A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - Az észak-amerikai Egyesült Államok csődjoga

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 51. számához. Budapest, 1902 december 21. Köztörvényi ügyekben. Az 1876 : XVI. t.-c , amint ciméből is kitűnik, a végrendeletek-, öröklési szerződések- és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékéről rendelkezik, amiből következik, hogy a végrendeletek érvényességét az elöszabott alaki kellékek megtartásától teszi függővé ; érvénytelen tehát az olyan végrendelet, mely az idézett §-ban meghatározott alaki kellékekkel nincs ellátva. A fehértemplomi kir. tszék (1901 ápril 1-én 3,285. sz. a.) Spatariu Vladimír ügyvéd által képiselt H. Mihály s társainak, Adelmayer Ferenc dr. ügyv. által képviselt B. Mátyás és társai ell. törvényes öröklés és jár. iránti r. perében következőleg i t él t: Felperes keresetének hely adatik, az 1898 nov. 25-én T.Kulason elhalt B Borbála, férj. K. után maradt, 1898 nov. 23-án alkotott Írásbeli végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik, ezen örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklés megállapíttatik, ehhez képest kötelesek alperesek tűrni, hogy a t.-kutasi 449. sz. tjkvben a r. 12. sz. 3,597. hrsz. ingatlan «/, részére a tulajdonjog egymásközti egyenlő arányban H. Mihály és H. M. javára, továbbá a t.-kutasi 16, 1,175 sz. tljkvben örökhagyó javára 545 frt 90 kr. és jár. erejéig bekebelezett zálogjognak 6s';0 részéből a tljog */,„ része B. Katalin, 5 .„ része B. Erzsébet, 1"/,'„ része H. R., «/,<> része H. M., 12/T0 része H. Mátyás, 12/.„ része H. Mih. javára jelen ítélet alapján és jogerőre-emelkedése után törvényes örökösödés címén bekebeleztessék; és felperesek egyúttal feljogosittatnak, hogy tulajdonjoguknak bekebelezését a tlkvi hatóságnál kérelmezhessék. A hagyatéki leltár 7 t. a. felvett, a temesmegyei árvaszéknél 1892 június 12-én 1.449. naplót, a. bevételezett 339 K. 18 fill. és felszaporodott kamatai, továbbá ugyanazon árvapénztárban 1887. évi 2,409 sz. t. a bevételezett 159 K. 28 fill. és felszaporodott kamatai, végül a verseci kir. adóhivatalban 209/899. n. cikk a bevételezett, a verseci kir. jbiróságnak 1898. ó'. 739/8. sz. végzésével bírói letétül elfogadott 137 K. 02 fill. összegre, mint hagyatéki vagyonra a törvényes öröklési jog részével az előbb emiitettek javára megállapíttatik, s felperesek a nekik jutott ezen összegek kiutalványozását a jelen Ítélet alapján és jogerőre emelkedése után a verseci kir. jbiróság mint hagyatéki bíróság utján kérhetik; a hagyatékot képező követelés, amelyet alperes felvett 87 K 50 fill. összegre nézve, a törvényes öröklési jog 5/,0 részben B Katalin, 6/!0 részben B. Erzsébet, 12/70 r. H. Róza, l2/7o r. H. Maga, lL' •;„ r. H. M'hály és «/M r. H. Mátyás javára megállapíttatik, feljogosittatnak felperesek ezen követelést alperesen arányban behajtani, — végül köteles alperes a t.-kutasi 449. sz. tjkben felvett 3,597. hrsz. ingatlan 4'6 részének közös birtokát H. Róza, H. Magdolna, H Mihály és H. Mátyás felperesnek áibocsájtani s ugyancsak ezen felpereseknek az ingatlan elvont haszna fejében lü99. okt. 29-tól számítva a tényleges átadásig évi 16 K. fizetni és pedig 15 nap, különbeni végreh. terhe alatt. stb. Megokolás: Ezen hagyatéki vagyonnal szemben hagyatéki teher fennállónak mi sem ismerhető el, mert felperesek a hagyatéki leltár és hagyatéktárgy, jkvbe vett terhek fennállását el nem ismervén, ennek ellenében alperes nemcsak, hogy nem bizonyította, vagy bizonyítani kísérlett, de nemis tagadta ezen állítást. Ezen hagyatéki vagyonra vonatkozóan alperes tagadásával szemben a beszerzett hagyatéki iratokból kétségtelenül megállapítható, hogy az örökhagyónak elhalt anyja, néh. H., férj. B. Anna utján szüleitó'i reá háramlott vagyont, tehát anyai részröli ági vagyont képez, miből folyólag a törvényes öröklés megállapítása esetén a hagyatéki vagyonra felperesek mint anyai részéről oldalági rokonok birnak csak igénynyel, amiből egyúttal felperesek azon joga is megállapítandó, hogy az örökhagyó után maradt végrendeletet megtámadhatják. Eldöntendő kérdés tárgyát csak az képezi, vájjon az örökhagyó által alkotott, 1898 november 23-án kelt, az iratoknál elfekvő írásbeli végrendelet érvényesnek tekintendő, s ebből folyóan örökhagyó hagyatékában a végrendeleti avagy törvényes örökösödés rendje állapítandó meg. Felperesek az írásbeli végrendeletet azon alapon támadták meg, hogy az a 1876 : XVI. t.-c-ben követelt alaki kellékeknek nem felel meg. Felperesek ezen állítása való, mivel örökhagyó az 1898. évi november 23-án tett végrendeletét nem sajátkezüleg irta alá, hanem csak aláíratta és ezen okiratban sem az, hogy a végrendelkező' a tanuk eló'tt kijelentette volna, hogy az okirat az ó' végrendeletét tartalmazza, sem pedig az, hogy azt előttük aláirta vagy már előbb általa aláírtnak elismerte, a tanuk által nem igazoltatik; minthogy a magánvégrendeleteknél magából a végrendeletből kell kitűnni, hogy az 1876 : XVI. t.-c-ben előirt sza- | bályok a végrendelet alkotásánál megtartattak, a tanuknak utó- I lagos vallomása az önmagában érvénytelen végrendeletet érvényessé már nem teheti, ugyanazért az írásbeli végrendelet az előirt alaki kellék hiányában érvénytelennek volt kimondandó s örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklést megállapítani kellett. Minthogy továbbá a hagyatéki vagyon anyai ágbeli vagyont képez, felperes törvényes örökösödési joga is megállapítandó volt. Tekintettel arra, hogy felperesek, valamint a perbe nem lépett H. Erzsébet (újból férj.) már a hagyatéki tárgyalás során maguk közt a hagyatéki vagyon felosztására nézve teljesen megállapodnak s a kereseti kérelem is e megállapodásnak megtelel, törvényes öröklési joguk e megállapodáson alapuló kereseti kérelemhez képest állapíttatott meg. Miután a törvényes örökösök közt az osztály, illetve jutalékuk nem vitás, H. Erzsébet perbenemvonása az ügynek érdemi elintézését nem akadályozza, de viszont, mert azáltal nem az összes hagyatéki vagyonra vonatkozóan történt intézkedés, a jelen Ítélettel el nem döntött kérdésre nézve az 1894. évi XVI. t.-c. 88. §. alapján a további hagyatéki eljárás folytatandó lesz stb. stb. A tem svári kir. ítélőtábla (1901 június 17-én 8,900. sz. a.) itél e te :| az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, a felpereseket keresetükkel elutasítja és őket végreh. terhével kötelezi, hogy I. r. alperesnek 98 K. perbeli és 53 K. 30 fill. telebbezési költséget 15 napon megfizessenek stb. Megokolás: A felperesnek a K. alatti végrendeletet 1. sorban azon az alapon kérték érvénytelenittetni, hogy az azt aláirt tanuk közül csak egy tud irni és olvasni a végrendelkező által nem értett magyar nyelven, amelyen a végrendelet irva van s igy az az okirat az 1876 : XVI. t.-c. 4. §. rendelkezéseinek nem felel meg; azonban a kihallgatott végrendeleti tanuk vallomása szerint a végrendeletet aláirt Sch. Nándor lanun kivül B. István tanú is érti a magyar nyelvet és e szerint az 1876: XVI. t.-c. 4. §-ából folyó annak a megkivántatóságnak, hogy azon esetben, ha a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem érti, annak nyelvét a tanuk közül legalább kettőnek ismernie kell, a megtámadott végrendelet megfelel. Továbbá tagadják a felperesek, hogy az örökhagyónak a végrendeleten levő aláírása valódi és előadták, hogy a végrendeleten annak a végrendelkező által történt aláírása tanúsítva nincsen, minthogy azonban a végrendeleti tanuk egybehangzóan vallották azt, hogy a végrendelkező a végrendeletet sajátkezüleg aláirta és minthogy a végrendelet egyébként az 1876: XVI. t.-c. 5. §-ban előirt kellékeknek meglelel, a felpereseket a törvényes örökösi rend megállapítását célzó keresetükkel elutasítani és teljes perveszteségüknél fogva stb. fizetésre elmarasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1902 szeptember 11-én 6,443/P. sz. a.) i t élete:A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben és a felperes ügyvéd munkadija 15 K. megállapíttatik, stb. Megokolás: Az 1876: XVI. t.-c, amint ciméből is kitűnik, a végrendeletek-, öröklési szerződések- és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről rendelkezik, amiből következik: hogy a végrendeletek érvényességét az előszabott alaki kellékek megtartásától teszi függővé; érvénytelen tehát az olyan végrendelet, mely az idézett §-ban meghatározott alaki kellékekkel nincs ellátva. Minthogy pedig a megtámadott végrendeletben az 1876 : XVI. t.-c. 5. §. ellenére nincsen kitüntetve az, hogy azt a végrendelkező a tanuk előtt irta alá, vagy már előbb általa önkezűleg aláirottnak elismerte s ez a hiányzó alaki kellék a tanuk vallomása által nem pótolható: K. Mihályné, B. Borbála K. alatti végrendeletét felperesek irányában érvénytelennek kimondani s ennek következményeképp felperesek törvényes örökösödési jogát az első bíróság Ítéletében arra vonatkozóan felhozott indokoknál fogva megállapítani kellett stb. Ugy az a kérdés, hogy valamely tények által a szerződő felek egyike a szerződésben biztositott vagylagos jogainak egyikét gyakorolta-e, mint az a kérdés, hogy bizonyos tények következtében a szerződés felbontottnak tartandó-e, nem ténykérdés, hanem jogkérdés, mert ezek a tényekből vont jogi következtetés utján dintendök el; Az 1886. évi XXI. t.-c. 5. S-a kizárólag azokról az esetekről intézkedik, amelyekben a törvényhatóság határozatai jóváhagyás végett az illető miniszterhez fölebbezés vagy panasz hiányában is felterjesztendők; következésképpen e szakasz utolsó bekezdésének az a rendelkezése, hogyha az illető miniszter a felterjesztéstől számítandó 40 nap alatt egyáltalában nem nyilatkozik, a felterjesztett határozat helybenhagyottnak tekintetik, csakis ennek a szakasznak értelmében felterjesztett határozatokra vonatkozik, s mint különleges intézkedés, nem terjeszthető ki a fölebbezett határozatokra, amelyekről az idézett törvény 8. és 9. §-ai intézkednek, anélkül, hogy ezekben az 5. §• utolsó bekezdésének megfelelő rendelkezés foglaltatnék, sőt ellenkezőleg a 9. §. szerint minden közigazgatási határozat rendszerint