A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - Az 1894. évi XVI. t.-c. 60., 67. é s 70. §-ában szabályozott külön jegyzökönyvek gyakorlati alkalmazása

36^ A JOG minőségben más csapattesthez osztatik be. A nyugdijas azonban nyugdiját megtartja. A b) pont esetében — függetlenül valami fegyelmi fenyítéstől — a megintés alkalmaztatik, mely büntetés csakis a főparancsnokság engedélyével helyezhető hatályon kivül. Visszaesés esetében, ha az intés hatálya még fenáll, a rendfokozat elvesztése a fent érintett következmények mellett mondatik ki. A honvéd-főparancsnokság a m. kir. honvédelmi minisztert a becsületügyi bizottság eljárásának eredményéről értesiti, és intézkedik a határozat kézbesittetése és kihirdetése iránt, rendkivüli perekben pedig ezeket megelőzőleg a honvédelmi minisztériumhoz oly célból teszi át, hogy O Felségének legfelsőbb elhatározását kikérje. Azok, akik a becsületügyi eljárás kikerülése végett tiszti rangfokozatukról lemondottak, vagy akik valamely becsületügyi bizottsági határozattal, avagy akik becsületbeli szenyfoltot maga után nem hagyó tett vagy mulasztás miatt, hadtörvényszéki uton vesztették el rendfokozatukat, kérelmükre kivételképpen hadnagyokká elöléptethetök, illetve hadaprödokká újból kinevezheiök, ha még védkötelesek és javulásuk teljes bizonyítékait nyújtották. A becsületügyi választmány, netáni nyomozás után, az illetékes parancsnokságnak indítványt tesz. A tiszti gyűlés pedig szavazás utján határoz. Erről a honvédelmi miniszter véleményezéssel az iratok kapcsán értesítve lesz, aki azután saját hatáskörében intézkedik vagy O Felségének legfelsőbb elhatározását kikéri. A szolg. szab. I. R. II. és III. fejezetére vonatkozólag a tiszti jelleggel elválaszthatatlanul egybekötött kötelezettségeknek szándékos mellőzése esetében a honvédelmi miniszter felhatalmaztatok, a becsületügyi választmánytól vagy tiszti gyűléstől a honvédfőparancsnokság utján bekövetelendő véleményadás alapján a tiszti jelleg elvesztését mondani ki, amenynyiben e miatt bünfenyitő eljárás nem lenne meginditandó. Az 1894. évi XVI. t.-c. 60., 67. és 70. §-ában szabályozott külön jegyzökönyvek gyakorlati alkalmazása. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei albiró. Az 1894. évi XVI. t.-c. megalkotásakor egyik alapelv az volt, hogy a telekkönyvi állapot hagyatéki eljárás rendén a lehetőségig a tényleges birtoklásnak megfelelően rendeztessék. E mellett célul szolgált az is, hogy a közös birtoklás helyett a lehetőségig a természetbeli osztály már a hagyatéki eljárás rendén ejtessék meg. E cél elérésére szolgálnak az 1894. évi XVI. t.-c. 60., 67. és 70. §-ában meghatározott «külön jegyzőkönyvek)). Azonban azt a szomorú tapasztalatot szereztem, hogy e jegyzőkönyvek szerkesztése körül, azok tartalmi kelléke tekintetében (szemben azok alaki kellékeivel) ma sincs egyöntetű eljárás. A 67. §-ban szabályozott külön jegyzőkönyv szerepe és kelléke, az 1877 : XX t.-c. 250. §-ában szabályozva volt eljárással egyezően, egyszerű. Az, akinek javára valamely ingatlan tulajdonjoga bekebelezve van — de már nem az ő tulajdona — egyszerű nyilatkozatot állit ki, amelynek azt kell tartalmaznia, hogy a jelzendő ingatlanok N. N. örökhagyó tulajdonát képezik és hogy a tkvi tulajdonos beleegyezik, hogy a kérdéses ingatlanokra a tulajdonjog akár örökhagyó, akár ennek jogutódai javára bekebeleztessék. E külön jegyzőkönyv alapján való további eljárást a 67. §. 2. bekezdése oly világosan szabályozza, hogy kommentálás annak értelmét világosabbá nem teheti. Azt azonban kiemelendőnek tattom, hogy a külön jegyzőkönyvben (nyilatkozatban) jelzett ingatlanok az átadó-végzésben a hagyaték állagának megállapításánál figyelembeveendők és az állaghoz tartozónak veendők. A törvényhozó a törv70. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyvvel a 67. §-ban meghatározott eseteknek az ellenkezőjét, t. i. azt kívánja rendezni, ha valamely ingatlan az örökhagyó nevén áll, de örökhagyónak nem tulajdona s így nemis hagyaték. Az ily ingatlan a hagyaték állagának megállapításánál figyelembe nem jő és az ily ingatlan átadás tárgyát nem képezi. Miért? Mert nem hagyaték! A hagyatéki biróság az átadó-végzésben, a hagyatékra vonatkozó rendelkezés után, egyszerűen csak ennyit mond : «A kir. biróság az 1894. évi XVI. t.-c. 94. §-a értelmében beleegyezéséi adja arra nézve, hogy az 1894. évi 16. t.-c. 70. §-a szerint elkészített külön jegyzőkönyv (nyilatkozat) alapján a tulajdonjog az x—i 100. sz. tjkvben AflO., 11., 12. hrszám alatt foglalt ingatlanra közvetlenül N. N. javára kebeleztessék be.» Sokak szerint kérdéses, hogy azt a jegyzőkönyvet kik irják alá ? Erre azután az a felelet adható: azok, akik az ipso jure elv alapján megnyílt örökséget vissza nem utasították ; akik közül, ha egyik-másik meg nem jelen, a külön jkv a szabályszerű idézést tartalmazó záradékkal is ellátandó. Az osztrák polgári törvénykönyv hatályának területén pedig csak azok, akik örökhagyó hagyatékához örökösöknek nyilatkoztak. Sokkal szélesebb alapokon nyugvó szerep jut az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyveknek és az osztályegyességeknek. És éppen eme külön jegyzőkönyvre vonatkozólag a legeltérőbbek a nézetek. Én e tekintetben a Zágoni Gábor nagyszebeni királyi közjegyző által elfoglalt álláspontot tettem a magamévá már régebben, és emez álláspontot találtam a törvény szellemével is megegyeztethetőnek, és csakis emez eljárást tartom a törvénynyel megmagyarázhatónak s alig tudom elképzelni, hogy az evvel ellenkező álláspont hivei már az első pillanatra át nem látják, hogy véleményük tarthatatlan. Mielőtt az érintett törvényszakasz magyarázatába bocsátkoznám, kiemelem, hogy átadás tárgyát csak a hagyatékhoz tartozó {ingó és ingatlan) dolgok képezhetik és hogy átadó végzésben még élő személy nevén álló ingatlanok át nem adhatók, azokról telekkönyvi bekebelezésre alkalmas módon intézkedni nem lehet. Ez az én kiindulási pontom. Ez vagy helyes, vagy nem. Ha helyes, akkor az erre alapított következtetések is helyesek, ha nem helyes, akkor az összes következtetések, mint alapnélküliek, megsemmisülnek. Mármost rátérve a tulajdonképpeni kérdésre, szükségesnek tartom kiemelni, hogy itt egyik királyi járásbíróság álláspontját állítom szembe a királyi közjegyző állá' pontjával és jelzem, hogy a királyi járásbíróság álláspontját védem és ezt az álláspontot érvényesiti a gyakorlatban Zágoni Gábor kir. közjegyző is. A királyi járásbíróság idevonatkozólag a következő intézkedést tette : «A tekintetes királyi közjegyző ur azt az eljárást követi az 1894: évi XVI.t.-c. 60. §-a esetében, hogy az örökhagyó házastársa, az örökösök közül egy vagy többek, avagy bármely telekkönyvi tulajdonostárs részéről, a természetbeli megosztás céljából történt osztály alá bocsátásról egyszerű osztály alá bocsátási nyilatkozatot foglal a «külön jegyzőkönyvbe,* magára az osztály alá bocsátott vagyonrészre és az ezzel egyesitett hagyatékra nézve létrejött osztályt azonban magába a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe veszi föl. Sőt még azt is megteszi, hogy oly esetben, amidőn az 1894. évi XXI. t.-c. 60. §-a értelmében osztály alá bocsátás történik, de magára az osztályra nézve a telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okiratot a felek magukkal hozzák, vagy már a leltárral beterjesztették, azt az osztály alá bocsátásról kiállított külön jegyzőkönyv mellett a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvben reprodukálja. Ezzel szemben meghagyom, hogy jövőben a hagyaték tárgyalására vonatkozó jegyzőkönyvbe a hagyatékra vonatkozó nyilatkozatokon és megállapodásokon kivül a hagyatékhoz nem tartozó semmiféle vagyonra nézve megállapodásokat ne vegyen föl. A nehézményelt esetben pedig egyszerűen ez az eljárás lesz követendő: Ha a hagyatéki vagyonra nézve az örökösök az örökséget vissza nem utasították (örökösi minőségben nyilatkozatukat beadták) és ezután természetbeli megosztás céljából, az 1894. évi XVI. t.-c. 60. §-a alapján, osztály alá bocsátás történnék, ugy a hagyatékra és az osztály alá bocsátott vagyonrész r e n é z v e ér d e k e 11 e k között létrejött m eg állapodások ama külön jegyzőkönyvbe foglalandó k, amelyben az osztály alá bocsátás megtörtént. & Igen termész etes, hogy amennyiben az örökösök között csupán a hagyatékra nézve természetbeli osztály létrejöhet és létre jön az a hagyatéktárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe foglalandó. Eme rendelkezés a következőkben találja indokolását. A hagyatéki eljárás célja az örökhagyó vagyoni viszonyainak rendezésében áll s magának a hagyaték tárgyalásának terjedelmetulajdonképp az 1894. évi XVI. t.-c. 55. §-ában adva van De célszerűségi okokból a törvény túlmegy örökhagyó vagyoni viszonyainak rendezésén és az osztályra nézve az 59. §-ban meghatározott módozatok mellé fölveszi még a 60. §-ban szabályozott esetet is. Azonban itt már nemcsupán csak h a g y a t é k-ról lévén szó, e tekintetben a törvény külön szerkesztett okmányt, vagy