A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Idegen hajók összeütközése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 49. számához. Budapest, 1902 december 7. Köztörvényi ügyekben. Egyszerű beszélgetés arra nézve, hogy alperes a sertéseket szavatosság nélkül adta volna el és hogy felperes az alperest a szavatossági kötelezettség alól felmentette volna, bizonyítékul egyáltalán el nem fogadható; alperest mint eladót az eladott sertésekért törvényből kifolyóan terheli a szavatosság, amelyre nézve az a körülmény, hogy az eladás idején a sertésvesz országos volt, befolyással nem lehet. A uváradi kir. törvényszék (1901 június 29-én 14,042. sz. a) Dózsa Sámuel dr. ügyvéd által képv. M. M. és fia [cégnek, Schweiger Ede dr. ügyv. által képviselt N. János eli. 7,293 írt ir. indított r. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, alperesnek 582 K. 30 fill. perköltséget 15 nap, végreh. mellett fizessen meg stb. Megokolás: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes nváradi lsz. káptalan a töle 1896. évben megvett sertések közül, ugyanaz évben a vasacii községi gazdaságból vasútra történt felállással 251 drb. sertést, továbbá 1896 július 17-én bikácsi községhez tartozó gazdaságból szintén vasútra történt feladással 251 d-.i. sertést, összesen 501 drb. sertést küldött felperes kaszaperi birtokára. A küldött sertések vételára fejében felperes elözó'leg a nváradi I. sz. káptalan pénztárához 7,293 frtot fizetett. A vétel azon feltétel alatt köttetett, hogy a sertések egészségesek legyenek, mely feltétel különben magától is értetik. Azonban az eladó káptalan által szállított sertések már a megérkezéskor betegek — sertésvész által fertó'zve voltak. Ugyanis a megérkezés utáni legközelebbi napokban, vagyis 1896 jul. 19-én már a betegedés megkezdődött s július 26-ig a sertések közül már több sertés részben el is hullott, amidőn is a hatóságnak az eset bejelentetvén, a boncolás foganatosíttatott. Keresetükhöz A. és B. alatt csatolják felperesek a felvett bonc. jkvet és véleményeket, melyekből kitűnik, hogy alperes beteg, sertés-vészes sertéseket szállított olyannyira, hogy jelen kereset beadásáig már annak 4'6ödrésze elhullott. A boncolást teljesítő szakértő orvosok az 1896 jul. 27-én és 29-én felvett jkvekben foglalt véleménye szerint a sertésvész az elhullott sertésekben már legalább 20 nappal előbb megvolt, s ekként a sertésekben már az adás-vételkor a sertésvész lappangott, miről vevők tudomással nem birtak, minthogy azok nekik egészségesek gyanánt lettek eladva. Ezek folytán az eladó nváradi 1. sz. káptalant a törvény értelmében is terhelő szavatosságánál fogva előbb felhívta felperes a C. alatt csatolt közjegyzői intéssel, hogy a vételárt fizesse vissza, a még meglevő sertéseket pedig rendelkezésére bocsátotta. Azonban ezen felhívás eredménytelen maradt, miértis kéri felperes, hogy alperes a fizetett 7,293 frt. tőke, ennek 1896 július 16-tól folyó 5° o kamatai és a perköltségben marasztaltassék, a sertés-állománynak még el nem hullott részét pedig átveheti, illetve válasziratában bejelenti felperes, hogy miután 1896 okt. 24-ig már 411 sertés elhullott s alperes a megmaradt sertéseket átvenni nem akarta, a megmaradt 90 drbot, alperes előleges értesítése mellett, kir. közjegyző által nyilvános árverésen eladatta s a befolyt 1,800 frt. vételárt pedig kezébe vette, miután az küiönben sem illetheti egészben alperest, mivel ő ezen sertéseket 3 hónapon át hizlalóban tartván, sok költségbe került, amit külön per utján is követelni fognak. Ezekkel szemben alperes elismeri ugyan, hogy tőle felperes a kérdéses időben 501 drb. sertést vásárolt, s hogy ennek vételára fejében 7,293 frtot megfizetett, határozottan tagadja azonban, hogy a sertések, melyeket különben is a vételt megelőzőleg felperes megbizott tisztje, L. Lipót megszemlélt és választott ki, az eladás, avagy elszállítás alkalmával betegek lettek volna; azok, mint a 3',. alatti alispáni engedély igazolja, egészségesek és vészmentesek voltak, mivel különben az alispáni hatóság- illetve az állatorvosoktól az elszállításra engedélyt nem kapott volna. De még midőn a sertések felperes kaszaperi birtokára 1896 jul. 17—18-án megérkeztek, ha azok betegek lettek volna, meglátszott volna rajtuk a betegség, mit pedig felperes, vagy bármely laikus is, ki sertéshizlalás- s kereskedéssel foglalkozik, bizonyára észrevett volna és azt orvosszakértőkkel ís konstatálhatta volna. Hogy mindezek nem történtek, bizonyítja, hogy a sertések egészségesek voltak. ; Tagadja alperes különösen, hogy ezen adás-vételből folyólag felperes irányában aszavatosság terhelné. Tagadja, hogy az adás-vételnél a sertések egészségi állapotára vonatkozólag bármily kikötés-feltétel tétetett volna. Egyébiránt a beszereztetni kéi t Földmivelési Értesítővel igazolni kivánja azt is, hogy Bikács község, honnan a sertés küldetett, egész 1896. évben vészmentes volt, Szalacs községben I j pedig, melyhez Kupon puszta tartozik, ahonnan a másik csapat | szállíttatott, a sertésvész csak 1896 július 26-án lépett fel s akkor I lett lezárolva. Előadja s védelmül felhozza alperes, hogy az adás-vételt, mivel akkor köztudomás szerint egész Magyarországon a sertésvész nagy mértékben dühöngött s igy a sertések ára is nagyon lement, felperes vevő egészen és kizárólag a saját kára- és veszélyére vásárolta, mit különben is bizonyítani kiván alperes azzal, hogy midőn felperes megbizott tisztje a vételt a káptalani központi irodában megkötötte, az ott alkalmilag jelenvolt uradalmi ügyvéd abbeli kérdésére, hogy «hogy mernek ilyea sertés-vészes ! időben sertést vásárolni, nem félnek attól, hogy a sertések eldöglenek» felperes megbízottja azt felelte, hogy miután a mi sertésünk már mind cldöglött, nekünk sertést venni kell, elvégre is olcsón kapjuk, s ha fele eldöglik is, akkor sem lesz veszélyes, mert azok melyek megmaradnak, sokat fognak érni». Erre nézve F. Endrét és P. Imrét kéri kihallgatni. Tagadja egyébiránt alperes a keresethez becsatolt A. és B. alatti boncolási jkv. és vélemények valódiságát. Tagadja ho^jy felperes a sertések megbetegesedéséről őt értesítette volna s hogy a boncolást a törvényben előirt módon megbízottjuk közbenjötte mellett eszközöltette volna, hogy ez a felelősséget, illetve szavatossági kötelezettséget megállapíthassa. Azt felperes egyoldalulag eszközölte s az első felszólító levelet is, mint a 107- alatti igazolja, csak 1896 aug. 13-án, tehát a vételtől majdnem egy hó múlva küldötte, melyben tudatja, hogy a sertések nagyrésze eldöglött, s ebben mégis egyezkedést kiván. A C. alatti közjegyzői felhívás pedig még későhbi időben küldetett s ebben az elhullást 50°/o-ra teszi, s már az összes vételár visszafizetést követeli. 1896 aug. 26-án pedig a felperes cég egyik tagja személyesen jött le, s minden áron egyezkedni kivánt. Minthogy tehát felperes az értesítéseket s felhívást a vételtől csaknem egy hónap eltelte után küldötte s az ebben foglalt állitások sem voltak semmivel igazolva; tekintve, hogy nincs kizárva, hogy a sertések szállítás alkalmával a rakodó helyeken, vagy felperes tanyáján, mely különben is már vészes volt, megbetegedtek és alperes a kötött adásvételnél semminemű szavatosságot el nem vállalt, kérte alperes felperest alaptalan keresetével elutasítani, s a perköltségekben marasztalni. Ezen, s a per során előadottak, a peres felek részéről felhívott s kihallgatott tanuk vallomásai, a felvett boncjkv. s vélemények, azokra beadott felülvizsgálati szakvélemények megfigyelése s mérlegelése mellett, az itélet következőkben találja indokát: a peres felek egyező előadásával be van bizonyítva, hogy felperes előzetes megszemlélés mellett 1896 július 14-én 501 drb. sertést vásárolt alperestől, s annak kialkudott 7,293 frt. vételárát egészben lefizetvén, annak vasúton leendő elszállítását, az elszállítási engedély kieszközlése után, felperes kérelme folytán alperes tisztsége eszközölte. Be van bizonyítva felperes beismerésével, hogy a vasutoni szállítás 1896 jul. 16-án és 17-én megtörtént s hogy a megvett sertések 1896 jul. 18-án felperes kaszaperi birtokára megérkeztek, s hogy ő azokat át is vette. Jelen per elbírálásánál perdöntő a kereset alapjául szolgáló azon körülmények bizonyítása, hogy a sertések a vétel idejében fertőzöttek, betegek voltak-e, továbbá, hogy az eladó alperes szavatosságot vállalt-e avagy egyáltalán ezen adás-vételből kifolyólag alperest szavatosság terheli-e f Ezeknek bizonyítása, alperes tagadása folytán, felperest terhelte, s e kötelezettség a bizonyításra nem kötelezett alperesre perrendszerüen áthárítható nem volt. Márpedig felperes ezen perdöntő körülmények egyikét sem tudta teljes hitelt érdem'őleg bizonyítani, mert azon vélemények, feltevések, miket a boncoló orvosok a A) és B) alattiban előadnak, hogy t. i. a sertések már az adás-vétel idejében fertőzöttek voltak, a felülvizsgálatnál alkalmazott Cs. I. és A!. Lajos állatorvosok szakvéleményével megcáfolva, megerőtlenitve vannak. Mert ezen szakértők határozottan állítják és indokolják, hogy ha a sertések 1896 július 18-án betegen érkeztek volna meg felperesek tanyájára, akkor július 26-án, midőn az első hivatalos vizsgálat és boncolás történt, már 80—100 drb. sertés elhullott volna. Há pedig jul. 26-án történt a megbetegedési eset, akkor jul. 18-án betegen nem érkezhettek a sertések. Kimutatják ezen szakértő állatorvosok éppen a boncjkvben leirt kórtünetek leírásából, ahol a legerősebb fertőző anyagnak a szervezetbe lett jutása van konstatálva, éppen az ellenkezőt, hogy a betegség éppen azonos, tehát gyorsan ölő méreg következtében igen rövid ideig, tehát csak néhány napig tarthatott, s gyorsan halálthozó volt; és ezen szakértők észszerűen és indokolva előadják, hogy a sertések a vészt az eladás és első boncolás közti időben, esetleg szállítás közben, ahol a rakodók