A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

326 A JOG áll az uzsora hivatalból való üldözése, ami nélkül csak némileg radikális reformot is képzelni bajosan lehet. A tömeguzsorát csak az uzsora hivatalból való üldözése Irthatja ki, vagy szoríthatja a lehető szük mérvre, ha kellő segítséget egyébként hamarosan nyújtani nem tudunk. A hivatalbóli üldözés szükségének indokául két momentum áll előtérben. Az egyik az, hogy az adós előtt az uzsorás, vagy a nagyobb kamatra dolgozó — egyébként tisztességes ~ hitelező mint jóltevő szerepel, akit ő üldözni nem mer, mert gyengének érzi magát vele szemben ; vagy nem akar, mert tudja, hogy megint rászorul s ez rajta segíteni fog a maga módja szerint, bárha a segítségben ő apránkint tönkre jut. a másik pedig az, hogy a hivatalból való üldözése az uzsorának hatékony fenyegetést képez, mert olyanok ellen irányul, akik egyébként sokszor tekintélyt Is élveznek polgártársaik között, s rájuk nézve uzsora miatt bünpeiben állani, vagy csak gyanú alá kei ülni is. kész büntetés, aminek kikerülése végett szívesen lemondanak a nékik sokszor mellékes-számba menő jövedelemről. Van még egy harmadik és szintén nagyfontosságú mozzanat is, v. i. azon előny, mely a polgári per felfüggeszthetésével van egybekötve, az uzsora-per hivatalból való üldözhetése esetén. Némi megfigyeléseket tehettem az uzsora hivatalból való üldözésének hatását illetőleg. Az 1883. évi XXV t.-c. 11. §-a kunondja, hogy a büntető bíróság által hozott vádaláhelyezési (közvetlen idézési) határozat jogerőre-emelkedése előtt, a polgári bíróságoknál folyamatban levő perbeli eljárás felfüggesztésének helye nincsen. Jóllehet az ezen §-t megelőző 10. íj ban intézkedik a törvény az uzsora elleni hivatalbóli eljárásról és az 1 -S 83. évi XXV. t.-c. szempontjából hivatalbóli eljárás esetén is a 11. §. alkalmazandó, én ugy okoskodtam, és ma is ugy okoskodom, hogy ha valamely vidéken hivatalból üldözendő az uzsora, akkor a polgári biró az 1893. évi XVIII. t.-c. 47. §-a, mint későbbi törvény alapján felfüggesztheti a per tárgyalását, a büntető-eljárás jogerős befejezéséig; ha a büntető eljárás még megindítva nem lenne, a polgári biró annak megindításáról hivatalból gondoskodik. Ebben a §-ban ugyanis nincs kivétel téve az uzsorára nézve ; általános érvényű szabályként van megállapítva azon joga a polgári bírónak, hogy a polgári pert felfüggesztheti, ha hivatalból üldözendő olyan büntetendő cselekmény jelenségei merülnek fel, melynek megállapítása a per eldöntésére lényeges befolyással bír. A polgári biró ezen joga hatalmas eszköz egyfelől az igazság kiderítésére, és a sértett félnek helyrehozhatatlan joghátrányoktól való megvédésére, másfelől megmutatja az utat a hatáskörök kellő szétválasztására, melyeknek összezavarásában az 1883. évi XXV. t.-c. valósággal virtuozitást fejt ki ; büntetőjogi momentumokat utal polgári biró elé; büntető biró elé polgári jogi momentumokat, erőszakot tesz mind a kettőnek jogérzékén és lelkiösmeretén, végreis az igazság két szék között a pad alatt marad, a sértettnek pedig eső után szolgál köpönyeggel, mert a 8°/0-ban megállapított jótétemény rendesen alig lehet egyéb. Hogy hozzá juthassak tehát a S. E. 44. §-ában megállapított jog alkalmazhatásához, a lépten-nyomon jelenkező uzsorás természetű pereknél helyénvalónak láttam kieszközölni, hogy a járásbíróság és a szomszédos járásbíróságok területén az uzsora hivatalból üldözendő legyen. Nagy fáradtságba nem került, mert a vármegye közigazgatási bizottságához intézett indokolt megkeresésemre a felterjesztést az igazságügy miniszterhez a közigazgatási bizottság megtette, s az igazságügyminiszter a belényesi, vaskohi és magyarcsékei járásbíróságok területére elrendelte az uzsorának hivatalból való üldözését. Ez történt talán 1898-ban. Az első tanulságom az, hogy alig lehetett valakit elitéltetni, bárha én minden arravalónak látszó ügyet áttettem a kir. ügyészséghez. Ennek két oka van. Egyik a törvény hézagos volta, a másik, a íontosabb az, hogy tartózkodtak a hitelezők pörölni, tehát csak a kevé<-bbé óvatosak fordultak ezen bírósághoz uzsorás természetű követelésükkel, s az adósokat engedmén) ékben részeltették, szóval a meghurcoltatástól való félelem kellőképpen dolgozott a hitelezőkben, még akkor is, hogyha nem törvény szerinti értelemben vett uzsora, hansm csak a 8%-on felüli kamatok naturális obligációja forgott fenn. Ennyit kétségtelenül lehet konstatálnom, nemcsak nekem, hanem másoknak is, akik a helyi viszonyokat ismerik. A másik tanulság az, hogy az adósoknak kinyílt a szemük. Az itteni tudatlan oláhság a 8%-ot ugy számítja, hogy a régi 100 váltóforint, vagyis 40 í mai pénz után számítja a 8<>/o-ot mai pénzben, ami 20°/0-°s kamat s ez volt a nor" mális kamatláb s ez sok helyen még most is, 12—15°/0-os kamat nem tekintetik nagyon tisztességtelennek, 10—12%-os pláne tisztességes, 80/0 a kamat-minimum, a törvényes 5°/o kamat csak megmosolyogni való ajándék. Hogy minő roppant kihatása van ennek a vagyonmegoszlásra, azt nem kell fejtegetni ! nyilvánvaló, hogy roppant sok román középbirtok kialakulása erre vezethető vissza sok helyen. Most azonban már tudatával birnak az alperesek annak, hogy nem szükségképpeni dolog megtisztelniök a magánkölcsönök tulmagas kamatait s kezdenek az üldözöttek apránkint üldözőkké átalakulni, és uzsora-kifogással állanak elő, sokszor akár van helyén, akár nincs. (Folytatása következik.) Belföld. A polgári perrc-tidjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. V (Folytatás.) A képviselőház igazságügyi bizottsága mult hó 29-én folytatta a polgári perrendtartás tárgyalását. A kormány részéről jelen volt Plósz Sándor igazságügymmiszter. Az első szónok Ballagi Géza volt, aki ugy van meggyőződve, hogy a javaslatnak, ha törvénynyé válik, két fontos előfeltétel hiányában nem lesz meg a kivánt hatása. Ezek az előfeltételek'. 1. az anyagi jog kodifikációja; 2. a jogi viz-gálat és tanulmányi rendszer gyökeres átalakítása. A tanulmányi reform szerinte két alapelven nyugszik: Az egyik a bírói és az ügyvédi kvalifikáció közötti különbség megszüntetése. A javaslat a pervezetésben a paritás elvét érvényesiti, egyformán osztoznak abban a biró és az ügyvéd, a képesítést tehát egységessé kell tenni. Másik alapelve a tanulmányi reformnak az, hogy már az iskolában megszerezze a jogász azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyekre szüksége van a végbők hogy beleilleszkedjék a javaslatban kontemplált eljárás keretébe. Ebből a célból szükség van a jogi oktatás decentralizációjára, a kötelező doktorátus megszüntetésére és egységes államvizsga behozatalára. A javaslat előnyeit és hibáit fejtegetve, kifogása van a tőz?debiróság fentartása ellen is; azt legfeljebb csak a szoros értelemben vett tőzsdeügyekre lehet fentartani. Örömmel ad kifejezést annak a meggyőződésének, hogy a javaslat monumentális, dicsőségteljes munka; azt általánosságban elfogadja, de kéri a minisztert, hogy a többi reformot is ily erélylyel valósítsa meg, vagy működjék közre azok megvalósításában. Neumann Ármin a törvényjavaslat nagy előnyeit első sorban abban találja, hogy bár magas tudományos színvonalon áll s a modern perjogi eszméknek íetéteményese, mégis nyitott szemmel bir a gyakorlati élet szükségletei iránt. Majd kimutatja a kereskedők kívánságának jogosultságát. A mi kereskedelmi és hitelviszonyaink nem egyeznek más országok hitelviszonyaival; míg ezeknél a detail-kereskedés készpénzfizetés mellett bonyolittatik le, a nagykereskedés pedig váltókkal operál, addig nálunk a követeléseknek zöme könyvbeli követelés. Sok kereskedőnek egész forgalma 50—300 koronáig terjedő eladásokból áll (például a magkereskedőnél), az ily kereskedőt pedig odautalni, hogy minden egyes követelését a vevő lakhelyén perelje, annyit jelent, mint üzletét lehetetlenné tenni. Legyenek a visszaélések bármily számosak, azok a legitim üzlet arányához képest mégis csak elenyészők és ezért a legnagyobb hiba volna ezen visszaélésekből kiindulva, a szabályt megalkotni. Aztán védelmébe veszi a kereskedelmi bíróságokat. Az az érv, hogy azok osztálybiróság és a jogegyenlőséggel össze nem egyeztethetők, azért alaptalan, mert valamint a kereskedelmi törvény nem egy osztály: a kereskedők törvénye, ugy a kereskedelmi bíróság sem a kereskedők bírósága, mindkettő objektiválva van. Franciaország, hol a nagy forradalom legnagyobb vívmányát az égalité képezi, egyszersmind hazája a sajátképpeni kereskedelmi bíróságoknak is, t. i. azoknak, ahol tisztán laikus elemek funkcionálnak mint birák. Nálunk is ugy a budapesti kereskedelmi töivényszék, mint a felsőbíróságok kereskedelmi tanácsai ama nagy iskolázottság és rutin folytán, melyet a birák ezen a téren szereztek, mintaszerű judikaturával^ birnak és általános tekintélynek és elismerésnek örvendenek. És nem volna e a legnagyobb hiba, hogy éppen e korszakot jelző nagy jogalkotás küszöbén töröljünk el egy bíróságot, mely mintaszerűen funkcionál és oly jeles bírákat nevelt, mint a budapesti kereskedelmi törvényszék! Mert hiszen sajátképpen arról van szó, hogy azt a bíróságot, amelynek területén az ország összes kereskedelmi ügyleteinek több mint 80°/0-a bonyolittatik le, hogy ezt a bíróságot eltöröljük. A javaslatot általánosságban elfogadja. Vancsó Gyula is abban a nézetben van, hogy anyagi kódex mellett könnyebb lenne a perrendtartásnak is a keresztülvitele, mégsem akarna a perrendtartással annak elkészültéig várni. Minthogy a javaslatot általában oly magas színvonalon álló szerencsés alkotásnak tartja, hogy az törvénykönyvünknek egyik nagyértékű gyöngye lesz, azt általánosságban elfogadja.