A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - Mentelmi jog és katonai bíráskodás

354 A JO«Jr 3. Mozgósítás és háború esetén, még az országgyűlés együttlétében is. (Ugyanezen §. ut. bek.) 4. Minden aktiv katonatiszt, aki mint főnemes a szolgálati szabályzat I. R. 47. pontja értelmében egyidejűleg a főrendiháznak cenzus és születés alapján tagja. («Csak a magyar országgyűlés főrendiházának, vagy az osztrák birodalmi tanács urakházának lehetnek tagjai és innen a delegációkba juthatnak.») 5. A főrendiháznak, katonai hivatalánál fogva tagja a m. kir. testőrség kapitánya, ki mint ilyen zászlós ur (1764/5 : VI. t.-c.) és a főrendiháznak tagja (1885: VII. t.-c. 4. §. A. a. pont.J Ugy gondolom, elegendő példát soroltam fel annak dokumentálására, hogy tartalékos és aktiv katonatiszt-törvényhozó egyaránt kerülhet azon helyzetbe, — sőt némelyikük állandóan van azon helyzetben, — hogy a katonai fegyelem reájuk kiterjed. A második kérdés, amely iránt a legnagyobb tájékozatlansággal találkozunk, vajon a tiszti becsületügyi eljárás bűnvádi, avagy fegyelmi eljárás-e ? Egyik sem ! A bűnvádi eljárást a katoni büntető perrendtartás szabályozza s annak csak bűntett vagy vétség esetében van helye. Fegyelmi eljárást olyan értelemben, mint a polgári közhivatalnokok elleni fegyelmi eljárás, egyáltalában nem ismer a hadsereg. A katonai fegyelmi fenyitőjog anyagi terjedelme a szolgálati szabályzat általános határozmányaiba és egyéb rendeletekbe ütköző kihágásokra, («fegyelmi kihágások)) a katonai büntető jog terminológiája szerint) terjed ki. Ezen fegyelmi jog a szolgálati szabályzat I. részében van szabályozva. A büntető eljárást a katonai bíróságok, a fegyelmi fenyítő jogot a katonai csapat-parancsnokok gyakorolják. A becsületügyi eljárásnak eme két eljáráshoz semmi köze. Ez az eljárás a tisztikarnak tisztán belső, bizalmi ügye, melynek utján a hadsereg a maga speciális becsületfelfogásának érvényt szerez. Maga a becsületügyi eljárásról szóló szabályzat 1. §-a világosan kizárja azt, hogy a becsületügyi eljárást akár bűnvádi, akár fegyelmi eljárásnak tekintsük. al. §.A becsülethgyi eljárás célja, ugy a tiszti állás közös mint az egyesek becsületének megóvása és épségbentartasa. A becsületügyi eljárás tárgyát ennélfogva oly cselekmények és mulasztások képezik, melyek jóllehet — mint a büntető-törvénybe nem-ütközők — bűnvádi eljárás alá nem esnék, mindazonáltál a tiszti állás helyes becsületéi zésével és viszonyúival annyira ellentétben állanak, hogy kérdés merül fel aziránt, vájjon a vádlott egyén, — a tiszti állás közös becsületének és eképp a szolgálat érdekeinek csorbítása nélkül, — rendfokozatában vagy katonai állásában meghagyható-e Megengedem, hogy ezen eljárás és az állami polgári tisztviselők elleni fegyelmi eljárás között van némi hasonlatosság, de lényegileg különbözők azok. A civilis fegyelmi eljárás kötelességszegések esetében indíttatik, ha azok nem olyanok, hogy a büntető törvény §§-t sértenék. Fegyelmi eljárásnak van helye persze akkor is, ha a tisztviselő a maga hatáskörének becsületfelfogása ellen vét. így pld. fegyelmi eljárásnak van helye birák és bírósági hivatalnokok ellen, ha ^botrányos magaviseletük miatt tiszteletre és bizalomra méltatlanná válnak.* (1871 : VIII. t.-c. 20. §. b. pont.) Ez volna a speciális birói és bírósági hivatalnoki becsület. Ügyvéd ellen akkor van ilyen fegyelmi eljárásnak helye, ha (/.magaviselete által az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti* (1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b. pont.) Speciális ügyvédi Standts-Ehre. Közjegyző ellen akkor van helye fegyelmi eljárásnak, ha (imagavtselete által magát közbecsülésre érdemetlenné teszi» (1874: XXXV. t.-c. 179. §.) Különleges közjegyzői becsület. A róm. kath. püspök fegyelmi eljárást indit minden alája rendelt pap ellen, aki a papi hivatás külső követelményei ellen vét. Speciális papi becsület. Stb. stb. Tehát mindeme fegyelmi eljárások lényege az, hogy a maguk speciális becsületfelfogásának sérelme miatt indíttatnak meg. A hadsereg az ilyen eljárást nem fegyelmi, hanem becsületügyi eljárásnak nevezi. Nagyon természetes, hogy ezen eljárásokban a kiinduló pont a katonai állásbecsület és természetes az is, hogy eme katonai becsületfelfogás különbözik a többi hivatások saját külön becsületfelfogásától. Hiszen tekintsünk csak egy példát: A kereskedői becsület nem tiltja a versenyt. Csak a tisztességtelen versenyt tiltja a törvény. Ha lesz valaha kereskedői (nem kereskedelmi) kamara, akkor ott bizonyára ezen felfogáshoz fog alkalmazkodni a kereskedői becsület meghatározása. Ez a becsületfelfogás persze elég tág. Az ügyvédi becsületé már szűkebb. Az ügyvédnek még a tisztességes verseny sincs megengedve. Az orvosnál már más az eset. Annak szabad hirdetni, hogy ő fajdalom nélkül tud fogat húzni; a patikárus is kínálhat 100 aranyat egy poloskáért, de ha ügyvéd meri a táblájára kiírni, hogy ő 6 koronáért csinál egy bekebelezési kérvényt, akkor fegyelmi büntetés alá esik. Természetesnek fogjuk tehát találni, hogy a katonatiszti testület is alkotott magának egy különleges becsületfelfogást és azt kultiválja. De midőn az ez ellen vétőket felelősségre vonja, nem büntet. Nem büntet még akkor sem, midőn a vádlottat'tiszti rangjától megfosztja, hanem csupán — védekezik. Védekezik az ellen, hogy kebelében oly tag helyet foglaljon, aki a speciális katonatiszti becsülettel ellenkezésbe jutott. De ezen ténye a hadseregnek nem bűnvádi eljárás-jellegü, éppoly kevéssé, mint nem az az sem, midőn egy koihely egyévi önkéntes minősitvényi táblázatába beírják, hogy a tiszti állás elnyerésére nem méltó. Igaz, hogy a katonai becsületügyi eljárás vádolásról, vizsgálatról, végtárgyalásról, védőről stb. beszél, ami az eljárást nagyon hasonlatossá teszi a bűnvádi eljáráshoz, de csak hasonlatossá. Tudok én más, egészen magánjellegű testületeket, szövetséget, melyeknek formális alkotmányuk és törvénykezési szabályaik vannak; e szövetségek is féltékenyen őrködnek affelett, hogy tagjaik csupa szeplőtlen jellemű, jóhirü, szabad férfiak legyenek s akiről olyasmit tudnak meg, ami a jellemre árnyat vet, affelett formális törvénykezést tartanak. Vádló, védő és törvényszék szerepel benne s ha bűnösnek találják a vádlottat, kirekesztik a szövetségből és megfosztják a szövetség tagjait illető minden jogoktól. Mondanom sem kell, hogy senkinek sem fog eszébe jutni a vádlott mentelmi jogának felfüggesztését kérni, ha történetesen a vádlott törvényhozó. És nem fog eszébe jutni a katholikus püspöknek sem, hogy az egyházi rend ellen vétő plébánost, — ha országgyűlési képviselő — csak akkor vegye megfelelő egyházi fenyítés alá, ha az országgyűlés már felfüggesztette annak mentelmi jogát s bizonyos, hogy egy százados sem fog az országgyűléshez folyamodni, ha egy sáros csizmában hihallgatásra jelentkező katonára kiszabja a 8-napi «egyes»-t; aminthogy az ügyvédi kamara sem teszi az országgyűléstől függővé azt, hogy egy ügyvéd-törvényhozó ellen a fegyelmi eljárást folyamatba tegye-e valamely tárgyaláson való megnemjelenés miatt. A harmadik kérdés az, hogy a tisztikar hatóság-e, vagy sem? Ez a kérdés a legnehezebb. A büntető-törvény 164 §-ából kiindulni nem lehet. E § szerint a «katonai hatóság» is «hatóság.» De mily katonai orgánum képez cckatonai hatóságot)) ? Erre a feleletet csak az illető orgánumok célja adhatja meg. A katonai becsületügyi eljárás otgánumai a becsületügyi bizottságok, becsületügyi választmány és a tiszti gyűlés. Sehol a civilis bűnvádi eljárásban, vagy más törvényekben, melyek a katonai «biróságok» hatóságát elismerik, nem találunk oly pontot, mely a fenti orgánumok hatósági jellegét elismerné. Maga az eljárási szabályzatnak 1. §-a világosan kizárja, hogy bűnvádi eljárásnak tekintsük és a fenti orgánumok teljesen függetlenek a katonai «biróság»-októl. De mindennél is eklatánsabb bizonyítékok a szabályzat 18 és 20. §-ai, melyek szerint vádlott megjelenni nem köteles sem a becsületügyi választmány, sem pedig a tiszti gyűlés előtt, de sőt a polgári tanuk sem tartoznak a becsületügyi választmány meghívásának eleget tenni. Én tehát ezen orgánumokat hatóságoknak nem tekintem, legalább nem «hatóságok»-nak a szó jogászi értelmében, mert kifelé hiányzik hozzá az impériumuk. Nagyon tévednek azok, akik a fenti orgánumok hatósági jellegét abból akarják levezetni, hogy a becsületügyben kibocsájtott idézések, rendeletek stb. homlokukon a Honvédkerületi parancsnokság feliratot viselik. így csak azok beszélnek, akik a katonai irálytant nem ismerik. Tudnivaló, hogy ez a felirat csak az illető okmány kibocsájtójának hovátartozását jelenti. Éppúgy, ha egy hadbiró-gyakornok azt jelenti, hogy ő a lakását megváltoztatta, szintén azt fogja a jelentés tetejébe irni, hogy . . . . M. kir. honvédkerületi parancsnokság, mert ő annak a törzséhez tartozik. A idézést becsületügyben a honvédkerületi parancsnok nem mint ilyen, hanem mint a becsületi választmány elnöke bocsájtja ki. Közönségesen felhangzik olyan esetben, midőn törvényhozó tiszt ellen a becsületügyi eljárás megindittatik, hogy a vádlott személye ellen politikai üldözés folytattatik. Nem akarok konkrét esetekről szólni, csak azt akarom megjegyezni, hogy nem a forma, de a lényeg a fő. Nem a forma sérti a törvényhozó mentelmi jogát, hanem a politikai üldözés Henye. Hiszen ha fordítva állana a dolog, akkor nem sértené a törvényhozó immunitását az, hogy szekatúrából tanúnak citálják! Hej, pedig az öreg emberek de sokat tudnak arról beszélni,