A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémai. Folytatás

A J OG ban szabályozott általános kutatást engedély jogintézményét, hanem e helyett a bányajog alapját képező bányaszabadság folyományaként a kutatás teljes szabadságát proklamálja azon megszorítások és általános kötel< zettsé^ek kifejezésrehozatalával, melyeknek egyrészt a fensőbb közérdek, másrészt pedig a létező jogok védelme képezi indokát és hátterét (4—10. §.). De nem ismeri másrészt a porosz bányajog az ausztr. ált. bányatörvény 22—38. §-aiban szabályozott kizárólagos kutatás jogintézményét sem, hanem a kutatás stádiumában korlátlan utat nyit a szabad ver eny előtt. A bányatulajdon eredeti szerzésének jogi szabályozásánál pedig a porosz bányajog a következő alapelvekre támaszkodik : 1. A bányahatóság adománylevele, vagyis az állam bányaművelési engedélye az ingatlan dolog jogi minőségével felruházott bányatulajdont alapit (50. §). 2. Az adományozás előfeltétele a felkérés, t. i. a bányaművelési jog engedélyezése iránti kérvény (vagy a törvény szavai szerint «die Muthung als Gesuch um Verleihung des Bergwerkseigenthums in einem gewissen Felde»). 3. A felkérés jogi hatálya, vagyis a bányaművelési jog engedélyezését tárgyazó kérelem teljesítése azon pozitív föltételhez van kötve, hogy az illető ásvány a kérvényben megjelölt ponton még a felkérés előtt természeti településben feltaláltatott legven (15. §.): vagyis a felkérés alapja az ásványlelet (Fund); a felkérés hatályosságának negatív föltételét képezi másrészt, hogy az illető ásványleletre nézve másoknak ne legyenek korábban szerzett jogai. 4. A törvényes követelményeknek megfelelő felkérés igényt biztosit a bányatulajdon adományozására (22. §.) 5. Az ugyanazon ásványelőjövetelre vonatkozó több felkérés közül a bányahatósághoz előbb beérkezettet illeti az elsőség (25. §.). Kivételt képez ezen szabály alól az első feltalálónak a 24. §-ban biztosított előjoga (Erstfinderrecht). Előjogositott vagy — miként Arndt dr. nevezi5) — kiváltságos feltalálónak [Privilegirter Finder) tekinti a törvény : a) aki saját földterületén, mégha nemis bányászati kutatási munkálatok közben adományozható ásványleletre bukkan, b) aki saját bányatelkében talál oly szabad ásványra, melyre az ő bányaművelési joga még ki nem terjed6), c) at i a földtulajdonos beleegyezésével, vagy pedig a beleegyezést pótló hatósági engedély mellett (5, 8. §§.) kutatási tilalom alá nem-eső helyen (4. §.) végzett kutatás közben jut az ásványlelethez. Az ily előjogositott feltalálóknak kiváltságuk abban áll, hogy az ő felkérésük a jogelsőbbség tekintetében megelőzi mindazon idegen felkéréseket, melyek az ő ásványleletjük és az arra vonatkozó felkérésük közötti időben érkeztek a bányahatósághoz ; más szóval, az ily kiváltságos feltalálók felkérése a jogelsőbbség szempontjából olybá vétetik, mintha a feltalálás időpontjában nyújtatott volna be a bányahatósághoz. Köteles azonban az előjogositott feltaláló felkérését az ásványlelet napját követő naptól számított 8 napi határidőn belül benyújtani, mert máskülönben ezen előjoga megszűnik. A fentebbiekben vázolt elvi rendelkezésekből kitűnik, hogy a porosz jog szerint a bányatulajdon eredeti szerzésének előfeltétele, vagyis a bányaadományozásnak ténybeli és jogi alapja végelemzésében az ásványlelet (Fund); csakhogy az ásványlelet egymagában még nem alapit jogigényt az adományozásra, hanem alapját képezi a felkérésnek, amivel aztán már össze van kötve az adományozásra vonatkozó határozott jogigény. Ennélfogva a porosz bányajog a bányatulajdon eredeti szerzésénél tulajdonképpen nemis annyira a feltaláló jogát (Finderrecht), mint inkább a felkérő' jogát {Mutherrecht) emeli érvényre ; s az első feltaláló joga voltaképpen csak abban áll, hogy őt, mint felkérőt, a felkérés hatálya tekintetében jogelsőbbség illeti más korábban jelentkezett oly felkérőkkel szemben, akik bányajogi értelemben vett feltalálóknak nem tekinthetők, vagy akiknek ásványleietje későbbi, — hogy ennélfogva a., első feltaláló felkérése hatályosabb más korábban beérkezett felkéréseknél is. amennyiben az ő felké') Dr. Arndt A : Bergbau und Bergbaupolitik. Leipzig 1894. (42 1.) 6) A porosz bánvajog szerint az osztrák bányajogtól eltéröleg a bányatulajdonos az adományozás által csak az adománylevélben megnevezett ásványok kiaknázására szerez jogosultságot (6é. §.); azon ásványok tekintetében pedig, melyek az adományozott bányatelken belül az adománylevélben megnevezett ásványokkal olyatén összefüggésben fordulnak elő. hogy azok akár bányateknikai. akár bányarendészeti okokból csak egvség'es bányaüzem utján aknázhatók ki, a bányatulajdonost felkéiési előjog (Vorrecht zum Muthen, illeti /neg;az oly ásványokra azonban, amelvek nem a jelzett összefüggésben fordulnak elő, ezen előjog ki nem terjed ugyan (55 §), de a bányatulajdonos az ily ásványok tekintetében is a 24. §. szerinti kiváltságos feltalálónak tekintetik. résének jog'lsöbbsége nem a felkérés benyújtásának, hanem az ásvány feltalálásának időpontja nyomán bírálandó el.7) Ebben áll az előfeltaláló joga (Erstfinderrecht), amelynek előfeltételét képezi tehát egyrészt a bányajogi értelemben vett ásványidét, másrészt pedig ezen ásványleletnek idejekorán történt bejelentése (a felkérés). 6. A törvényes követelményeknek megfelelő felkérés jogigényt biztosit egy bányatelek adományozására. 7. A felkérő nem köteles a bányatelek fektetési módját, vagyis a bányamüvelésre lefoglalandó terület határait, a felkérés alkalmával bejelenteni, hanem ezt a felkéréstől számított 6-heti záros, közjogi határidőn belül bármikor megteheti (18. §.) 8. A törvényes követelményeknek megfelelő felkérés által a fektetési térrajzon megjelölt terület más felkérőkkel szemben bányajogilag lefoglaltnak tekintendő, éspedig nemcsupán a fektetés eszközlésének (a térkép benyújtásának) időpontjától fogva, hanem visszahatólag a felkérés időpontjától kezdve. (19. §•) 9. A felkérő az adományozás megtörténte előtt a felkérésről lemondhat s ugyanazon ásványleletet újból felkérheti s megint 6 hétig várakozhatik a térkép benyújtásával; s a felkérés ilyetén visszavonását és megújítását annyiszor csmálhatja, ahányszor csak akarja. 10. Az a körülmény, hogy vájjon a felkérés hatályosságának mások korábban szerzett jogai nem állanak-e útjában, nem az adományozás időpontja szerint, hanem a felkérés idő pontja szerint bírálandó el. A fentebbi 1 —10. pontban érintett elvi rendelkezések szemelőtt-tartása mellett könnyen elképzelhető, hogy miként alakulnak a porosz bányajog uralma alatt a gyakorlatban a viszonyok a bányatulajdon eredeti szerzésénél. Ezen jogrendszerben gyakorlati szempontból természetesen az a leglényegesebb, hogy ott a kutatás stádiumában teljes szabadság uralkodik ; — kutatási célokra mások kizárásával történő térfoglalásokról szó sem lehet: a kutató vállalkozók egymás mellé is telepithetik vájásaikat pl. a mély fúrásokat. Ezzel aztán főként a bányászatilag értékes területeken megindul a verseny. — Aki elébb üti meg a telepet, az a bányaművelési jog szerzésében megelőzi a többieket, mert bányatelkével befedheti a szomszéd vájásokat. S mivel a bánya telek fektetésére 6 heti határideje van a felkérés után, jól megfontolhatja hogy merre irányítsa bányatelkének fektetését ; s mindenesetre ugy fogja azt eszközölni, hogy a szomszédokat az ő bevájásaik és leletpontjaik átfedése folytán lehetőleg kibuktassa a bányatulajdon eredeti szerzéséből. Másként alakulnak a viszonyok ott, ahol — mint az osztrák vagy szász bányatörvény uralma alatt — a kizárólagos kutatás jogintézménye is bele van illesztve a bányajogrend keretébe. Jellemző sajátossága a kizárólagos kutatás jogintézményén nyugvó bányarendszernek, hogy térben és időben megszünteti a kutatási versenyt s a kutatási térben többé-kevésbé lehetetlenné teszi harmadik személyekre nézve a bányaművelési jog megszerzését; más szóval térben és időben kizárási joggal ruházza fel a kutatót harmadik személyekkel szemben nemcsak a kutatás tekintetében, hanem kisebb-nagyobb mértékben a bányatulajdon eredeti szerzése tekintetében is. Ez negatív formulázása a kizárólagos kutatási jogintézmény jelentőségének, ami pozitív alakban akként hozható kifejezésre, hogy ezen jogrendszer mellett egy meghatározott kutatási térben csak az illető jogosultnak szabad kutatni, hogy ott a kizárólagos kutatás jogérvényes fennállása alatt csak ő tekintetik a felkérésre jogosult feltalálónak s hogy az illetőt azon a ') Könnyen elképzelhető, hogy a porosz bányajog szabályai mellett a felkérések összetalálkozásánál a gyakorlatban számos jogvita és kontroverz kérdés merül fel. így, — a mi tárgyunkat közelebbről érinti — csak legutóbb képezte elvi jelentőségű birói döntés tárgyát az a kontroverz kérdés, hogy vájjon két, a 24. § szerint egyaránt előjogositott felkérő közül mely knek a joga erősebb, azé-e, aki előbb jutott az ásványlelethez, vagy pedig azé, aki a felkérést előbb eszközölte ? A német birodalmi törvényszék az 1901. évi június 19-én hozott döntvényében erre nézve azt az álláspontot foglalta el, hogy az ily kollizió esetén nem a felkérés, hanem az ásványidét prioritása a mérvadó (Brasserl: Zeitschrift lür Bergrecht 1901. évf. 480. 1.) Egyébként ezen kérdésre vonatkozólag a jogtudományban eltérők a vélemények. így a porosz bányatörvény kommentátorai közül Brasserl szerint ily esetben a felkérés időpontja határoz (Kommentár 121. í.); őt követi Fürszt M. dr. is, a K 1 o s t e r m a n n-féle legújabb kommentárban (72. 1.); az ellenkező álláspontra helyezkednek Klostermann (legújabb komment. 72. 1), I Achenbach (Deutsches Bergrecht 390. 1.), Oppenhoff (KommenI tar 47. 1), H u y s s e n (Komment. 21 1.), Wahler (Zeitschrift für l Bergrecht 15. évf 314. 1.), Arndt dr. (Komment. 5. jegyzet a 24. §-hoz) 1 Dernburg (Preuss. Privatrecht I. k. 2. jegyzet a 263. §-hoz). stb.'