A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságban

366 A JOG Seho! se mondja a törvény, hogy az osztályegyességet különjegyzökönyvbe kell foghlni. De arra van törvény, hogy a jegyzőkönyvbe kell az osztályt felvenni [55. §. b. jegyzőkönyvbe foglalandó]. Itt is a törvény osztálynak nevezi. A hivatkozott 60. §. is, «ha az örököstársak között az osztály* stb. szavakat használja. A más kellék: az igazságszolgáltatás se lett elérve. N.-e n mintegy 16 évi működésem alatt folytonosan a most kifogásolt módon szerkesztettem a külön jegyzőkönyvet, soha telekkönyvi akadály nem volt, minden biró helybenhagyta, az ügyeket megkönnyitettem, a közönséget kielégítettem s azt a célt elértem, hogy a közjegyzői tevékenység nem a formákra, hanem a jogos érdekekre irányult. Szükséges, hogy a jogászok tevékenysége is közgazdasági értékkel birjon. Tisztelettel N. N.» Ezt a felebb^zésnek címzett fölfolyamodást a bíróság az illetékes királyi táblához fölterjesztette, de a megfelelő határozat még le nem érkezett s így ezúttal arra nem utalhatok sem az egyik, sem a másik iránybán. Szükségesnek tartottam azonban, hogy ez a mereven szembeállított két eljárás nyilvános megbeszélés tárgyát is képezze, mert oly nagy fontossággal bírónak tartom a hagyatéki eljárás rendén az 1894. évi XVI. t.-c. (>0. §-át, hogy annak helytelen alkalmazása ellen minden megengedhető módon küzdeni szükségesnek tartom. Nem célom azonban ezúttal a fel folyamodással élő kir. közjegyző perorvoslatát kritika tárgyává tenni, de érdeklődéssel várom azt, hogy a bíróság és közjegyző által elfoglalt álláspontok közül melyiknek akad több hive. Egy megjegyzéstől azonban nem zárkózhatom el. Rövid gyakorlatomban ugyanis azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy az 1894. évi t.-c. üdvös intézkedéseit maga a körjegyzői kar nem óhajtja — tisztelet a tiszteletet érdemlőknek — a gyakorlatba átvinni és a törvény legegyszerűbb intézkedéseit is jogászilag meg nem érthető módon magyarázzák, holott a királyi közjegyzők a hagyatéki eljárás terén, mint specialisták, valóságos szaktekintélyekként kellene, hogy tündököljenek. Ugy látom, hogy feledték : qui benc distinguit, bene docet. Belföld. J\ A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. December 9. A képviselőház igazságügyi bizottsága Hodossy Imre elnöklete alatt folytatta apolgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elnök bemutatja az országos orvosszövetségnek felterjesztését, melyben az orvosi dijak behajtására kivételes illetékesség megállapítását kérik. Kiadatik az előadónak. A 27—30. §-okat vita nélkül fogadta el a bizottság, A 31. §-hoz, mely a teljesítési hely illetékességét szabályozza Neumann Ármin szólal fel és kifejti, hogy a javaslatnak ez a szakasza két irányban tér el a mai jogtól, amennyiben a szerződés létrejötte helyének illetékességét elejti és amennyiben a teljesítési hely illetékességét csak az Írásbeli kikötés esetére szorítja. Az első eltérést a szóló is helyesli. Helyesli a második eltérésnek azt a kiindulási pontját is, hogy a biró már a keresetlevél elintézésekor tájékozva legyen illetékessége felől. Nézete szerint azonban ez a tájékozás akkor is megmaradna, ha fentartatnék a mai perrendtartásnak az a szabálya, amely szerint a teljesítési hely illetékessége azon a helyen is megáll, ahol a szerződés törvény szerint teljesítendő. Indítványozza tehát, hogy a 31. §-ba e szavak után: «a szerződés írásbeli kikötés*, ezek a szavak tétessenek: «vagy a törvény.* Plósz Sándor igazságügyminiszter a szakasz változatlan fentartását kéri. A javasolt módosítás nem egyezik meg a javaslatnak azzal a következetesen keresztülvitt intenciójával, hogy a keresetlevél elintézésekor kétségtelenül megállapíthassa a biró illetékességét. A módosítás elfogadása esetében, miután abiróság az illetékesség megállapítására felhozott tényállításokat nem vizsgálhatja, bárkit bármely bíróság elé lehetne kényszeríteni. A módosítás tehát beleütköznék abba az elvbe, mely szerint senkit illetékes birájától elvonni nem lehet. De a 324. szakasznak Neumann Ármin részéről vitatott értelmezése nemis helyes. Az a körülmény, hogy a 324. szakasz szerint az adós saját veszélyére és saját költségein köteles ahitelezőkereskedelmi telepén fizetni, arra mutat, hogy itt a hitelező kereskedelmi telepe tulajdonképpen nem telepítési hely, hanem oda csak elküldeni köteles az adós a tartozást. Ezt az értelmezést erősiti meg a kereskedelmi törvény 344. § is. Felhozza még, hogy a régi magyar gyakorlat is csak kikötött teljesítési helyet ismert és hogy a javaslatul. §-a az osztrák szabályozással is összhangban van. Bizony Ákos Neumann Ármin indítványához csatlakozik. Plósz Sándor miniszter felhozza még, hogy a javasolt módositvány elfogadása még ellentmondást is létesítene a szakaszban, mert a szóbeli szerződésben kikötött teljesítési hely is törvényen alapszik, tehát abban az esetben, ha a törvényszerinti teljesítési hely megállapítaná az illetékességet, a szóbeli szerződést sem lehetne kizárni az illetékesség megállapítására alkalmas kikötések közül és ekkor nem leme értelme annak, hogy az Írásbeli kikötést a 21. §-ban felemlítsük. Issekutz és Vancsó párloló felszólalása után a bizottság a 31. §-t S á gh y Gyulának stiláris módositványával elfogadta. A 3'2 §-hoz, amely a váltókeresetre a fizetési hely illetékes, ségét vagvlagosan megállapítja, Günther Antal előadó indítványozza, hogy az 1876: XXVII. t.-c. 109. §-a illetőleg 87. §-a helyébe a «váltótörvény» szó tétessék. Bizony Ákos a fizetési hely illetékességét kizárólagosan | állapítaná meg. I Plósz Sándor miniszter kifejti, hogy a javaslat álláspontja, mely szerint ez az illetékesség fakultatív, az alperesre nem hátrányos, de a visszkereset alatt állóval szemben az illetékességnek kizárólagos megállapítása igen kényelmetlen lehet, mert reá nézve a váltó fizetési helye tulajdonképpen nemis teljesítési hely. Ezenfelül nehézségek merülnek fel a külföldre tekintettel. Ha pl. a váltó fizetési helye Berlinben van, a kizárólagos illetékesség megállapítása esetében a Budapesten lakó forgatót nem lehetne Magyarországon perelni, hanem csak Berlinben, aminek az lenne a következése, hogv miután a németországi ítéletek végrehajtása tekintetében nincs viszonosság, a Budapesten lakó adós ellen sem lehetne végrehajtható ítéletet kapni. Az előadó módositványához hozzájárul. Mandel Pálnak a váltói zálogjog iránti kereset illetékességére vonatkozó kérdése és a miniszter felvilágosításai után a bizottság a szakaszt az előadó módositványával egyébként változatlanul elfogadja. A 33. § -nál Simonyi-Semadam Sándor az osztrákjurisdictionsnormnak azt a szabályát aján'ja, mely szerint az ügyletkötéstől, illetőleg az utolsó szállítástól számittassék a három hónap. Egyébként helyhatósági bizonyitványnyal való igazolást kívánna. Bizony Ákos arra is okirati bizonyítványt kívánna, hogy mikor történt a vétel. Issekutz helyhatósági bizonyitványnyal, közokirattal, vagy a 321. §-nak megfelelően kiállított magánokiratokkal való bizonyítást kívánna. Plósz Sándor miniszter a szakasz változatlan elfogadását ajánlja. Ez a szakasz, szemben a 34. §-nak csak bejegvzett kereskedők részéről igénybevehető kedvezményével, bármelv kereskedőnek és iparosnak, tehát különösen a kiskereskedőnek és kisiparosnak nyújtja azt a kedvezményt, hogyha adósuk elköltözik, három hónapon belül még azon a helyen perelhetik adósukat, ahol ez az ügyletkötéskor lakott. Helyesebb az elköltözéstől és nem mint az osztrák teszi, az utolsó szállítástól számítani a három hónapi határidőt, mert az utolsó szállítás idejének igazolása sokszor nehéz és mert ez arra a kereskedőre, vagv iparosra nézve, aki esetleg adósában bízva, vagy részletfizetések kikötése mellett három hónapnál hosszabb ídó'n át hitelezett és adósát nem perelte, előnyösebb. Nem járulhat ahhoz sem, hogy az okirati igazolást az okirat valamely különös nemének, például helyhatósági bizonyítványnak megkivánásával szorítsuk. Elégséges lehet erre bármelv okirat, amely a lakást igazolja, és az ügy érdemének eldöntését rábízhatjuk a bíróra, ebben az ügvben az alárendelt kérdésben is rábízhatjuk annak a mérlegelését, hogy milyen okiratot fogadjon el bizonyítékul. Felemlíti, hogy ezt a szakaszt senki sem indítványozta, de mivel meggyőződött arról, hogy a 31. §. mellett a kisembereknek is szükségük van arra, hogy a kereskedők méltányos érdekei védelemben részesüljenek, az erre szolgáló szakaszt felvette a javaslatba és kéri annak elfogadását. Zboray, Sághy, Vancsó és Bernáth Béla felszólalása után a bizottság a szakaszt változatlanul elfogadja. A 34. § nál, mely a könvvkivonati illetékességet szabályozza, Günther Antal előadó ismerteti a budapesti ügyvédi kamarának, továbbá a budapesti kereskedelmi és iparkamarának és több más kereskedelmi testületnek előterjesztését, melyben a 34 §-sal szemben a mai könyvkivonati illetékességnek korlátlan fentartását kéri. Neumann Ármin elsősorban perjogi szempontból kiván a 34. §-hoz hozzászólani és elsősorban azt kívánja kimutatni, hogy a szakasz mai szerkesztésében azon alapelvekkel van egyenes ellentétben, amelyeken az egész tervezet felépült, tudniillik a szóbeliséggel és közvetlenséggel és a per koncentrációjával. A 34. § szűkítését azzal indokolják, hogv a 21. §-ban lefektetett általános illetőségtől, vagvis azon elvtől, hogy' mindenkit lakhelyén kell perelni, eltérésnek csak a lehető legszűkebb határok között lehet helyt adni. Ezen szabály helyességéhez szó nem fér. De már az élet szükségleteinek engedve, ezen szabály alól számos kivételnek hely adatik; miért állunk meg éppen ott, hol a ^ speciális magvar kereskedelmi viszonyok követelik, hogy még egy tényálladékot eximáljunk az általános szabály alól, miért akarunk éppen egv harmincnégy évi gyakorlat által meggyokeresitett oly intézményt megszüntetni, mely az égető szükségnek eleget tett, különösen akkor, midőn az azzal kivételesen történt visszaéléseket, amint kimutatni fogja, egy kis jóakarat melleit könnyen lehetne orvosolni? Bármily súlyt helyezzünk is a tervezet szempontjából az actur sequitur fórum rei általános elvének, azt hiszi, hogy az igazságügyminiszter ur úgyis el fogja ismerni, hogy a szóbe-