A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságban

A ŐÖŰt A pénz keletkezése és fejlődése. Szerzője E n g e 1 Zsigmond dr., ki ezen művével a budapesti tudományegyetem jogi karának nemzetgazdaságtani pályázatán elnyerte a pályadijat. E mü legérdekesebb, eddig sehol sem tárgyalt kérdéseket vesz boncoló kés alá, minő' pl. a pénzbüntetés elmélete, a hozományrendszer fejlődése, a pénz szerepe az áralakulásban, a jövedelemmegosztásban, a pénz összefüggése a tőkekamattal stb. Van két rendkívül érdekes fejezete: a pénz összefüggése néhány társadalmi kérdéssel, melyek tanúskodnak a szerző modern szociológ'.ii felfogásáról. A mű végén bő tartalomjegyzék és irodalmi n-'(/mutató van. P o 1 i t z e r Zsigmond és fiánál jelent meg. Ára 3 korona. Hitel- és reáluzsora. A Magyar Gazdaszövetség felszólítása folytán kidolgozott jogi szaktanulmány. Irta Grosschmied Béni. Budapest 1902. P o 1 i t z e r Zsigmond és fia könyvkereskedése. Ára 2 korona. Tudják-e, ki az a Grosschmied Béni f Senki más, mint a jónevü egyetemi tanár: Zsögöd Benő. Hogy miért lép szerző ezen teljesen ismeretlen névvel a nyilvánosság elé, holott néki már megállapodott irodalmi hírneve van, azt ugy hisszük, senki sem képes megfejteni, ő azonban a felelettel adós marad. A munka különben különlenyomata a Magyar Gazdaszövetség által nemrég az uzsoráról kiadott jogász-értekezéseknek. A Közigazgatási Könyvtár kiadásában megjelent: Alaki eljárások a rendőri hatóságok előtt. Iratminták rendőr kapitányságok, szolgabiróságok és nagyközségek használataira. Összeállította Rédey Miklós budapesti államrendőrségikerül, kapitány. E téren eddig, egységes szabályozás hiányában, folytonos ingadozás és bizonytalanság uralkodott. A jelen munkában pedig az eljáró közeg gyakorlati útmutatást nyer minden előforduló esetre. A bűnügyi rendészetre vonatkozólag nem kevesebb mint 75 iratmintát közöl a nyomozási eljárás és az 1899 dec. 22-én kibocsátott 130,000 V. b. sz. B. M. rendeletbe felvett utasítás könnyebb kezelésére. A fontosabb iratok minémüségét már külsőleg a papír színével is jelezni ajánlja. Ilyen külső jelzésűi használ fel a bpesti államrendőrség a bűnügyi iratokhoz kékszínű fogalmazási papirost, a r a b o s ügyek külső boritéklapjául vörös, a hullaügyeknél sárga papirost. Hasonló színű papirost használnak a bíróságok is.— A munka ára 3 k. 60 f. Vegyesek. Szivák Imréhez ujabban a brassói ügyvédi kamara intézett üdvözlő iratot. Tanácsbeosztás a kolozsvári kir. ítélőtáblánál az 1903. évre. I. Polgári tanács. (Polg. úrbéri) felülvizsgálati és zsellérperek tanácsa.*) Elnök: Fekete Gábor, a kir. Ítélőtábla elnöke. Birák: Horváth Kálmán polgári és úrbéri, Hosszú László polgári és úrbéri, Mikó Imre polgári és úrbéri, Pap István dr. polgári és váltó. Kisegítő birák: Becsek Lajos polgári és váltó. Pozsoni Antal polgári és váltó. Tanácsjegyzők: Halmágyi Kálmán, Joó Károly dr. Jegyzői iroda vezetője: Schobeln Károly dr., helyettese: Halmágyi Kálmán. II. Polgári tanács (polgári, kereskedelmi, váltó, csőd és bánya). Elnök: Heppes Miklós kir. Ítélőtáblai tanácselnök, egyszersmind a somm. felülvizsgálati tanács elnökének állandó helyettese. Szükség esetén b. főtárgyaiást is vezet. Birák: Bocskor Mihály polgári, Zsakó István polgári és bánya, Kain Hugó polgári, Becsek Lajos polgári és váltó, Pozsoni Antal polgári és váltó. K i s e g i t ő birák: Pap Farkas polgári, I n n c z e Gerő polgári, Pap István dr. polgári és váltó. Tanácsjegyzők: Schobeln Károly dr., Fabritius Henrik. III. Büntető tanács (és pénzügyi). Elnök: Gál Jenő kir. ítélőtáblai tanácselnök. Bírák: Br. Rudnyánszky Béla büntető; szükség esetén főtárgyalásvezető is. Mihályi Béla büntető és pénzügyi, Pap Farkas büntető, pénzügyi és polgári, I n c z e Gerő büntető, pénzügyi, polgári, Sámi László büntető és pénzügyi. Kisegítő bírák: H 0 s s z u László Kain Hugó, Mikó Imre, Becsek Lajos, Pap István dr., P o z o n y i Antal. Főtárgyalásokalkalmávaltanácsjegyző: Joó Károly dr. Kisegítők fő tárgyalásokra az összes tanácsjegyzők. 1. Sommás felülvizsgálati tárgyalások: hétfőn. 2. Polgári tanácsülések: kedden és a következő napokon. 3. Büntető tanácsülések: kedden 4. Büntető .felebbviteli főtárgyaiások szerdán és a következő napokon fognak tartatni, és pedig a szükséghez képest pénteken és esetleg csütörtökön is két külön tanácsban. Ha a kijelölt nap ünnepre esik, a tárgyalások a következő köznapokon kezdődnek. Közbeszólások a tárgyalás közben. Polgári ugy, mint büntető jogászaink nemigen veszik szívesen, ha élőadásukba akár a tárgyalást vezető elnök, vagy bíró, akár pedig az ellenfél közbeszól. Az ily közbeszólást rendszerint személyes élűnek tekintik és azért nyomban élesen replikáznak. Pedig gyakran csak arra akar szorítkozni a közbeszóló megjegyzés, hogy valamely helytelen adatot helyreigazítson, vagy a per aktáira való utalással az ügyet újból a rendes kerékvágásba hozza. Ezen ideges érzékenykedés Angii á b a n teljesen ismeretlen. A bíró és ügyvéd közti természetes — és talán azértnálünk nem kultivált — jó viszonynál és az ügyvédeknek egymásközti kollegialitásánál fogva (amely nálunk is, — még nemis olyan rég, fennállott) — az ügyvédek tárgyalás közben is teszik meg észrevételeiket és helyreigazításaikat és ugyanazt cselekszi a biró is, a kölcsönös udvariasság szabályainak szigorú betartása mellett oly módon, mintha a szalonban valamely csevegés folyna disztingvált egyének közt. És azért nincs rá eset, hogy az ily közbeszólás valamikor alkalmat adna élesebb szóváltásra, polémiára vagy pláne az ügyvédek közti súrlódásra. De arra sincs eset, hogy a biró hatalmával visszaélne, vagy gúnyos modorban tenne valamely észrevételt a plaidirozó ügyvédekkel szemben. Alkalmául szolgál ezen megjegyzésünknek, egy Londonban nemrég lefolyt tárgyalás. Egy nyilván fiatal ügyvéd egy tengerjogi kártérítési perben a havarie-jogot kezdte fejtegetni; erre az elnöklő lordfőbiró őt avval szakította félbe: hogy jobb lesz, ha ezen annyira nehéz pontról nem nyilatkozik és hogy jobban tenne ezen komplikált eset jogi érveléseit reá bizni. Ezt mind oly szeretetreméltóan, jóakaróan és barátságosan mondta, hogy az ügyvéd megszégyenítéséről szó sem lehetett. Az ügyvéd a kérésnek nyomban eleget is tett és a biró előtt meghajolva kijelentette, hogy a ténykérdésre fog áttérni. Nálunk, kölcsönös jóakarat és előzékenység mellett, ugyanez volna elérhető, de akkor biráinknak sem volna szabad magukat felsőbb lényeknek tekinteniök. Az általuk gyakorolt hivatás szerénységgel, előzékenységgel és engedékenységgel, kivált ügyvédekkel szemben is érvényesíthető és rajtuk állana, elsősorban tárgyalás közben, az ügyvédek közt minden durvaságot és személyeskedést kiküszöbölniök. A kamarák fegyelmi hatóságainak is módjában állana, minden a kollegialitás ellen tudva és akarva intézett merényletet példásan megbüntetni és a karszellemet épp ugy ápolni, mint azt Angliában, Francia-országban, Német- és Olaszhonban és a Nyugat kisebb államaiban is kivétel nélkül észleljük. Akkor az udvarias, tárgyilagos közbeszólás is meg lesz engedhető, anélkül, hogy az ellenfél mindjárt kigyót-békát kiáltson és gorombáskodjék. «C'est le ton, qui fait la musique.* A villamosvasutak csilingelőse valóságos csapássá kezd válni mindazon szellemi munkásokra nézve, akiket hivatásuk oly útra vagy útvonalhoz köt, amelynek mentén villamos kocsik közlekednek. És ezek közé elsősorban az ügyvédek tartoznak, kik irodáikat és lakásukat rendszerint a legnépesebb utcákban szokták elhelyezni. Igazán csodálatos, hogy a napi sajtó, me\y a kákán is csomót keres, ezen a közegészségre annyira fontos kérdéssel és a vasúti csengetéssel űzött visszaéléssel még eddigelé nem foglalkozott. Pedig ez egy közös ellenség, mely ellen a zsurnalisztának éppúgy mint az ügyvédnek és minden egyéb az intelligens körökhöz tartozó egyénnek kézzel-lábbal kellene védekeznie, sőt közös védelemre és akcióra egyesülnie. E sorok irója — a törvényszék tőszomszédságában levő egyik utcában lakik, — ahol a villamos csak egy vágánynyal bir. Tehát csak felét élvezi a kettős vágánynyal egybekötött zsivajnak. De a mit ennek dacára kénytelen elszenvedni, — az már a soknál is sokabb. Az általa lakott ház előtt elvonuló kocsik vezetői azon a cimen, mert a vonalat metsző-utcához közelednek, 15—20-szor egymásután csengetnek, azon erős velőkigható tam-tam ütésekkel, melyek negyedórai távolságra is elhallatszanak és az ideget idővel teljesen tönkre teszik. Téved, aki azt hiszi, hogy ezen őrült csengetésre a forgalom érdekében feltétlen szükség volna, mert akad ezen kocsivezetők közt is józan eszű ember, aki 1—2-szeri csengetéssel beéri és nem rendez fülsiketitő hangversenyeket, szabályszerű ütem szerint. A csöngetéshez még hozzájárul a kocsik idegrázó nyikorgása a kanyarulatoknál és a fékezés folytán. Fogcsikorgatva hallgatja az ember ezt végig és a legjámborabb istenhivő is káromkodásra vetemedik. Forró nyáron kénytelen ablakait becsukva tartani, ha valami fontosabb beszélni- vagy halkan mondanivalója van, mert a pokoli zsivajtól a saját hangját sem hallja. És ha ezen macskazene csak valami haszonnal járna! Azt tapasztaljuk azonban, hogy a fül még ezen merényletet is megszokja és ennek dacára is történik számos elgázolás és összekoccanás. Nem lehetne-e az utcasarkokon a szembejövő kocsik részére egy automata idejekorán jelző készüléket alkalmazni ? Hisz a villamosság korszakában ez gyerekjáték volna. Jó akarat mellett a vasút igazgatósága rögtön segíthetne ezen bajon a kocsivezetőknek kiadandó utasítással, vagy a csengők hangjának tompításával. Sok villamos vasutat ismerünk, de oly éles, fülsértő és idegrontó csengetése mint nálunk, egynek sincsen. Reméljük, hogy e sorok legalább részben meg fogják hozni az ügyvédi karnak — amúgy is nehéz munkája közben — a szükséges nyugalmat. Az orvoslás pénzbe sem kerül, csak egy kis erélyes utasításba. *.) Váltó-, kereskedelmi és csó'dügyek az I. tanácsban is adatnak elő. PAUA8 RÍÍZVÍNYTÍBlAíAO NYOMDÁJA BUDAPESTEN A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V„ Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.