A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A JOG Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 15-én tartott felolvasó ülésé­ben G a á r Vilmos dr., budapesti kir. törvényszéki biró tartott ismertető és bíráló előadást a polgári perrendtartási javaslat nehany részletkérdéséről Szólt az értékhatár megálllapitásáról keresethalmazat esetében, a megállapítási perről, a per tárgyáról, a keresetjogról, az Ítélet jogérvényességéről és a perbeli egyesség magánjogi hatályáról. Az előadást a nagyszámú, előkelő jogász­közönség nagy tetszéssel fogadta. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizott­ságában. (Folytatás.) November 12. A képviselőház igazságügyi bizottsága tárgyalás alá vette az^igazságügyi miniszter részéről az 1. §. e), g), b), i) pontjai he­lyébe előterjesztett uj szöveget. Heintz Hugónak a fölmondást tárgyazó perek ellen van észrevétele. Plósz igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a fölmondást tárgyazó pereket azért vette be az uj szövegbe, mert a járásbíróság hatáskörébe akarja utasítani a fölmondás érvényessége vagy érvénytelensége iránti pereket is; ha ez a kérdés a haszonbérlet visszautasítása iránti keresettel kapcsolatban kerül megbirálás alá, akkor afelett úgyis a járásbíró­ság dönt. Célszerűnek tartja, hogy ezekben a perekben is gyors legyen az eljárás, mert a fölmondás érvényességének vagy érvény­telenségének a kérdését még a haszonbérlet lejárta előtt tisztázni kell. Miután Heintz Hugó indítványát visszavonta, a bizottság kimondta, hogy a miniszter részéről indítványozott uj szöveg a rfg> g) pontnak külön pontjaként elfogadtatik. Visontai in­dítványa, mely szerint haszonbérleti viszonyból származó bármely perben éppúgy megengedtessék a járásbirósági hatáskör kikötése, mint azt az a) pont készpénzkövetelésre, értékpapirokrajmegengedi, az igazságügyminiszter felszólalása után Visontai által visszavona tik. A törvényszéki hatáskörről szóló 2.§-t G ü n t h e r előadó elfoga­dásra ajánlja. Mandel és Sághy fölszólalása után, aki az 1. §-ba az életjáradéki perekről felvett pontba a hitbizományi apa­nage fölvételét javasolja, Plósz miniszter helyesebbnek tartja, hogy a hitbizományi viszonyból származó minden per a törvény­széki hatáskörbe tartozzék. Mandel és Sághy indítványaikat visszavonván, az első pont változatlanul elfogadtatik, úgyszintén a második és harmadik pont is, utóbbi a miniszter részéről in­dítványozott stiláris szempontból módosított szövegben. A 3. §. a kereskedelmi hatáskört állapítja meg. E pontnál Günther Antal, a törvényjavaslat álláspontjával szemben, a kereskedelmi birói hatáskör teljes kiküszöbölését indítványozza. A kereskedelmi privilégiumokkal nem tudott teljesen szakítani a törvényhozás, pe­dig azok elvesztették nemcsak elvi, hanem tradicionális jogosult­ságukat is, mikor a kereskedelmi törvény végre megalkottatott, mely az ország minden polgárára egyaránt rendelkezéseket tar­talmaz. Ezért sem értelme, sem jogosultsága nem volt többé an­nak, hogy az ország összes polgárai fölött egyaránt gyakorlandó igazságszolgáltatásban kereskedelmi ülnökök befolyást és hatalmat igényelhessenek. így állott aztán elő az a helyzet, hogy közpol­gári bíróságok, nem-kereskedelmi eljárásban alkalmaztak a keres­kedelmi törvényt, mégpedig kereskedelmi ülnök nélkül, mert a biróság nem mint kereskedelmi bíróság ítélt. Viszont kereske­delmi hatáskörben az ülnök nem-kereskedő peres fél fölött is az ítéletbe befolyni jogosítva volt. Ez a jogegyenlőségbe ütközik és ellentétben áll a birói hatalom gyakorlásának elvével. Európában mindenütt áramlat indult meg a kereskedelmi hatáskör ellen. Mi sem zárkózhatunk el az égetővé vált reform elől. Nem-kereskedő és kereskedő között csak az ország rendes birája ítélhet mind a kettőre nézve közös törvények szerint. A váltó- és kereskedelmi törvényszék megszüntetésével külön keres­kedelmi szaktanács volna alakítandó a közpolgári törvényszéknél. Ezért kéri, hegy az igazságügyi bizottság tegye magáévá azt az in­dítványát, hogy a perrendtartás javaslatában a keieskedelmi hatás­kör az egész vonalon mellőztessék. November 13. Neuman Ármin reflektált az előadónak fejtegetéseire. Súlyos hiba volna, úgymond, ha a jogügyi reformot avval inau­gurálnék, hogy eltörölnők a kereskedelmi bíróságot, amely for­galmi életünkben oly fontos missziót teljesített a múltban és tel­jesít a jelenben. A bizottság többségének hangulata után Ítélve, lehet, hogy meddő munkát végez akkor, midőn álláspontját e kér­désben újból röviden kifejti, de azt hiszi, hogy mulasztást kö­vetne el, ha ezt nem tenné. Szóló a kereskedelmi bíróságokban a jog­egyenlőség megsértését feltalálni nem birja. Kimutatja Heintz­c a 1 szemben, hogy éppen Francia- és Németországban a keres­kedelmi bíróságokat nemcsak, hogy el nem törölték, hanem azo­kat szaporították és hogy azokat mindenhol szükségpótlóknak tekin­tik. Az említett államok egyikének sem volt bátorsága a keres­kedelmi bíróságokat eltörölni, hanem azokat az uj perrendtartás megalkotásakor még inkább kiszélesítették. Németország és Ausz­tria példája is azt mutatja, hogy elég, ha ott van ilyen biróság, ahol arra szükség van és azért már csak a budapesti kereske­delmi és váltótörvényszék miatt is indokolt ezen intézmény fentartása. Annak a lendületnek, amelyet az ország kereske­delme és ipara a közelmúltban vett, egyik fontos tényezője az ezen biróság által a jogkereső közönségnek nyújtott jogbiztonság volt és a mostani visszaesés idejében a kereskedelmet és az ipart ezen támaszától nem szabad megfosztani. A hitelnek sok impon­derabilia képezi az alkatrészét, a hitelező nemcsak az adós szol­venciáját veszi figyelembe, hanem a jogsegélyt nyújtó intézmé­nyeket is. Tekintve tehát, hogy mi külföldi hitelre szorulunk, milyen hatást fog a külföldön kelten;, ha mi a külföldön is biza­lomnak örvendő ezt a törvényszéket eltörüljük? A kereskedelmi ülnököknek nálunk nincs oly nagy jelentősége, mint Francia­vagy Németországban, de ez az intézmény nálunk sem fölösleges, hanem hasznos és üdvös. Már csak az a körülmény is, hogy alapos panasz ellenük nem merült fel, elég arra, hogy az intéz­ményt el ne ejtsük, de az is kétségtelen, hogy a jogtudó bírák állítása szerint hasznos működést fejtenek ki. A kommerciális jog­ügylet elbírálása "nagy rutint és oly jártasságot tételez fel, hogy abban a kereskedő-ülnök van elsősorban hivatva felvilágo­sításokat nyújtani. ( Fab i ny i Teofil az egész kérdést célszerűség kérdésének tekinti és nem tartja helyesnek megváltoztatni azt, ami jónak bi­zonyul. Amikor nem volt külön kereskedelmi hatáskör és biróság, annak hiányát tapasztalták és azért állították fel. Ennek a bíró­ságnak az eltörlése oly visszalépés lenne, amelyet szóló nem támogathat. P 1 ós z Sándor igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a külön kereskedelmi hatáskör és a biróság kérdése nem a jog­egyenlőség kérdése, hanem csak az a kérdés, hogy szakszerű bíróságot fenntartsunk-e vagy nem ? Nem osztja az előadónak azt a nézetét, hogy a kereskedelmi törvény megalkotásával a keres­kedelmi szakbiróságnak és ezzel az ülnöki intézménynek létoka megszűnt volna, mert a törvény a kereskedelmi szokásokat is al­kalmazandónak mondja és az bizonyos, hogy a kereskedelmi ülnök, ha nemis ösmer minden speciális üzletágra vonatkozó kereskedelmi szokást, ösmeri általánosságban a kereskedelmi szo­kásokat és az ügyeket úgyszólván kereskedelmi szellemben fogja fel. Hogy a birói szervezet a kereskedelmi ügyek részére külön speciális bíróságot állítson fel, azt különösen a részvénytársaságom, a szövetkezetek, a cégjegyzés felett való szakszerű gyors és erélyes felügyelet is szükségessé teszi és bizonyos az, hogy ezt a felügye­letet könnyebb szervezni, ha a kereskedelmi biróság külön biróság, mint akkor, ha valamely másik nagy testületnek szaktanácsaként működik. Az a körülmény, hogy a két törvényszék egyesítésével a segédhivataloknál némi megtakarítást lehetne elérni, nem lehet döntő, de nemis lényeges. Az iránt nincs kétség és ezt az előadó is elismeri, hogy abban az esetben, ha a külön kereskedelmi tör­vényszék megszűnik, a kereskedelmi ügyek szakszerű elintézését azzal kell biztosítani, hogy azokat szaktanácsokra bizzuk, a ha­táskör megállapításának nehézségeit tehát nem kerüljük ki, mert akkor az ügyviteli szabályokban kell meghatározni a kereske­delmi ügyeket azért, hogy megállapítható legyen, hogy mely ügyek kerüljenek a kéreskedelmi szaktanácsba. Különösen most, amikor egy uj eljárásnak életbeléptetéséről van szó, nagyon meg­fontolandónak tartja, hogy eltörüljük-e azt a kiváló bíróságot, amely a szóbeliséget és közvetlenséget részben megvalósító som­más eljárás életbeléptetésénél is kitűnőnek bizonyult, és ezzel megnehezítsük az uj eljárásnak az életbe való gyors behatolását. Oly kísérlet lenne ez, amelylyel járó veszélyeket és hátrányokat elég gyakorlati ok nélkül felidézni nem indokolt. Nem szabad azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy ez iránt a törvényszék iránt nemcsak a belföldön, de a külföldön is nagy a bizalom és külö­nösen akkor, amikor a tőzsdebiróság hatáskörének megszorítása van szóban, nagyon indokolt, hogy megmaradjon az a biróság, amelyre mint szakbiróságra bizalommal bizzák a kereskedők ügyeik elintézését. Nem lehet végül azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy sok gyakorlati férfiú, biró is fenn akarja tartani az ülnöki intéz­ményt és a külön kereskedelmi bíróságot, mert működésüket igen hasznosaknak tapasztalták. Issekutz Győző csak abban az esetben tartaná fenn a külön kereskedelmi bíróságot, ha az az ülnöki intézmény nélkül fen­tartható lenne. Mert az ülnöki intézmény fentartását tárgyi és szervezeti okokból ellenzi, amennyiben a biróság szervezete mel­lett kizártnak tekinti azt, hogy a biróság kebelébe nem-tartozó tag mint Ítélőbíró állittassék oda, hiszen akkor a biróság Ítéletét nem meggyőződésére, hanem a tanács egyik tagjának felvilágosí­tására alapítaná. Mandel Pál szerint a kereskedelmi hatáskör fentartásá­nak kérdése csakis az adminisztráció helyességének kérdése. Az állami szuverénitás alól, a birói hatalom alól nem akar elvonni senkit, sem a kereskedőt, sem bárki más polgárt. Sághy Gyula megjegyzi, hogy a szóbanforgó kérdésben a célszerűség mellett nem szabad az elvi szempontot: a jogegyen­lőség elvét mellőzni, amelybe egyes osztályokra alkotott külön biróság feltétlenül beleütközik. Utal arra, hogy az ügyvédi ka­mara az ülnöki intézmény és külön kereskedelmi hatáskör ellen foglalt állást. Bernáth Béla a jogkereső fél érdekében szükségesnek tartja a birci hatáskör szabályozását a külön kereskedelmi hatás­kör elejtésével egyszerűsíteni. Visontai Soma indítványozza, hogy állittassék fel az or­szágban három-négy kereskedelmi törvényszék, amely azoknak a I feleknek az ügyeiben, akik ennek magukat alávetették, ötös tanács­ban, két kereskedelmi ülnöknek közreműködése mellett, végleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom