A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - Az 1894. évi XVI. t.-c. 60., 67. é s 70. §-ában szabályozott külön jegyzökönyvek gyakorlati alkalmazása

A JOG 365 a felek kérelmére a közjegyző által felvendö külön jegyzökönyvet kiván. Ezen az alapon tartja a bíróság szabályellenesnek a közjegyző ur által követett azon eljárást, amely szerint az osztályalá bocsátott vagyonrészre vonatkozó megállapodások a tárgyajási jegyzőkönyvbe vétetnek. A szabályellenes eljárásból állott elő eddig az az eset, hogy a hagyatéki bíróság a törvénynyel ellenkező eljárást követett. A hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyv ugyanis mint olyan, telekkönyvi bekeblezés alapjául nem szolgálhat, mert ez a jegyzőkönyv a hagyatéki bíróságnál kell hogy maradjon s mivel a hagyaték-átadó végzés foganatosításakor az 1896. évi XVI t.-c. 75. §:a értelmében az átadó végzéssel együtt át kell tenni a telekkönyvi hatósághoz a törvény HO. §-ában emiitett okiratokat vagy az azokat pótló külön jegyzőkönyveket is, de mert a bíróságnak eddig a telekkönyvi bekeblezés alapjául szolgáló okiratok rendelkezésére nem állottak, hatáskörét túllépve, az átadó végzésben intézkedett oly vagyonra nézve és adott át oly vagyont is, amely tulajdonképp hagyaték tárgyát nem képezte, hogy ily módon az osztály alá bocsátott vagyonra és hagyatékra nézve létrejött természetbeli osztályt magában foglaló külön jegyzőkönyveket pótolja s az osztálynak megfelelő telekkönyvi bekeblezést lehetővé tegye. Ennek folyományaként szabályellenesen jártak el a telekkönyvi hatóságok is, amidőn az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-ának 2. bekezdése ellenére átadó végzés alapján kebeleztek be tulajdonjogot oly ingatlanokra, amelyek hagyatékot nem képeztek. Tekintettel tehát arra, hogy a fent előadottak értelmében és a hivatkozott törvény alapján a hagyatéki biróság átadó végzése csakis a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében szolgálhat telekkönyvi bejegyzés alapjául s valamely élő személy tulajdonául fölvett ingatlanra vonatkozó dologi jog-zerzés okmányi alapját csakis az illető személy nyilatkozatát tartalmazó irat képezheti; ugyanazért szükséges, hogy a hagyatékhoz nem tartozó ingatlanoknak osztály alá bocsátására vonatkozó nyilatkozat és a természetbeli osztály külön jegyzökönyben vagy okiratban tétessék meg s éppen ezért a biróság utasítása törvénynél fogva indokolt.* A királyi közjegyző emez utasításra egyáltalán ügyet se vetett és az általa követett gyakorlattól el nem tért. Ennek következtében a királyi járásbíróság a következő határozatot hozta: • Végzés. A b . . . i. királyi járás-, mint hagyatéki biróság az 1894. évi XVI. t.-c. 72. §-a értelmében a beterjesztett öszszes iratokat N. N. királyi közjegyzőnek visszaadni rendeli s az emiitett t.-c. 125. §-a (2. bekezdés) alapján nevezettet utasítja, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-a értelmében történt osztály alá bocsátás következtében érdekeltek között a hagyaték cselekvő és szenvedő állagára és az osztály alá bocsátott vagyonrészre vonatkozólag létrejött s telekkönyvi bekebelezésrealapul szolgálható osztá 1 yegyességet az idézett 1894. évi XVI. t.-c 60. §ának megfelelően foglalja külön jegyzőkönyvbe s ennek 30 nap alatt leendő foganatosítása után az összes iratokat terjeszsze elő, vagy az esetleg gátló körülményekről ugyancsak a fenti határidőn belül tegyen jelentést, mert: a királyi járásbíróság a beterjesztett iratokból azt állapította meg, hogy N. N. királyi közjegyző X. Y. beterjesztett hagyatéka ügyében az érdekelt felek között létrejött osztály okmánybafoglalásánál az 1894. évi XVI. t.-c. intézkedéseit nem tartotta be s e miatt a hagyaték ügyiratai szabályszerű kiegészítés végett visszaadandók voltak. Az 1894. évi XVí. t.-c. ugyanis a külön jegyzőkönyvekről három szakaszban intézkedik. Ezek közül (60., 67. és 70.) az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv a hagyaték tárgyalása rendén, természetbeli osztozkodhatás szempontjából, nz örökhagyó házastársa vagy az örököstársak egyik, vagy többek által történt osztály alá bocsátás és ennek folytán az osztály alá bocsátók és (örökösnek nyilatkozott) az örökséget vissza nem utasitó örökösök, te hátatermészetbeli osztálynál érdekeltek között a hagyaték cselekvő és szenvedő állagára és az osztály alá bocsátott vagyonrészre nézve létrejött megállapodásokat kell magában foglalnia. Eme külön jegyzőkönyv alkalmazása és annak alapján a telekkönyvi érdekeltek érdekeinek kielégítési módja csak ugy érthető meg, ha elsősorban az vétetik figyelembe, hogy a hagyaték tárgyalásáról fölveendő jegyzőkönyvben más, —mint az 1894. évi XVI. t.-c. által a hagyaték tárgyalása körébe utalt cselekmény föltüntetést nem talál. A királyi járásbíróság ennek kiegészítéseként szükségesnek tartja még azt is kiemelni, hogy a hagyaték átadó végzésben más vagyonról, mely örökhagyó hagyatékát képezi, különösen ingatlanok tekintetében, telekkönyvi bekebe 1 e zé s r e a 1 k a 1 m as módon j o g érv é n ye s en nem intézkedhetik. Telekkönyvi bekebelezésre tehát nem alkalmas az oly átadó végzés, amely még élő személyek vagyonának miként való bekebelezése iránt intézkedik. (Az eddig követett ily eljárás éppen ezért törvényellenes). A jelen hagyatéki ügyhözpedig csak az osztály alá bocsátási nyilatkozatot tartalmazó jegyző könyvcsatoltatott, amelyépenazért, mert az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-ában meghatározott módon, az érdekeltek között létrejött osztályt a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas módon nem tartalmazza, mivel az érdekeltek másként nem intézkedtek, az 1894. évi 16. t.-c. XVI. § ának 2-ik bekezdésében meghatározott hagyatékbirósági további szabályszerű eljárásra nem alkalmas. A törvény ugyanis akkor, amidőn az osztály alá bocsátás által a hagyatékhoz nem tartozó vagyonnak a hagyaték tárgyalásával kapcsolatos rendezését megengedte, egyszersmint gondoskodott, hogy ez oly formában történhessék, amely megfelel az általános jogelveknek s amely a hagyatéki eljárást nem teszi nehézkessé. Ezt az 1894. évi XVI. t.-c. emiitett 60. íjában meghatározott módon el is érte. A királyi járásbíróság illető birója e tekintetben szóbelileg is értekezett N. N. királyi közjegyzővel, hogy utóbbi az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-a esetében a törvénynek megfelelő külön jegyzőkönyveket szerkeszszen, de eredménytelenül. Erre aztán a királyi járásbíróság 1901. Pv. III. 141/20 szám alatt (az elül már közölt szöveg szerint) utasította N. N. kir. közjegyzőt, hogy minő eljárást kövessen a hagyatékok tárgyalása körül a kivatalból észlelt szabálytalanságok elenyésztése szempontjából, de ennek sem lett (1901. évi július hó 2-tól számítva 1902. VII/2-ig, azaz a mai napig sem) semmi foganata. Minthogy tehát a biróság ma sem lát e tekintetben N. N. kir. közjegyző idevonatkozó tárgyalásában semmi törvényes formát és változást: az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-a értelmében való eljárás végett most .már minden egyes ügyet visszaadandónak tart és emez ügyet is, minthogy az ide vonatkozó szabályszerű eljárás munkadiját már kézhez is vette, a végzés rendelkező részében való eljárás végett visszaadandónak találta. Szükségesnek látja a biróság ezúttal még azt is kiemelni hogy az 1901. Pv. III. 141/20. számú fölhívást azért intézte volt egy szám alatt N. N. kir. közjegyzőhöz, hogy ez által az akkor még nagyobb mérvű hátralékkal terhelt közjegyzői irodát, a szabályellenesen befejezett egyes ügyek tömeges visszadása által ne hozza még súlyosabb viszonyok közé és másfelől, hogy a törvényszerű eljárás az adott utasítás vétele után tárgyalandó ügyeknél érvényesüljön, de mindezt az 1894. évi XVI. t.-c. 125-ik §-ának 2. bekezdésében gyökerező s az adott viszonyck szerint méltányos alakban alkalmazott jogánál fogva tette.> Eme végzés ellen az illető királyi közjegyző a következő perorvoslatot nyújtotta be: «A nekem kézbesített 1902. Ö. 301/2. számú végzés ellen tisztelettel f ö 1 e b b ez e k. In d o k o k: Nagyon szépek a birói eskü záró szavai: =Törvény szerint igazságot fogok szolgáltatni*. A fogadalom lényege és lelke az igazságszolgáltatás, törvényszerint csak jelző. És mégis többnyire csak a jelzőt alkalmazzák és nem az örökértékü igazságszolgáltatást. Törvények, rendeletek változnak, a birói hivatásnak minden időben magasztos és nagybecsű, erkölcsileg előkelő feladata: az igazságszolgáltalás. Ehhez születni kell (jurista — nemcsak poéta — nascitur) jóindulatú, az igazságért lelkesülő s melegen az emberek jogérdekei iránt. . . . A birói hatalom iránti tisztelettel, a fennforgó esetre sajnálattal kell kimondani, hogy fent említett tisztelt végzés még a jelzőnek: a «törvényszerint»-nek se felel meg, de még épp oly kevéssé a magasztos igazságszolgáltatásnak A törvény szerint azért téves és helytelen a végzés, mert nem a törvény értelmével, hanem a végzésre rászabott paragrafus-szöveggel van felruházva. A biróság hivatkozik a 72. §-ra. Ez csak a pótlásról szól. A pótlás nem volt szükséges, csak maga a §. mondja: «amennyiben szükséges*. A 125. §. szól főleg és elsősorban a felek panaszáról . . . közjegyzői intézkedés ellen a köteles intézkedés elmulasztása miatt. Ugy hiszem, hogy ennek a §-nak fontosabb része engem tán nem terhel. De valamint akkor is («is» az öldöklő betű), ha a közjegyző hatáskörén tul terjeszkednék, vagy szabályellenesen jár el. E szerint a tekintetes biróság engem szabálytalansággal és túlterjeszkedéssel vádol. A leghibásabb idézés a 60. §. A 60. §-ban van ugyan szó a külön jegyzőkönyvről s ennek, amióta közjegyző vagyok, mindig eleget tettem De a 60. §. nem egyfélét intéz, hanem kétfélét: a) Magánokiratoknál is az a feltétel, hogy saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, aztán ugy mondja: «az e tárgybeli jogügyletekről'. Itt se veszik fel az osztályt a külön okiratban. A végzés törvénymagyarázata szerint 6 külön jegyzőkönyve esetében 6 osztályt kellene felvenni. b) A közjegyzői külön jegyzőkönyv. Itt is az «e részben létrejött megállapodásokat kölön jegyzőkönyvbe kell foglalni*.