A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 47. számához. Budapest, 1902 november 23 Köztörvényi ügyekben. Minthogy a házas felek között az iSg4. evi XXXI. t.-c. gt). §. értelmében megkisérlett békéltetés eredményre nem vezetett, sőt alpeies a pernek befejezése előtt állítólag Amerikába ismeretlen helyre távozott, alperes tehát a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette azzal, hogy férjét 1897-Den elhagyta és az ismételt békéltetési kísérletek dacara az életközösséget vissza nem állitott.i s legutóbb ismeretlen helyre távozott, ezekből az okokból mindkét alsóbiroság ítéletének megváltoztatásával a házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. So. S-anak ai pontja alapján alperes hibájából felbontani és az idézett t.-c. 85 értelmében alperest vétkesnek nyilvánítani kellett. A budapesti kir. törvényszék (1902 jan. 28. 2,3«3. sz. a.) Berger Mór dr. ügyvéd által képviselt K. Lajos felperesnek, előbb személyesen védekezett, majd Pap Zoltán dr. ügyvéd mint ügygondnok által képviselt, jelenleg ismeretlen tartózkodásu Sch. Róza alperes ellen, házasságuk felbontása iránt folyamatba tett rendes perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetéve1, alperes pedig viszonkeresetével elutasittatik. Megokol ás: Felperest keresetével elutasítani azért kellett, mert a H. T. 80. §. c) pontja alá eső bontó okot megállapító tényt nem bizonyilott, mert továbbá az elhagyás tényére felhívott K. Samu és neje tanuk vallomásait az alperes által felhívott KI. Lipót és Sch. Miksa tanuk vallomásai megcáfolják, s ennélfogva felperes a H. T. 80. §. a) j ontja alá eső bontó okot sem igazolt. Alperes pedig azért volt viszonkeresetével elutasítandó, mert a különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását a H. T. 100. § ellenére nem kérte. Mindkét fél vesztes lévén, a perköltség . kölcsönösen meg volt szüntetendő. A budapesti kir. ítélőtábla (1902 június 2, 2,403. sz.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Megokolás: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva azért is hagyta helyben, mert habár ugy a felperes mint az alperes tanúi egybehangzóan igazolják, hogy alperes jelenleg is íelperestől különválva lakik, mely körülmény a bontásra alapul szolgálhatna,de az alperes tanúi által bizonyítva van, hogy alperesnő éppen férje viselkedése folytán volt kénytelen felperest elhagyni és az elhagyás jogos okból származónak volt veendő. A m. kir. Kúria (1902 szept. 30. 6,221. sz. a.) Előre bocsájtva azt, hogy az elsőbiróságnak a viszontkereset elutasítására vonatkozó nem-íölebbezett rendelkezése a másodbiróság részéről érintetlenül volt hagyandó - a kereset főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódk; felperes K. Lajos és alperes Sch. Róza között Asszony Ián 1894. évi november 13-án izraelita szertartás szerint kötött házasság alperes hibájából az 1894-ik évi XXXI. törvénycikk 80. §-nak a) pontja alapján felbontatik s alperes az idézett t.-c. 85. §. értelmében vétkesnek nyilvánittatik. Az Asszonyfán 1895. évi augusztus hó 30-án született Jenő nevü gyermek elhelyezésére és tartására vonatkozó rendelkezés mellőztetik és az iratok megfelelő intézkedés végett Budapest főváros árvaszékéhez áttétetni rendeltetnek. Megokolás: Felperes beismerte ugyan és az alperes részéről felhívott Sch. Miksa tanú is vallotta, hogy felperes az alperest egy alkalommal nyakon ragadta; a per adatai alapján azonban az a körülmény nem volt megállapítható, hogy felperesnek ez a ténykedése szolgált okul az életközösségnek állandó megbontására, mert K. Sámuel és nejének egybehangzó vallomásával bizonyittatott, hogy alperes a tanuk előtt ugy nyilatkozott, hogy felperest gyűlöli, utálja, azzal csak kényszerűségből közösült, továbbá, hogy alperes a férjét 1897. évben elhagyta; s midőn tanuk 1898. évben a házasfeleket kibékíteni akarták, akkor alperes kijelentette, hogy férjéhez vissza nem tér, legutóbb pedig K. Sámuelné előtt ugy nyilatkozott, hogy akkor visszatér férjéhez, ha ez részére üzletet nyit. Minthogy pedig a házas felek között az 1894. évi XXXI. t.-c. 99. §. értelmében megkisérlett békéltetés eredményre nem vezetett, sőt alperes a 40,723/99. sz. a. hozott Ítéletnek 1900. évi január hó 20-án saját kezéhez történt kézbesítése után, a törvényszékhez intézett levelében határozott kifejezést adott annak, hogy férjétől szabadulni kíván, s a pernek befejezése előtt állítólag Amerikába ismeretlen helyre távozott, alperes tehát a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette azzal, hogy férjét 1897. évben elhagyta és az ismételt békéltetési kísérletek dacára az életközösséget vissza nem állította s legutóbb ismeretlen helyre távozott, ezekből az okokból mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján alperes hibájából felbontani és az idézett t.-c. 85. §i értelmében alperest vétkesnek nyilvánítani kellett. Az Asszonyfán 1895. évi augusztus hó 30-án született Jenő nevü gyermek érdekeire kiható körülmények e per során kellően fel nem derittetvén, ennek elhelyezésére és tartására vonatkozó intézkedés mellőzésével az iratoknak az illetékes árvaszékhez való áttétele az 1894. évi XXXI. t.-c, 96. §. alapján volt elrendelendő. Minthogy felperes az elsőfokú Ítélet ellen intézett félebbezésében azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a perköltség kölcsönösen megszüntettessék, erre nézve felperes érdekében a kü!ön rendelkezés mellőzendő volt. Telekkönyvi följegyzés tárgyát csakis a telekkönyvi rendtartás I48., i52. és i55. S-aiban megjelölt perek képezhetik, amint ez a kir. Kúria 11. számú döntvényében is kimondatott ; a gondnokságaláhelyezési per pedig a hivatkozott 148., i5a. es 155. ij-okban megjelölve nincsen, igy a gondnokság ilahelyezési per folyamatbatétele a kir. Kúria n. számú döntvényében megjelölt indokból épp ugy nem képezheti tslekkönyvi feljegyzés tárgyát, mint a telekkönyvi rendtartás 148., i52. es i55. íjaiban meg nem jelölt többi összes perek és amennyiben a gondnokságaláhelyezési ügy befejezésének bevárása veszélylyel járna, az esetben itétethozatal előtt, a gondnokság alá helyezés valószínűségének fenforgása esetén á zárlat elrendelése az i885. évi VI. t.-c. 5. §-a alapján kieszközlendő és telekkönyvileg följegyzendő. A csongrádi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság (1901 október 10. 3,607/1901. szám. tkvi.) Sz. Jánosné és társai kérvénye V. Lajos ellen gondnokság:.láhelyezés iránt indított per feljegyzése iránt. Végzés: Ezen perfeljegyzés iránti kérelemnek hely nem adatik, mert: a már elrendelt gondnokság alá helyezés a tkvrdtrts. 104. §-a értelmében feljegyzenciő ugyan, azonban a gondnokság alá helyezés elrendelése elölt az ez iránt indított pernek a feljegyzése el nem rendelhető, mert a telekkönyvi feljegyzés tárgyát csak a tkvirdtrts. 148., 152. és 155. §§-aiban megjelölt perek képezhetik, nmint a kir. Kúria 11. számú döntvényében is kimondatott; a gondnokságaláhelyezés iránt indított per pedig a hivatkozott 148., 152. és 155 §-ok rendelkezései alá nem tartozván, — ez a kir. Kúria hivatkozott 11. számú döntvényében megjelölt okokból épp ugy nem képezheti telekkönyvi feljegyzés tárgyát, mint a tkvirdtrts. 148., 152 és 155. §§-aiban megnemjelölt többi összes perek, miértis a kérelemnek helyt adni nem lehetett.*) A szegedi kir. ítélőtábla (1901 december 3. 6,085/p. 902. sz. a.) következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzése helybenhagyatik indokai alapján és azért: mert amennyiben a gondnokságaláhelyezés iránti ügy befejezésének bevárása veszélylyel járna, az esetben Ítélethozatal előtt a gondnokságaláhelyezés valószínűségének fennforgása esetén, a zárlat elrendelése az 1885. évi VI. t.-c. 5. §-a alapján kieszközlendő és az telekkenyvileg feljegyzendő. A csongrádi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. (1902 febr. 5. 492/1902 sz. tkvi.) A szegedi kir. törvényszék 1149/P. 1902. számú végzése iránt: Végzés: Sz. Jánosné és társai felpereseknek, V. Lajos elleni gondnokságaláhelyezési perében a szegedi kir. törvényszék 1,149/1902. P. számú végzésében foglalt azon megkeresésnek, hogy a gondnokságaláhelyezési per folyamatbatétele a V Lajos nevén álló s a csongrádi 8,305, 13,323. 653. és 12,959. számú tjkvekben foglalt ingatlanokra feljegyeztessék, hely nem adatik, mert: a már elrendelt gondnokságaláhelyezés a telekkönyvi rendtartás 104. §-a értelmében feljegyzendő ugyan, azonban a gondnokságaláhelyezés elrendelése előtt az ez iránt indított pernek folyamatbatétele el nem rendelhető, mert telekkönyvi följegyzés tárgyát csakis a telekkönyvi rendtartás 148., 152. és 155. §-aiban megjelölt perek képezhetik, amint ez a kir. Kúria 11. számú döntvényében is kimondatott; a gondnokságaláhelyezési per pedig a hivatkozott 148., 152. és 155. §§-okban megjelölve, nincsen, igy a gondnokságaláhelyezési per folyamatbatétele a kir. Kúria 11. számú döntvényében megjelölt indokokból épp ugy nem képezheti telekkönyvi feljegyzés tárgyát, mint a telekkönyvi rendtartás 148., 152. és 155. §-aiban megnemjelölt többi összes perek; és amennyiben a gondnokság alá helyezési ügy befejezésének bevárása veszélylyel járna, az esetben Ítélethozatal előtt, a gondnokságaláhelyezés valószínűségének fennforgása esetén, a zárlat elrendelése az 1885. évi VI. t.-c. 5. § a alapján kieszközlendő és telekkönyvileg följegyzendő. Megjegyeztetik végül, hogy a felperesek a telekkönyvi hatóságnál közvetlenül is kérelmezték a gondnokságaláhelyezési 16.867/P. 1901. szám alatt indított per folyamatbatételének föl*) Lásd a kolozsvári kir. ítélőtáblának 1890 december 7-én 3.021 szám alatt kelt ellentétes határozatát, dr. Márkus: Felsőbíróságok elvi határozatai. IX. kötet -178. lap."