A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga

A JOG 203 kezes a hivatalosan behelyezett adminisztrátort illeti mindaddig, mig ezen működését tényleg és felsőbbsége rendeletéből gyakorolja. A szegedi kir. tszék, mint btő biroság (1901. márc. 4-én 3,034|B. sz. a.) H. Antal és társa elleni magánlak-megsértés büntette és vétsége miatti vád felett következőleg itélt: F. Imre, N. J. Rókus, N. József vádlottak bűnösöknek mondatnak ki a btk. 171. §. 2. bek.-ben meghatározott izgatás vétségében és ezért a btk. 171. §. 2. bek. alapján a foganatbavételtöl számítandó 1-havi államfogházra, mint fö- és egyenkint az 1892. XXVII. t.-c-ben megjelölt célokra 15 nap és végr. terhe a. fizetendő, behajthatl. esetén a btk. 54. §. alapján további 5 napi államfogházzal helyettesítendő 50 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéltetnek stb. Ellenben H. Antal vádlott a btk. 330. §. 1. és 2. p. szerint minősülő magánlak megsértés bűntettének vádja alél a bp. 326. § 1. pontja alapján, a btk. 171. § 2. bek. alá eső izgatás vádja alól pedig a bp. 326. §. 2. p. alapján, továbbá H. Antal és 14 társa vádlottak a btk. 330. §-ba ütköző és a 331. §. 1. és 2. p. szerint minősülő magánlaksértés . bűntettének vádja alól a B. P. 326. §. 1. pontja alapján felmenttetnek, K. István vádlott ellen a btk. 171. §. 2. bek. alá eső izgatás vétsége miatt a bűnvádi elj. a Bp. 326. §. alapján, F. Lajos vádlott ellen pedig a btk. 330. §-ba ütköző és a btk 331. §. 1. és 2. p szerint minősülő magánlak megsértés büntette és a btk. 171. §. 2. bek. alá eső izgatás vétsége miatt a bünv. elj , a bp. 301. §. végső bek. alapján megszüntettetik. stb. Megokolás: F. Imre, N. Istók Rókus és N.József vádlottak azzal terheltetnek, hogy Csongrádon 1898 szept. 18-án, amikor a lovascsendörök a plébánialak előtt a főtéren megjelenlek, hogy az ott összegyűlt nagyszámú embercsoportot szétoszlásra kényszerítsék, ott a (ötéien, mindenki által hallhatólag arra hívták fel a tömeget, hogy a csendőröknek ne engedjenek, menjenek haza, fegyverkezzenek fel és verjék agyon a csendőröket, ez a felhívásuk azonban eredménytelen maradt. Nevezett vádlottak bűnösségüket be nem ismerik és azt adták elő, hogy a tömegben ugyan jelenvoltak, de akkor a csendőrök ellen irányuló semmiféle felhívást nem intéztek. Vádlottaknak eme tagadásával szemben azonban több tanuknak eskü a. tett vallomásával bizonyítva van, hogy nevezett vádlottak a néptömeget nyilvánosan a csendőrök agyonverésére hivták íel. Vádlottak eme felhívást gyülekezetben, nyilvánosan tették és abban bűntett elkövetésére való egyenes felhívás foglaltatik. Ez alapon és mert a leihivás eredményre nem vezetett, a vádlottak ellen a btk. 171. §. 2. bek. alá eső izgatás vétsége forog fenn és abban voltak bűnösöknek kimondandók. E vádlottak büntetése kiszabásánál súlyosító körülmény fenn nem forog, ellenben enyhítőül vétetett, hogy mindegyikök büntetlen előéletű stb. H. Antal vádlott azzal terheltetik, hogy 1898 szept. 18 án reggel bútorait kocsikra rakatta, a kocsikkal a plébánialak elé vonult, azzal a feltett szándékkal, hogy abba mindenáron behurcolkodik, midőn pedig D. Károly adminisztrátor távolléte folytán a plébánosilakás ajtaját zárva találta, lakatost hivatott, az ajtót azzal felnyittatta, bútorait oda bevittette s onnan még akkor sem távozott, midőn őt erre a hazaérkező D. Károly, majd későbben a lőszolgabiró, a rendőrség és a csend rök is felhívták. H. Antal vádlott a cselekmény elkövetését elismeri, de kijelenti, hogy magát bűnösnek nem érzi és a tényállást a következőleg adja elő. «A váci püspöki szentszéknek 1898 január 19-én 243. sz. a. határozatával, az ellene I. és Il-od fokban hozott fegy. határozatok alapján, plébánosi tisztének gyakorlatától felfüsjgesztetett és felhivatott, hogy nehogy a plébánián tartózkodása által ott a belbékét zavarja, más lakásról gondoskodjék. Eme felhívásnak meg is felelt, a plébánia épületet elhagyta, oda az adminisztrátor, D. Károly költözködött. Előadja H. A. vádlott, hogy a váci püspöki szentszéknek a fegy. ügyében hozott Ítéletét időközben az esztergomi érseki szentszékhez fölebbezte, ahol is a püspöki szentszék ítélete megváltoztattatott, a vád alól felmentetett és a plébániai javadalmába való visszahelyezése eme legfelsőbb legy. hatósága által elrendeltetett. A váci püspök azonban az esztergomi szentszék határozatát nem foganatosította, hanem azt a pápai szentszékhez fölebbezte. A püspöknek eme intézkedése folytán H. Antal, visszahelyezését sürgetendő, személyesen utazott Rómába, hogy az esztergomi szentszék itéiete alapján visszahelyeztctését szorgalmazza, itt ez ügyben R. bíborossal beszélt, ki annak megvizsgálását kilátásba helyezte, C. András a római szentszék expeditorától pedig Ígéretet nyert, hogy az elintézés eredményét vele közölni fogja. Ezen igéretét nevezett be is váltotta és a csatolt levélben arról értesítette, hogy a római szentszék az ügyet akként intézte el, hogy az iratokat az esztergomi szentszéknek visszaküldötte, oly utasítással, hogy az ügyet békés uton intézze el és őt javadalmába helyezze vissza. Eme értesítés után H. Antal ugy a püspöki, mint az érseki szentszéknél újból személyesen járt, hogy visszahelyeztetését szorgalmazza, azonban itt el nem fogadtatott, i Előadja H. Antal, hogy ezek után abban a tudatban, hogy plé- j bániai hivatalától való felfüggesztése legfelsőbb fegy. hatóságának ítéletével megszüntettetett s visszahelyezése elrendeltetett s hogy ezt püspöke ennek dacára nem foganatosítja, jogosítva I érezte magát, hogy az őt megillető plébániai javadalom élvezetébe visszahelyezkedjék, illetőleg ama tényével, hogy a plébánia hivatalba visszaköltözködik, püspökét visszahelyezésének foganatosítására kényszerítse. Vádlottnak ezt az előadását a becsatolt egyházhatósági ítéletek és a pápai szentszék kiadójától eredő levél is bizonyítják. A btk. 330. §-ban meghatározott magánlaksértés büntette annak a törvényben meghatározott alkotóelemei szerint akkor létesül, ha másnak a lakásába való behatolás jogtalanul történik, amiből következik, hogy a tettes szándékának a jogtalan behatolásra kell irányulni, azaz cselekménye jogtalanságának tudatával kell birnia. H. Antal vádlott a fent kifejtettek szerint akkor, mikor a plébánia-lakba hamis kulcs segélyével behatolt, nemhogy behatolása jogtalanságának tudatában lett volna, hanem illetékes bíróságának végérvényes határozata alapján teljes jogosultsággal hihette, hogy plébánosi javadalmának élvezete, ugy tehát az ahhoz tartozó plébánosi lakás is megilleti őt, s épp ugy hihette azt is, hogy az ott lakásra a plébániai lakot ideiglenesen és egyedül a fegy. intézkedés alapján elfoglaló D. Károlynál erősebb joga van. Ily körülmények között a vádlott cselekményéből a btk. 330. §-ban meghatározott büntetendő cselekmény egyik leglényegesebb alkotó eleme: a jogtalan behatolási szándék hiányzik. Mivel pedig ennek hiányában a btk. 330. §-ban meghatározott magánlaksértés bűntett esete fenn nem forog, H. Antal vádlottat annak vádja alól a bp. 326. §. 1. p. alapján fel kellett menteni. H. Antal vádlott azzal is terheltetik, hogy a plébánialakba behatolván, mikor a csendőrök ott megjelentek, az ablakot kinyitotta és a ház körül összegyűlt tömeghez felhívást intézett, hogy verjék agyon a csendőröket és a többi papokat. Vádlott e cselekmény elkövetését tagadja és magát e részben sem ismeri el bűnösnek. Az e részben hihallgatott tanuk közül "V. Gusztáv csendőrőrsvezető ama terhelő vallomást teszi vádlott ellen, hogy ugy d. u. 3 óra felé, mikor H. Antalt vádlott társaitól elkülönitette és azokat egy másik szobába vezettette, az egyedül maradt H. Antal az ablakot kinyitotta és az emiitett felhívást intézte a néphez. Terhelőleg vall részben H. György csendőr is, mégis oly eltéréssel az előbbi tanú vallomásától, hogy H. Antal akkor, mikor az ablakon kiszólott, többi vádlott társai is mind ott voltak a szobában. E bizonyítékok mérlegelésénél figyelembe vétetett az, hogy V. Gusztáv és H. György tanuk vallomásai arra nézve, hogy a cselekmény elkövetésénél kik voltak jelen, egymással ellentétben állanak, ha e mellett figyelembe vétetik az is, hogy H. Antal és vádlott társai azt adják elő, hogy ők egymástól egész nap el nem különittettek, hanem a szobákban folyton együtt voltak, hogy az izgatás vétségére nézve nem érdekelt nagy számú vádlott társak egyhangúlag azt adjáK elő, hogy H. Antal az ablakon nem szólott ki, a kir. tszék azt, hogy H Antal eme cselekményt elkövette, a fenti bizonyítékokkal bizonyítva nem találhatja és H. Antal vádlottat a btk. 171. §-ban meghatározott izgatás vétségének vádja alól a bp. 326. §. 2. p. alapján felmentette. A közvád a btk 671. §-ba ütköző cselekmény miatti vádat a főtárgyaláson K. István ellenében elejtette ; nevezett ellen a bűnvádi elj. a Bp. 323. §. alapján ez okból megszüntetendő volt. F. Lajos vádlott a beszerzett halottanyakvi kivonat szerint elhalálozván, e vádlott ellenében folytatott eljárás megszüntetendő volt, stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1901 szept. 11-én 2,148. sz. a.) H. Antal vádlott védőjének semmiségi panaszai visszautasittatnak, s az ügy a bejelentett felebbezések folytán érdemben felülvizsgálat alá vétetvén, az elsőbiróság Ítéletének H. Antal vádlottra vonatkozó, valamint P. Imre, N. I. Rókus és N. József vádlottak elitéltetését tárgyazó felebbezett része helyben, egyéb nem-felebbezett része pedig érintetlenül hagyatik. Megokolás: Minthogy a bp. 300. első, 382. §. szintén első és 384. §. utolsóelőtti bekezdésének egybevetett értelme szerint főtárgyaláson hozott közbenszóló határozat ellen önálló perorvoslatnak nincs helye, hanem az olyan határozattal esetleg okozott jogsérelem ellen csak az ítélet ellen irányuló perorvoslattal együttesen kereshető orvoslás, H. Antal vádlott védője pedig az ítélet ellen perorvoslattal nem élt, a közbeszóló végzések ellen a semmiségi panasz cimén bejelentett perorvoslatait, mint a törvényben kizártakat a bp. 401. §. 4. bek. érteim, viszszautasitani kellett. A bizonyítás kiegészítése iránt a közvádló részéről a felebviteli főtárgyaláson előterjesztett az az indítvány, hogy a H. Antal ellen lefolytatott fegy. ügy iratai szereztessenek be, mellőztetett azért, mert amennyiben a fegy. ügy adatai a jelen ügy eldöntésére befolyással lehetnek, annyiban azok már rendelkezésére állanak a becsatolt hiteles másolatokban, a közvédő részéről előterjesztett azaz inditványpedig,hogy a felmentett vádlottaktanukként hallgattassanak ki, azért mellőztetett, mert azok a vádlottak az I. fokú főtárgyaláson már részletesen kihallgattattak, a közvédő által képviselt vádlottak cselekményeire nézve is ujabb kihallgatásuk tehát teljesen felesleges, megesketésük pedig, mivel az ügyben mint vádlottak vonattak kérdőre, elrendelhető nem volt. Érdemben: Az elsőfokú biróság ítéletének felebbezett része vonat-