A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Idegen hajók összeütközése

194 A JOG már megfertőzve voltak, kapták meg anélkül, hogy a sertések a történt eladáskor már vészesek — fertőzve lettek volna. Ha az elhullás előtt 2—3 héttel, mint a boncoló orvosok előadják, betegek lettek volna az elhullott sertések, akkor már az adás-vételnél és szállításnál is betegek lettek volna. A vészes beteg sertés pedig a szakértői felülvélemény szerint is állatorvos által felismerhető, sőt a kihallgatott tanuk és szakértők mint gyakorlati emberek szerint is beteg sertés nemcsak az állatorvosok, hanem a gazda emberek által is felismerhető. Tekintve pedig, hogy felperes a per során beismerte, hogy a sertéseket a vétellel megbízott tisztje L. L. a vétel előtt megnézte, s azokat egészségesnek találta; tekintve, hogy a beszerzett s a perhez csatolt Földmivelési Értesítőből kitűnik, hogy az eladási hely Bikács község 1896. évben vészmentés volt, Szalacs községben pedig a sertésvész csak 1896 jul. 26. lépett tel; tekintve végre, hogy a 3. •/• alatti illetve XX. jegy alatt levő alispáni engedély s az elszállításkor a sertések megvizsgálása után az illető helyi járási állatorvosok bizonylata- és kihallgatásával bizonyítást nyert, hogy a sertések az elszállításkor egészségesek s vészmentesek voltak, nem találta a bíróság bebizonyitottnak a felperes által csatolt A. és B. alatti boncjkv. s vélemények- és a felülvéleményben foglalt azon feltevést, hogy a kérdéses sertések már az eladás idejében vészesek lettek volna, mert különben is a*biróság az ítélet hozatalánál a szakértői véiemányek- s különösen a feltévesekhez kötve nincsen. Ami a szavatossági kérdést illeti, alperes tagadása ellenében a felperes azt, hogy alperes a szavatosságot kifejezettenjelvállalta volna, bizonyítani meg sem kísérelte, hanem azt részint abból, hogy a vétel azon előfeltétel alatt köttetett, hogy a sertések egészéségesek, részint a törvényből, mely az eladót terheli, következteti. Tekintve azonban, hogy a történt adásvétel idejében 1896 évben köztudomás, de a csatolt Földmivelési Értesítő tanúsága szerint a sertésvész az egész országban s különösen Biharmegyében oly nagy mértékben lépett fel, hogy az ország sertés-állományának legnagyobb részét elpusztította, ily rendkívüli járványos időben, s körülmények között kötött sertésvétel már magában véve oly '.kockázat volt, mely kizár minden szavatosságot, ha csak annak kikötése határozottan be nem bizonyittatik. Hogy felperes tudatával a kockázatnak ment bele a sertésvételbe, bizonyítja az, hogy L. L. felperes megbízottja, ki a sertésvételnél közben járt, midőn a sertéseket megvette, F. E. ügyvéd s P. I. káptalani igazgató egybehangzó, hit alatt tett vallomásai szerint kijelentette, hogy felperes az országos sertésvész közepette azért ment megvenni a sertéseket, mert az ö sertései megdöglöttek, a gazdasági berendezés pedig megkívánja, hogy sertések legyenek s ha fele elvész is a sértéseknek, azért a vételnél veszteség nincs, mert a megmaradt másik fele sokkal nagyobb értékű lesz mint amennyiért vették. De a kockázat viselését és tudatát igazolja B. Ign. tanú vallomása is, ki a kérdéses sertések megvételét előzetesen ajánlotta felpereseknek. Ezen tanú vallomásában előadta, hogy felperes tudta, maga mondta neki, hogy a kérdéses sertések a vészen még keresztül nem mentek, tehát ezt a körülményt is annyiban tudta, hogy mint tanú vallomásában előadja, midőn a cégtulajdonos öcscse megtudta, hogy a sertések vészen még nem mentek keresztül, kijelentette, hogy alkuba sem bocsátkozik s nem veszi meg a sertéseket, mivel a vész előbb-utóbb kifog rajtuk törni. Később azonban a vétel mégis, nevezett tanú közbenjárása nélkül, megtörtént. Felperes tehát előzetes megszemlélés és kiválasztás után és tudva, hogy a sertések a vészen még nem mentek keresztül, minden szavatossági kikötés és feltétel nélkül, a legnagyobb országos sertésvész közepette vette meg s szállította birtokára a sertéseket, miből következik, hogy a vételi jogügylet befejezést nyert, attól egyoldalulag elállani és a vételárt visszakövetelni joga nincs. A történt adás-vétel után mintegy egy hónap múlva, egy aug. 13-án küldött 10'/. alatti levél s még későbben küldött C. a. közjegyzői felhívásban értesítette felperes ugyan alperest, hogy a megvett sertések betegen érkeztek rendeltetési helyükre s hogy hullanak, s hogy több mint 50% el is hullott, s csak ekkor szólította fel alperest, hogy a még el nem hullott sertéseket tőle vegye át s a fizetett,egész vételárt pedig kamatostul fizesse vissza. Ily körülmények között, még ha egyáltalán a kérdéses adásvételből íolyólag szavatosságnak lehetett volna is helye, a vétel körülményei, a vétel utáni események felperesnek abbeli mulasztásai, hogy az állítása szerint már a megérkezéskor betegnek talált sertéseket — melyekből keresete szerint már 1896 július 19-én sertésvészben számos sertés elhullott, hivatalos szemle- és szakértővel nem konstatáltatta, sőt a ragályos betegség kiütését az 1888, évi VII. t.-c. rendelete ellenére azonnal a hatóságnak sem jelentette be, mint maga beismerte, s az A. és B. alattiak igazolják, csak július 26-án, midőn a vész már nagy mértékben kiütött, tett jelentést. A megbetegedés- és a július 27. és 29-én történt boncolási eljárásról tehát felperes alperest kellő időben nem értesítette, s megakadályozta abban, hogy a még akkor nagy mennyiségben meglevő sertéseket a hatóságilag is engedélyezett levágásra eladhassa s igy értékesíthesse s így felperesaa szavatossági jog érvényesítésének alapját képező feltételeket nem teljesítvén s a szükséges gondosságot elmulasztván, a szavatosságra sem a törvény, sem az anyagi igazság elvénél fogva nem hivatkozhatik. És ezen nagyobb fokú mulasztásának, mely már nemis pótolható, következményeit csak önmagának tulajdonithatja. Honi törvényeink a sertésvészre vonatkozólag a szavatosság kérdésében nem intézkednek, bírói gyakorlatunk pedig határozottan megkívánja, hogy a vevő az eladót vagy szavatost, az észrevett hiba — betegség — felöl azonnal tudósítsa, avagy távollétében a helyi bíróságnak jelentse és szakértői szemlét tartasson, különben nem szóf mellette azon jogvélemény, hogy a megvett jószág vagy sertés már az átvétel előtt is beteg volt. Általános jogszabály ugyan, hogy az eladó felelős az eladót t jószág azon betegsége- s hibájáért, , mely a vétel idején gondos megfigyelés ellenére sem volt észrevehető. Ezen jogszabályból pedig következik, hogy a vevőnek kell azt bizonyítani, hogy a betegség vagy hiba már a vétel idejében tényleg megvolt. Az eltérő és egymással részben ellentmondó szakértői vélemények pedig , e tekintetben mugnyugtató bizonyítékot nem szolgáltatnak. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani stb. kellett A nváradi kir. ítélőtábla (1901. évi május hó 8 én 227. P. sz. a.) ítélet: az elsőbiróság Ítéletét helyben hagyja okainál fogva és azért, mert az elsőbiróság által kereset elutasítására felhozott indokoknak az 1893.XXII. t.-c. 64. §-a szerint utolsó mérlegelésével akir. ítélőtábla sem tartotta alperes szavatosságát megállapíthatónak, annál kevésbé, mert az eladás idején általánosan uralkodott sertésvész a szavatosságra nézve fennálló általános elveknek merev alkalmazását kizárja, következőleg alperes szavatossága csak abban az esetben volna kimondható, ha felperes bebizonyította volna, hogy alperes az eladott sertések vészmentességére nézve nyíltan és kifejezetten szavatosságot vállalt volna, stb. A m. kir. Kúria (1902 szeptember 18-án 5,072. sz. a.) i t é1 e t : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, illetve a perköltségre nézve hatályon kívül helyeztetik és alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik; mihez képest az elsőbiróság a netalán még szükséges bizonyítási eljárás befejezésével a kártérítési összeg kérdésében, valamint a per érdemi megbirálására, s a perköltségre is kiterjedő ítélet hozatalára utasittatik. Me g o k o 1 á s: Az 1896 július 27-én és 29-én felvett A. és B. alatti boncolási jkvek,valamint M Miklós állategészségügyi felügyelő, mint szikértő indokolt véleménye s a m. kir. állaiorv. főiskola tanári testületének határozott véleménye által kétséget kizáró módon igazolva van, miképp az alperes által az 1896 jul. 14-én 14,386 K vételárért felperesnek eladott 501 drb. sertés közül elhullott és boncolás alá vett sertések sertésvészben hullottak el, és hogy az egész sertésfalka már az eladáskor sertésvésztó'l megfertőztetve volt. Minthogy pedig a per adatai szerint bizonyítva van, hogy ugyanazon sertésekre nézve az adás-vételi szerződés a nélkül jött létre, hogy alperes kifejezetten kikötötte volna, miképp az eladott sertésekért szavatosságot nem vállal; az a körülmény pedig, hogy felperes gazdatisztje L. L. midőn a sertéseket megvette, F. E. káptalani ügyész és P. J. kápt. igazgató tanúvallomásai szerint kijelentette, hogy ő a sertéseket az országos sertésvész közepette azért vette meg, mert a gazdasági berendezés megkívánja, hogy sertések legyenek s ha fele marad is meg, nem lesz vesztessége, mert a megmaradt fele nagyobb értékű lesz, — mint egyszerű beszélgetés arr i nézve, hogy alperes a sertéseket szavatosság nélkül adta volna el és hogy felperes az alperest a szavatossági kötelezettség alól felmentette volna, bizonyítékul egyáltalán el nem fogadható; továbbá, minthogy alperest, mint eladót az eladott sertésekért törvényből kifolyóan terheli a szavatosság, a melyre nézve az a körülmény, hogy az eladás idején a sertésvész országos volt, befolyással nem lehet, felp.-t pedig a fenforgó esetben olyan mulasztás, amely alperesL ettől a törvényes szavatosságtól felmentené, nem terheli: ezeknél fogva alperesnek az eladott sertésekért való szavatossági kötelezettsége kimondandó volt. Ezekhez képest tekintettel arra, hogy az alsóbiróságok ítéletei a kártérítés mérvére s a viszonkeresetre ki nem terjedtek, a perköltség felett pedig a pír véglegezésével együtt teendő intézkedés: mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, illetve a perköltségre nézve hatályon kivül helyezéséve), alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani s az alsóbiróságot a még netáni szükséges bizonyítási eljárás befejezésével, a kártérítési összeg kérdésében és a viszontkereset tárgyában a perköltségre is kiterjedő Ítélet hozatalára utasítani kellett. Igaz ugyan, hogy az ujitott perben a felek perbeli állása nem változik, vagyis, hogy az alapperbeli felperes felperes, alperes pedig alperes marad, bár ez élt perújítással, azonban a feiek perbeli viszonyai annyiban változnak, hogy az alapperben bizonyítottnak elfogadott tényekkel szemben a bizonyítás kötelezettsége az újító felet terheli, következésképp minthogy perújítással az alperes élt, a bizonyítási teher rea hárult. (A. m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 18. I. G. 613/1901 sz. a.) Ha a fölebbezési bíróság korábbi ítélete feloldatott az abban tett kijelentések a fölebbezési bíróságot ujabb határozata hozatalánál nem kötik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 máj 5 I. G. 689/1901 sz. a.)