A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - Az uzsoratörvény reformjáról. Folytatás

A JOG területen (szász rendszer), vagy csak annak egy részében (osztrák rendszer) a bányatulajdon szerzése tekintetében is határozott előjog illeti meg minden más felkérővel szemben. Fölöslegesnek tartom, hogy a kizárólagos kutatás jogintézményével e helyen részletesebben foglalkozzam ; az elmondottak elég támogatást nyújtanak arra nézve, hogy a kutatás kizárólagosságán nyugvó jogrendszert gyakotlati érvényesülésében kellőleg áttekinteni és a vele szemben álló jogrendszerrel, mely a kutatás teljes szabadsága mellett a feltaláló jogát emeli érvényre, összehasonlítani lehessen. Rövidség okáért az alábbiakban a hét rendszer közül az egyiket kizárólagos kutatás, a másikat pedig a szabadkutatás rendszerének fogjuk nevezni. Könnyű belátni, hogy a bányatulajdon eredeti szerzésének viszonyai másként alakulnak az egyik és másként a másik rendszer alkalmazása mellett. — A kizárólagos kutatás rendszere mellett a bányászat viszonyait szabályozó és elrendező államhatalom már eleve biztosítja a kutató részére a bányaművelési jog engedélyezését azon esetre, ha az illető jogosult kutatás közben ásványtelepre bukkan ; a szabad kutatás rendszere melhtt ellenben versenyre ösztönzi a kutatókat azzal, hogy azé lesz a bányamüvelés joga, aki legelőször találja meg az ásványtelepet, tekintet nélkül arra. hogy mióta és mennyit dolgozott, vannak-e más kutatók is a közelben s mennyit áldoztak már azok az ásványkincsek felkeresése érdekében. — Tehát mig ama rendszer kezdettől fogva védi és kedvezményekben s előjogokban részesiti a kutatót, addig az utóbbi rendszer mitsem törődve a kutatási munka védelmével, csak a vállalkozó munkájának sikerét jutalmazza meg. Fentebb már érintettem, hogy a kutatásnak, - illetve a bányatulajdon eredeti szerzésének jogi szabályozását a megalkotandó bányatörvényben is e két szemben álló rendszer egyike, vagy másika szerint kell eszközölni. Tertium non datur, mert, — miként az előzőkben már rámutattam, — az a harmadik lehetőség, melyet e részben a francia bányatörvény megállapít, t. i. hogy minden konkrét esetben az államhatalom szabad elhatározására legyen bnva, hogy annak adja a bányaművelési engedélyt, aki a legtöbb garanciát nyújtja arra nézve, hogy a bányaművelést a közgazdasági érdek követelményének megfelelően fogja folytatni, ma már egyáltalán kombinációba sem jöhet.8) De meg kell még itt jegyeznünk, hogy midőn a kutatás és a bányatula]don eredeti szerzése jogi szabályozásának kérdését de lege ferenda tárgyaljuk, nem azt az alternatívát kell a jogalkotás idevonatkozó feladataként megjelölnünk, hogy vagy recipiálandó itten a porosz bányajog rendszere, vagy pedig az osztrák jognak nálunk ma is érvényben lévő eltérő rendszere lesz követendő, — hanem csak azt az alternatívát, hogy az idetartozó kérdések megoldásánál a jogalkotásnak vagy az egyik, vagy a másik jogrendszer elvi álláspontjára kell helyezkednie. Teljes recepcióról szó sem lehet, mert hiszen a jogalkotásnak egyrészt az általános jogfejlődéshez, másrészt a folyton változó gyakorlati élet követelményeihez kell simulnia ; minélfogva már a priori is kizártnak veendő annak a célszerűsége, de sőt annak a lehetősége is, hogy egy oly tör vény a maga teljességében recipiáltassék, mely már közel egy emberöltő óta van hatályban, egész más viszonyok és körülmények között lépett életbe s mely manapság a bányászati viszonyok átalakulásánál fogva már magában is revízióra szorul. (Folytatása következik.) ') Altalános osztatlan nézet a szakkörökben és a szakirodalomban, hogy az 1810. évi francia bányatörvénynek, e még most is számottevő s a maga idejében méltán úttörőnek tekintett kimagasló jogászi alkotásnak, az képezi a legsötétebb árnyoldalát, hogy ezen törvényben éppen a legjelentősebb állami funkció, t. i. a bányakoncessziók kiadása körüli eljárás nincsen határozott elvekre, szilárd jogi alapokra fektetve ; amennyiben ezen törvény szerint mindenkor a közhatalom szabad elhatározására van bizva, hogy valamely ásványfellárásra a koncessziót kinek adja meg ; minélfogva éppen a legfontosabb momentum körében, t. i. a bányatulajdon alapításánál tág tere van itten a hatósági önkény érvényesülésének. Igaz ugyan, hogy a törvény szellemében rendelkező államhatalmat a koncessziók megadásánál mindenkor a fensőhb közgazdasági érdek kell hogy vezesse, jelesül a bányaművelési engedély a tőrvény szellemében annak adandó, aki a legtöbb anyagi és intellektuális erő és képesség birtokában a legtöbb garanciát nyújtja arra nézve, hogy a feltárt ásványtelepet a bányászathoz fűződő közgazdasági érdek követelményének megfelően fogja kiaknázni: mindazonáltal a koncessziók kiadása körüli ilyetén eljárás könnyen érthetőleg nem alkalmas arra, hogy élessze a bányavállalkozási kedvet, amidőn a kutatók feje fölött Damokles-kardként csüng annak a lehetősége, hogy fáradságuk gyümölcsét esetleg más fogja learatni. Az uzsoratörvény reformjáról. Irta NAGY KÁLMÁN dr. belényesi kir. albiró. (Folytatás.*) A reform legnehezebb kérdése a naturális obligációt képező 8%-on felüli kamatok kérdése, ezen sarkallik a reform sikere. Hiába szigorittatik a büntetés, hiába tétetik az uzsora hivatalból üldözendővé, hogyha az uzsorástermészetü ügyletek bárminő közvetett, vagy közvetlen magánjogi védelemben részesülnek. Csakhogy itt könnyen szemben találjuk magunkat a gazdasági forgalom követelményeivel, melynek kerékkötőt alkalmazni nemigen szabad. Törvényes rendelkezéseknek mindig átlagos életviszonyokat kell figyelembe venni, és speciális szabály vagy partikuláris megkülönböztés a jogegyenlőség és a jogegység elveibe ütközik. Ámde az uzsoratörvény reformjának kell bírni azon célzattal, hogy az alsóbb néposztályok nyomott helyzetén segítsen, védenie kell a gyengét az erős ellen, vagyis bele kell nyúlnia az osztályok közötti egyensúly kérdésébe, ha hatékony akar lenni, másrészről egyes vidékek különszerü viszonyaihoz kellene alkalmazkodnia. Ennek az igénynek az 1883. évi XXV. t.-c. a 10 § . rendelkezéseivel igyekezett eleget tenni, hol is megállapítja az igazságügyminiszter azon jogát, mely szerint egyes vidékekre nézve elrendelheti az uzsorának hivatalból való üldözését. Nagy horderejűnek tartom ezen intézkedését a törvénynek, ez azonban csak az életviszonyok vidékenkint való különbözőségeivel számol, de azon nagyobb és nehezebb kérdést, mely a társadalom osztályainak egymás közti egyensúlyának kérdése, nem érinti egész általánosságban. Annyival is nehezebb ezen kérdést érinteni, mert hullámzásnak van kitéve a szabályozandó anyag ; az uzsoratörvényeknek a változó szükséglethez kell léptenkint alkalmazkodni, ami megmagyarázza az eddigi törvények rövidéletű voltát ; csak az a kár, hogy azok nem azért, lettek megváltoztatva, hogy az élet túlhaladta volna őket, hanem mert elhibázott voltuk kitűnt. A tudatlan paraszt-osztály egy kizsákmányolható tömeg. Tudatlan, ügyetlen, önsegélyre alig képes. Jövedelme az időjárástól függ, korlátolt, alig fokozható. Nagy nála a gyermekszaporaság. az óriási gyermek-halandéság dacára is folyton növekvőben van ; s a holnappal való desperátus nem-törődömsége nem vet gátat szaporaságának. Ha pénze van, a kis pálinka- és dohánytól eltekintve, abból élvezeti cikkekre, vagy háztartására alig fordít valamit. Igénytelen, tehát a pénz-hiányt csak akkor érzi nyomasztónak, mikor már éhezik, miután ugy van berendezkedve, nogy mindent, ami neki szükséges, a lehetőségig maga állit elő, szóval nem a pénzből él. Ez az osztály — melyen alul már a tulajdonképpeni proletariátus kezdődik, — a legkisebb könnyítést repeső örömmel fogadja, érzékeny nagyon a legkisebb további terheltetéssel szemben. Ennél az osztálynál már uzsora-számba kell eo ipso venni a 8%-on tuli kamatot, mert az elevenbe vág, akár tulajdonképpeni uzsora az, akár csak naturális obligáció. Ezt az osztályt nyomja legjobban az uzsora, a segítségre ennél van a legégetőbb szükség, s így a reformnál ennek helyzetéből kell kiindulni. Talán nincsen is szükség egész drákói rendszabályokra, mert hiszen az ilyesmi kétélű fegyver. Még talán 8°/0-on tuli kamatok naturális obligációja is fentmaradhatna bizonyos határig, pl. 10%-ig, olyformán, hogy ezen határon belül minősítő körülmények nélkül uzsora nem forogna fent, sem magánjogi, sem büntetőjogi értelemben, s az adósnak nem volna joga sem a fizetett kamatok visszakövetelhetéséhez, sem beszámításához. De fix megjelölés nélkül ezen határ nem maradhat: valósággal abszurdum, minden irányban bénitólag hat a jelen helyzetnél az, hogy ezen határ ég és föld között lóg. Ezen határon tul — nagyon óvatos, félénk reformról beszélek — pl. 12°/0-ig csak a magánjogi védelmet, a visszakövetelési és beszámítási jogot adnók meg az adósnak, bűnügyi védelmet csak akkor, ha minősítő körülmények forognak fenn, még ezen is tul következnék aztán a teljes magánjogi védelem mellett a büntető üldözés. Ezen rendszerrel szerves és elválaszthatatlan kapcsolatban *) Megelőző közleménye I. a 2- számban.