A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságban

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a Jog 50. számához. Köztörvényi ügyekben. A házasság felbontása iránt az 1894. évi XXXI. t.-c. 8;). §. a) pontjára alapított kereset visszautasíthatott, mert a felperes részéről hivatkozott tanuknak vallomásaiból nem állapitható meg az. hogy alperes a felperes iránt együttélésük ideje alatt tanúsított magaviseletével oly súlyosan megsértette volna házastársi kötelességeit, hogy emiatt a további életközösség felperesre nézve elvjselhetlenné válhatott volna. Alperesnek az a ténye sem minősíthető az 1894. XXXI. t.-c. 80. g. a) p. és vegbekezdese szerint mérlegelendő házastársi kötelességszegésnek, hogy a kk. gyermekeket a haztol elküldötte. A bpesti kir. tszék (1902 aug. 12-én 20,973. sz. a.) Sztehló Kornél ügyv. által képv. gr. T. Ilonának, dr. Nagy Dezső ügyv. által képv. br. M C Rikárd ellen folyamatba tett és dr Glasner Samu ügyv. mint házasságvédő közbejöttével tárgyalt rendes perében következőleg itélt: A gr. T. Ilona felp. és br. M. C. Rikárd alp. között 1899 szept. 24-én Bécsben az «Angyalok kilenc karához* címzett r. k. plébánia lelkésze előtt kötött házasság az alperes hibájából az 18'l4: XXXI. t.-c. 80. §. a) p.-ban meghatározott bontóok alapján a felperesre ezennel felbontatik és az alperes vétkesnek nyilvánittátik. Az alperes viszonkeresetével eiutasittaiik. A gyermekik elhelyezése kérdésében az intézkedés mellőztetik. A teiperesnek az a kijelentése, amely szerint a szerződések érvénytelenítésére irányzóit kereseti kérelmét a perül fentartásával leteszi, tudomásul vétetik; ellenben az alperes azzal a kérelmével, hogy a felp. ebben a kérdésben pervesztesnek nyilváníttassák, elutasittatik. Egyéb vagyoni igényeket a felek nem támasztottak, stb. Az alp. köteles 650 k. perköltséget ló nap a. végr. terhével a frlperesnek megfizetni. Meg okol ás: Az alperesnek a kereseti jog elenyésztél vitató kifogása alaptalan, mert a felperes a házasság felbontását a magyar bíróság előtt a Ht. 106. §. szerint a m. állampolg. megszerzése eiőtt egyáltalán nem kérhette és mert ettől az időponttol számítva még kellő időben, vagyis 6 hónapon belül adta be a keresetét. Alaptalan továbbá alperesnek a viszonkeresete is, tekintettel arra, hogy a magyar bíróságoknak házassági ügyekben hozott határozatai Ausztriában nem hatályosak s igy az osztrák honos alperes viszonkeresete telett bírói hatáskör hiányában határozat nem hozható A felperes ellenben bebizonyította a kihallgatott tanuk vallomásával s a beszerzett rendőrségi iratokkal azt, hogy az alperes ővele a társadalmi állásával és műveltségével ö^sze nem egyeztethető módon bánt, amennyiben gyermekeitől megfosztotta; a felperest a cselédség előtt, a felperesi rendelkezések foganatositásának a megtiltása által megalázta és személyes szabadsága ellen az által, hogy őt tébolydaba akarta záratni, bár tudnia kellett, hogy a felperesnek nincsen elmebaja, mert hiszen vele számazkodott s bár a felperest maga az alperes bizalmi embere kisérte bécsi útjára, aki ebben az irányban semmiféle veszélyt nem látott, — merényletet követett el. Minthogy pedig a felek közt kibékülést sem az ismételten megejtett bírói békéltetési kísérletek, sem pedig a kir. Kúriának 6,727. sz. ítéletével elrendelt 6 havi ágytól és asztaltól való különélés nem eredményeztek és az figyelemmel a feleknek már hoszszabb tényleges különélésére, továbbá a bíróság előtt is kifejezésre jutott kiegyenlíthetetlen ellentétekre, most már nemis remélhető; minthogy továbbá a hivatkozóit bizonyítékokkal megállapított tényállás mellett, figyelemmel a per összes körülményeire és a felek életviszonyait szorgosan méltatva az együttélés a felbontást kérő félre valóban elviselhetetlennek mutatkozott, ennélfogva a házassági kötelék az idézett t.-c. 115. § és 80. § a) p. alapján felbontandó és a 85. § értelmében az alperes vétkesnek nyilvánítandó volt. A gyermekek elhelyezése lelől ez a bíróság azért nem intézkedett, mert azok osztrák állampolgárok s mert ennélfogva azoknak a személyi állapota csak a saját államuk hatósága állal bírálható el. Az alperesnek azt a kérelmit se lehetett teljesíteni, hogy a felperes a szerződések érvénytelenítésének a kér- | désében pervesztesnek nyilváníttassák, mert a felp. a küiön perut fentartásával tette le keresetének ezt a részét s mert ennélfogva itt az 1868. évi LIV. t.-c.-nek nem a 70. §-a, hanem a 69. §-a lenne esak alkalmazható, amennyiben az alperes ebben a kérdésben pergátló kifogással élt s igy a kérelem visszavonása az érdemleges ellenbeszéd előterjesztését tulajdonképpen mellőzte stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 szept. 23-án 7,297/P. sz. a.) az I. fokú biróság ítéletének, a házasság felbontása és a kk gyermekek elhelyezésének kérdésében hivatalból is megvizsgált, egyéb- 1 ként mindkét fél felebbezésével megtámadott rendelkezéseit azzal ] a változtatással, hogy a felek házasságát a Ht. 80. § a) pontja alapján az alperes hibájából bontja fel, helybenhagyja stb. Budapest, 1902 december 14. Meg okol ás: A kereseti jog megszüntetésére alapított alperesi kifogás nem vétetett figyelembe, mert addig amíg a tescheni cs. kir. tszéknek ágytól és asztaltól elválasztó határozata mindkét fél irányában joghatályban állott volt, szünetelt a kereseti |og megszűntének folyása és másrészről a honossági kérdés rendezéséig a felperes a Kereset indításában akadályoz/a volt. A peres felek házasságának felbontását célzó keresetnek itt is helyet kellett adni, mert a ht. 114. §. rendelete értelmében a magyar állampolgár házassági perében csak a magyar biróság ítélete hatályos, továbbá mert a ht. 116. § rendelete csak abban az esetben alkalmazható, ha mindkét fél Külföldi. Érdemben pedig azért, mert a felperes a tanuk vallomásával az alp. nyilatkozatával és a becsatolt ugy beszerzett okiratokkal bizonyította, hogy az alperes szándékosan megsértette házastársi kötelességét azáltal, hogy nejét a szolgálattevő cselédség előtt megalázta, őt heves szavakkal illette, nyilván bolondnak nevezte, elmebeli állapotának orvosi megvizsgáltatása által pedig arra figyelemmel, hogy a vádja nyilván alaptalannak bizonyult, személyében és személyes jogaiban érzékenyen sértette, végre, hogy gyermekeitől megfosztotta. Arra nézve, hogy e tények miatt a felperesre nézve a további együttélés elviselhetetlen, az [. bírói indokolás elfogadtalik. A viszonkeresetet az alp.-res a bontásra irányította volt, fólebbezésének tartalmából azonban az állapítható meg, hogy a viszonkereset elutasítása reá azért sérelmes, mert a felperes vétkessége nem állapíttatott meg. A föiebbezés e tartalmára figyelemmel ugy kell tekinteni e kérdést, hogy az alperes a bontásra irányított viszonkeresetét nem tartja fenn. Úgyde alaptalan az alperesnek a vétkességre irányuló kérelme is, mert a fentebbiek szerint az alperesnek házastársi kötelességét sértő cselekményei a bontás alapjául elfogadtatván, ezzel együtt a felperesnek az a ténye, hogy az alperest elhagyta, jogos alapon állónak bizonyull ugyan, e tény miatt tehát a felperes vétkessége meg nem állapítható. A gyermekek elhelyezése és tartásának kérdésében felhozott I. f. bírói indokolást a tábla, a kiskorúak személyi státusára vonatkozó megjegyzés mellőzésével egyéb részében magáévá teszi és pótolja azzal, hogy a kk.-ak nemis tartózkodnak Magyarországban stb. A szerződés érvénytelenítése iránt előterjesztett kérelmét a felperes ugyan letette és e tekintetben a jog érvényesítését külön útra fenntartotta. E perletételnek joghatálya az 1868. évi LIV. t.-c. 70. § alapján megállapítható itt sem volt, mert a törvényes rendelkezés csak abban az esetben alkalmazandó, ha a per egészben letétetik, itt azonban csak kereset-leszállítás esete forog fenn: ennek pedig, ellentétben a kereset felemelésével, perjogi hatálya nincs stb. A m. kir. Kúria (1902 november 28-án 7,57 l/P. sz. a ) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik, alp.:res viszonkeresete és a szerződések érvénytelenítése iránti felperesi kérelemnek letétele felett a határozathozatal mellőztetik és a perköltség a felek közt kölcsönösen megszüntettetik stb. Megokol ás: Felperes keresetét a későobi tárgyalásokon módosítva, a házasság felbontását az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. § a) pontja alapján azért kérte, mert alperes együttélésük ideje alatt vele durván, kíméletlenül bánt, gyermekeit tőle elkülönítette és midőn emiatt felperes 1900 márc. 8-án közös lakhelyükről Bécsbe ment, tébolydába akarta vitetni. Ami alperesnek felperes iránt együttélésük ideje alatt tanúsított bánásmódját illeti, a felperes részéről hivatkozott tanuk vallomása, nevezetesen: báró H. Ferenc szerint alperes evésközben, amikor felperes az ételt vagy italt visszaautasitotta, heves szavakat használt, a kifejezésekre azonban tanú nem emlékezik, egyúttal megjegyzi tanú, hogy őt alperes gyakrabban figyelmeztette amikor felperes aludt, hogy lassan járjon, nehogy felperest álmában háborítsa, — ugyanazon tanú azt is előadta, hogy alperes előtte többször emiitette, miszerint felesége «rein verrückt*, de egyidejűleg felemlítette, hogy 1900 február végével, vagy március elején E. L'pól dr. az alperes előtt kijelentette, hogy alperes elmebeteg és tanul megbízta azzal, hogy számára a troppaui tébolydából két szakavatott ápolónőt hozzon; K. Hedvig kihallgatott tanú, ki mint szabónő volt a peres felek házánál, nem hallotta, hogy alperes a felperest szidalmazta volna, állítja ugyan, hogy a felek között néhányszor heves szóváltás folyt, de hozzáteszi, hogy a szavakat nem értette, tapasztalta ugyan, hogy felperes rendelkezései nem teljesültek, sőt alperes parancsára azoknak ellenkezője történt, de kijelenti, hogy egyes eseteket nem tud felsorolni, csak azt említi fel, hogy mikor felperes 1897-ben egyik Rajnamelléki hidegvizgyógyintézetben volt, otthon maradt szakácsnéja azt irta, hogy az alperes nem engedi a gyermekeknek azt főzni, amit felperes rendelt; Ch. Károly tanúnak, ki komornyik volt peres feleknél, nincs tudomása arról, hogy alperes