A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 47. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A JOG; 343 ítéljen és ítélete ellen csak felülvizsgálatnak legyen helye. Ezzel megszűnnék az a visszásság, hogy sokszor kétes az, hogy az elsőbiróság telebbezés esetében a budapesti, vagy a kereskedelmi i törvényszékhez terjeszsze fel az ügyet és az ügyvéd sohasem tud- 1 hatja biztosan, hogy melyik törvényszékhez kell a keresetet benyújtania. Abban az alakban, amint azt a javaslat tartalmazza, a kereskedelmi hatáskört sem elégnek, sem szükségesnek nem tarthatja és ezért a javaslat e részét nem fogadja el. Szivák Imre szerint a magyar perjognak egységes fejlődése kizárja a külön kereskedelmi hatáskört, de fontos a biró és ügyvédkérdés szempontja is, amely szükségessé teszi, hogy a biró minden szakban kiképzést nyerjen és melyet a külön szakbiróság fentartása feszélyeztet. A váltótörvényszék irányában hangoztatott nagy bizalom burkolt bizalmatlanságot látszik magában foglalni a többi bíróság ellen, amire pedig ezek nem szolgáltak rá: de ellene szól annak az a tény, hogy a kereskedó'k, sőt maguk a kereskedelmi ügynökök is nem a váltótörvényszék, hanem a tőzsdebiróság illetékességét kötik ki. Elégségesnek tartja, ha külön szaktanácsosok foglalkoznak a kereskedelmi ügyekkel. Holló Lajos szerint most már indokolatlan a külön kereskedelmi hatáskör, mert mindegyik eljárás teljesen egyforma és mindegyik gyors lesz. P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és váltótörvényszéK irányában nyilvánított bizalom nem jelent bizalmatlanságot a többi bíróság irányában és csak annak a következése, hogy a törvényszék ezekben az ügyekben különös szakismerettel bír; e bíróság működését mindenesetre könnyebb ugy berendezni, hogy a kereskedelem igényének megfeleljen. Egyéb foglalkozási ág a gyors eljárásra nem szorul anynyira rá, mint a kereskedelem és ezért a külön szakbiróság fentartása arra a foglalkozási ágra nézve indokolt. Issekutz kérdésére megjegyzi, hogy az ülnöki intézményt fentartandónak véli. Ezek után a bizottság szótöbbséggel elhatározta, hogy a külön kereskedelmi hatáskör és a budapesti királyi kereskedelmiés váltótörvényszék nem tartatik fenn. P 1 ó s z miniszter indítványára elhatározta a bizottság, hogy a bizottsági jelentésbe annak a feltevésnek adassék kifejezés, hogy az ügyviteli szabályokban lesz olyan rendelkezés, mely szerint a szükséghez képest a törvényszékeknél külön kereskedelmi szaktanácsok fognak felállíttatni. Külföld. Unger József 50-éves doktori jubileuma. Az osztrák jogászvilág e hóban ünnepelte a modern osztrák jogtudomány megalapítója: Unger Józsefnek 50-éves jogtudori jubileumát. Volt lelkesedés quantum satis. Nem a volt miniszter, hanem a nagy, éles eszű jogász és jogtanár, a kiváló jogi szakíró megérdemli, hogy mi is megemlékezzünk e ritka ünnepélyről. Nagynevű tanártársait: Phillips, Arndts, Stein, Jhering, SiegelésWahlb e r g e t ő mind túlélte és ő valamint hires tanár- és minisztertársa Glaser most az egyetlen élők a bécsi jogi fakultás hajdan oly hires tanári karából. Ki ne ismerné és becsülné Unger Systemjét és későbbi fényes magánjogi dolgozatait ? Azért mi is szívesen csatlakozunk a szerencsekivánók légiójához. Az esküdtbirák esküje. Két, beismerésben lévő vádlottnak az esküdtbirák részéről történt felmentése képezi Bécsben a közbeszéd tárgyát. Nem az eset magában véve keltette ezt a feltűnést, — hiszen történnek felmentések máskor is és éppoly sajátos körülmények mellett — hanem azon felfogás, mely az esküdtbirák részéről, — jogaik és kötelességeik tekintetében, —ezen eset elbírálása alkalmával érvényesült. Erről a szerepelt esküdtek egyike, a Reichswehr cimü bécsi napilapban következőleg nyilatkozott: «Két okból mentettük fel az illetőt. Egyfelől nem ítélhettük őt el oly cselekedetért, melyet alkalomadtán mi is elkövettünk volna.. Az asszony férjét becsületében súlyosan megsértette; nem szabad büntetlenül házasságtörést elkövetnie; ez különben szabadalmi levelet adna az asszonynak a házasságtörésre. Még annyira jutna különben, hogy a férj köteles lenne az ily viszonyból származó gyermekekről gondoskodni. De még egy más ok is befolyásolt minket. A férj analfabéta, tehát a miveltség legalantabb fokán áll és erotikus tekintetben az állatra hasonlít. Nejét nemis szerette, csak állatias ösztöne vonzotta hozzá és mert azt ki nem elégíthette, megölte. Ez keserítette és ezért állat módjára cselekedett, az ily emberre nézve ellenállhatatlan kényszer alatt. Ezért feleltünk nemmel a vétkesség kérdésében. Az elnök rendreutasitását teljesen jogtalannak tekintem. Első osztályú bírák vagyunk és az elnöknek addig, amig a verdiktet ki nem mondtuk, csak a tárgyalást vezetni áll jogában. Nem szabad minket, az esküdtek padján tett véleménynyilvánításokért, rendreutasítania. Már többször is sértettek bennünket; igy p. o. az ülésre szóló meghívók diktatorius hangon vannak szerkesztve. Tiszteletbeli hivatást teljesítünk és ezért jogunkban áll követelni, hogy velünk szemben az állam legegyszerűbb szabályai betartassanak. Azt mondják nekünk, hogy nem állna jogunkban kegyelmet gyakorolni. Én azonban azt mondom, hogy szabad kegyelmet gyakorolnunk. A verdiktet benső meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint mondjuk ki. A vádlott sorsa ami kezünkben van, a fölött egyedül mi döntünk. > A Reichswehr ankétet rendezett ezen sajátságos nyilatkozat tárgyában, Lamasch, a hires bécsi jogtanár, helytelennek nyilvánította azt a felfogást, hogy az elnök kizárólag a tárgyalás vezetésére volna hivatva, ő ezenfelül még a csend és rend őre és a törvényszék méltóságának megfelelő illedelmes viselkedésről is tartozik gondoskodni. Akárhol és akárki részéről forduljon elő az illem megsértése, az elnöknek jogában áll azt megróni. A meghívók nem szólanak estélyre, hanem azon hangon vannak tartva, mely törvényszéki idézéseknek megfelel, — mert az esküdt hivatása nem csupán nobile officium. hanem állampolgári kötelesség is. Tévedés az is, hogy az esküdt kegyelmet gyakorolhatna, mert főkötelessége a törvényt betartani. A vádlott sorsa tehát nem az ő kezében, hanem a törvény kezében fekszik. P e 1 s e r-F ü r n b e r g dr. udv. tanácsos is helyesli az elnök eljárását. Mert illetlenség, ha az esküdtek a tanúval szemben való elfogultságukat gunyoros nevetéssel mutatják. Közömbös, vájjon jogosult-e ezen elfogultság vagy sem. Az elnök kötelessége az illemet és a tszék méltóságát mindenképpen megóvni. Az esküdti tiszt gyakorlása polgári kötelesség és csak magától értetődő, hogy az esküdtek ezen kötelesség gyakorlására hivatalos blankettávai felhivatnak. Az elnök felhívása, hogy az esküdtek ne kegyelmet gyakoroljanak, hanem a törvény szerint járjanak el, — egy hagyományos intelem, mely számtalanszor történt és melyhez az elnöknek teljes joga van. Kevésbbé világos R o s e n f e 1 d dr. válasza. Az idézés alakja tekintetében megegyezik az előző véleményezőkkel. Az elnök rendreutasitási jogának kérdését meg nem oldja; mert csak természetes és magától értetődő, hogy az elnök az 'illemszabályok megsértését nem türheti>, másfelől pedig éppoly természetesnek találja, hogy oly bíráknál, «kik élet-halál felett rendelkeznek, érzületük nyilvánítása egyúttal lelkiismeretük nyilvánítása is» és igy az elnöknek nem szabad őket «valamely mozgás okából rendreutasítania Az illem megsértése már annál is inkább megrovandó, mert az elnök annak indító okát bajosan fürkészheti ki; az élet-halál felett rendelkező esküdttől pedig joggal megkövetelhető, hogy hivatása komolyságához mérten viselkedjék. A lelkiismeretnek ehhezsemm köze. Kegyelmet — Rosenfeld szerint — csak a korona gyakorolhat. De az esküdteknek sem az a hivatásuk, hogy a törvény rideg betűjét az életbe átvigyék. Nékik mindkettőt összhangba kell hozniok. Ha felmentés történik, mely a törvénybe ütközőnek látszik, ugy ez nem kegyelem az esküdtek részéről, hanem lelkiismeretük és nézeteik nyilvánítása a konkrét esetben. Irodalom. Büntető törvények és rendeletek gyűjteménye. Összeállította U ry Lajos fehértemplomi kir. tszék^ biró. I. kötet első fele és második fél első füzete. Szerző sajátja. Ára a teljes műnek 24 korona. Nem elméleti magyarázatokat tartalmazó könyvet, hanem oly gyűjteményt ád szerző, mely terjedelmére mai napig egyetlen és nemcsak az anyagi, de az alaki büntetőjognak is minden szabályait, a büntető pptsra vonatkozó összes rendeleteket felkarolja, úgyhogy e műben az 1900. évi július hó 1-éig megjelent törvények és rendeletek teljesen feldolgozva lévén, teljes képét nyújtják a mai anyagi és alaki büntetőjognak. Az eddig megjelent két füzet (VIII. és 1,266 oldalnyi tartalommal) tartalmazza I. a bűntetteket és vétségeket, függelékül a kiadatási eljárást és nemzetközi jogsegélyt; II. a törvénybe ütköző kihágásokat és III. a jövedéki kihágást és eljárást. A IV. rész fogja az eljárási és életbeléptetési törvényeket és rendeleteket, ügyvitelt és függelékül a büntetések végrehajtását tartalmazni. A II. kötetben lesznek felvéve a miniszteri rendeletekbe ütköző kihágások és a részletes tartalommutató. Különös súlyt fektetett a szerző a kihágások tárgyalására, mert ma senki sem tudja, mikor vét a kihágásokat tartalmazó intézkedések ellen; nincs tehát ember, kinek a kihágásokra vonatkozó intézkedéseket tudnia ne kellene. Bátran ajánlhatjuk e vasszorgalommal összeállított munkát olvasóink tág körének; sok keresgéléstől és lótás-futástól fogja ez őket megóvni. Csodálatos, hogy az ily közhasznú munkának nem akad kiadója és szerző azt saját költségén volt kénytelen k adni. r. I. Az eperjesi jogakadémia jövője, a cime Horváth Ödön dr. legújabb müvének, mely a szerző igazgatása alatt álló jogakadémia jövőjének az államvizsgálatok küszöbön levő reformjával való egybevetésével s a nevezett tanintézeten eszközlendő újítások kérdésével foglalkozik. A 62. lapra terjedő füzetben sok érdekes és fontos adat foglaltatik az oly szép múlttal dicsekvő ősi jogakadémiát illetőleg, mely a hazai ág. hitv. evangélikusoknak egyetlen ilynemű tanintézete. Ara 1 K. Ujitás a jogi államvizsgálatok terén. Ezen a címen az eperjesi jogakadémia dékánja: dr. Horváth Ödön a jogi államvizsgálatoknak küszöbön álló reformjával fcglalkozik. A mű első fejezete a tervezett reform előzményeit adja elő. Második fejezetében részletes kifejtést nyernek azok acélok, amelyeket az újjászervezés elérni akar s amelyeknek fontossága és helyessége a legjobb bírálat az egész reformra nézve. Harmadik fejezete pedig párhuzamot von