840: