A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - A polg. perrend javaslata a képviselőház igazságügyi bizottságában - A temesvári kir.tábla. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 43. számához. Köztörvényi ügyekben. Felperes az alapon kérte alpereseket a kegyúri kötelezettségek megállapítására köteleztetni, mert a tulajdonukat képező ingatlanok előbbi tulajdonosai a róm. kath. egyház kegyurai voltak, az ezzel összekötött kegyúri kötelezettségek pedig mint dologi teher az ingatlanon nyugszanak. Tekintve, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvekkel be van bizonyítva, hogy a közbirtokosság gyakorolta a kegyúri jogot, jelenleg csak az képezi eldöntés tárgyát, vájjon ez a jog és az ezzel járó kötelezettség átháramlott-e az alperesekre. Minthogy pedig ez a kérdés tisztán magánjogi természetű azért, mert magánjogi tények hozták létre azt a viszonyt, a melyre alpereseknél a kegyúri terhek viselésének kötelezettsége alapittatik : magánjogi kérdések megbirálása pedig a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik, alperesek kifogását elvetni kellett. A besztercebányai kir. törvényszék (1902 ápr. 19. 1,661. sz. a.) T. Béla dr. ügyvéd által képviselt R. Károly besztercebányai püspök felperesnek, M. Pál dr. ügyvéd által képviselt N. János és érdektársai, valamint L. Adolf dr. ügyvéd által védett T. János és Sch. Lajos alperesek ellen kegyúri kötelezettség elismerése és jár. iránti perében a következő végzést hozta: A kir. törvényszék ebben az ügyben hatáskörét meg nem állapítja s a további eljárást megszünteti. Meg o k o lá s: Felperes keresete abból indult ki, hogy a Sz. községben 1821. évi július 9-én megtartott egyházlátogatás alkalmával meg lett állapítva, hogy az ezen községbeli r. kath. plébániára az ottani közbirtokosság bir kegyúri joggal s megállapittatott azt is, hogy ez a kegyuraság ugy a templomot, mint az iskolát fentartani köteles. Azt állítja továbbá a kereset, hogy a közbirtokosság ezt a kötelezettségét 1870. évi dec. 18., 19-én kelt jegyzőkönyvnek tanúsítása szerint elismerte és hogy ez alkalommal a 9. alatti szerint a kegyúri terhek viselésének aránya is meg lett állapítva. Minthogy pedig a kegyúri kötelezettség dologi teher, amely a löldbirtokosság ingatlanain nyugszik s azokkal a mindenkori tulajdonosokra átszáll: ez okoknál fogva alperesek, mint a közbirtokosság ingatlanainak jelenlegi tulajdonosai, ezeket a kegyúri terheket viselni tartoznak Alperesek a kir. törvényszék hatásköre ellen kifogásokat adtak be, mondván, hogy a m. kir. vallás közoktatási miniszter 11,502/1889. sz. és éppen a sz.-i r. kath. templom ki által való helyreállításának vitás kérdésében kelt rendelete szerint a «kegyuri jogból folyó kötelezettségek iránti vitás ügyek elintézése az ezekben foglalt közjogi és egyházpolitikai tekintetnél fogva és az ezen alapon kifejtett eddigi gyakorlathoz képest a közigazgatási útra tartozik. > Felperes ezzel szemben azt vitatja, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvvel kimutatott kegyúri jog s az azzal járó kötelezettség alperesekre dologi teherként átháramolván, ezen átháramlás kérdése merőben magánjogi kérdés, amely a biróság hatásköréhez tartozik. A kir. törvényszék helyt ád a hatásköri kifogásnak. A közjogi vitás kérdések ugyanis csak annyiban tartoznak magánjogi alapon magánjogi viszonyok felett ítélkező polgári bíróságok hatásköréhez, amennyiben azt a törvény kifejezetten rendeli. Oly törvény pedig nem létezik, amely a magánkegyuri jog keletkezésnek közjogi kérdését a polgári bíróságok hatáskörébe utalná. Igaz ugyan, hogy a kereset azt állítja, hogy a közjogi természetű az a kérdés: fennállott-e a kegyúri jog, ugy a canonica visitatióval, mint az 1870. évi december 18. 19-iki jegyzőkönyvek azon tartalmával, amely szerint a kegyurasági jogot a közbirtokosság elismerte, megoldást nyert s mármost csak az a magánjogi kérdés kiván elbírálást, vájjon alperesek, mint a közbirtokosok jogutódai a teherviselésre kötelezhetők-e? (Utal. a 30. számú döntvény.) Ámde ha a keresetnek ez az álláspontja a valóságnak meg is felelne, mégis a hatásköröket nem lehet olyképp megosztani, hogy amidőn a jog érvényesítése a kegyúri viszonyokból eredő kötelezettség teljesítésére, tehát vagyonjogi következményre irány ul: magánjogi, amidőn pedig a kegyúri viszonyból eredő jogok igénybevétele, tehát közjogi eredmény céloztatik: közigazgatási uton döntendő el. Mert a vitás ügy minőségét nemcsupán a jogérvényesítés iránya és alapja szerint, hanem főleg a vita tárgyává tett jog megállhatásához szükséges tények jogi természete és a megállapítandó jogviszony tartalma szerint kell meghatározni. Minthogy pedig a magán kegyurasággal járó vagyoni köte- I lezettségek szoros kapcsolatban állanak a kegyurat megillető, j közjogi természetű jogokkal, a kegyúri viszony alapításának kérdését mindkét vonatkozásban egységesen kell eldönteni s nem | szabad alkalmat adni arra, hogy egyrészt a bíróságnak a köteleBudapest, 1902 október 26. zettségek szempontjából keletkezett döntése, másrészt ugyancsak a kérdésnek a jogok szempontjából közigazgatási uton történt határozata közt összeütközés álljon elő. Minthogy pedig a biróság semmi vonatkozásban sem bocsátkozhatik a kegyúri viszony keletkezésének eredeti alapja tekintetében felmerült vita elbírálásába, nem bir hatáskörrel a kegyúri jogból folyó kötelezettségeknek ki által való viselésének vitás kérdésében sem. (L. a m. kir. igmin. 32,915/97. sz. a. hozott miniszt. tanács határozatát. Ügyv. Lapja 1897. év 3. sz.) Éspedig nem bir hatáskörrel a jelen döntvényen forgó kérdésben azért sem, mert téves a kereset az az állítása, hogy a kegyuraságot gyakorló közbirtokosság ebbeli minőségét az 1870. évi december 18., 19-iki jkvekben elösmerte volna. Mert sem az E. sem az F. alattiban erre nézve beösmerés nem foglaltatik és a közbirtokosok csak azon felhívás folytán, amelyet a megyei küldöttség a kegyurasághoz intézett, — határozták el a jegyzőkönyvben foglaltakat. A G. alatti és a közbirtokosok által a sz.-i rk. templom helyreállítása tárgyában felvett jegyzőkönyvben pedig a közbirtokosok kifejezetten mondják: «nem ösmerik ugyan el, hogy ők kegyurak lennének s hogy őket bármiféle kötelezettség terhelné.> stb. Nyilvánvaló tehát, hogy a keresetnek abbeli tárgyában vájjon alpereseket a kegyúri kötelezettségek dologi teherként terhelik-e, — ezen közjogi kérdés megoldása előtt határozni nem lehet. Nem áll meg e részben a felpereseknek a Kúria 30. számú döntvényére való hivatkozása sem. Nem áll meg azért, mert ez a döntvény nem foglalkozik a párbér jogi természetével s nem foglalkozik annak tartalmával és céljával, vagyis nem foglalkozik a párbérszolgáltatás mint alapkötelezettség megállapításával. Nem pedig azért, mert a párbér ebbeli vonatkozásaiban «tulnyomólag közjogi természetű kérdés, illetve szolgáltatás*. És e döntvény csak «elvontan a parohiális kötelékből> akkor engedi meg a birói eljárást, amikor az a kérdés döntendő el, létezik-e oly jogcím, melynélfogva a parohiális kötelékhez nem tartozó egyén a párbér fizetésére jogszerűen kötelezhető. És csak ha magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet, stb.) visszavezethető kötelezettség esete forog fenn, látja a birói hatáskört megállapíthatónak azért, mert ekkor már a párbér szolgáltatás kérdésének magánjogi vonatkozásai túlsúlyra vergődnek, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 június 19-én 4,086/P. sz.) Végzés: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését indokolása alapján helybenhagyja, stb. A m. kir. Kúria (1902 szept. hó 9-én 5,574/P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával a polgári biróság hatásköre megállapíttatik és a2 elsőfolyamodásu kir törvényszék további szabályszerű eljárásra utasittatik. Megokol ás: A kereset tartalmából határozottan kiderül, hogy felperes az alapon kérte alpereseket a kegyúri kötelezettségek megállapítására köteleztetni, mert a tulajdonukat képező ingatlanok előbbi tulajdonosai a sz.-i r. k. egyház kegyurai voltak, az ezzel összekötött kegyúri kötelezettségek pedig mint dologi teher az ingatlanon nyugszanak. Tekintve, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvekkel be van bizonyítva, hogy a közbirtokosság gyakorolta a kegyúri jogot, jelenleg csak az képezi eldöntés tárgyát, vájjon ez a jog és az ezzel járó kötelezettség átháramlott-e az alperesekre. Minthogy pedig ez a kérdés tisztán magánjogi természetű azért, mert magánjogi tények hozták létre azt a viszonyt, amelyre alpereseknek a kegyúri terhek viselésének kötelezettsége alapittatik, magánjogi kérdések megbirálása pedig a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik, alperesek kifogását elvetni kellett. Az alperesek kifogásaihoz 27. alatt csatolt miniszteri rendelet ezzel ellentétben nincsen, mert ennek értelmében is a közigazgatási útra a fennálló kegyúri viszonyból folyó kötelezettségek iránti vitás ügyek, tehát a közjogba vágó az a kérdés tartozik, hogy a nem-vitás kegyúri jogviszony alapján az illetőt — általa el nem ismert — mily kötelezettségek terhelik, ami azonban az előadottakból kitetszőleg a jelen per tárgyát nem képezi. A S. E. 184. §-a csak a viszonkeresetre nézve tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a fölebbezési eljárásban nem emslhető viszonkereset, a beszámítás érvényesítésére azonban viszonkereset nem kívántatván, az mint a követelés megszüntetésére vonatkozó kifogás a S. E. i52. §-a értelmében a fölebbezési biróság előtt akkor is érvényesíthető, ha ily kifogással a peres fél nem is élt az elsőbiróság előtti eljárásban. Továbbá az a körülmény sem akadályozza a beszámítás érvényesítését, hogy alperes követelése összeg szerint nem tartozik a sommás birói hatáskör alá ; mert a S. E. 23 §. rendel-