A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságban

198 A JOG felperessel nagyon rosszul bánt. A felperes részéről hivatkozott tanuknak ezen vallomásaiból nem állapítható meg az, hogy alperes a felperes iránt együttélésük ideje alatt tanúsított magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességeit, hogy emiatt a további életközösség felperesre nézve elviselhetlenné válhatott volna. Alperesnek az a ténye sem minősíthető az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) p. és végbekezdése szerint mérlegelendő házastársi kötelességszegésnek, h^gy a kk. gyermekeket a háztól elküldötte, mert br. H. Ferenc tanú vallomása szerint a gyermekek Prágába azért küldettek, mivel a komornyik gyermeke skarlátban megbetegedett, valamint az sem szolgálhat bontó okul, hogy mikor felperes elhagyva alperest, Bécsbe ment, állítólag tébolydába akarta vitetni, mert a hivatalos iratok szerint alperes a Bécs belvárosi cs. k. rendórbiztosságnál lí'00 április 12-én nejének hatósági orvossal leendő megvizsgáltatását kérte ugyan, de minthogy a kiküldött rendörorvosnak ápri is 14-én kelt véleményes jelentése szerint felperesnek lelki világában pathologiai zavar nem volt megállapítható, semmiféle lépést ellene tovább nem tett és felperes az alp. beleegyezésével nővéréhez még ugyanazon hóban elutazott, a közhatósági orvos általi megvizsgáltatásnak pedig alapul szolgálhatott E. Lipót dr. rövid idővel azelőtt br, H Ferenc előtt is tett és lentebb már felemlített nyilatkozata. Felperes az 1901 febr. 27-én tárgyaláskor felhozta még alperes ellenében, hogy az 1900 szept. 18-án kötött M. és N. alatti szerződések kötésénél az azok tárgyát képezett ingatlanok értékére nézve megtévesztette és megfélemlítette az által, hogy tébolydába akarja vitetni, de minthogy az ugyanazon alkalommal ezen szerződéseknek a felhozott okokból leendő érvénytelenítése iránt előterjesztett kérelmét az 19ol máj. 31-én tartott tárgyaláson visszavonta és az ebben az irányban felhozottakat csak mint bontó okokat kívánta érvényesíteni, sőt az 1901 június 13-ki tárgyaláson a szerződések érvénytelenítése iránti kérelmét — a külön perut fentartásával — kifejezetten letette és a szerződések tárgyát képezett ingatlanoknak birói becslése iránti kérelmét is visszavonta, ennélfogva ezen szerződések alapján alperes ellenében az 189i:XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó ok annál kevésbbé állapitható meg, mert az állítólagos megtévesztés felperesnek ez irányú perletétele miatt ebben a perben elbírálás tárgyát nem képezheti, a megfélemlítésre nézve pedig felperes maga sem állította, hogy 1900 ápril 14-dike után alperes felperes ellenében bárminemű intézkedést tett volna, a kérdéses szerződések pedig 1900 szept. 18. köttettek. Az előtebocsátottak szerint felperes az alperes ellenében bontó okot nem bizonyítván, keresetével elutasítandó s mindkét alsóbiróság ítélete ily értelemben megváltoztatandó volt. Az alperes viszonkeresete feletti határozathozatal azért mellőztetett, mert habár alperes az 1901 június 13-án tartott tárgyaláskor az 1894 évi XXXI. t.-c. 80. § a) pontja alapján viszonkeresetet támasztott, a házasságot felbontani és felperest vétkesnek nyilvánítani kérte s ezen kérelmét a 6 hóra elrendelt ágytól és asztaltól való különélés letelte után 1902. évi június 12-én 19,217 sz. a. beadott kérvényében fentartotta, a 20,973. sz. elsőbirósági ítélet ellen 1902 augusztus 24-én 97,622. sz. a. beadott felébbe zésében kijelentette, «hogy nem a házasság felbontását kérte az ő személyét illetőleg viszonkeresetében, hanem egyszerűen azt, hogy amennyiben felperes keresete folytán felbontatnék a házasság, a viszonkeresetben felhozottak egyrészt védelmére, másrészt felperes vétkességének megállapítására szolgáljanak* és ugyanazon felebbezés zárkérelmében is csak akként tartotta fenn viszonkeresetét, «hogy amennyiben a felperes elutasítása iránti kérelme meghallgatásra nem találna, felperes vétkességét is megállapítani kéri» ezen kérelme, illetve viszonkeresetének ez a része, a felperes keresetének elutasittatása folytán tárgytalan; a már leszállított viszonkeresetnek a másodbirósági ítélet elleni felebbezésben tett ujabb emelése pedig figyelembe nemvehető. A felperes részéről az 1901 június 13-iki tárgyaláskor tett abbeli kijelentése felett, hogy a szerződés érvénytelenítésére irányott kereseti kérelmét, a külön perut fenntartásával leteszi, azért volt a határozathozatal mellőzendő, mert az, hogy ezen letétel minő jogi hatálylyal bir, abban a perben lesz elbírálandó, melyet a felperes a szerződések tekintetében az alperes ellen netalán indítana, stb. A tanúvallomásokból nem állapitható meg az, hogy alperes a felperes iránt tanusitott magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességét, hogy e miatt a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlenné válhatott volna. Nem bontható fel a házasság a 80. §. a) pontja alapján — ha a gyermekek a közös lakásból alapos oknál fogva elvitettek. Azon esetben, midőn felperes a szerződés érvénytelenítése iránti kérelmét kifejezetten leteszi, ezen szerződés alapján alperes ellenében a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó ok annál kevésbé állapitható meg, mert az állítólagos megtévesztés lelperesnek ez irányú perletétele miatt a perben elbírálás tárgyát nem képezheti. A viszonkeresetnek az I. bírósági Ítélet ellen használt fölebbezésben történt leszállítása után, a viszonkeresetnek a másodbirósági ítélet elleni felebbezésben tett ujabb emeltetése figyelembe nem vehető. Felperesi ügyvéd az előző perben is felperest képviselvén, a per folyamatban volta es ítélettel mar megelőzően történt eldöntése dacára, a képviseltjei érdeke ellen cselekedett, amidőn azoknak a jelen per folytatása által nyilván haszontalan költségokozásra adott alkalmat, miértis munkadija nem volt megállapítható. A brassói kir. törvényszék (1901 március 20-án 2,493/p. 1901 sz. a.)*)Senchia János dr. ügyvéd által képviselt S. Mateiné szül. M. Eva és L. Niculaéné szül M. Pazaschiva felső-visti lakós felpereseknek, M icu Andiásdr. ügyvéd által képviselt M. Jánosné szül. F. Eva, ManoiuMiklós dr. ügyvéd kirendelt ügygondnok által képviselt néhai M. Juon lui N culae hagyatéka (felső-visti) alperesek ellen, szerződés érvénytelenítése és törvényes örökösödésért indított perében következően ítél t: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel ítélt dolog okából elutasitjas ugyanokét kötelezi arra, hogy alperesek kö?ül M. Jánosné szül. F. É/a részére 76 K. 25 fillért és a néhai M. Juon lui Nicolae, hagyatéka részére 66 ^ K. 30 fillért perköltség fejében 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessenek meg. Sencheajánosdr. ügyvédrészére munka d íja és kiadása címén, képviselt feleivel szemben semmit sem állapit meg. Meg okol ás: A keresethez A ahtt mellékelt, a Romániában 1880. évben elhalt M. Nicolae hagyatéka ügyében a fogarasi kir. járásbíróság részéről hozott perreutasitó végzésben emiitett okirat (Contract de invoire) érvénytelennek nyilvánítása tárgyában a brassói kir. törvényszék előző 1899 március 23-án 2,136. szám alatt indított kereset következtében már itélt, s az ítélete a keresetnek ezúttal ujabban 1900 október 29 én történt beadása előtt meghozva volt és felperesek jelenlegi ügyvédje kezéhez 1900. évi május 25-én kézbesítve lett. Ehez képest felperesek, a fentérintett itélt dolog pergátló akadálya miatt, a keresettel elutasitandók voltak. Elmarasztaltattak egyúttal az alperesek részére perköltségtérítésben is, mert noha a hivatkozott előző perben nem maguk a jelenlegi felperesek léptek volt fel keresettel, hanem örökös társuk F. Nicolaéné M. Mária, ez utóbbi a jele legi felperesekkel egyaránt perre utasított volt s igy valamennyi örökös-társ felperesként egy keresettel fellépni tartozott, s igy alperesek a később indított másodszori pernek költségét felperesektől joggal követelik. Sencheajánosdr. azelőzőperbenisfelperest képviselvén, a per folyamatban volta és ítélettel már megelőzően történt eldöntése dacára a képviseltjei érdeke ellen cselekedett, amidőn azoknak ajelen per folytatása által nyilván haszontalan költségokozásra adott alkalmat, miértis munkadija nem volt megállapítható. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1901. május 21-én 1,329. sz. a.) következően itélt: A kir. ítélőtábla felpereseket az itélt dolog okából követelésükkel elutasithatóknak nem találván, az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, és utasítja a brassói kir. törvényszéket, hogy a netán szükségesnek mutatkozó kiegészítés után hozzon érdemi alapon nyugvó és a perköltségre, valamint az ügyvédi dijakra is kiterjedő ujabb Ítéletet. Megokolás: Tény ugyan, hogy a fogarasi kir. járásbíróságnak 1898. évi október 14-én 1898. Ö. 813/1. szám alatt kelt végzésével a pertárgya szerződés érvénytelenítése iránt a jeleni felperesek is perre lettek utasítva; és hogy a pert a perreutasitottak közül a záros határidő alatt kizárólag F. Nicolajné született M. Mária tette folyamatba és hogy ez a per végérvényes Ítélettel eldöntést is nyert; mindazonáltal, tekintettel arra, hogy ez az ítélet csupán a perben álló felek egymásközti jogviszonyait szabályozhatja, a perben nem állott személyeknek a szerződésből folyó jogaira befolyással nem lehet, — a kir. ítélőtábla nem fogadhatta el azt, hogy a pertárgya szerződésnek érvényessége a F. Mária és az alperesek közölt lejártatott perben hozott ítélettel a jelen perben szereplő felperesekre nézve is eldöntetett volna, ez okból az elő bíróságot a perügy érdemi elbírálására utasította. A magyar kir. Kúria (1902 október 1-én 5,489/p. 1901. sz.a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság fentebbi számú és keletű ítéletének megváltoztatásával, az első bíróság ítélete hagyatik helyben, oly értelemben, hogy a kereset tárgytalannak nyilvánittatik — az alperesi ügyvéd felebbezési munkadija pedig saját fele irányában 8 koronában állapittatik meg. Megokolás: A jelen perbeli kereset lényegileg arra irányul, hogy bíróilag kimondassék, hogy M. Nicolae örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklésnek van helye, ez a törvényes öröklés azonban M. Maria a jelen perben felperesek örökös s illetve érdektársa által 1899. évi 2,186. szám alatt folyamatba *) A tényállás ez: Hagyatéki ügyben A. B. C. perre lőnek utasítva D ellen szerzödés-érvénytelenités és törvényes öröklés kimondása iránt. A. megindítja a keresetet és jogerősen ki mondatik, hogy a szer| zödés érvénytelen és törvényes öröklésnek van helye. Ezután B. és C. i lép fel keresettel, ugyanannak kimondása végett, ugyanazon üoyvéd által. A Kúria kimondja, hogy a kereset tárgytalan, tehát elutasittatott B. C. Azt hiszszük, megérdemli a közzétételt, különösen a felperesi ugwéd költségeinek megnemitélése miatt is, hogy másoknak irányadóul szolgáljon, mert vannak, kik hasonlóan cselekesznek, mi által az ügyvédi tekintély csorbát szenved.