A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - A polg. perrend javaslata a képviselőház igazságügyi bizottságában - A temesvári kir.tábla. Vége

312 A JOG Irodalom. A budapesti egyetem és a jogi szakoktatás. Irta B a 1 1 a g i Géza országgy. képviselő. Budapest 1902. 40 1. Szerző a miniszteri javaslatnak lelkes hive és pártolója, ebből folyólag pedig késhegyre menő harcot folytat a budapesti egyetem e tárgyban ismert szakvéleményével, melyet közönséges taktikának minősít. Nem érti, hogy olyan előkelő testület, — a helyett, hogy a saját lábain állna, odaveti magát egy ember karjai közé s tüskönbokron megy utána. Az egyetem, am.ly kíméletlen azok iránt a fakultások iránt, amelyekre még ez idő szerint mint iskolaföntartókra a magyar nemzetnek feltétlen szüksége van, éppúgy vak, eltogult és ravasz a történelem tanulságainak megítélésében és felhasználásában. Ha egyéb nem, a politikai tisztesség követeli, hogy az állam a felekezetek iskolaföntartási jogát kerülő uton ne támadja meg s ne tegye illuzóriussá olyan intézkedéssel, mely az egyetemeknek tartaná fönn a jogot, hogy az akadémiák növendékeinek a minősítést adják meg, mely az állam érdekeinek megóvása szempontjából sem szükséges. Felhívja a közönség figyelmét arra az érdekes jelenségre, hogy a felekezeti oktatás ellen éppen a bpesti egyetem fújja meg a harci riadót, melynek falai közt az utóbbi években a felekezeti velleitások valósággal megdöbbentően elhatalmasodtak. Ennek igazolására hivatkozik a keresztmozgalomra, amelynek elfajulására döntő befolyással volt a jogi karnak kolliziója az egyetemi tanácscsal. Az egyetemi ifjúság is néhány év óta minden őt érdeklő kérdésben felekezeti szempontok szerint csoportosul és alakit pártokat. Ezen szellem ellen a protestánsoknak védekezniük kell és felsőbb iskoláikat nem adhatják ki kezükből. Nemzetközi és időközi magánjog. Irta Wiítmann Ernő. Bpest, 1902. Po 1 i tze r Zsigmond és fia kiadása. Nagy 8° 272 1. Ára 6 K. Szorgalmas tanulmány és egyúttal egy fiatal tehetségnek első szárnypróbálgatása, mely a budapesti egyetem S ch w art n e r-alapjából dijjal is jutalmaztatott. Bevezetésében kifejti, hogy a magánjog tételei közt vannak olyanok is, melyek nem az egyén, hanem az összesség érdekében vannak felállítva és csak ezeken belül érvényesíthet az egyén jogokat, nyerhet és vállalhat kötelezettségeket. Az összesség, ha az ő érdeke forog szóban, joggal megkövetelheti, hogy az ő joga, területének joga alkalmaztassák; ha pedig egyes egyén érdekéről van szó, ugy az egyén jogát, hazájának jogát kell alkalmazni. A nemzetközi magánjog mai állásánál két nagy csoport van. Az egyik a honi jogot a büntetőjoggal kombinálva, a másik a tetthely jogát a terület jogával nagyítva alkalmazza. A kérdés tehát csak az: honi jog vagy lakhely joga, alkalmazása helyeslendő-e ? Szerző a honi jog alapján áll, követeli azonban, hogy minden a honi jog érvényét kimondó szabály végére záradék teendő azzal a megszorítással, hogy a honi jog nem alkalmazható, ha a terület közrendjébe ütközik. E megszorítást közrendi megszorításnak nevezzük. Ezekután szerző részletesen foglalkozik a honi jog és a területi jog alkalmazási körével és az időközi magánjoggal, mely utóbbinak feladata megállapítani azt, hogy mikor lép életbe az uj törvény és mennyiben marad mellette a régi jog érvényben. Az intertemporális jognak egyik rég fejlődött tétele az, hogy a törvénynek visszaható ereje nincs. Ez a tétel kétféle módon fogható fel: mint a törvényhozóknak szóló paranc és mint a bíróhoz a törvényhozó által intézett parancs, hogy ne alkalmazza visszahatólag az uj törvényt. Az első esetben az időközi jog a közjogba tartozik, a másodikban a magánjogba. Míg a honi jog alkalmazási körében a cselekvőké pességet a házasságkötés anyagi és alaki kellékeit, felbontását, és va-, gyonjogot, a házassági személyes viszonyokat, törvényes és törvénytelen származást és abból keletkezett jogviszonyokat, a szülök és, gyermekek közti viszonyt, a gyám- és gondnokságot és az örökjogot tárgyalja, addig a területi jog alkalmazási körében a dologi és kötelmi joggal foglalkozik, és végül az időközi magánjogban mindezen kérdéseket újból ezen jog szempontjából fejtegeti. Mindezt pedig világosan, áttekinthetően és egy érett tudóshoz illő szakértelemmel, de világos, tiszta és népszerű irályban is adja elő, ugy hogy a munkát e tekintetben feltétlen dicsérettel kell illetnünk. A fiatal szerző, ki egy jeles és e lapok utján is ismert kartársunk fia, a legjobb reményekre jogosít és szivesen látjuk jövőre e lapok hasábjain is. r. I. Beküldetett: Magyar Jogászegyleti értekezések, i. A polgári perrendtartás javasíata, a Magyarjogászegyletben 1902 március és áprilisban folytatott vita. 2. APragmatica Sanctio es a házi törvények. Irfa Jászi Viktor dr. jogakad. tanár. E munkára még visszatérünk. Jogi értekezések 3-ik füzete: Törvényhatósági önkormányzatunk hatásköre. Irta Balogh Arthur dr. bpesti egyet, magántanár. Bpest, 1902. Singerés Wolfner kiadása. Nagy 80 73 1. E munkára is visszatérünk. Vegyesek. Kérelem. — A Jog multheti számában cikket irtam a titkos minősítés ellen. Nem az elsőt s valószínűleg nem az utolsót. Szilárd elhatározásom, hogy e lehetetlen rendszer ellen a harcot végigküzdöm. Mindenkinek el kell ismernie, hogy minősítésre szükség van; küzdeimem tehát nem a minősítés ténye, hanem a minősítés m ó dj a ellen irányul, az ellen, hogy ez a minősítés továbbra is titkos legyen. Mert ugy tartom, hogy soha senki se lehet megnyugodva egy olyan, — a legeminensebb érdekeit érintő — Ítéletben, amelyet róla-nélküle akként hoznak meg, hogy azt a legtöbbször sohasem ismeri meg. Célom ebből nyilvánvaló: legyen a minősítés mindenkinek hozzáférhető, mert csak ebben van teljes garancia arra nézve, hogy a minősítés a lehetőség határain belül igazságos lesz s visszaélés nem fog történni. E küzdelemben — ugylehet — súlyos argumentumokra lesz szükségem. Felkérem tehát mindazokat, akik a cél elérésében támogatni akarnak, közöljenek velem — a Jog szerkesztősége (Budapest, V., Rudolf-rakpart 3 sz.) utján — minden olyan biztos tudomásukra jutott esetet, ahol a minősítésben igazságtalanság történt. Közöljék hű leírásban, konkrét adatokkal, mert csak ilyennek lesz értéke. A közölt adatokat — természetesen a nevek és hely elhallgatásával — csak abban az esetben használom fel, ha ez okvetetlenül szükséges lesz. A legmélyebb diszkrécióról mindenkit biztositok. (—n —s.) Nöi orvosok az életbiztosítás terén. Régóta hangzik föl, és nemcsupán női részről az a kívánat, hogy az életbiztosítás alapjául szolgáló orvosi vizsgálatot női biztosítottaknál női orvosok végezzék. Ma, midőn a női orvosok száma napról-napra nő — ezen jogos kívánatnak utolsó és legnehezebb akadálya is el van háritva és a kérdés aktuálissá kezd válni. Mindazonáltal a biztosító intézetek csökönyösen ragaszkodnak az eddigi, a női orvosokat teljesen kizáró gyakorlathoz, indokul azt hozván fel, hogy a nők a mindennapi életben is a férfi orvosok segélyét veszik igénybe, tehát biztosításuk esetében való alkalmazásukat sem kifogásolhatják. Evvel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy az alapos orvosi vizsgálat egyik alapfeltételét képezi az időtartam valószínűségének és az erre nézve elvállalt kockázatnak. A biztosítási kötvény mindkét félre nézve csak alapos vizsgálat mellett válhatik üdvössé és megnyugtatóvá. Tapasztalati tény azonban, nogy a nővilág nem valami különös rokonszenvvel viseltetik az életbiztosítás iránt. Ezen jelenség egyik fó'oka abban található, hogy eddigelé még nem női orvosok végzik a vizsgálatot. Már a b e t e g nő is gyakran erős tusát kénytelen vivni veleszületett szemérmetességével, mielőtt orvosi tanácsot venne igénybe. Mennyivel inkább irtózik tehát az e gészséges nő az ily vizsgálatiól. A biztosító társulatok tehát saját érdeküket mozdítanák elő és a biztosítás életképes eszméjét is nagyban propagálnák, ha már célszerűségi szempontból is a női orvosok intézményével megbarátkoznának. Nagy városokban, s már minálunk is megvalósítható volna ezen reform minden nagyobb nehézség nélkül. Ez ezen vizsgálat a biztosítás egész folyamán át toties-quoties ismételhető azon akadályok nélkül, melyek ma az ismételve érvényesülő női szeméremérzésbői folynak. És ez végeredményben a biztosító intézetek javára esnék. Oroszország a jó példával már előre haladt. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a többi országok biztosító intézetei is e példát, saját jól felfogott érdekükben, mihamarább követni fogják. A méhtartás a rendes birtokhasználati joghoz tartozván, az annak érvényesítésével másokrak okozott károk magánjogi uton a kir. bíróságok előtt érvényesíthetők. (A belügyminiszternek (15,984/1902. sz. a. Sz. vármegye alispánjához intézett rendelete.) Il-od fokú határozatát, mely szerint az Ny.-város rendőrkapitánya által hozott első fokú határozat helybenhagyásával M. Ö. ny.-i lakos felhivatott, hogy méhesét jelenlegi helyétől számított 60 méter távolságon tul helyeztesse át, a nevezett által a földmiveiésügyi miniszter úrhoz intézett, onnan azonban a vonatkozó ügyiratokkal együtt illetékesség szempontjából hozzám áttett panaszbeadványa folytán, az 1886. évi XXI. t.-c. 10. §-a alapján felülvizsgálat alá vévén: az ezen ügyben hozott összes közigazgatási határozatokat az egész eljárással együtt, a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg illetékesség hiánya miatt ezennel megsemmisítem. Mert az 1894. évi XII. t.-c. 1. §-a értelmében mezei földbirtokát a törvény korlátai között gazdaságilag mindenki szabadon használhatja, mert továbbá a méhtartás a rendes birtokhasználati joghoz tartozik, amelynek érvényesítésével másoknak okozott károk magánjogi uton a királyi bíróságok előtt érvényesíthetők: a közigazgatási hatóságok tehát akkor, midőn a méhes eltávolítását elrendelték, hatáskörüket túllépvén, az általuk hozott határozatok az egész eljárással meg voltak semmisiter.dők. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PALLA8 RÍSZVÍNVTÍ' ;*e»0 NYOMOÁJ* BUDAPESTEK-