A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga

202 A JCG birtokon belül felebbezhető, ami azt fejezi ki, hogy a főlebbezés elintézéséig a határozat jogerős és végrehajtható nem lesz. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 febr. 2í. I. G. 663/1901. sz. a.) Lényeges a különbség egyfelől a színlelt és másfelől a hitelezők kijátszására irányuló s a szerződő fél rosszhiszeműsége következtében megtámadható ügylet között. Mert színlelt az az ügylet, amelynél a felek valódi akaratuk szerint, ügyletet kötni egyáltalán nem akartak, vagy pedig valódi akaratuk nem az vólt, amelynek az ügylet kötésekor kifejezést adtak ; — előbbi esetben egyáltalán nincs ügylet, az utóbbiban pedig nem a kifejezett, hanem a valódi akaratnak megfelelő ügylet jön létre. Mindkét esetben pedig, az a kérdés, hogy a felek mit akartak, — ténykérdés, amelyet a bíróság a S. E. 64. §-a értelmében való mérlegelés utján állapit meg. Ellenben a szerződő felek között valóban létrejött vagyonátruházás is megtámadható az igényperben az alperes által azon az alapon, hogy a végrehajtást szenvedő részéről történt vagyonelidegenités a hitelezők kijátszását célozta, s hogy a szerzőfél rosszhiszemű. Hogy az ügylet ekképp megtámadható-e, vagy pedig a hitelezőkkel szemben érvényesithető-e, jogkérdés, amelynek eldöntésére azok a ténykérdések szolgálnak alapul, hogy a vagyonátruházás által a kielégítési alap a hitelezők elől ezek megkárosítása céljából valóban elvonatott-e és hogy a szerzőfél ezt tudta-e? (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 29. I. G. 511/1901 sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az a körülmény, hogy felperes névaláírása a váltó szövegének utolsó sorában áll, még nem állapit meg vélelmet arra nézve, hogy alperes nem elfogadó-, hanem eredetileg kibocsátóként irta alá a váltót, mert a felperes kibocsátói névaláírásának ezen elhelyezéséből is kitűnik, hogy az az intézvényezetthez szóló fizetési felhívásra vonatkozik. Alperes nem kezesség kitüntetésével irta alá a váltót, a jótállás elvállalása pedig nem zárja ki, bogy a jótálló váltó-elfogadói kötelezettséget vállaljon. A rimaszombati kir. törvényszék mint váltóbiróság (1901 évi augusztus 19-én 4,570. sz. a.) Krausz Gyula dr. ügyvéd által képviselt özv. L. Istvánnénak, Weinberger Rezső dr. ügyvéd által képviselt E. Samu s tsai ellen 800 korona iránti váltó keresetében következőleg itélt: A kifogások mellőzésével a 3,083. sz. alatt hozott sommás végzésnek joghatálya, kitogásoló E. Samuval szemben érvényében fenntartatik, s ez az alperes is a Rimaszombatban 1901. január 11-én 800 kor.-ról kiállított váltó alapján, mint annak elfogadója itéletileg is köteleztetik, hogy felperesnek £00 k. tökét s ennek 1901. május 1-től járó 6% kamatát, a sommás végzésben már meghatározott perköltséggel 3 nap a. különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen stb. Megokolás: A kereset alapját képező s A) alatt csatolt eredeti váltón annak szövege után, illetve alatt jobbról leiperesnek illetve mindakét alperesnek a neve egymás alatt aláírva — s balról a szokásnak megfelelőleg mind a két alperes névszerint kitöltve intézvényezettül megnevezve s a váltó saját rendeletre kitöltve — ez a váltó saját rendeletre szóló váltónak felel meg, amelyen felperes kibocsájtónak s mind a két alp. ellogadónak tekintendő s mert felperes a tárgyalás folyamán azt állította, hogy a váltót maga kifogásoló alp. állította ki, s illetőleg az észrevételezési jkvi állítás szerint a váltót maga alperes töltötte ki, az intézvényezetteknek a megnevezése is tehát tőle származottnak vélelrr ezendő,— ezzel szemben és felperesnek a tagadása ellenében elsőr. alperesnek az a kifogása, hogy ő a váltót mint kibocsájtó és nem mint egyenes váltókötelezett elfogadó irta alá, minthogy az egyenes adós és váltókötelezett 2. rendű alperessel — felperes váltóhitelezővel szemben csupán jótállást vállalt, — hogy felperes ezen megállapodás ellenére irta alá a váltót mint kibocsátó — és jogtalanul nevezte meg kifogásoló alperest intezvényezetteknek, sem a B. a. nyilatkozat tartalmával, sem a tanú kihallgatásával bizonyítást nem nyert, mert a B. a. aláírását felperes tagadta s ez különben is a váltó kiállítása előtt kelt, s ebben a nyilatkozatban az a tényállítása kifogásoló alperesnek, hogy az abban kifejezett jótállás elvállalása értetett — kifejezetten kijelentve nincs is és mert kifogásoló alperes maga elismeri, hogy ő csakugyan jótállást vállalt az egyenes váltókötelezett II. rendű alperes elfogadóért, a felperes, mint váltóhitelezőnek, akit a váltóbeli követelés eredetileg illetett, s mert a kereseti váltó saját rendeletre szólt s igy a fizetés a kibocsátó részére van kötelezve s ennek a részére teljesítendő, ez a ténykörülmény kizárja azt a jogi vélelmet, hogy a kereseti váltót kifogásoló, mint kibocsátó irta alá, holott őt a váltóbeli követelés soha sem illette, a tanuként kihallgatott II. rendű alperes sem állítja kifejezetten, hogy kifogásoló alperes a váltót határozottan kibocsátóként irta alá, ugyanazért alperesnek az állítólagos kibocsátói aláíráson illetve kibocsátói kötelezettségén alapuló, a törvényben meghatározott felelőssége a felek között folytatott pervita érintése nélkül alperesnek azt a kifogását, hogy a kibocsátói aláírásából folyó törvényes felelőssége felperessel szemben megszűnt, mert felperes a kereseti váltót fizetés végett be nem mutatta s nemfizetés folytán óvást tel nem vétetett — mint a jelen esetben nem-alkalmazható kifogást mellőzni s a 3,083/901. számú sommás végzést joghatályát kifogásoló alperessel szemben is egészben érvényben fentartani s kifogásoló alperest a kereset alapját képező s minden lényeges kellékekkel ellátott s lejárt váltó alapján mint II-odrendü alperessel együtt kötelezett váltóelfogadót a kereseti tökének és lejárati kamatoknak a megfizetésére itéletileg is kötelezni kellett stb. stb. A kassai kir. ítélőtábla (1901 november 12-én 3,367. sz. a.) i t é 1 e te: azelsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest E. Samu alperessel szemben a 3,083. sz. som. végzés vonatkozó részének hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasítja s őtvégreh. terhével arra kötelezi, hogy a nevezett alperesnek 55 K. 50 fill. perk. és 25 K. 30 fill. felebbezési költséget megfizessen, egyszersmind Weinberger Rezső ügyv. munka d. 25 K. 30 fillérben megállapítja. Megokolás:A keresethez A. alatt csatolt váltó jelenlegi alakja, amely szerint E. Samu alperes névaláírása J. Jakab elfogadó neve fölé arra a helyre van írva, ahol rendszerint a kibocsátó névaláírása szokott állani, ugy, hogy afölött más névaláírás számára már hely nem maradt és a kibocsátóként szereplő felp. csak a 1 váltó szövegének utolsó sorába a «tudósitás> szó után szúrhatta I be nevét, azt a vélelmet kelti, hogy a kibocsátó eredetileg E, Samu volt és hogy a váltó csak későbben lett reá intézvényezve s ezzel kapcsolatosan a felperes kibocsátó névaláírásával ellátva. Megerősiti ezt a vélelmet a B. alatti nyilatkozat, amelynek valódiságát a felperes a tárgyalás során tagadta, az észrevételezés alkalmával azonban már beösmerte s amely nyilatkozatában a felperes annak ad kifejezést, hogy a közte mint eladó és J. Jakab mint vevő között létesült áruvételi ügyletből kifolyóan a vételár fejében, a nevezett vevőtől egy 800 K.-ról kiállított olyan váltót fog kapni, amelyen J. Jakab, mint elfogadó, E. Samu mint jótálló szerepel. A kir. it. tábla a felperesnek a tárgyalás folyamán tett azt az állítását, hogy a kereseti váltót E. Samu alp. sajátkezűén állította ki, nem értelmezheti olyképpen, hogy a felperes az intézvényezettek megjelölését is a nevezett alperestől származottnak állítja, mert ezzel a felperesnek az észrevételezés alkalmával tett az a kijelentése, hogy ha nevezett alperes, aki a váltót kitöltötte, magát kibocsátónak tekintette volna, «akkor az intézvényezésie ráírta volna az elfogadó nevét* határozottan ellenkezik: és mert az eredeti váltónak a felperesi beadványokkal történt egybevetése alapján a kir. it. tábla külömben is megállapíthatónak találja, hogy a kereseti váltónak keltét, további szövegében a «saját> «és árukban> szavakat és végül az intézvényezettek nevét és lakását megjelölő részét alperes töltötte, illetve töltette ki, amennyiben a váltókereset I. példt. a 4,138 sz. felperesi kérvényt és az eredeti váltónak fent kiemelt részét nyilvánvalóan egy és ugyanaz a kéz irta. A B. alatti nyilatkozat tartalmából és a váltó külső alakjából vont fentebbi következtetésekkel szemben a felperest terhelte a bizonyítás abban az irányban, hogy az a ténye, mikép a kereseti váltón önmagát kibocsátónak, a kifogásoló alperest pedig intézvényezettnek tüntette ki, az utóbb nevezettnek kifejezett belegyezésével történt, ezt azonban bizonyítani meg sem kísérelte. A kifogásoló alperes tehát a kifejtettek szerint kibocsátónak tekintendő s ezért és mert a felperes a kereseti váltónak fizetése végett történt bemutatását tanúsító óvást be nem mutatott a v. t. 41. §-ra is alapított alperesi kifogás folytán a felperes keresetével a kifogásoló alperessel szemben elutasítandó stb. volt. A m. kir. Kúria (1902 szeptember 18-án 1,571/v. sz. a ) ítélet: A másodbiróság Ítélete megváltoztatódik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Megokolás: Az a körülmény, hogy felperes névaláírása a váltó szövegének utolsó sorában áll, még nem állapit meg vélelmet arra nézve, hogy alperes nem elfogadó, hanem eredetileg kibocsátóként irta alá a váltót, mert a felperes kibocsátói névaláírásának ezen elhelyezéséből is kitűnik, hogy az az intézvényezetthez szóló fizetési felhívásra vonatkozik. Nem szolgálhat ez irányban bizonyítékul a felperestől származó B. alatti okiratnak az a tartalma sem, hogy alperes a váltón jótállóként szerepeljen, mert alperes nem kezesség kitüntetésével irta alá a váltót, a jótállás elvállalása pedig nem zárja kir hogy a jótálló váltóelfogadói kötelezettséget vállaljon. De nem nyújt alperes védekezéséhez bizonyítékot az a vitátlan tény sem, hogy a váltón beperesités előtt az intézvény szövege kitöltetlen volt, mert a V. T. 93. §. érteim, a váltóbirtokos ellenkező megállapodás hiányában az intézvényt utólag is kitöltheti. Alperes tartozott tehát bizonyítani azt, hogy a váltót kibocsátó-minőségben irta alá, illetőleg, hogy azt ily tartalmú megállapodással adta át a felperesnek. Alperes azonban ezt a fentebbi adatokkal nem bizonyítván: a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó rendelkezése az itt kifejtett indokokból, — annak a perköltséget tárgyazó része pedig az 1868 : L1V. t.-c. 251. §-ára fektetett saját indoka alapján hagyatott helyben. Bűnügyekben. A btk. 330. §. leglényegesebb alkateleme, hogy másnak lakásába való behatolás jogtalanul történjék. A behatolás jogossága vagy jogtalanságának megállapítása, a valónak elfogadott tényekből vont jogi következtetés, tehát mint jogkérdés ítélkezés tárgyát képezi. Vádlott, mint a plébánia jávadalmazásának élvezetétől s állásánák gyakorlásától felfüggesztett és a lakásból eltávolított plébános mindaddig, míg visszahelyeztetéséről felsőbbsége utján hivatalosan értesítve nem lett és mig a javadalmába tényleg vissza nem helyeztetett, az állással összekötött paplak használatába sem léphet és ezen paplak feletti rendel-